Pesti Hírlap, 1909. május (31. évfolyam, 103-126. szám)
1909-05-01 / 103. szám
Budapest, 1909, XXXI. évf. 103.(10.813) szám. Előfizetési árak: Egész évre. . . . 28 k. — , Félévre...............14 . — , Negyedévre ... 7 „ — , Egy hóra............240 , Egyes szám ára 10 f. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Szombat, május 1. Szerkesztőség: Budapest, Váci körut 78. X. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felsszólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma kedden, május 4-én, hajnalban jelenik meg. Még egy vétó. A Pesti Hírlap mai politikai rovata érdemesnek tartja följegyezni, hogy a függetlenségi pártkörben legutóbb több képviselő a főrendiház reformját is szóbahozta s arra a következtetésre jutott, hogy erre a reformra csak oly szükség van, mint a választójogéra, mert mit ér egy demokratikusabb levegőjű képviselőház, ha a főrendiház szervezete marad a régi. Mi az első naptól fogva, hogy Kristóffy az általános választói jog jelszavát rosszhiszeműleg beledobta a közvéleménybe, nem győztük eleget hangoztatni, hogy a választói jog reformja félreform csupán a főrendiház reformja nélkül. Most, mikor a politikai élet homlokterében két kérdés van: egyik a választójogi reform, melyet a király sürget, másik az önálló bank, melynek vétóját szegzi szembe ugyanő, nem is nagyon távoli vonatkozású az a harmadik kérdés: maradhat-e a képviselőház reformja mellett reformálatlanul az országgyűlés másik háza, mely vétójával a mai rend szerint a nemzeti akarat érvényesülését szintén megakadályozhatja s a királyi vétónak bármely percben a segítségére siethet. Napirenden van a királyi vétó s a választójogi reform. De napirendre kerülhet egykettőre a főrendiházi vétó is, a főrendiházi szervezet mellett a főrendiházi hatáskör reformja is. Arra készülünk, hogy képviselőházunkkat a magyar érdeknek megfelelő, lehető legszélesebb demokratikus alapra állítsuk. Hagyhatjuk-e ugyanekkor érintetlenül, mai túltengő arisztokratikus szervezettségében főrendiházunkat? Az önálló bank mindenáron való harcosai pedig napok óta abban lelik örömüket, hogy klubban, sajtóban a királyi vétó természetét, mibenlétét magyarázzák. Szerintük a királyi vétó semmiképen sem szolgálhat okul arra, hogy a függetlenségi párt az önálló bankért folytatott küzdelmét feladja. Nem győzik eléggé hangoztatni, hogy a király, mikor Kossuthnak vétóját tudtul adta, szigorúan, megőrizte „az alkotmányos formákat“, ami azt jelenti, hogy a király nem akadályozná meg az önálló bank tárgyalását, esetleg elfogadását sem , csak ha már a megszavazott törvényjavaslatot elébe terjesztenék, élne azzal szemben szentesítést megtagadó jogával. Márpedig így meg lehetne tenni azt, hogy az egyszeri visszautasítás után a parlament újra meg újra tárgyalná s elfogadná az önálló bank törvényjavaslatát, újra meg újra a király elé terjesztené azt, mindaddig, míg fölirataival meg nem győzné a királyt a szentesítés szükséges voltáról. Csodálatos, hogy akik e kedves mulatságba akarnák a nemzetet belevinni, nem veszik észre, hogy tulajdonképen azokba az időkbe vinnék vissza a nemzetet, mikor még parlamenti kormányrendszer hiányában csak gravaminális politikát voltak kénytelenek űzni országgyűléseink. De még csodálatosabb hogy ez emberek azt sem veszik észre, ami a királyi vétóig vezető úton új akadályként tolulhat elébük: a főrendiház vétóját. Ahoz, hogy valamely törvényjavaslat, az önálló bank törvényjavaslata, letárgyaltassék, elfogadtassék és szentesítés céljából a király elé terjesztessék, nem elég egymagában a képviselőház akarata. Ahoz a főrendiház akarata, törvény szerint, ma még ép úgy szükséges. Hogyan tudják előre, mint vehetik bizonyosnak azt, hogy a főrendiház többsége szintén megszavazná az önálló bankot? Ez az esetleges másik vétó egyáltalán nem aggasztja őket? Parlamenti szokás szerint a kibontakozást elősegítendő, a válságból kivezető utat megtalálandó, a király előtt elsősorban a parlament, a képviselőház s a főrendiház elnökei fognak megjelenni. A képviselőház elnöke a képviselőház hangulatáról, a főrendiház elnöke a főrendiházéról van hivatva tájékoztatni a királyt. S könnyen föltehetjük, hogy ugyanazon a napon, mikor Justh Gyula a királyt a képviselőház többségének az önálló bankhoz való rendíthetetlen ragaszkodásáról biztosítja. A gróf Dessewffy Aurél viszont arról fogja, biztosítani, hogy a konzervatívabb, a statusquóhoz természettől ragaszkodóbb főrendiházban az önálló banknak aligha kapható többség. Akkor, amikor oly kérdés forog kockán, melyben a parlament képviselőháza s a király egyetértenek, még van segítség a főrendiház makacskodásával