Pesti Hírlap, 1908. március (30. évfolyam, 54-79. szám)
1908-03-01 / 54. szám
sem előterjeszteni, sem megszavazni nemi szabad,még „a király parancsára“ sem. De a király nemi is parancsol ilyet! Meg vagyunk róla győződve, hogy erről ■nem is beszéltek a királylyal! Sokkal gyámoltalanabbak és gyávábbak a mai államférfiak, semhogy ilyenről beszélnének a felséggel. Szilágyi Bensővel kihalt az utolsó magyar politikus, aki vitatkozni mert a királylyal. És — hogy udvari nyelven beszéljünk — „da liegt der Hund begraben!“ Ez az oka, hogy a magyar nemzeti törekvőnk nem érvényesülhetnek semmiféle téren. Kernmernek és kormányképességük fentartása érdekében nem is akarnak oly dolgokról beszélni, ami a király előtt nem tetszetős. Csak tessék visszaemlékezni a régebbi időkre: tetszett a királynak a polgári házasság, meg a zsidó recepció? Minden boeher-gyereó tudja az országban, hogy ezeket se „engedte a király“. Sőt a lelke meggyőződésével, a vallásos hite egész erejével küzdött ellenük. A gyóntató papjához és magához a pápához is fordult, hogy oldják fel őt a „bűn“ alól, ha szentesíti azokat a liberális reformokat. És mégis engedett a király! — Miért? — Mert volt egy Szilágyi Dezső, akinek volt liberális meggyőződésű és ezért síkra szállt a királyival szemben is. A sírjából kellene most kikaparni Szilágyi Dezsőt, hogy a „nemzeti meggyőződést“ védje a király elött. Nem a király lesz az oka annak, ha nem lesz az államnyelvhez kötött választói jogból törvény, hanem a magyar „államférfiak“, akikben nem él az igazi meggyőződés a nemzeti nyelv joga iránt s azt nem is tudják képviselni a király előtt, gyáfását folytatták. Három szónok beszélt, s ezek közül Polonyi Géza szónoklata a déli szünettől délután egynegyed 4 óráig tartott. Végül interpellációk voltak.Bozóky Árpád a tíz katasztrális holdat meg nem haladó földbirtokok csereügyletének bélyeg- és illetékmentességére és a cigányok kóborlásának meggátlására vonatkozó indítványait indokolta meg. Az előbbinél Wekerle Sándor miniszterelnök, az utóbbinál gróf Andrássy Gyula belügyminiszter szólalt föl s fölvilágosításaik után a Ház kimondta, hogy az indítványokat nem kívánja tárgyalni. A házszabályrevízió folytatólagos tárgyalásánál Kovács Ernő a javaslat mellett, Hoffmann Ottó és Polónyi Géza pedig ellene beszélt. Polónyi beszéde erősen támadó jellegénél fogva nem mindennapi érdekessége volt az ülésnek. Mindenekelőtt azt igyekezett kimutatni, hogy a revíziót a korona követeli s ezt a kabinetkérdés fölvetésének tényével akarta bizonyítani. A miniszterelnök, a belügy- és a közoktatásügyi miniszter állandó közbeszólója volt. De különösen a két utóbbi, akikkel szemben mindvégig harcvonalban maradt. Behatóim tárgyalta a függetlenségi párt jövőjének kérdését, továbbá a honoi és nemzetiségi kérdést. A házszabályok szigorítása, vonta le a konklúziót, a függetlenségi pártnak és eszméknek esetleg a sírját ássa meg, a honát és nemzetiségi kérdés ellen pedig nem orvosszer. Foglalkozott a választójog reformjával is s míg egyfelől a magyarul írni és olvasni tudáshoz való kötöttség ellen nyilatkozott, másfelől a magyar állami szuverenitásának és prestigéjének megvédését hangoztatta. Nagy rabulisztikikával dolgozott egész beszéde alatt. Az ülés végén interpellációk voltak. A Ház a farsangi ünnepek és a delegáció tanácskozásai miatt legközelebbi ülését csütörtökön, március 5-én, tartja. Bizony Ákos előadó jelenti, hogy az igazoló állandó bizottság a Désén megválasztott Barcsay Tamás megbízólevelét a törvénynek megfelelőnek találta. (Nevezett képviselőt feltételesen igazolták és a IV. osztályba sorozták.) Kovácsy Albert előadó a mentelmi bizottság jelentését terjeszti be Hodzsa Milán két, Szkicsák Ferenc négy és Hencz Károly egy rendbeli mentelmi ügyében. (Annak idején napirendre tűzik.) Slanmersberg László jegyző jelenti, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Interpellációt jegyeztek be: Nagy György: a pénzügy- miniszterhez az ISS5 . XI. tc. 3., vagyis az állami tisztviselők, altisztek és szolgák özvegyeinek és árváinak ellátásáról intézkedő fejezet rendelkezéseinek sürgős módosítása tárgyában; Vlad Aurél: a miniszterelnökhöz a katonai kérdések bekapcsolása tárgyában. Polti Mihály: a miniszterelnökhöz a novibazári szandzsák-vasút tárgyában a macedónkérdés fejlődése kapcsán. Nagy Dezső: az összminisztériumhoz a Budapest székesfővárosban létező lakásszükség tárgyában. Bozóky megokolja indítványait I. . A képviselőház ülése február 29-én. Elnök: Justh Gyula, majd Návay Lajos. Jegyzők: Hebcz Károly, Szentkirályi Zoltán és Hammersberg László. