Pesti Hírlap, 1908. augusztus (30. évfolyam, 184-208. szám)
1908-08-26 / 204. szám
10________________________________ PESTI HÍRLAP 1908. augusztus 26., szerda. — (Arany János szobra a Margitszigeten.) Arany János, mint ismeretes, nagy előszeretettel tartózkodott utolsó éveiben a Margitszigeten. A sziget látogatói gyakran mutogatják egymásnak azt a hatalmas tölgyfát, amelynek árnyékában a költő legszebb verseit írta. Arany János akkor gyakran volt együtt néhai József főherceggel, a Margitsziget tulajdonosával, aki sokszor órák hosszáig beszélgetett a költővel a hazai viszonyokról és különösen a magyar verselésről. Az ifjú József főherceg most, a P. Lloyd hire szerint, szobrot akar állíttatni Arany Jánosnak a Margitszigeten. Erre vonatkozólag Libits udvari tanácsos, a főherceg uradalmainak kormányzója, a következőket mondotta: — A fenséges úr oly hirtelen határozta el magát, egészen önként, erre a dologra, hogy ezzel engem is nagyon meglepett, habár én jól ismerem azt a szeretetet, amelylyel a fenséges család Arany Jánosnak alakjára és költészetére gondolni szokott. A fenséges úr Arany Jánossal való személyes ismeretségét gyermekkorának eltörölhetetlen emlékei közé sorozza. Valahányszor a fenséges urnak Istenben boldogult atyja a Margitszigeten időzött, fiával, a mai József főherceggel, mindig fölkereste azt a nagy tölgyet, amely alatt a költő pihenni szokott. A fenséges úr erre a helyre akarja most állíttatni a szobrot. — Nem zavarjuk önt, kedves Arany uram? •— szokta kérdezni József főherceg a rövidlátó költőt, mikor hozzá érkezett a nagy tölgyfa alá. Amikor Arany János betegeskedett, a szállóban levő lakásán is gyakran meglátogatták őt a főhercegek. Az Istenben boldogult József főherceg a nagy költővel igen szeretett nyelvtudományi és költészeti dolgokról beszélgetni. Azt hiszem, Arany János hagyatékában kell még olyan ismeretlen leveleknek lenni, amelyeket József főherceg a magyar verselésről írt neki. József főherceg ugyanis a cigányoknak nem csupán a nyelvével, de a zenéjével is nagyon sokat foglalkozott és volt neki egy érdekes és eredeti elmélete a magyar verselés technikájáról is. Én erről nem sokat beszélhetek, mert a költészet nem mesterséges, de azt tudom, hogy e kérdésben élénk levélváltás volt a főherceg és Arany János között. József főherceg elméletének az volt az alapja, hogy bizonyos összefüggés van a nyelvi és zenei prozódia között; ez nagyon érdekelte a költőt, akiről tudjuk, hogy mily nagy buzgalommal igyekezett művészetének törvényeit kutatni. A boldogult József főherceg Arany Jánosban különben nem csupán a lángelméjű költőt, hanem a kiváló jellemű férfiút is szerette, etnikai tökéletességű, igazi puritán embernek ismerte őt és ha Aranyról volt szó, gyakran mondotta: — Ez az igazi, ez a derék magyar ember! Ilyen környezetben és ilyen impressziók alatt szerette meg a fiatal József főherceg Arany János költészetét és ő maga is megvallja, hogy amikor később érettebb észszel és ifjúi lelkesedéssel olvasta a költőnek remekműveit, Arany Jánosnak ős magyar puritán alakja mindig abban a glória-fényben tűnt fel előtte, amelyben gyermekkorában látta a Margitsziget tölgyei alatt.. A palatínus családjának új nemzedéke is Arany Jánosköltészetéből tanulja nyelvünk legtökéletesebb szépségeit: most már a kis főhercegek is Arany balladáit és a Toldit olvassák és szavalják és bizony megtörténik, hogy József főherceg fiait a Margitszigetre a