Pesti Hírlap, 1905. június (27. évfolyam, 165-179. szám)
1905-06-16 / 165. szám
___________________________________ PESTI HIRLA_________ 1905. junius 16., péntek, meg elmaradó stációknak mondanak a magyar nemzet életének útján. Százszor boldogok, mert vigaszuk a jövő, a Mátyás korabeli, hatalmas, újjálett Magyarország Ez ábrándok, melyek — bármennyire is valószínű megvalósulásuk — ma még ábrándok csupán, 48-iki szabadságharcunk óta fölföljárnak kísérteni. Világos után meg kell tanulnia felejteni a magyarnak, s felejteni csak akkor lehet, ha van mi újért élni, küzdeni és újra felejteni. Az emigráció szítja a hamvadó tüzet: nincs megveszve Magyarország, sőt az igazi most van csak születőben, mint világerős dunai állam, szövetségben minden népével a Balkánnak. Az eszmét aztán elűzheti ideigóráig a Deák Ferenc nagy alkotása, de el nem temletheti soha. 38 éven át visszatér az nem egyszer. 38 éven át a perszonális-unió pártja élesztgeti egyre a nemzetben; s 38 éven át a perszonális-unió pártja az országházban megtolazad a rideg ellentmondás politikai elvénél; független Magyarországot akar, de ami közelebb vinne ahoz, az, az kívül esik küzdelmei körén. És 38 éven át szembeszáll e párttal a mindenkori kormány többsége; a párt, melynek elve a biztos, a rázkódtatás nélküli haladás, de amely emellett soha sem viszi előbbre a nemzetet; a párt, melynek vágya szinte nem más, mint Magyarország függetlensége, aminek eljöttét szerinte sem akadályozhatja meg többé senki és semmi. Legfölebb késleltetheti a bécsi kéz, mely el-elragadja egy ideig még, egy mértföldre még, de rohanásunkban el fogjuk érni bizton, mert a magyar nemzet fejlődése csodás és mert a magyar nép lábai fáradhatatlanok. 38 éven át csalja e párt önmagát a Zeno híres szetizmájával, hogy a futó Achilles sem érhette el a cammogó teknősbékát egyszeribe, bár tízszer akkora utat szaladt is meg ugyanannyi időn belül, mint az. Mert amikor arra a pontra ért volna, amelyen a béka állott elébb, a haszontalan állat egy tizedrész úttal újra odább vitte irháját; s mikor a dicső Achilles a tizedrész utat is behozta aztán, a béka egy századrész úttal megint csak elébe kerül. De türelem! Achilles meg fogja tenni most már e századrész is s akkorra majd csupán egy ezredrészszel lesz hátrább a békánál. Ezredrész után tizezredrész százezredrész... a különbség mindig kisebbedig, a cél mindig közelebb, ki tehet róla, hogy sosem érjük el? A szofizma tehet róla. A szofista politika tehet róla, mely 38 éven át jobboldalt, baloldalt, pártokban, pártok fölött egyaránt virult. A magyar politikusok tehetnek róla, akik jóhiszeműen bár, de csalták és megingatták magukban a magyar embert és csalták és megingatták a nemzetet politikusai iránt való bizalmában. 38 év kellett ahhoz, hogy ez év januárjával a magyar parlament eddig legnagyobb pártjai elbukjanak s romjaikon s a koalíció átmeneti ideje után megszülessenek a magyar parlament új pártjai. Mert, tessék bár paradoxonnak, de a januári választásokkal nemcsak a szabadelvű párt bukott el. Elbukott a függetlenségi párt is, mely 38 éven át a politikus feladatát sohasem ismerte fel teljesen. Elbukott, mert belátta, hogy a parlamentnek, a többségnek, a kormánynak nem csupán eszmék, célok tisztázása a feladata, de elsősorban is a célok felé vivő útnak egyengetése. Elbukott, hogy föltámadjon új köntösben, mint olyan párt, mely magáévá tette s nyugodtan tehette magáévá egy nálánál tízszerte kisebb pártnak elveit és egész programmját. Tehát csak semmi programmfentartás és semmi hátsó gondolat többé! A jövő magyar parlament pártalakulásaiban el kell tűnnie arégi értelemben vett szabadelvű pártnak és függetelmiségi