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc, gróf .A legváltozatosabb ülések egyike volt a szombati. Hat óra hosszat tartott s a tanácskozás anyaga három csoportra oszlott. Az ülés elején Bozóky Árpád indokolta meg két indítványát. Aztán a házszabályrevizió tálelégedett leveleket irt. Köszöntötte az otthonn évőket és megemlékezett még a fülemről ia Ah, — aszongya — ha fehérebb volna, ha finomabb, ha lenne benne fogékonyság, gondolat, együttérzés. Mert van ilyen is . .de az ember sokáig vakon jár és nem tudja meglátni. Erre megint megszólalt az anyám és sürgetett: parancsoljam rögtön vissza a menyecskét, de hát hallgat is az ember az asszonyokra, különösen, ha vének! Magam mentem érte, három napig jártam s mire odaértem, a nagynéni majd kiszedte a szememet, hogy mit csináltam? Mucika megszökött, elvitte valami fehér fülű zsivány. Azóta csak úgy egyedül vagyok. Hát te? Arra az úrra nézett, aki az előbb a zongoraszobában ült, Chopin-valso-ot hallgatott s ezalatt a finom, kagylóalaku fehér fűle rózsaszínűre pirult. Kék szemű, sápadt, szőke ember volt. Szinte nőiesen csinos és olyan vézna, hogy az erős nyakú földbirtokos félkézzel összeroppanthatta volna. — Én nem házasodtam meg. Nagyon finnyás voltam mindig s különösen a hangok iránt betegesen érzékeny. A gyerek-sírás, az anyós-hang, az asszony-zokogás engem megölt volna. Egy olyan asszony mellett pedig, amilyen a tied volt, akinek a gondolatköre az á/es-től a prózai-ig terjed csak, én egyszerűen megbolondultam volna. Bocsáss meg, de igaz. A lelkem azonban folyton vágyott a hozzáillő, finom, fogékony társa után és én elindultam, kerestem. Gondolhatjátok, hogy nem akadt tucatszámra ilyen nekem való barátnő s igazi ünnepet ültem,amikor végre fölfedeztem. Szép, szomorú, beteges asszony volt, lehetett vagy huszonnyolc esztendős. Elpanaszolta, hogy egy mamlasz paraszthoz erőltették, aki az ő lelkét soha meg nem értette. Csupa sóvárgás, csupa könyörgés volt szegény s mikor arra, került a sor, hogy a lelkét, kiöntse, ezt nivan dallamos, meleg, tömör hangon cselekedtes hogy boldogan öldött benne az idem. Andrássy Gyula ,gróf Apponyi Albert, Günther Antal és Josipovich Géza. Az ülés d. e. 10 óra 16 perckor kezdődött. Justh Gyula elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Ilódy Gyrula levelét, melylyel egészségügyi okokból nyolc heti szabadságot kér. (A Ház megadja.) Némi is ment vissza a tunkójához, velem jött és két esztendeig táplálta és ringatta a hangjával az én fogékony fülemet. Egyszer aztán különös beszédet kezdett. Hogy a fülem, igaz, finom, nincs benne semmi prózai és a pirulásában olyan édes. Gondolkodó, érző, megértő, igazi nagy fül, de nincs benne élet, biztatás. Nincs benne semmi, ami izgat, ami lázít. Pedig . . . És nem telt bele egy hét, az én eszményi barátnőm beszüntette az eszmecseréket és elment valamerre, elvitte a pedig . . . Most már a harmadikra került volna a sor, aki aztán röviden számolt be a szivbeli ügyéről. Ez sem volt már nagyon fiatal ember, csak úgy, mint a másik kettő. De vérből volt, akaratból és szerelemből, nem fogott rajta az idő. Erős termete, szintvalló szeme, fehér foga, kecses álla maga is elég veszedelem volt, de a jó tündérek, akik a kisded bölcsőjeibe különféle varázsszereket szoktak dugni, neki még két, fejhez lapuló, hegyes sima fület is adtak, melyek beleavatkoztak a széni s a száj mesterségébe s azzal, hogy olykor megmoccantak, többet végeztek, mint akár óraszámra is a másik kettő. A szem csupa