tölgyek alá elkiséri és elmondja nekik, hogy ő ott látta azt a nagy költőt, ki ezeket a remekműveket megalkotta, így József főherceg családjában már a harmadik nemzedékre háramlik át az Arany-kultusz. A fenséges asszony Arany János költeményeit német fordításban bajorországi rokonainak is elküldte, akiknél az irodalom és a művészet szeretete családi tradíció. Ezek a fordítások ott is tanúbizonyságai a magyar génius alkotásainak. Hogyan jutott a fenséges úr arra az elhatározásra, hogy Arany Jánosnak szobrot emel, azt én bizony nem tudom, de mint említettem, egészen magától támadt ez a gondolata és mi a tervről csak akkor szereztünk tudomást, amikor az egész már elhatározott dolog volt, de tudjuk, hogy az irodalomnak és művészetnek is egész lekesedéssel hódol. Most, amikor tudja, hogy rövid idő múlva meg fog válni a Margitszigettől, egészen természetes az az óhajtása, hogy valami emléket állítson ott a nagy költőnek, akinek alakja gyermekkori emlékei között oly élénken él. A főherceg úr legközelebb meg fog bízni egy szobrászt, hogy faragja márványba Arany János alakját. A szobor talapzatán csak ez a fölirás lesz: Arany Jánosnak — József főherceg. — (A veszettség halottja.) Déváról egy szerencsétlen leányka borzalmas halálát jelentik. Lővy Gizellát, egy zárai kereskedő tiz éves leányát hat héttel ezelőtt veszett eb megmarta. A leányt azonnal a Pasteur-intézetbe szállították, honnan négy heti kezelés után gyógyultan szállították haza. Vasárnap azonban kitört rajta a veszettség. Zömről Dévára szállították, de az orvosok nem tudtak rajta segíteni és iszonyú kinek között meghalt. — (Gróf Vay Lajos halála.) Hasztalan minden rendszabály, hiábavaló minden felszólalás, a főváros utcáin a gyorshajtást nem akarják megszüntetni sem az automobil, sem pedig egyéb járművek tulajdonosai. A főkapitány — minden más kitűnő reformja dacára — ezen a téren tehetetlen. Rendeletét lemosolyogják a chaufffeurök és frakkeresek és olyan őrült sebességgel száguldanak, mintha épen jutalmat kapnának a gyorshajtásért. Nap-nap után történnek balesetek, a chauffeurt vagy a jármű tulajdonosát megbünteti arendőrség, ezzel mit sem használ az ügynek, mert a büntetés rendesen olyan csekély, hogy azt mosolyogva fizeti meg a balesetet okozó jármű tulajdonosa. Mindadig tehát, míg a gyorsan hajtót csak a megszokott enyhe pénzbírsággal sújtják, addig az elgázolások száma nem fog csökkenni a fővárosban. Gróf Vay Lajos 61 éves öreg úr is egy száguldó motornak az áldozata. Vasárnap délután gondolataiba mélyedve ment a Váci utcában, amikor egyszerre a Havas utca sarkán elütötte egy mechanikus motoros kerékpárja. A súlyosan megsérült grófot a Rókus-kórházba szállították, ahol a szerencsétlen öregúr kedden hajnalban meghalt. A szerencsétlenség dolgában a rendőrség megindította a vizsgálatot, amelynek során megállapították, hogy a grófot Mikolai Pál mechanikus gázolta el. Mikolai ugyanis a Váci utca és Havasutca keresztezésénél teljes sebességgel hajtott és nem is tülkölt, amikor a fordulóhoz ért. A gróf külső zúzódásokon kívül belső sérüléseket is szenvedett s két napi szenvedés után a nélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. Gróf Vay Lajos régi ismert és kedvelt alakja volt a vivő-sport közönségének. Fiatal korában a katonai pályára lépett, de már hadnagyi rangban elhagyta a hadsereget és vivóiskolát nyitott. Mint az öreg Keresztessy tanítványa és követője, ismert ügyességgel kezelte