Pesti Hírlap, 1906. szeptember (28. évfolyam, 240-254. szám)
1906-09-07 / 246. szám
fi_________ PESTI HÍRLAP 1906. szeptember 7., péntek, háborító incidens zavarta meg. Növeli a botrányt, hogy ezt az ottani rendőrség, a tűzoltósággal karöltve, viscenirozta. A dolog úgy történt, hogy a szinigazgató az ügyeletes rendőri tisztviselő részére két elsőrendű zártszéket ajánlott fel. A rendőrség azonban nem volt megelégedve a kijelölt helylyel. Rirnóczy József rendőralkapitány megjelent a színház igazgatóságánál és két zaciyeszéket követelt a rendőrség részére. Ellenkező esetben — így fenyegetőzött — a rendőrtisztviselők kartelt kötnek és altiszteket fognak a zártszékekre küldeni. Ettől a nevetséges fenyegetéstől azonban épen nem ijedt meg a kolozsvári, színházigazgató és visszautasította a rendőrség indokolatlan követelését. A rendőr erre hallatlan erőszakosságra vetemedett. Rászentek a direktorra, hogy ők a színház két legelőnyösebb fekvésű zsölyéjét karhatalommal is elfoglalják. Az igazgató természetesen megfelebbezte a „határozatot“ a városi tanácshoz, mely azt meg is semmisítette. De a dolognak még most sincs vége. A póruljárt rendőrségnek most már a tűzoltóparancsnok jött segítségére. Köve telte, hogy ő annyi tűzoltót küldhessen a szín- házba, amennyi neki tetszik és pedig mindnyája jár az első helyekre. Ezenkívül fizessen az igazo lgató minden tűzoltónak 1 koronát, az altiszteknek 3 koronát, a parancsnoknak 6 koronát esténkint. S hogy hány legényt és altisztet vezényelnek ki, az a j ő dolguk. "Mindezekért most méltán nagy a fölháborodás Kolozsvárott. A rendőri terrorizmust mindenki élesen elitéli. Maga Szvacsina Géza is megtorlandó túlkapásnak jelentette ki a rendfentartó közegek eljárását. Maricza férjhez megy . . . A betléri park tiszafa ligeténekfái halkan, lágyan borulnak egymásra. Mintha a lombok is ölelkeznének, Langyos őszi alkonyatban, halványuló virágoknak titokzatosan suttogják: Marica férjhez megy. A mi Márkánk. Ezek alatt a fák alatt játszotta pajzán gyermekjátékait. Itt serdült hajadonná, szőke hajú, piros ajkú deli szűz — Andrássy Mária. Ősi törzsnek karcsú, életerős hajtása. Szerelemnek hímes pillangója leszállt a szivébe. Legédesebb, legmámorítóbb kelyhét most nyújtja feléje az élet ... Szinte álom, hogy elsuhant az a néhány esztendő. Szinte hihetetlen, hogy örömapa már a daliás, fiatalos Géza gróf, örömanya a szépséges Dada grófné. Tegnap még a Károlylyal, meg a Manókával ugrándozott Marion, é ma már Lichtenstein hercegének nyújtja kezét. Komoly, az uralkodó házzal rokonságba lépő dáma a betléri virányok pajkos kis tündére. Messze erdős, hegyes Gömörtől, itt a városi fényes palotában gyülekezett egybe a ragyogó nászi sereg. Ám engemet, halk, enyhe szárnyon Marica régi otthonába visz vissza az el nem múló emlékezet. Oda, ahol a tiszafa ligetének fái lágyan borulnak egymásra most. Ahol gyermekek serdülő éveit játszotta át a szerelmes menyasszony. Mintha látnám még azt avirágokból font diadalkaput, amelyet egy alkalommal, édesanyjuk megérkezésekor csináltak a gyerekek. Nyolc esztendeje már annak. Régen elhervadtak a kis szívek szeretetét jelképező, égő, tágszínű rózsák, amelyekből angolul rakták ki: Well come. Kedves angol nevelőnéjüket mennyi tréfás rajz örökíti azokban a könyvecskékben, amelyekbe minden jelentősebb, vagy bohó eseményt megörökített a kis Károly. Pompás karikatúrákat rajzolt. Ezt a talentumát nagyatyjától, de atyjától is örökölte, úgy Andrássy Manó, mint Géza mesterei a torzképeknek-Passzióval játszottak színházat. Ezeket az előadásokat is megörökíti a könyv. A darabok egyes jelenetei, szereplői mind le vannak pingálva. Manóim, mint szakács, Manóka mint kéményseprő. A szép, apródarcú, sugár termetű Károly sokszor adott nőszerepet. Olyan szép volt. így. Szinte kár, hogy nem volt igazán lány. Dédelgetett kutyuskák, lovak mind meg vannak örökítve. Vadászjelenetek, korcsolyázások. Mert a testedző sportokat az Andrássyak mindenkor szerették. Marica grófnő egyik legkitűnőbb amazonja az országnak. Árkot, gitát ma nála nem ugrat át merészebben hölgylovas. Ezt a tulajdonságot különösen egyik nagynénjétől, herceg Esterházyné é■ Andrássy Irmától örökölte. A nyolcvanas évek vége felé a királyné után