Pesti Hírlap, 1903. június (25. évfolyam, 149-162. szám)
1903-06-02 / 149. szám
z Itató mással, mint előnynyel, melyet a magyar nyelvnek kell megadni. Itt holmi humánus nagylelkűség, tolerancia és pedagógus, kíméletes bánásmód nem segít. Ezt a cikket kár volt megírni Andrássy Gyulának. Ha osztrák népszerűségre pályázik,azt ugyan elérte. Vállveregető visszhang két e cikk nyomában és biztosítják majd a gróf urat, ahogy a magyarral jól fognak bánni. De ne higgye, hogy az a magyarkodás, melyet Bécsiben fejt ki, paralizálhatja azt az osztrákoskodást, melyet idehaza szegez a nemzeti közvélemény ellenébe. Azt írja Andrássy, hogy mások kritikájával nem sokat törődik. Még egy ilyen politikai hőstett, mint a mostani és a kritikának nem lesz oka többé törődni gróf Andrássy Gyulával ! Belpolitikai hírek. A politikai helyzet. A pünkösd, minden Várakozás ellenére, hozott egy-két érdekességet, politikai kérdések megvilágítása szempontjából. Egyik az, hogy ama Berlinből érkezett hírt, mely szerint irányadó helyen a hadsereg magyar részében a nemzeti szellem érvényesítse elől nem zárkózhatnak el, komoly számba teszik és úgy vélik, hogy a Széll után következő kormány ezen az alapon kezdhet kompromisszum-tárgyalásokat. Gróf Andrássy Gyula, akit némelyek a Széll utódja gyanánt tekintetek, egyengeti is az utat egy bécsi lapban írott cikkében, azt kívánva, hogy a közös hadsereg magyarországi részében a magyar állampolgárságnak megfelelően adjanak módot a magyar hazafias érzések ápolására. De gróf Andrássy Gyula még a német vezényleti nyelv mellett kardoskodik, ami akcióját nem teszi rokonszenvessé. Ezenkívül kísérletek mutatkoznak arra, hogy a kormány a hadügyi követelések dolgában a leszerelést más olyan belügyi reformokkal tegye lehetővé, melyek szintén a nemzeti eszme érvényesülését jelentik és az obstruáló függetlenségi párt programjában helyet foglalnak, ilyen az elemi iskolák teljes megmagyarosítása, ezenkívül pedig a választókerületek célszerűbb beosztása. De a függetlenségi párt sem az egyikért, sem a másikért nem hajlandó a leszerelésre s az engedményeket a katonai kérdések terén várja. A függetlenségi párton meg vannak győződve afelől, hogy pünkösd után a kormány részéről kompromisszum-ajánlatok fognak következni. De a függetlenségi párt ezzel szemben szigorúan ragaszkodik ahoz, hogy csak teljes engedmények ellenében adja föl a harcot, máskülönben pedig az obstrukciót őszig folymás, csak anya, csak a családnak hű őrizője, figyelmes gondozója. Boldogan kezdett játszani a gyermekével, mesélt is neki mindenféle bolondságot, ami épen az eszébe jutott. És elfeledte, hogy a bukás leselkedik az ablak üvege mögött, hogy a nyomorúság láthatatlanul ott lappang az összevissza fiókált, poros üzleti könyvek lapjai között. Tizenegy óra tájban belépett a férj. Fakó arcáról, apró, villogó szemeiből csak úgy sugárzott az öröm. — Meg vagyunk mentve. Jobban állunk mint valaha. Láttad volna, hogy irigykedtek rám a börzén! És beszélt a feleségének kiegyezkedésről, hausseról, váltókról és az üzletéről, talán először Életében. Az asszony figyelmesen, örömmel hallgatta. — Micsoda levél az a kezedben? — kérdezte most a férj, meglátva a szegény nagybácsinak megírt levelet. — Semmi, nem levél, csak egy darab papiros — felelte zavartan az asszony s lassan lépkedni kezdte az ujjai között. Eközben a gyermek, aki őrizetlenül maradt, lerántott az asztalról egy vastag üzleti könyvet. Amint az asszony meghallotta a robajt, idegesen rántotta össze a szemöldökét és mérgeden kiáltott az épen belépő cselédre: — Ugyan, Mari, vidd ki már ezt az utálatos gyereket. Fehér Árpád. Ki Ö 1 1 U 1 ií Jj á 4 jövő. juniuss X, bemu tatja, amikor a véderő törvény revíziójában foglalandó reformoktól teszi függővé további magatartását. A nógrádi választás Balassa-Gyarmatról jelentik, hogy a nógrádi kerületben a képviselőválasztás szombaton késő éjjel végződött. A szabadelvű Prónay Mihályra az első szavazatszedő bizottságnál 563-an, a másodiknál 366-an szavaztak, a függetlenségi Kálosy Józsefre az első bizottságnál 450-en, a másodiknál 560-an szavaztak s igy Kálosy József függetlenségi jelöltet 81 szótöbbséggel képviselőnek választották. Gróf Andrássy Gyula cikke. Gr. Andrássy Gyula pünkösd napjára vezércikket irt a Neue Freie Presse-be a közös hadsereg katonai szelleméről. A cikket fentebbi vezércikkünk méltatja