a kardot s iskolája egyike volt a legjelesebbeknek, amely mindig a magyar iskolát képviselte. Sok tanítványa volt, akik épen úgy szerették, mint barátai és ismerősei. Később egyetemi vivómester is lett. Ebben az időben azonban csapás érte, mert hosszabb ideig betegeskedett és igy jövedelme ugyancsak megcsappant. Sokáig tengődött igy, míg végre egy évvel ezelőtt Fodor Károly vivómester, aki jóbarátja volt, átvette kollégájának tanítványait, akiket azután állandóan tanított. A pihenés jót tett gróf Vay Lajosnak, aki nemsokára teljesen meggyógyult s a hatvanegy éves öreg ur újra dolgozgatni kezdett. Kisebb tisztviselői álláshoz jutott a fővárosnál s ilyen módon adósság nélkül tudta föntartani magát. (Vilmoscsászár és a képeslap-árus.) A Matin című párizsi lap Vilmos német császárról a következő érdekes apróságot közli: Vilmos császárnak legutóbbi reggeli sétája alkalmával egy utcai képeslap-árusítónő, aki nem ismerte fel a császárt, levelezőlapokat kínált a következő szavakkal: — Tessék képes levelezőlapot venni Vilmos császár arcképével! A császár mosolyogva kérdezte, mennyibe kerül az arckép. — Vilmos császár képével fíz fillért .— felelt az árusítónő, — olyan pedig, amelyen a császár Edvárd királyival együtt van, tizenöt fillér! A császár erre mindkét fajta levelezőlapból vásárolt egyet-egyet, aztán nevetve fordult szárnysegédéhez : — Hallotta? Egyedül tíz fillérre becsülnek, de Edvárd királyival együtt csak hét és fél fillért érek. —Eulenburg herceg fiának az esküvője.) Müncheni jelentés alapján megírták a lapok, hogy Eulenburg Fülöp herceg legifjabb fia, Károly, Londonban megesküdött Mars Tilli müncheni varieté-énekesnővel. Mint most Münchenből táviratozzák, a leány atyja ezt a hírt határozottan megcáfolta. — (Cifra nyomorúság.) Szkenderovits Ödön szabadkai városi adótiszt, mint szabadkai tudósítónk jelenti, kedden délelőtt fejbe lőtte magát és nyomban meghalt. Tettének oka, hogy csekély fizetéséből nem tudtacsaládját eltartani. — (Tiltott szerencsejáték a vidéken.) Vasárnap éjjel Csurogon nagy pénzzel játszó úri társaságot lepett meg a csendőrség. Lefoglalták a bankot s a kártyaasztalon volt összes pénzt, közel 15.000 koronát elkoboztak. A szenzációs banklefoglalás élénk beszéd tárgya most Csurogon és a vidéken. Mindenesetre érdekes ez a leleplezés, mely mutatja, hogy a vidéki kaszinókban és kocsmákban is milyért hódít a tiltott szerencsejáték. (Pánszláv agitátor Zágrábban.) Jelentettük, hogy a minap mennyire felsültek a zágrábi pánszlávok, akik ünneplő tüntetéssel akarták fogadni Volodimirov orosz tábornokot és ismert pánszláv agitátort, aki azonban nem érkezett meg s igy az ünneplés elmaradt. Mint most Zágrábból jelentik, Volodimirov hétfőn megérkezett, de csak alig néhány ember fogadta. Egy ünneplőruhás leányka virágbokrétát nyújtott át a tábornoknak, aki viszont arcképét ajándékozta a leánykának, amelyre ezeket a szavakat írta: „Mi csak a hajnalhasadását látjuk, ttt azonban, leánykám, fel fogsz nőni és kétségtelenül látni fogod már az egész ragyogó napot, a szláv eszme teljes diadalát.