őt és Ugarte Annát, az osztrák arisztokrácia egyik tragikus véget ért bizarr, szellemes asszonyát, tartották a monarchia legkitűnőbb parforce lovasnőinek. A lovaspole játékoknál, amelyeket gróf Andrássy Géza honosított meg nálunk, gyermekei mindig kitűntek. De a vadászfegyvert is bátran kezeli Marica. A szulovai rengetegekben gyakran kisérte el atyját s keze biztos és acélosnak bizonyult. Ki hinné, hogy ez a par excellence sportlady valódi istenkegyelméből való művésznő is, úgy hegedül, mintha kuruc őseinek minden búja, öröme ott sima-rína abban a szárazfában, amikor ráhajtja hullámos szőke fejét. Zokog, kacag a hegedű, majd diadalmasan indulóra zendül. Selyem lobogó leng a szélben, nyalka kuruc piros csizmájának sarkantyúja pendül. Halljuk, hallgatjuk pengését. Mintha Andrássy István, a hős / kocsma-generális pengetné a sarkantyúját. Mintha harsogna a tárogató, hírül vinné országnak-világnak az érsekújvári diadal fényes napját. Majd lágyan, édesen, szerelmesen enyeleg a hang. Szinte csók lesattanása hallik. Azé a forró, őrjöngő csóké, amelylyel lázas nagy szerelmét a lőcsei fehér asszony nyakára csókolta Andrássy generális uram. Vidám halali után hányszor húzta, üveg hangon Marica grófnő a nótát ott a betléri nagy ebédlőben. Milyen hét országra szóló mulatás volt az, amikor Géza gróf amerikai idézésének a tiz esztendős fordulóját ülte. Rengeteg erdő tölgyei alatt sátort vertek. Épen úgy, mint egykor az őserdőben. Géza gróf felöltötte mexikói jelmezét, fejére csapta a széles, szürke sombrerot is. Valami huncut benszülött golyója fúrta át annak idején lágy posztóját. Amerikánusul ment minden akkor. Csak a szolgafára akasztott bográcsokban gőzölgött magyar tokány. Csak a hamisítatlan, juhtúrós strapacska volt gömöri. Berti muzsikált, a rozsnyói híres cigány. Lakoma után azonban Marica vette ki a prímás kezéből a hegedűt. Oda állt a banda élére, ő húzta az édesapja fülébe a hallgatót. Ez a sok apró, kedves emlék mind-mind fölelevenedik emlékezetemben, ahogy a temérdek nászi vendég egyre sürög-forog ki s be a Bristol kapuin. Ahogy betegen, lázasan, szédelgő fejjel járok-kelek köztük. Az összes bécsi vendégek itt laknak. A sok Durchlaucht egymásnak adja az ívószoba kilincsét. Illics külön csinos tollszálakat is szerzett be, az örömhírt szertevivő telegrammok megszerkesztésére. Itt Hohenlohe herceg siet kocsiba ülni. Amott a von und zu Oettingen, Erbprinz ád valami megbí zást a százkezű és mindenre figyelő Tomannak, Lichtensteinak egy csomó. A vőlegény attyafiai, Osten-Platheck, Schwarzenbergek, Kinskyek. Mind gyönyörködnek a Dunapart fejedelmien szép panorámájában s beszélnek kedélyes lerchenfeldi fargonban. Nekem meg úgy tetszik, mintha úgy anno 1889— 90-et írnánk, amikor én Bécsben laktam — és olyan megszokott volt nekem ez a hang, ez az egész miben. Mintha még a borotvált lakájok egyikét-másikát is láttam volna valamikor —■ régen, a császári opera foyerjában. Amikor jókedvű, fiatalos sietéssel mentem fel a szőnyeges lépcsőkön és fehér szekfa nyílt a gomblyukamban. Sürögnek-forognak az osztrák urak. Tömérdek pénz jön forgalomba. Özönnel fogy a virág. Költenek az osztrák urak. .úgy ülik, mikor megint egyik legszebb lányunkat viszik el osztrák asszonynak. Azt mondják — cserébe megy ez. Valamikor meg ők adták ide Dada grimit. Azóta tőzsgyökeres magyar asszony lett. Méltó a Serédy Zsófiákhoz. Vajda Hans-hól is Jancsit faragna Maricn grófnő egy kicsit. Szerettetné meg párjával ezt a földet, amelyhez az Andrássyak annyi dicsöséges emléke fűződik- Itt, magyar földön, a Rákóczi szellepte által megszentelt tereken élik át majd életük legszebb korszakait. Magyar ég csillagai vigrasztanak első csókjuk, első ölelésük felett. Magyar fáknak lombjai rejtik el szívük legszentebb gerjedelmét. Ezt ne felejtsék el soha. Fakadjon szeretet Lichtenstein János herceg szivében az iránt a haza iránt,, amely neki a legfő jót — egy asszony szerelmét adta. Gróf Vay Sándor. