Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)
1905-11-26 / 327. szám
1905. november 26., vasárnap. PESTI HÍRLAP _____________________________9 igazgatási bizottság és a miniszter. Fegyelmi jogot tehát csak ezek gyakorolhatnak. A népiskola ez egész társadalomé, ezért az iskolaszéknek bármely szülő lehet a tagja. Az iskolaszék fatörekvése a népoktatás emelése legyen. — Az állatkert megszüntetése. A fővárosi állatkrtnek közelebb lesz a közgyűlése, amely igen viharosnak ígérkezik. Hivatkozva a város birtokában levő alapító levélre, amely kimondja, hogy az esetre, ha az állatkert nem felelne meg hivatásának, akkor feloszlatandó, továbbá arra a körülményre való tekintettel, hogy az állatkert útját állja a Városliget fejlődésének, Dezsényi József fővárosi bizottsági tag javasolni fogja az állatkert feloszlatását. " Napi hirek. — (Lapunk mai száma) 51 oldal. A melléklet főbb közleményei: A vármegyei tisztviselők helyzete. Irta Horváth József orsz. képviselő. Az ev. ref. egyetemes zsinat (Negyedik nap.) A mulató Berlin (s. a.) — Irodalom. — Kacagjatok, költemény Ferke Ágosttól. — Vegyes. — Kivonat a hivatalos lapból. — Regénycsarnok. — Üzleti hetiszemle. Szerkesztői üzenetek. — A tárcában: Régi asztaltársaságok, gróf Vay Sándortól. A hirdetések között.A bűntény J.-H. Rosnytól. Ezenkívül két oldalon mellékelve adjuk a Légrády Testvérek kiadásában megjelent pompásabbnál pompásabb ifjúsági művek sorozatát, amelyet át kell nézni minden szülőnek, aki könyvet kiván vásárolni gyermekeinek. Úgyszintén felnőttek számára a szépirodalmi művek legjavát is ott látjuk, nagyrészt leszállított áron. (Személyi hírek.) Vértesy Géza miniszteri tanácsos az ő felsége személye körüli minisztériumban, hirtelen támadt szembaja miatt egy szanatóriumban operációnak vetette magát alá, amely teljes sikerrel járt. Vértesy a szanatóriumot a napokban elhagyja, de még több hétig kénytelen lesz szemét kímélni. Kovács Aladár Gardone-Riviera (Italia) klimatikus gyógyhelyre utazott, hol fürdőorvosi gyakorlatát megkezdette. (Gróf Széchenyi Imre halála.) Mint Kaposvárról jelentik, gr. Széchenyi Imre somogyvári kastélyában szombaton délben meghalt. Gróf Széchenyi Imre, aint elnöke az Országos Magyar Athletikai Szövetségnek, nagyon sokat tett a magyar sport fejlesztése érdekében, ezenkívül mint kiváló agrárpolitikust ismerték, de általában tevékeny társadalmi működést fejtett ki egész életén át. Már hosszabb idő óta betegeskedett. Tavaly őszszel egyfalka-vadászaton lett nagyon rosszul és ettől fogva betegsége folyton súlyosbodott. Már a tavaszszal egy ízben katasztrófától tartottak. Régi szívbaja újult föl. Az ország és külföld leghíresebb tanárainál keresett betegségére orvosokat, de nem talált. Alig néhány hete, hogy hazatért somogyvári kastélyába. Egy idő óta javulás mutatkozott a betegnél. Néhány nap előtt azonban hitelen roszszabbra fordult baja és nem lehetett megmenteni. Gróf Széchenyi Imre, a főrendihár élethoszsziglan megválasztott tagja, 1858. március 31-én született Somogyváron. A nagy Széchenyi Istvánnak második uokaöcscse volt. Atyjának, gróf Széchenyi Dénesnek rajta kívül még két fia született: Géza és Viktor, akik fiatalabbak nála. 1881-ben hosszabb tanulmányutat tett több ifjú mágnással Amerikában s itt szerzett tapasztalatait