“ A koalíciós lapok közlik a tábornok életleírását és felhívják a közönséget, hogy jelenjenek meg minél számosabban azon az ünnepi lakomán, amelyet a tábornok tiszteletére rendeznek. (Galilei levelei.) .Rómában, mint ottani tudósítónk táviratozza, alkudozások folynak Galilei több levelének megvétele végett. A nagy csillagász e levelek legnagyobb részét Della Portához és más barátaihoz intézte és valamennyi értékes adatokat tartalmaz Galilei csillagászati megfigyeléseiről, valamint felfedezéseiről. A levelek jelenlegi tulajdonosa egy római előkelő férfiú, aki a történelmi szempontból is értékes leveleket külföldre akarja eladni, de remélik, hogy az olasz kormánynak sikerülni fog a külföldet megelőznie. Az olasz kutuszminisztérium meg is kezdte a tárgyalásokat, de nagyon kétségesnek látszik, vajon a kormány hajlandó lesz-e a levelekért a félmillió lírát, megadni, mert a tulajdonos ennyit kér a levelekért. (A „magyar“ szálló.) A Didón tudvalevőleg három év óta egy magyar szálló is van, helyesebben a szálló neve mutat némi magyar vonatkozást: Hungária Palace Hotel. Ott emelkedik a fürdőhöz vezető főúton, olasz neve Albergo Ungheria. Magyar fölirása nincs és ez ezer szerencse is, mert bizonyosan valami csodabogár sülne ki ebből a fölirásból. Egy olvasónk ugyanis most beküldte a Didó Hungária Palace Hoteljének prospektusát, amely három nyelven hirdeti világgá, hogy minő kitűnő és olcsó hely ez a hotel. Magyar, német és olasz nyelvű a prospektus. A magyar nyelvű így kezdődik: -- A Hungária Palace Hotel csak az egyik szálloda magános részvénytársaság nélkül. Persze sokan lesznek, akik nem is sejtik, mi az értelme ennek az ékes magyar mondatnak. Olvasónk megfejti a rébuszt: — A Hungária Palace Hotel az egyetlen szálloda, amely nem részvénytársaság tulajdona. íme igy fest egy „magyar“ szálló a prospektusán. (Budapestre szökött amerikai sikkasztó.) A budapesti sikkasztók rendesen Amerikába szöknek s ott költik el a bűnös után szerzett pénzüket. Ezúttal megfordítva történt: Egy Aemrikában élt magyar sikkasztó Budapestre szökött s itten akarta élvezni sikkasztásának gyümölcsét. A merész ifjú Törzs Arthur magánhivatalnok, aki Spira Henrik vagyonos clevelandi bankárnál volt alkalmazva. Az amerikai bankcég, mely üzleti összeköttetésben állott a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank kassai fiókjával, június 6-án fizetési jegyzéket küldött a bank kassai fiókjának, hogy a jegyzékben felsorolt kifizetéseket teljesítse. Ezt a jegyzéket Törzs Arthur állította ki, s belehamisított egy 10,565 koronáról szóló tételt is, amelyet a jegyzék szerint Glück Bertalan kisszebeni végrehajtónak ki is fizettek. Mikor a kassai bank értesítette a kifizetésekről az amerikai céget, akkor vették észre, hogy ez a 10,565 koronás tétel hamisítás útján került a jegyzékbe. Törzs Arthurt azonban nem vonhatták felelősségre, mert időközben Amerikából megszökött. A clevelandi cég feljelentést tett s a budapesti rendőrség vezette a nyomozást. Megállapították, hogy Törzs Arthur június 20-án Budapesten találkozott Glück Bertalannal a Royal-szállóban. Erre Glück Bertalant is azonnal kihallgatták s a végrehajtó, aki teljesen ártatlan a dologban, világos magyarázatot adott. Elmondotta, hogy rokona Törzsnek, aki már több ízben küldött ilyen módon pénzt Amerikából s ezeket a pénzküldeményeket mindig ki is fizette Törzsnek avagy hitelezőinek, aszerint, amint Törzs őt levélben utasította. Június 20-án találkozott rokonával, akinek átadta a 10,565 koronát. Neki nem volt gyanús a dolog, mert már több ízben történt hasonló eset , úgy volt értesülve, hogy rokonának igen jó sora van Amerikában. Törzs a pénzről azt mondotta, hogy adósságát fizeti ki vele. A nyomozás befejezésével a bíróság körözőlevelet adott ki Törzs (Teitlbaum) Arthur ellen