Pesti Hírlap, 1909. december (31. évfolyam, 284-296. szám)

1909-12-01 / 284. szám

1909. december T., szerda. PESTI HÍRLAP — Nincs szükség semmiféle obstruk­­cióra: az ind­emnitást a parlamentariz­mus minden szabályai szerint egy héten belül leszavazhatja maga a Ház s ezzel Wekerle miniszter­elnök ad oculos de­monstrálhatja ő felségének, hogy a jelen körülmények között az indemnitás csak­ugyan keresztülvihetetlen. Akkor aztán megint ő­felségén lesz a döntés sora, még­pedig vagy oly értelemben, hogy teljesít­vén a kormány kívánságait, meggyőző­dést szerez arról, hogy e föltételek telje­sítése esetén a kormány támogatására menten készen áll egy kompakt többség, — vagy oly értelemben, hogy az indem­­nitás parlamenti visszautasítása után végre csakugyan fölmenti állásából a kormányt és kinevez másokat, új embe­reket, akik természetesen még kevésbbé boldogulhatnak, mint a jelenlegi kor­mány. — Meglehet természetesen, hogy a ki­rály e nélkül az ad­oculos való demon­strálás nélkül is elhiszi Wekerlének az indemnitás kereszti­ hihetetlenségét és nem kívánja az indemnitás beterjesztését a­ kormánytól, hanem rögtön fölmenti ál­lásából. Ily értelemben csakugyan dön­tőnek lehet jellemezni Wekerlének már legközelebbi bécsi útját is. — Akár így, akár úgy lesz, — bizonyos csak az, hogy ex-lexbe ennek a kormánynak kerülnie s­em kell. Regisztráljuk e fejtegetéseket, melyekben, azt hiszszük, pregnánsul meg vannak álla­pítva a legközelebbi eshetőségek. Egyébfajtájú kombináció természetesen bőven burjánzik most is. Justhék és Lukács László titkos paktálását azonban nem soroljuk a kombinációk közé. Ez pozitívum s úgy le­het, hogy ez a paktálás igen hamar tények által is be fog igazolódni. A kulisszák mögött szüntelenül mesterkednek Lukács úr segítő­társai és ha Khuen-Stéderváry neve e ku­lissza­ mögötti mesterkedésekben szintén sze­repel, ez csak azt jelenti, hogy Lukács nem elég bátor vállalkozni arra a szerepre, amely­re vállalkoznia kellene.­ A kormány köréből. Gróf Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter, hétfőn este Bécsből Budapestre érkezett. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter kedden délelőtt­ hosszabb látogatást tett Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternél. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a bet­­léri vadászatokról kedden este tíz órakor érkezett vissza Budapestre.* Minisztertanács. Szerdán délután 4 órakor a kereskedel­mi­ minisztériumban Wekerle Sándor minisz­terelnök elnöklésével a kabinet tagjai minisz­tertanácsot tartanak, amelyen valamennyi miniszter részt vesz. Wekerle Sándor miniszterelnök a hét második felében Pécsbe utazik, ahol ő felsé­génél külön kihallgatáson jelenik meg. * — Az orosz Vladimir gróf brilliáns ék­szerére gondoltam — felelé nyugodtan a férfi, akit Kálmánnak szólítottak. Illés Kálmánt kissé különc természetű­nek tartották, de ez tulajdonképen nem jelent semmit. A társadalomban könnyen osztogat­ják ezt a nevet; mindjárt különc az, akinek önálló véleménye van, amely nem egyezik az általános gondolkodásmóddal. Kálmán sokat látott, sokat hallott, be­utazta a fél világot, vagyonilag független volt, megengedhette tehát magának azt a fényűzést, hogy ne sokat törődjék a mások véleményével. — Vladimir gróf brilliáns ékszere? Mi köze van annak Barlaynéhoz? Legfölebb az, hogy az ékszer is drágaság lehetett, no meg az olyan szép és kedves asszonyka, mint Barlay­­né, szintén drágaság, kincs — hangzott a meg­jegyzés. — Bravó! — nevetett Kálmán, a trouba­­durok korában ezért a nyilatkozatért, kedves Pityukém­, imádottad valószínűleg — hogy is mondjam csak — csókot lehelt volna a homlo­kodra. De hát a troubadurok világa letűnt, a romantika már csak a­ vékonypénzü segéd­jegy­zőkben és a vérszegény tanítókisasszonyok­­ban él. — Legyen a te hited szerint, de halljuk a Vladimír gróf ékszerének történetét! — Elmondom. Gróf Kromanov Vladi­mir az orosz nagykövetségnél volt tanácsos. Mikor hat évvel ezelőtt a pétervári követségnél szolgáltam, akkor ismertem meg. A grófné a saison alkalmával fényes összejöveteleket szo­kott rendezni, amelyekre én is hivatalos vol­tam. Valamelyik ilyen estélyen a gróf, akinek híres családi ékszerei voltak, egyszerre csak azt vette észre, hogy nyakkendőtűje eltűnt. Az estély kezdetén még