az „Amerikai levelek”ben irta meg, melyek 1883-ban önálló kötetben megjelentek. E munkában agrárius eszméket hangoztat, amelyek védelmére a napi sajtóban, különösen a Pesti Naplóban cikkeket is tett közzé és a Gazdakör vitáin felszólalt. Viisszatérése után élénk részt vett Somogymegye politikai, de különösen gazdasági életében; több évig a megye közgazdasági előadója volt és megírta a Magyar Tudományos Akadémia megbizásából Somogyvármegye monográfiáját, ő vezette Somogyvármegyében a kaposvári ásatásokat és somogyvári kastélyában valóságos múzeumot rendezett be. A főrendiházban, úgy mint a közéletben, jelesül mezőgazdasági kérdéseket karolt fel és a nemzetközi kongresszuson kiváló szerepe jutott. Mint homokszőlő-telepítési kormánybiztos is működött és tagja volt az orsz. filloxera-bizottságnak. 1885- ben nőül vette Andrássy Máriát, Andrássy Aladár leányát. Rendes tagja volt a delegációnak s elnöke volt a gazdák biztosító szövetkezetének, azonkívül helyet foglalt a magyar földhitelintézet felügyelőbizottságában, Magyarország középeurópai közgazdasági egyesülete, a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság és a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank igazgatóságában s tagja volt a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságának. —-— --------— (Akik dalolják és akik lehurrogják a Kossuth-nótát.) Oberberzirker Kristófly istenigazában felforgatta az ő szocialistáskodásával az országot. Ez az úr, aki azt se érdemli, hogy vízszintesen haljon meg, valóban féltéglával verheti a mellét Bécs előtt, neki aztán sikerült a magyart szembe kergetni a magyarral. Hogy micsoda feje tetejére fordult állapotot teremtett a híres belügyi legény Magyarországon, érdekesen példázza az alábbi jelenet, ami egyik nagyváradi kávéházban történt tegnap este. Egy jókedvű vidéki oláh pap mulatott egymagában. Előbb csak úgy elfütyörészgetett, dudorászott a bor mellett, mikor pedig megöregedett a kedve, odavitette asztalához a cigányt. Szép, csöndes volt a mulatozása, a prímás odahajolt a füléhez és szivet remegtetőn húzta, húzta a síró oláh nótákat, a pópa meg hátravetette a fejét s búsan énekelt. Egyszer aztán kirúgta maga alól a széket s csárdást parancsolt- Úgy rakta, hogy a hortobágyi csikós se különben, gyönyörűsége tellett benn a kávéházi népnek. Patyolat kedve egyre nőtt a papnak s mikor már egy kissé féllábon is állt a cigány, elhuzatta vele a Kossuth nótát. Leült, beletemette fejét a két kezébe, úgy hallgatta csöndben a dalt, az imádságot. Másodszor kezdett bele a banda a nótába, mikor a szomszéd asztalnál söröző szocialista munkások, magyar iparos legények, megzavarták a mulatságot: — Abcug! — ordították a pópa felé. — Le a komédiás nótával! Gúnyosan nevettek, aztán ráripakodtak a cigányra: — Húzd a Marseillaiset!A pap nem ijedt meg. Két nagy bankót dugott a klarinétbe s biztatta a cigányt, hogy csak azért is a Kossuth nótát húzza. Ezen aztán nagyon felháborodtak a szocialisták és lármázni, fenyegetőzni kezdtek s mindenáron el akarták hallgattatni a nekik ez idő szerint felsőbb parancsra kiállhatatlan muzsikát. Ekkor azonban történt valami. Olyasmi, ami nem mindennap fordul elő. A kávéház túlsó szögletében felugrott a helyéről egy cs. és leír. közös hadseregbeli kapitány. Osztrák