meleg tiszteletet sugárzott, a száj ártatlan szavakat ontott, de a fül olykor megmoccant, jelt adott, vigyázz, vigyázz. Én istenem, az asszonyoknak mindig olyan jól esett nem vigyázni. — Gondolhatjátok, hogy én se meg nem házasodtam, se nem barátkoztam. A túlságosan ámuló kezdő asszony épen úgy terhemre lelt volna, mint az érzelmes barátnő. Szórakoztam ma itt, holnap ott, ma így, holnap amúgy és a sok közül ebben a percben egyet alig bírok megtalálni. Csak az jut az eszembe, akinek szintén a fülemmel volt baja. Addig igazán azt sem tudtam, hogy fülem is van. Azt, hogy az embernek füle van, úgy látszik, csakis az asszonyuk által lehet megtudni. Én a ma— A kis földbirtokok csereügyletének bélyeg- és illetékmentessége. — Bozóky Árpád: T. képviselőhöz! A földtelvelésügyi tárcának 1007. évi költségvetése alkalmával felvetettem az eszmét, hogy a magánútú tagosítások előmozdításának azáltal, hogy a magánúton való tagosítások, illetőleg az apró földbirtokok cseréi bélyeg- és illetékmentesek legyenek. A pénzügyminiszter úr épen most egy éve, ebben a tárgyban kedvező ígéretet is tett. Az általános gazdasági okok nagyon is kívánják, hogy ez a törvényjavaslat elfogadtassák. Mezősi Vilmos: Úgy van! Százával mennek tönkre a kisgazdák! Bozóky Árpád: Az átmeneti kormány programmja maholnap lejárófélben van Ha törvényjavaslatom most el nem fogadtatik, nem igen fog már módjában állani a pénzügyminiszter úrnak. Ígéretét beváltani. Ezért terjesztettem be törvényjavaslatomat. Ezt a törvényjavaslatot indokolja az a körülmény, hogy most különösen az úrbéri községeikben, de főleg a Székelyföldön, nagyon gyakori eset, hogy valakinek két-három katasztrália hold terjedelmű földje 40—50 darabban van; a földek szélessége 2—3, hosszúsága pedig 200—300 öl. Természetes, .hogy az ilyen földeken hasznos gazdálkodást végezni nem lehet. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat magán- és közgazdasági tekintetben nagyon előnyös, az érdekelt kisbirtokosokra pedig megfizethetetlen előnyöket nyújt, azért, merem reményem, hogy dacára annak, hogy ellenzéki oldalról jött a törvényjavaslat, a képviselőház meg fogja szavazni. Kérem a 1. képviselőházat, méltóztassék elhatározni, hogy törvényjavaslatomat érdemileg kívánja tárgyalni. (Helyeslések half elől.) Sam kis fekete szemű boszorkányát, aki se nem csodálkozott, se nem érzelgett, hanem ugyancsak nyugtalan volt,, a fülemmel szereztem. Egy unalmas Schöngeist gyötörte szegényt pár esztendeig és a fülem ébresztette föl. A fülem szerette, a fülem veszítette el. Az én temperamentumos asszonyom derekasan megcibálta, mikor „másnak is mozgott“ és egyszerűen a faképnél hagyott. Volt, nincs. Mialatt a három úr igy beszélgetett, a kis Kardosnénak elzsibbadt, a lába, megmeredt a nyaka és az arca olyan csúnya lett, mint annak, aki a felebarátjának valami nagyon roszszat kíván. Erősen kívánta, be is teljesedett: a háziúr értük jött s elvitte őket a teázókhoz langyos vizet szűrösödü és kaviáros-szektro , vadiszgutni. A kis Kardosné végre tovább futhatott. Át is surrant a könyvtáron s az előszoba tükre előtt szaporán szedte magára a holmiját. Hamiskásan mosolygott a tükörbeli képmására s onnan egy bizonytalan korú asszony nevetett vissza rá. Nem volt , se ártatlan, se érzelmes, talán még temperamentumos nem. Az asszonyok azt mondták rá: föl nem foghatják, hogy mit találnak rajta a férfiak. A férfiak tudták s azzal, amit találtak, meg is voltak elégedve. A nyaka szerint mérve az éveket, abban a korban volt, mikor az asszonyok még a közművelődésért buzognak, dea jótékonyság, meg Szent Antal leskelődik rájuk. A kis Kardosné fejére bontotta a csipkekendőjét, gombostűtszorított a szája közé és visszagondolva arra a három különböző asszonyra, akiről a baromi úr mesélt, a negyedik, a filozofálásra megért asszony józanságár azt mondta: — A fülesek . . . Az asszony csak e, de különbözők az évszámok s ezeknek, a fükét illetőleg, mindig más-más a gusztusuk. Szabóné X offály Jank: £ E S T X H X R X« A 2* N 1908. március 1'., va,saraa/p.