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (A Magyar Iparművészeti Társulat) választmánya gróf Hadik-Barkóczy Endre elnöklésével csütörtökön ülést tartott, amelyen az elnök jelentette, hogy Izabella főhercegnő a társulat védnökségét elfogadta s a nála járt tisztelgő küldöttség előtt kijelentette, hogy meleg érdeklődéssel szándékozik a társulat felvirágozását pártolni. A társulat elhunyt elnökének, Ráth Györgynek emlékére a választmány emlékplakettet készíttet, melynek mintáját nyilvános pályázat útján szerzi be. A pályanyertes mű 2000 koronát kap, a 2-ik és 3-ik művet 300, illetve 300 koronával díjazzák. A társulat jövő akciójának irányítása végett a leghivatottabb szakférfiakkal meghatja a hazai iparművészet különböző ágainak monográfiáját s bekéri javaslataikat az illető műipari ágak fejlesztésére. A társulat e vállalkozását a kereskedelmi miniszter 6000 koronával támogatja. A milánói magyar iparművészeti osztály katasztrófájáról szóló jelentés kapcsán a választmány megnyugvással vette tudomásul, hogy a kiállítás magyar osztálya javaslatot terjeszt a kormány elé, a károsult kiállítók méltányos kártalanítása érdekében. Ezért bevárja a kormány állásfoglalását a csak azután határoz a további lépések tekintetében. A karácsonyi kiállítás rendező bizottságának javaslatára a választmány elhatározta, hogy tekintettel a villamos világítás bevezetésével járó tűzveszélyre, a tervezett interieur-kiállítást nem karácsonykor, hanem tavaszszal rendezi, amikor a kiállítás nem szorul mesterséges világításra. Karácsonykor csupán apróbb tárgyakból rendez bazárt. Egyúttal elhatározták, hogy országos mozgalmat indítanak egy külön társulati ház létesítése érdekében. A társulat vidéki fiókbizottságainak szervezése dolgában Kaposvárott, Kolozsvárott, Pécsett, Pozsonyban, Szombathelyen és Temesvárott megtörténtek az előkészítő lépések s a bizottságok megalakulása még ez év folyamán várható. * (A Nemzeti Szalon) nyári tárlata e hó 9-én, vasárnap este zárul be s utána az igazgatóság nyomban hozzáfog Kacziány Ödön gyűjteményes kiállításának rendezéséhez. A kiállítás szeptember 16-án nyílik meg ünnepélyesen. * (Kettős szoborleleplezés.) Szép ünnepély lesz október hó 14-én a somogymegyei Csokonya községben, ahol együttesen leplezik le a két legnagyobb magyarnak: Kossuth Lajosnak és gróf Széchenyi Istvánnak mellszobrait, melyeket Ligeti Miklós szobrászművész mintázott. Az ünnepély érdekességét különösen emelni fogja az a körülmény, hogy megígérték azon való részvételüket. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, gróf Széchenyi Béla koronaőr és gróf Széchenyi Ödön török császári altábornagy, aki Konstantinápolyból jön a leleplezésre. * (Egy új Mányoki-kép fölfedezése.) Mányoki Ádámnak, a tizennyolcadik századbeli híres magyar festőnek egy eddig ismeretlen festményét fedezte fel dr Nyáry Sándor, az Országos Képtár igazgató őre, a bajor fővárosban. A kép a müncheni állami titkos levéltár, falán függött, mint ismeretlen festő műve. Nyáry Sándor alapos vizsgálat alá vette a képet, amelyen megtalálta Mányoki sajátkezű névaláírását. Müncheni szakkörökben nagy örömmel fogadták a magyartudós fölfedezését. IRODALOM. * (Egészségtan.) A kereskedelmi miniszter megbízásából dr Chyzer Béla iskolaorvos az ipariskolai könyvtár részére irta meg egészségtanát. Ez a mű kiterjed az első,segélynyújtástól kezdve az egészségre befolyással bíró minden feltételre, a lakás, levegő, ruházat, talaj, táplálkozás megválasztására , és a fertőző betegségek elleni óvakodásra. Különös súlyt fektet benne a szerző az ipari betegségekre és balesetekre., Nyelvezete alkalmazkodik hallgatóinak műveltségi fokához ■ nemcsak mint tankönyv értékes, hanem arra is joggal igényt tarthat, hogy a munkásosztály minél szélesebb körben terjeszsze.. Ára 2 korona SO fillér. * (Emlékeim.) Teveli Mihály körmöcbányai tanár egy kötet verset adott ki ezzel a címmel. A versek között sok csinos és kedves költemény akad, jeléül friss talentumának. A kötet ára 2 korona s Zólyomban a Zólyomvármegyei Ilirlap szerkesztőségében rendelhető meg. * (A tuberkulózis elleni küzdelem módjai.) Dr Gross Menyhért, a nagyváradi tuberkulózis bizottság előadója, nemcsak a saját praxisában, de Németországban a helyszínen tett észleleteiről számol be ezen művében. Ismerteti a külföldi gyógytelepek célját s berendezését és azon feladatukat, melyek ezen veszedelmes betegség leküzdésére egyaránt hárulnak az államra, a társadalomra s a helyi közhatóságokra. A könyv Nagyváradon jelent meg.