származású katona, aki most tanulja s igy csak kerékbe töri a magyar szót. Forrt benne az indulat. Remegő haraggal lépett oda a munkások asztalához s a kardjára csapott: — Gemeinheit! Niederträchtige Gemeinheit! És úgy ahogy tudta, magyarul fejezte ki a vé,leményét a szocialisták eljárásán: — Nem szégyellik magukat? Maguk magyar emberek? És nem engedik a Kossuth-nótát játszani ? Pfuj! Aztán a cigányhoz fordult: — Csak húzd bátran! Én itt maradok! S megtörtént, ami egyhamar aligha, hogy magyar emberek akarata ellen egy derék osztrák katona parancsára muzsikálta a cigány a dicsőséges idők csodálatos, sziveket gyújtogató dalát, a Kossuthnótát ... — (Az angol király utazásai.) Londonból írják: Edvárd király 1906-ban hosszabb utazást fog tenni, miközben ellátogat majd több európai udvarba. Először Párizsba megy, azután Spanyolországba, ahonnan a Földközi tengeren át Athénbe hajózik. A tavaszszal részt vett Hakon király koronázási ünnepélyén és Krisztiániából Stockholmba készül Oszkár királyhoz, akivel baráti viszonyban van. *— (Elnökválasztás az Akadémiában.) A Magyar Tudományos Akadémia hétfőn, e hó 27-én, délután 5 órakor elegyesülést tart, melynek egyetlen tárgya: az elnök megválasztása. — Az elegyes ülést összes ülés követi, melynek tárgya: 1. Jelentés a Kóczán-pályázatról, Négyessy László lev. tagtól. 2. A főtitkár javaslata a tagválasztásról. 3. Folyó ügyek. — (Hontmegye ünnepe.) Korponán országos ünneppel áldoztak Bocskay emlékének. Ott volt az a férfiú is, aki ezt a lélekemelő ünnepélyt kezdeményezte. Pongrácz Elemér, a képviselőház derék pénztárnoka, aki a fővárosból is tevékeny , részt vesz Hont megye közéletében. Pongrácz Elemér, Pongrácz Istvánnak, a néhai tábornoknak és Nagy Sándor 48-as tábornok vezérkari főnökének a fia. Lelkes magyar, aki minden hazafias és kulturmozgalomban örömmel vesz részt, ő alapította a hontmegyei múzeumot is, amelybe sok értékes történelmi okmány, festmény és könyv van felhalmozva, ő juttatta eszébe a vármegye közönségének a korponai országgyűlés háromszázados évfordulóját is s az ő kezdeményezésére határozta el Korpona városa és a megye közönsége, hogy ' megünnepli a hajdukirály emlékét. ~ ' — (A pénz.) Régen, nagyon régen történhetett, hogy ebben a kis országban olyan komisz batalma lett volna a pénznek, mint amilyen most van. Hitvány lelkek, akik csaltak, loptak, raboltak és gyilkoltak, mindig akadtak, részben azért is, mert éhesek voltak. Felvetődött a piszkos bandában néhány kiválóbb család tagja is s ezek nyomát csalások és sikkasztások jelezték. De mindez szórványosán történt s az aljas bűnösök az ő cseleskedeteikkel különösebb megdöbbenést nem keltettek, mert hiszen az emberek már régen hozzászoktak ahoz, hogy eltévelyedések történjenek. A pénz beirása mindenkor rosszra birtja a gonosz hajlamú embereket, de soha olyan mértékben, mintebben az esztendőben, amikor az eddig rejtett szenvedélyek mintegy bömbölve keltek ki az emberekből s elárasztani akarják az egész országot. Szinte borzadály vesz erőt a jók lelkéin, mikor azt látják, hogy a pénzzel megfizetett Hazaárulás mennyire mesterséggé kezd válni s mikor nap-nap után konstatálni kénytelenek, hogy mily hatalmas arányokban nő a gazemberek száma, akik szemérmetlenül, majdnem hogy hencegve tartják