érdeme szerint. Itt szorítkozunk csupán annak bemutatására, a következőkben : A közös hadsereget magyar földön a siker reményével csak akkor lehet fentartani, ha valóban közös, nem pedig osztrák. Mikép értendő ez és hogy ez összeférő-e egy egységes és erős hadsereggel, erről akarok néhány szót szólni az osztrák közvélemény előtt. Az Ausztriában uralkodó felfogás szerint a hadseregből a nemzeti érzést ki kell zárni és az egységes hadsereg minden tagjától egy és ugyanazt az érzést kell követelni: a birodalomhoz való ragaszkodást. A birodalmi egység valósága volna tehát az a gondolat, amelynek a hadseregben kifejezésre kellene jutnia. Ezzel a felfogással szemben az enyémet a következőkben ismertetem : Az a véleményem, hogy a hadseregben a speciális nemzeti érzésnek tért kell engedni. Mindenki hazafiságát becsülni kell és a közös védelem érdekében kihasználni. A politikai gondolat, amelynek a hadseregben kifejezésre kell jutni, nem lehet más, mint a különböző politikai egyéniségek együttműködése egy egységesen szervezett hadseregben. Egy egységes hadsereg legtermészetesebb bázisa bizonyára a motívumok azonosságában, az egy haza iránti szeretetben van. De ez csak ott érvényesül, ahol a nemzetek életében megvan, ahol az természettől adatott. Erő csak élő valamiből keletkezik, csak az őseredeti érzés, a vele született, a hagyományok által megszentelt, a polgári életben hatékony, állam, társadalom és nevelés által kifejezett közös érzés adja azt a bátorságot és lelkesedést, amely akkor szükséges, mikor az élet-halálharcban pillanatok döntenek a sors fölött. Kérdeznem kell magamat: hol van nálunk az a polgári társadalom, amely rendjét erre az érzésre alapította? Hol vannak a népiskolák, amelyekben az egyforma ragaszkodást, az egyforma nézeteket és az egyforma kötelességérzetet a Habsburg-monarchia különböző országai iránt tanítják és követelik ? Hol vannak az anyák, akik a birodalmi öntudat csíráját már a fogékony gyermekben táplálják ? Lépten-nyomon találkozunk azzal a szemrehányással, hogy mi magyarok vagyunk azok, akik az egység fogalmát összetörjük. De hol van Ausztriában az a közös érzés, amely a Lajthát nem tekinti határfolyónak s irántunk ugyanazon szeretettel viseltetik, mint saját hazájuk iránt ? Ha megvan, hogy maradhatott néma a közgazdasági kiegyezési kérdésekben ? Sajnos, még a baráti viszonynak megfelelő rokonszenv is gyengült. Az egységnek az az érzése, amely úgy a közjoggal, mint a történelmi múlttal ellentétben állana, még kevésbbé van meg. Ilyen érzést először teremteni kell a katonánál. A katonát izolálni kellene, kiszakítani az életközösségből, amelyben felnőtt, amelyhez minden fűzi, ami benne nemes. Azt hiszik, hogy ez elérhető a három éves szolgálati idővel és a tartalékos tiszti rendszerrel ? És erősíteni fogja az a hadsereg egységét, ha sikerülne a hivatásos tisztbe többi társainak nevelésétől elütő felfogást beleplántálni ? A magyar és osztrák hazafi megérthetik egymást, ha nevelésük olyan, hogy természetes és jogos érzéseiket kölcsönösen becsülik. Ellenben az a magyar, aki szereti hazáját, ellenségének fogja tekinteni azt, aki a hazája fölé helyezett birodalom eszméjéért él, mivel mindegyikben hiányzik a megértése annak, hogy a másik érzései jogosultak. A mesterségesen nevelt érzések ápolásával tehát csak ellentétet teremtenénk a hadseregben, sőt még ugyanazon nemzethez tartozók között is. Aki reális politikát akar folytatni ebben a monarchiában, annak számolni kell azzal a ténynyel, hogy Magyarország túlnyomó többségét csak a magyar hazáért lehet lelkesíteni. Csak a nemzeti öntudat kihasználása ad a hadseregnek valódi erőt. Csak ez ad élő, igaz és természetes ösztönt a szolgálatban. Csak ez van harmóniában a társasággal, az állami berendezkedésekkel, a való élet nevelési irányával. És csak ennek segítségével lehet egész érzéseket és egész férfiakat produkálni. Amit az osztrák és a magyar állam fiai tatamitnak, mielőtt a katonai szolgálatba lépnek, csak ezzel a föltétellel válik hasznunkra, csak úgy kerülheti ki a két állam, hogy utólag le ne rombolja azt, amit kezdetben épített, hogy az egyik fiúnál, aki nem volt katona, azok ellen a fogalmak ellen küzdjön, amiket a másikban, a katonában táplált és nagyra nevelt és hogy a politikai érzések ellentétességét a család ölébe és a társadalomba átültesse. Egy nemzet sajátosságait és