Pesti Hírlap, 1905. március (27. évfolyam, 61-75. szám)
1905-03-01 / 61. szám
1905. március 1., szerda s résztvett rajta a jogi fakultás valamennyi professzora Pisztolyt küldöttség hívta meg s a teremben való megjelenésekor hosszan és lelkesen megéljenezték. A közszeretetben álló professzor meghatottan mondott köszönetet az ovációért s hangsúlyozta beszédében, hogy nem hagyta volna el az ifjúságot, ha nem kényszeríti erre a súlyos politikai helyzet. Bárha a katedrából sohasem politizált, most mégis a politikai pályára kénytelen lépni s azt hiszi, hogy ott is hasznára lehet majd az országnak. Bara István joghallgató társai nevében formás üdvözlő beszédet mondott ezután s díszalbumot nyújtott át Pisztoly összes tanítványainak aláírásával. A bensőségteljes ünnepi pélya nagytudásu uj honatya lelkes éljenzésével ért véget. Kmety Károly belépése a függetlenségi pártba Dr Kmety Károly orsz. képviselő, egyetemi tanár, kedden a következő levelet intézte Kossuth Ferenchez, mint az országos függetlenségi párt elnökéhez: Nagyságos elnök úr! A jelenlegi kormányválság megoldása körül felmerült jelenségek komoly jólaniságul szolgálnak arra, hogy rendkívüli s alig legyőzhető nehézségei lesznek azon jogos törekvé- sünknek, hogy a külügyi és hadügyi közös intézmé- nyek a „paritásos dualizmus“ törvényes elvéhez ké- pest átalakíttassanak s azokban a magyar államiságnak úgy lényegbeli, mint külsőségekre vonatkozó kívánalmai egyaránt megvalósíttassanak. E sajnálatos jelenségek megfigyelése és lelkiismeretes mérlegelése azon meggyőződést keltette bennem is, hogy az 1723. évi I. és II. törvénycikkből folyó viszonos védelmi kötelezettségnek hathatós és sikeres teljesítése úgy részünkről, mint az osztrák császárság részéről sokkal célszerűbben történhetnek ama közös szervezetek megszüntetésével, vagyis önálló és különálló magyar, illetőleg osztrák diplomáciai és hadügyi szervekkel és intézményekkel. Ily elkülönítés nem gátolná a védelemre irányzott egyöntetű és együttes működést és elejét venné a közös szervezetek mellett folytonos és immár a két állam népeinek nyugalmát állandóan zavaró végtelenül káros súrlódásoknak, helyreállíthatná a rég nélkülözött bizalmas és testvéries jó viszonyt a magyar és osztrák között és így könnyebben fentartható és biztosabban gyarapítható lenne a két állam nagyhatalmi súlya és vele együtt a királyi családunk, respective az osztrák császári ház fénye és dicsősége is. Ezen meggyőződésben helyesnek és minden alkotmányos eszközzel hiánytalanul valósítandóknak tartom a függetlenségi párt programmját; úgy Magyarországra, mint Ausztriára üdvösnek vélem, ha mielőbb abszolút többségre emelkedik ezen országos párt a magyar törvényhozásban, hogy hozzáláthasson ama nagyfontosságú alkotmányreformhoz. Követve meggyőződésemet, időszerűnek tartom azt is, hogy pártonkívüli állásommal felhagyva, csatlakozzam a függetlenségi párthoz, belépjek annak kötelékébe. Tisztelettel kérem nagyságodat, méltóztassék ezen elhatározásomat tudomásul venni, illetőleg a párt elé terjeszteni. Kapcsolatosan megemlítem, hogy a függetlenségi párthoz csatlakozásomat esztergomi választóim is egyhangú lelkesedéssel fogadják és helyeslik. Mély tisztelettel vagyok nagyságodnak őszinte híve dr Kmety Károly tudomány-egyetemi tanár, Esztergom szabad király város országgyűlési képviselője. „Exertius hungaricus“ cím alatt röpirat jelent meg Titus Aemilius álnév alatt. A szerző a nemzeti kívánalmak kielégítése mellett harcol s azt a módot javasolja, hogy a közös hadseregnek magyar területről kiegészített csapattestei fokozatosan a magyar honvédséghez helyeztessenek át. Uj-párti kör Szegeden. Szeged város első kerületének polgársága vasárnap népes értekezletet tartott a Tisza-szállóban egy új-párti kör létesítése tárgyában. Az értekezlet egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy az uj-párti kört megalakítja az első kerületben, miért is a kerület polgárságát március 5-ére alakuló nagygyűlésre hívták össze. Brauswetter Ottó elnök megnyitván az értekezletet, üdvözölte a megjelent polgárokat s előadta az értekezlet tárgyát. Az újpárti kör megalakításának gondolata egy idő óta napirenden van s azt a polgárság állandó érdeklődése