felvonulásaikat. Tisztességesnek látszó férfiak, előkelő családból származó urak, jó állásokban levő tisztviselők épen úgy vállalkoznak a legpiszkosabb foglalkozásokra, mint a sajtó parazitái, akiknek semmi veszteni valójuk nincsen. És mindez pénzért történik. Majdnem mindem egyes esetben ki lehetne mutatni, hogy a kormány rendelkezésére álló s annak céljait elősegíteni akaró emberek pénzért vállalkoztak arra, hogy az országnak lekopni sem érdemes bitangjai legyenek. Az eladósodott, az anyagi romlás előtt álló ostoba és gonosz urak úgy kapnak a jól fizetett s hazaárulással összekötött állások után, mint ahogy a vízbe esettek kapaszkodnak a szalmaszálhoz. Rettenetesebb látványhoz sohasem jutott a magyar nép, mint amilyet ez idő szerint szemlélhet, látván a gonosztevőket, akik pimasz arroganciával állnak a fórum elé s arra is készek, hogy eladott és megfizetett voltukat bevallják, minden jele nélkül a szégyenérzetnek. A pénzért, az anyagi jólétért készek mindenre s vad bajszát folytatnak a becsületesek, a hazafiak ellen, azt tartván hitványnak és bűnösnek, aki tisztességes és meg nem fizethető. Ebben a borzalmas időben tulajdonképen minden jóravaló magyarnak kétségbe kellene esni, mert soha annyi patkány nem szabadult ki a kloákákból mint most ugrálnak elő azokból az elzüllött nagyságok, azt a látszatot keltve, hogy az ország pusztulásnak indul. Ám ha a helyzet kétségbeejtőnek látszik is , az emberek gonosz elfajulása némi aggodalmat kelthet is, mégis helyén van a jövőben bízó becsületes emberek szíve. Ezek tisztán látják, hogy az országra kedvező fordulatnak mihamar be kell állnni és hogy bekövetkezik a nagy leszámolás, amikor a ma álláshoz és hatalomhoz jutott gazemberek csak gazemberek lesznek, közel járva a börtönökhöz, amelyeknek legutolsó rabja is tisztességesebb náluk, mert nem hazaáruló és mert az ellenség által nem fizettette meg magát. ____ — (Fogadásból halálba.) Viság, kolozsmegyei község határában levő nagy erdőben a munkások estének idején, munka befejeztével, midőn hazafelé indultak, versenyfogadást tettek, hogy ki fog hamarább a faluba érni. Négy munkás, hogy a fogadást elnyerjék, nem a rendes útón indultak, hanem az úgynevezett ,,száraz zsilipen“, mely itt ugyan sokkal hamarább vezet a faluba, de a törvény szigorúan tiltja az azon való járást, mert a csatornán csúsztatják le a nagy tönkfákat. A négy, munkás azonban gondolván, hogy este van, a csuszamlás is befejeztetett és így egész jókedvűen a csatornán haladtak hazafelé. Mikor legjobban siettek, a csuszamlás is megkezdődött s a nagy sebességgel, irtózatos erővel guruló fák három munkást halálra összezúztak, a negyedik szerencsére még a csuszamlás előtt kitért a csatornából. A kir. ügyész és törvényszéki orvosok a vizsgálat megejtése végett a szerencsétlenség szinhelyére mentek. (A gyorsírás terjesztése.) Az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület december első napjaiban új tanfolyamokat indít oly beosztással, hogy a növendékek, mind a magyar, mind a német gyorsvasban a nyár beálltáig teljes gyakorlati kiképzést nyerjenek. A tanfolyamokat a Gyár utca 48. sz. Gabelsberger Szakiskolában parlamenti gyorsírók vezetik különös tekintettel a kereskedelmi irodák igényeire és a különféle írógépek szakszerű kezelésének oktatásával kapcsolatban.