szemben. Ezt a segítséget ugyan a parlamentarizmus nagyobb dicsőségére csak a király nyújthatja a pair- A GYERGYÓVÁRI HADJÁRAT. (A Dr Kaposi Mártha c. regény második része.) Szebenyi doktor unokája. Egy este, mikor Gyergyóy már javában az egészséges és jó lelkiismeretű emberek álmát aludta, Mártha, aki néha éjfélutánig is olvasgatni szokott az ágyban, elgondolkodva tette le az orvosi könyvet, melyet, mindeddig a kezében tartott. Vizsgálódó pillantást vetett az urára, akit bizonyosan nem zavartak fölösleges gondolatok, jó ideig kétségbeesett arccal meredt a petróleum-lámpa lángjába, aztán hangtalanul így szólott magában: — Bolond és képzelődő Márthám, attól tartok, hogy elpazaroltad az életedet. Most, huszonnégy éves korodban látod be, hogy tulajdonképpen tarka szivárványok után futkostál. Mi haszna az öreges komolyságodnak, a nagy ambíciódnak, s a híres szent asszonyokra emlékeztető aszkétaságodnak, melylvel az élet minden igazi boldogságáról lemondtál? Miért tartod okosabbnak magadat az édesanyádnál, aki — ha tündérpalotáknak nézte is a pappendekli-várakat — legalább a maga módja szerint boldog volt? Hova jutottál a nagy bölcseségeddel, te javíthatatlan álmodozó? Most itt fekszel, száz és száz kilométernyire attól, akit egyedül szerettél a világon, egy közömbös, békésen horkoló, idegen mellett, aki késő aggságáig se fogja megérteni egyetlen gondolatodat se . . . Ezért dolgoztál, ezért kuksoltál a könyveid fölött, mikor más leány szerelmes leveleket írt és boldog kényekkel öntözte a vánkosát? . . . Gratulálok a sikeredhez, kis Márthám! ... Az életed ugyan szürke, mint egy novemberi csütörtök, de a lelkiismereted nyugodt, — és ez is bizonyára valami . . . Háborítatlanul fogsz megöregedni, anélkül, hogy az idegeidet fölösleges izgalmak megzavarnák . . . Mit akarsz egyebet? . . . Igaz, hogy a kultúra tízezer mértföldnyire hömpölyög el a magányos kalyibádtól, hogy odakünn, a messze nagy világban, millió érzés, álom, gondolat hullámzik, mely sohase fog eljutni hozzád, hogy a távoli paloták közt villamos reflektorok égnek, amíg te egy hitvány petróleum-lámpa mellett tengeted végig a napjaidat, — de a halálod pillanatában legalább kényelmes dolgod lesz: egyszerűen örök álomra szunnyadsz a hosszú bóbiskolásból, amelyet, némi nagyzolással, életnek neveztél . . . Felkönyökölt a vánkosán, s dobogó szívvel figyelt a messzeségbe: zsongó, mély, szinte hallható csönd áradt feléje, mely majdcsaknem elzsibbasztotta az idegeit. A szempillái lassanként nedvesekké lettek, s félig már az álommal küzködve, így sóhajtott föl: — A csatában te vagy a legyőzött fél, még abban is, amit ez a nyomorult kisváros indított ellened . . . Kinek kell a híres tudományod, szegény Márthám? . . . Még a legutolsó cselédleány is megremegne a gondolattól, hogy a te ügyességedre szorulhatna Elaludt, s ekkor úgy rémlett neki, hogy az öreg Szebenyi doktor vérszomjas arcát látja, mely diadalmas kárörömmel mered rá . . . A vén sebész hatalmas zsilip előtt állt, melyet piszkos, sárgásszürke folyam döngetett . . . Egy pillanat, — a keselyűorrú aggastyán fölhúzta a zsilipeket — s a szennyes áradat bömbölve és harsogva feléje rohant . . . Csak ekkor látta, hogy a pletyka és rágalom tengere az, amely oly vad könyörtelenséggel elborítja .. . . Mikor Mártha másnap reggel fölébredt, egy pillanatig eszébe jutott az álma, de a másik pillanatban már a szíve dobogása is elakadt: olyan látványban volt része, mely majdnem halálosan megdöbbentette ... A hálószobában, közvetlen az ágya mellett, egy sápadt, öreg ember állott, aki a kezeit reszketve öszekulcsolta előtte. Szebenyi doktor volt, az ellenséges tábor fővezére. — Mi történt? — kérdezte megrémülve Kaposi Mártha, aki e percben esküt tett volna rá, hogy álmodik. De egyszerre magához tért a kábultságából, mikor a vén sebész elfuladó hangon így szólott hozzá: — Az isten szerelmére kérem, öltözzék fel gyorsan és jöjjön velem . . . Minden pillanat drága, mert a kis unokám a halállal vívódik . . . Felejtsen el mindent és ne gondoljon másra, mint hogy egy ártatlan gyermek életét megmentheti . . . A hangos beszédre Gyergyey is fölébredt álmából, de nem juthatott szóhoz, mert Mártha most izgatottan rákiáltott a minden tagjában remegő aggastyánra: — Menjen át a másik szobába, rögtön felöltözöm ... Addig szedje össze az orvosi műszereimet, hogy minden kéznél legyen . . . Tíz perc múlva — nyugodt lehet — ott leszünk a beteg kis unokája mellett . . . Az öt éves apróság, aki oly hirtelen rászorult a Kaposi Mártha doktor tudományára, ~fS. T--------»■'' ------------------------------------------- A Pesti Hírlap mai száma 82 oldal*