kísérte. Most a viszonyok kiválóan kedvezőkké váltak, a körülmények pedig egyenesen szükségessé tették a kör megalakítását, amelyet mintegy száznyolcvan első kerületi polgár aláírásával is sürgetett a kezdeményezőktől. Kérte tehát a megjelenteket, hogy a kérdéshez szóljanak hozzá s különben azt vitassák meg, hogy minő legyen az új alakulás természete és szervezete. Balogh Károly városi alszámvevő emlékeztet a régi felsővárosi kaszinóra, amelynek demokratikus szervezete lehetővé tette, hogy benne a városi polgárság különböző alkotó elemei naponta barátságosan találkozhassanak. Ugyanilyen demokratikus alapon kell szervezni az új kört is, amelynek rendes klubhelyiséggel kell bírnia. A tagsági díjakra nézve is indítványt tett. Dr Kompolti Ábrahám nem tartja célszerűnek a tagsági díj megállapítását. Dr Dobay Gyula érdekes fejtegetései eredményeként azt indítványozza, hogy rendes és rendkívüli tagokat különböztessenek meg. A kör ügyeiben csak a rendes tagok bírjanak szavazati joggal, politikai kérdésekben pedig a rendkívüli tagok is, hacsak a választói névjegyzékben bent foglaltatnak. Vas Károly méltányolja Dobay és Balogh Károly nézetét, de ő mégis azt indítványozza, hogy most csak általánosságban mondják ki határozatként az újpárti kör megalakítását. Elégnek tartaná, ha a kör csak időnkint üléseznék s nagy eredményeket várna attól, ha a városi ügyek megvitatását is céljául tűzné ki. Holtzer Aladár azt indítványozza, hogy már ma alakítsák meg a kört. Dr Balassa Ármin közvetítő indítványt tesz. Elvben mondják ki a kör megalakítását, de magát az alakuló nagygyűlést a következő vasárnapra tűzzék ki. Egyben küldjenek ki bizott— Virág — motyog a beteg; a keze megérinti a két látogatójegyet is, de nem tud különbséget tenni a papírkéreg, a levelek és szirmok közt. — Ki küldte? — kérdezi az apácától s a másik fiatal beteg, hagymázos gyötrelmében is már hajlandó volna elolvasni a két névjegyet, de az apáca nem engedi. Éva hirtelen az apáca felé nyújtja sovány karját s hebegve szól hozzá: — Testvér, maga is leány. Hát tudja meg, hogy ezen a karon annyi aranyperec, ezeken az ujjakon annyi gyűrű volt, mint egy függönytartó rúdon. Nézze csak, szivecském, a nyakamat. Ez ám a gyöngy. A fülemben meg a brilliánt. És ez a selyemruha — jaj de nehéz! — fakad ki a szerencsétlen, amint félrehárítja a virágot és a takaróhoz nyúl. Egy pillanatig hallgatott és folytatta tovább, a levegőben beszélve. — Tizenkét pár táncolhat csak az én szalonomban. Csak! Milyen boszúság. Ezeket a bútorokat pedig kiszóratom. Édes barátom, kiállhatatlan fösvény vagy. Állandó páholy két színházban és még két fekete ló. A cigány csak húzza. Húzzad! Ezt a nótát ni, füstölök! Metsző, harsogó éneke csaknem fölemészti testét, mint egy lobbanás a lőport. Nepomucena befogja száját. A beteg harap és birkózni kezd. Az apáca a fülébe sugdossa esdő hangon, hogy hozasson papot. — A másvilágról — a lélekről ne beszéljetek nekem. Én ezt a világot szerettem. Ez is szeretett engem és megvett annyiért, amennyire én becsültem magam. Jól éltünk együtt. Jól éltünk együtt. Végre megcsömörlöttem. Megegyeztem a gyomrommal, hogy segítsen rajtam és bevettem valamit. Pezsgőt kellene rá innom, de itt nem adnak. Végre két szolga jött be, hogy kivigyék. Az apáca segített. A beteget valami sejtelem szánhatta meg. — Vinni akarnak. Hová? Mélységbe, barlangba, vagy még annál is mélyebbre, sötétebbre? Amint matracostól kiemelték az ágyból, a nyomorult teremtés mintha magához tért volna. Körülnézett, mosolygott és a két szolgához intézte szavait: — Az új ismerőseim vagytok úgy-e? Járjatok kedvemben, uraim. Úgy-e szép vagyok, úgy-e fiatal vagyok. Járjatok csak a kedvemben. Van házam, van pénzem. Hova visztek, várjatok . . . Hadd vegyem be az orvosságot. Maradt még egy kanalam, egy kis ezüst kanál, meg egy kicsi üveg. Brr, jaj! Fáj, nagyon fáj. Hirtelen kivitték a virággal együtt. Már a halál színeváltozása lepte el az arcát. Nagy csönd lett. — Meg fog halni úgye? — kérdezte az apácától Mili. — Egy lélek elveszett a rossz úton és fölismerte a maga rettenetes sorsát.