pártnak egyaránt. Nem szabad, hogy az ország házában, melyben annak napi életét intézik, a magyar nemzet halhatatlanságáról folyjék örökös vita ezentúl s akár oly elvek legyenek benne irányadók, melyek minden nemzeti haladást a titkos jövőre s a királyi kegyre voltak készek bízni a múltban, akár pedig oly elvek, melyek egy új nemzeti élet máról-holnapra való megvalósításához a királyival való örökös harc árán is képesek rögtön s a legsúlyosabb rázkódtatásoknak is semmibe vetélével hozzálátni. A politikusok csináljanak politikát; munkájukból a jövő történelme alakul úgy is. De a politikusok ne akarjanak mingjárt történelmet csinálni. Magyarország teljes függetlenségének, hiszszük, hogy eljön az ideje valaha. Politikusaink higgyenek velünk, de tegyenek is hozzá, hogy eljöjjön. A harminc millió magyarról, Nagymagyarországról, a Mátyás király világbirodalmáról álmodni fogunk tovább. Politikusaink töröljék ki az álmot szemeikből s menjenek le a dunaparti palotába. Egyelőre még csak arról van szó, hogy a magyar baka magyar szóval ajakán hullhasson el a harcmezőn. Ezer megúnja cipelni a terhét. Egy pisztolydurranás s vége! . . . Igyál, pajtás! Kacagva kocintotta poharát a Szakálléhoz s azután elhajította, fölkapta a tele üveget s mindaddig ivott belőle, mig a főhadnagy erőszakosan ki nem csavarta a kezéből. — Ez őrültség — szólt Szakáll összevont szemöldökkel. — Te részeg vagy, Krasznay! — Nem is törekszem egyébre, — mosolygott az ittas ember. — Az egész életben csak a mámor ér valamit. Mi mind a ketten iszunk, Litkovits is, én is. Mit is tehetnénk egyebet? Litkovits utálja önmagát és a világot, én csak őt utálom a világban. Pfuj, micsoda mesterség! — Hát hagyd itt, — viszontá a főhadnagy, akit kezdett ingerelni ez a beszéld s már szeretett volna künn lenni ebből a házból. — Itt hagyni! — nevetett gúnyosan Krasznay. — S szeretném tudni, hogy miből fogok megélni? Szakáll felugrott s utálattal nézett végig az ittas emberen. — Hát te — szólt fojtott hangon s a szája szöglete reszketett az undortól — te ezen az emberen élősködői? Krasznay lehajtotta a fejét s nem szólt semmit. Szakáll párszor végigment a szobán, azután a sapkája után nyúlt s rátette kezét a másik ember vállára. — A viszonyaid olyanok, Krasznay — mondta komolyan — amihet közelebbről megismerni sem kedvem, sem fogom hozzá. Krasznay közömbösen rázogatta a fejét. — Megismerheted, — mondta ittas akadozással. — Úgy, csak véletlenül került elibem ez a Likovits . . . Két év előtt, mikor elcsaptak a vasúttól, feljöttem ide Pestre, egy krajcár nélkül. Tél volt, nagy hideg s egyik piszkos kávéházból ki, a másikba be, igy éltem. Lakásom nem volt, fekete kávén ts kiflin élősködtem, de ezekért is elblicceltem a fizetést . . . Egy éjszaka az éhségtől összeestem valamelyik kávéházban. Likovits, aki ott volt, felismert, kocsira tett s a lakására vitt . . . Hat hétig feküdtem nála hagymázban s ő gyógyított. Éjjel-nappal az ágyam mellett volt. Így maradtam nála ... Ha most se érted, majd megérted, ha te is éhezel, Szakáll ... Ha téged is kilöknek . . . Afőhadnagy kábultan állt a részeg ember előtt, aki újra fölvette a cognacos-üveget s még erősebben akadozva folytatta: — Ez az ember nagyon ragaszkodik hozzám . . . Talán magamért, talán nem magamért, nem tudom . . . Emlékszem, hogy suhancfiú koromban, Litkovits, aki akkor már orvosnövendék volt, járt a házunkhoz és szerelmes volt Annuskába, a testvérnénémbe, aki tizenkét éves korában meghalt. És ez, ez a Likovits, pedig jómódú fiú is volt, nem házasodott meg. Úgy mondták, hogy Annuska miatt ... Én nem hiszem . . . Egy ilyen elzüllött pára, egy börtönt ült ember . . . hogy