érzéseit becsülni, annyit jelent, mint a hadseregnek egymással versenyző erőket, sokoldalúságukban egymást kiegészítő tényezőket juttatni. Csak a végcél és az érzések összevágása biztosíthatja a harmóniát a nemzet és hadsereg között. Ki tagadja, hogy ez a harmónia hatalmi tényező ? Hogy enélkül a modern hadsereget óriási terhével lehetetlen fenntartani tartósan a többi nagyhatalmak nívóján? Hogy az önfeláldozás forrásának el kell apadni olyan hadsereggel szemben, amely a nemzetérzést magából száműzte ? Nálunk csak azok lennének katonák, akiket a törvény arra kényszerít. A magyar intelligencia végleg távoltartaná magát a hadseregtől, mivel senki sem fogja fiát oly pályára küldeni, amely kizárja azt, amin az emberi lény ideális tartalma nyugszik. Ez odaát senkinek sem lehet Helinda. Az osztrákok sem nézhetnék nagy aggodalom nélkül, ha a magyarok elhidegülnének a hadsereg iránt és nem szolgálnának benne. Egy harcias faj elvesztése, egy elem elégedetlensége, amelynek a hadi teher oly nagy részét kell viselni, szomorú perspektívát nyújtana a jövőre dicsőséges hadseregünknek. Az osztrák nyilvános közvéleménynek komolyan kell gondolkozni afelett, hogy az esetben, ha a hadvezetőség nézetét a hadseregben ápolandó hadi szellemről, mely ellen itt harcolok, magáévá tenné, nálunk a közös hadsereget csak erőszakkal lehetne fentartani. Végzetes félreértés volna azt hinni, hogy mi, akik az egységes hadsereg és az egységes szolgálati nyelv érdekében emelünk szót, azzal „A te táborodban van Ausztria“ jelszavát magunkévá tettük. Nincs igazuk azoknak, kik e tekintetben atyámra és Deák Ferencre hivatkoznak, mert számos nyilatkozatuk és cselekedetük bizonyítja, hogy ők sem akarták a hadseregben fentartani azt a szellemet, melyet, miután azt a monarchiára, a dinasztiára és hazájukra nézve végzetesnek ismertek fel, a politikából és államjogból kiküszöbölni igyekeztek. E sorokban kifejezett meggyőződésem ugyanattól a férfitól ered, akinek minden becses tulajdonságomat köszönhetem. Még egy kérdéssel óhajtok foglalkozni. A nemzetiségi érzések gyakran kerültek egymással ellenséges összeütközésbe ebben a monarchiában. Vajon érvényesülésük a hadseregben a véderő szellemi összetartó erejét nem veszélyeztetné-e ? Nem kellene-e attól tartani, hogy a nemzeti viszály a hadsereg kötelékén belül elharapódzik ? Meglehet. De emiatt nem mondhatunk le amaz indító okok kihasználásáról, melyek leginkább alkalmasak arra, hogy a katona hősiességét előmozdítsák. Csupán elővigyázatra int ez és erős fegyelemre. A katonai nevelés alapjának a legfelsőbb hadúr iránti szeretetnek kell lennie, fejleszteni kell a bajtársi érzést, a testületi szellemet és a politikát ki kell zárni. De a hazafias érzés, a nemzet története iránti kegyelet nem politika. Küszöböljük le a nemzetiségi szenvedélyeket, de ha a monarchiában, ha ennek mindkét államában életképesség van, akkor a nemzeti érzéseknek a hadsereg keretében meg kell férniök. A hadseregnek ugyanolyan gondolatot kell szolgálni, amelyen az uralkodó közjog épül. Soraiban tanulja meg a magyar állampolgár a király és a Szent Isván király koronájának 900 éves fogalma, iránti föltétlen tiszteletet és szeretetet, az osztrák az osztrák állam iránti hűséget, mindkettő egymás becsülését és az egymáshoz való testvéries érzést. Semmiféle érzés, amely a monarchia keretén belül jogosult, ne legyen fenyegetve azon hadsereg által, amelyben minden polgárnak szolgálni kell s amelyet fentartani hivatása. Mindenki tanulja ebben csak azt, aminek fennállásától a mai alakulás biztossága függ: az egyesült, megerőltetett munka szükségét, amelynek lelke a harmónia. Külpolitikai fairek. Szerbiából néhány laphoz az a hír érkezett, hogy Sándor király s Drága királyné e hó 15-ike körül Bécsbe érkeznek az osztrák császári udvar látogatására, mivelhogy abban reménykednek, hogy igy, per mopsz Ausztria, eljuthatnak a pétervári cári palotába is vendégekül. Ez is a fajta hír lesz, mint az a minapi, hogy Nikita, Montenegro fejedelme, egy dalmát korcsmárossal összeesküvést szőtt a fiatal szerb király ellen. Hogy Sándor király, akit Ferenc József, Magyarország apostoli királya, a Budavári királyi palotában évek előtt vendégül fogadott, miért ne tiszteleghessen a bécsi burgban az osztrák császárnál is, az ellen bajos volna lényeges okot előállítani, még ha Drága királynét is magával vinné.