— felelt halkan az apáca. Azután az ágy melletti asztalkán rendbe hozta az orvosságot és a poharakat. Mili kifakadva beszélt tovább az apácához. — Testvér, te tiszta életű leány, te tudod, hogy ez a nyomorult megérdemli a sorsát. De hát én én is a halál révénél keresem a szabadulást, én nekem is a pokoli emésztő tűz katlanához kellett jutnom. Ki üldözött engem ide? PESTI HÍRLAP Ságot, amely az alakulásra vonatkozóan minden irányban kész javaslatot terjeszszen a nagygyűlés elé. Az értekezlet Balassa Ármin indítványa értelmében határozott s a bizottságot Brauswetter Ottó elnöklete alatt dr Balassa Ármin, Babos Elek, dr Barta Dezső, dr Dobay Gyula, Holtzer Aladár, Kis János, Klein József, Parát Pál, Pongrácz Mihály, Pozsgay Károly, Szántó József és Fos Károly tagokból megalakította. A 48-as politikát csak 67-es alapon lehet csinálni. Ily cím alatt érdekes tartalmú politikai röpirat jelent meg a kibontakozásról. Azzal kezdi, hogy a választásokon nem a 48 győzött, hanem a szövetkezett ellenzék, s a „győztesének hirdetett 170 főnyi Kossuth-párt voltaképen abszolút kisebbség a 230 hatvanhetes alapon álló képviselővel szemben. Merő ábránd tehát azt hinni, hogy a király most már kénytelen lesz 48-as kabinet alakítására megbízást adni. De, még ha megbízást adna is erre a király, a 48-as párt, mint ilyen, még akkor sem vállalhatná a kormányzást 48-as alapon, mert ez a közjogi alap csak üres fikció, amelynek, ahogy gróf Andrássy Gyula, a homo regius, írja az 1867-iki kiegyezésről szóló könyvében: — „mindenképen silány és veszedelmes a tartalma.“ „Mindeddig ugyanis, — írja a röpirat — és leghangosabban a választások alatt, azt hirdette a Kossuth-párt, hogy függetlenség kell a magyarnak; most azonban, hogy az Andrássy és Apponyi gráciájából számban megnövekedve, közel jutott a „függetlenségi programm“ érvényesítéséhez, nyomban 67-es politikát hirdet, amidőn siet kitolni az önálló vámterületet 1917-ig, az általános választói jog helyett pedig megelégszik „egyelőre“ a cenzus leszállításával s a hadsereg kérdését, mivel „egyszerre mindent“ elérni nem lehet, nem bolygatja és a perszonálunióról is hallgat“ . . . Tovább menvén, azt bizonyítgatja a röpirat, hogy „a negyvennyolcas programm csak politikai jelszó, mert a negyvennyolcas közjogi alap a maga egészében bent foglaltatik a hatvanhetes kiegyezésben. A 48 csak jelszó, melyet cégérül használnak a 67-es programaihoz, arra számítván, hogy a közvélemény nem veszi észre a tévedést, amely a szabadságharc glóriájába burkolja a 48-at és Kossuth nevéhez fűzi a függetlenségi törekvéseket, — holott a valóság az, hogy a szabadságharc csak azért tört ki, mert Ferdinánd király felfüggesztette a 48-as alkotmány gyakorlatát.“ „A mai közjogi alap — folytatja a röpirat, — nem más, mint a negyvennyolcas alkotmánynak gyakorlati megállapítása a nemzet és korona kölcsönös megegyezésével", és hogy ez az alap mennyire nélkülözhetetlen a kormányzás vállalásához, bizonyítja a Kossuth-párt opportunizmusa, amely azonnal építeni kezdte az aranyhidat a 48-as alapról át a 67-esre, Eli? Tudom a nevét, de mi üldözött? Mi az, hogy én is ide jutottam. Testvér, akadályozd meg, nehogy a mellé a nyomorul mellé temessenek az ő szomszédos ágyából, a mi közös szerencsétlen végzetünkből. Te kegyes testvér, ments meg ettől. Testvér, te bizonyosan nem szerettél soha. Oh az a nagy szerencsétlenség — az a nagy boldogtalanság. Te a szenteket követed, az Ő életüket éled. Nem tudod mi a boldogtalanság. Úgy tetszett, mintha az apáca görcsös felindulást küzdene le nagy erővel. Fölemelte olvasóját, megcsókolta rajta a keresztet. Halovány orcája fehér lett, mint az alabástrom. — Ne utánozzuk a szentek életét, arra gyöngék vagyunk, hanem csodáljuk őket. így szólt komoran, ünnepélyesen és alázatosan. Mili reszketni kezdett. — Te is szenvedsz? — suttogta. — Akik élünk, hiú földi életet élünk, ahol múlandó minden boldogság. Mili megragadta az apáca mind a két kezét, magához vonta és édes, fájdalmas halk hangon vallotta: — Te is? Beszólj. Mért lettél apáca? Az apáca egy szelíd sóhajtást nem bírt visszatartani. De már erősebb volt, mint egy pillanat előtt. — Megnyugvást kerestem én is, de erősebb lélekkel, mint ti, — felelt méltóságos alázatossággal. Őt valami Golf-áram ragadta magával, ismeretlen partok felé. Kazár Emil