csak egyszer szeressen az életben? . . . Egy ilyen . . . Már nem forgott a nyelve, a széken alig tudott ülni s egyszer csak leesett róla és végignyúlt a szőnyegen. Szakáll megütközve, tétován állt a részeg ember előtt, aki a szőnyegen nyomban elaludt, nem tudta mit tegyen vele. Egyedül nem akarta hagyni s különben is valami erős vágyat érzett ahhoz, hogy kezet szorítson az elzüllött orvossal. És egy percnyi gondolkodás után bekopogtatott a szomszéd ajtón. Lux Terka. A válság. Báró Fejérváry a királynál. Báró Fejéreám Géza, az uj miniszterelnök, ma reggel Bécsbe utazott. Elutazása előtt ma háromnegyed nyolc órakor báró Fejérváry Géza a nyugati pályaudvaron a miniszteri váróteremben találkozott gr. Tisza Istvánnal, aki ma érkezett Gesztről, áthajtatott a nyugati pályaudvarra, ahol már várta öt báró Fejérváry, Tisza és Fejérváry egy negyed óráig tanácskoztak s aztán gróf Tisza István a miniszterelnökséghez hajtatott, mig báró Fejérváry Géza a bécsi vonatra szállott. Ugyancsak elutazása előtt báró Fejérváry Géza tanácskozott leendő minisztertársaival, akikkel a kinevezésükre s hivataluk átvételére vonatkozó további teendőket beszélte meg. Itt állapították meg ama nyilatkozatokat is, amelyeket az uj kormány a király jóváhagyásával a képviselőház elé fog terjeszteni. Báró Fejérváry Géza délben érkezett Bécsbe s a Meissl és Schadn szállodába szállott. Már ott találta a kabinetiroda értesítését, mely arról szólott, hogy a király őt délután fél két órakor fogadja. Előzőleg azonban báró Fejérvárynak épen az adminisztracionális teendők miatt dolga volt a kabinetirodában s ezért már egy órakor a Burgba ment s ott a kabinetirodában körülbelül egyfél óráig foglalatoskodott. Fél két órakor jelentették be báró Fejérváry Gézát a királynak, aki őt nyomban fogadta. A kihallgatás másfél óráig tartott, fél két órától három óráig időzött báró Fejérváry, Géza a király dolgozószobájában. Báró Fejérváry Géza a mai kihallgatáson formális jelentést tett a királynak a kabinetalakítás befejezéséről. Erre azután ő felsége formálisan megbízta báró Fejérváryt a kormány vezetésével, az általa előterjesztetteket a minisztériumok ügyeinek vezetésével és aláírta a kinevezési okmányokat. Báró Fejérváry Gáza egyúttal, ez alkalommal bemutatta az uralkodónak ama deklarációt, melyet az új kormány nevében a képviselőházban szándékozik előterjeszteni. Hir szerint ez a deklaráció, míg az új kormány alakulásának céljaira rámutat, hangoztatni fogja a kormány átmeneti jellegét, de egyenesen felhívást tartalmaz az országgyűlés valamennyi pártjaihoz, hogy az állami szükségletekről való gondoskodást a költségvetés és újoncjavaslat megszavazásával tegyék lehetővé. Ugyanez a felhívás egyúttal az ország közönségéhez is szól és azt is tervezik, hogy hasonló deklarációt a hivatalos lapban is tegyenek közzé. A király báró Fejérvári Géza előterjesztéseit jóváhagyta. A király utazási programmja képezte meg a mai kihallgatás tárgyát s ennek során az uj miniszterek eskületétele idejének megállapítása s az ott szereplő méltóságok meghívása iránti intézkedések. Délután három órakor báró Fejérváry Géza mint tényleg kinevezett miniszterelnök hagyta el a király dolgozószobáját. A kihallgatás után báró Fejérváry Géza, vejét, báró Burián István közös pénzügyminisztert látogatta meg s családja körében pihente ki az utazás és a kihallgatás fáradalmait. Az uj kormány fogadtatása. Báró Fejérváry Géza ez idő szerint három minisztériumnak, a miniszterelnökségnek, a pénzügyinek és a király személye körüli minisztériuminak a vezetésével van megbízva, mindamellett báró Fejérváry nem költözik be a miniszterelnökségi palotába. Az új miniszter