megvolt, de már a vacso­­ránál hiányzott nyakkendőjéből. Mikor és ho­gyan vesztette el, nem tudta. — Keres a gróf úr valamit? — kérdezte Axenics Fedor, Pétervár rendőrkapitánya, amikor észrevette, hogy a gróf a terem padló­ját nézegeti. — Igen, elvesztettem a nyakkendőtűmet . . . de nem baj . . . majd megkerül . . . — Biztos, hogy megkerül — szólt hal­kan a grófhoz a rendőrkapitány. Én már tu­dom is, kinél van. Csitt! Csak semmi feltűnés. — No ezt magam sem szeretném . . . Sohase fáradjon . . . De Axenics már ügybuzgóan elsietett. A társaság nem is sejtette, hogy a grófot veszteség érte. Vidáman trécseltek, mulattak. Mikor aztán oszladozni kezdtek, Axenics oda­lépett az egyik vendéghez és karom fogta őt. — Bocsánat, báró úr, — legyen szives ideadni Vladimir gróf ékszerét. A tréfából ta­lán elég lesz, a grófot illő volna most már megnyugtatni. Csak semmi feltűnés, — szólt nyugodtan és mosolyogva Axenics, — láttam, saját szemeimmel láttam, mikor a báró úr a tűt fölvette a szőnyegről és a tárcájába tette. — Nincs nálam, — tiltakozott, de már nem oly erélyesen a megszólított. — Lehet, de engedje meg, hogy kétség­be vonjam. Báró úr tehát lesz oly szíves — minden feltűnés nélkül —­ valamelyik félreeső szobába kisérni. Axenics mindezt mosolyogva, könnyedén mondta, úgy, hogy a­ távolabb állók azt hihet­ték, hogy vadászatról vagy valami más kelle­mes dologról beszélgetnek. — De hogy merészel ön egyáltalán ve­lem így beszélni?! — pattant fel hirtelen a báró. — Csak semmi heveskedés, uram! —­­ szólt kedélyesen a rendőrkapitány. — én bi­zonyára tudom, hogy miért és — ön is! Azzal mélyen a báró szemeibe nézett. — Már régóta figyelemmel kisérjük önt — és lehet, hogy többet tudok a múltjáról, mint az önnek kellemes. Menjünk! Bementek egy kisebb szobába és ott Axenics megmotozta a bárót. Az ékszer csak­ugyan nem volt nála. — Ezért a sértésért még számolunk! — kiálta a báró. — Helyes, kérem, de — bocsánat, — szólt a már távozni akaró fiatal­ember után, — még öt percig maradjon itt, előbb fölné­zek Pompon Annie kisasszonyhoz. — Hallatlan erőszakoskodás! — Meglehet, de nekem az a bogaram, hogy a drága ékszer Pompon kisasszonynál van. Ön ajándékozta neki. Láttam, hogy este sokáig beszélgettek, sőt, mintha a kisasszony igen jó kedvűen hagyta volna el a szalont. — Most már egy hölgyet is gyanúsít... pfuj! szégyelje magát. — Csendesebben . . . — Hát nem fog engem sértegetni ... — kiálta a báró és nekirohant Axenicsnek, az arcába vágott és torkon ragadta őt. De Axe­nics erős ember volt, csakhamar lefogta a bárót és a zajra besiető szolgáknak csak eny­­nyit mondott: —­ A szobát bezárjátok, áruig vissza­jövök — két rendőrrel. — Az utolsó két szót csak a báró hallotta. Azzal nyugodtan távozott és a báróra zárta az ajtót. Majd lesietett kocsijához és Pompon kisasszonyhoz hajtatott. Pompon Annie a báró barátnője volt. Az ő biztatására jött Párizsból Pétervárra és a külvárosi színházak negyedrangú csillaga­ A Kossuth-párt intéző bizottsága. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, mint a 48-as függetlenségi Kossuth-párt el­nöke, a párt intéző bizottságát december má­sodikára értekezletre hívta össze. Az értekez­let a pártnak a Pannonia-szállóban levő ideig­lenes helyiségében lesz. A Kossuth-pártból A 48-as függetlenségi Kossuth-párt klubhe­lyiségében kedden este nagy számban gyűltek össze a képviselők és élénken megvitatták a politikai helyzetet. Bécsnek az indemnitásra vonatkozó kí­vánságát visszautasítandónak mondották és azt beszélték, hogy a legutóbbi minisztertanácson a kormány tagjai már megtalálták fölmentésük ki­­eszközlésének a módját. A párt vezetősége részéről fenn voltak az este: Gál Sándor, a képviselőház elnöke, Tóth Já­nos és Mezőssy Béla államtitkárok, Hoitsy Pál és Barabás Béla alelnökök. Hét óra felé a párt elnöke, Kossuth Ferenc is megjelent gróf Apponyi Albert társaságában, aki rövid idő múlva távozott. Kossuth háromne­gyed nyolcig maradt a társalgóban, aztán együtt vacsorázott a képviselőkkel. Politikai beszélgetés nem volt, a párt állandó közhelyisége felől tár­gyaltak hosszasabban. * Csatlakozás a Kossuth-párthoz. A keddi nap folyamán az alábbi csatlak­­zó iratok érkeztek Kossuth Ferenchez, mint a 4 függetlenségi Kossuth-párt elnökéhez. Pleininger Ferenc Justh-párti képviselő ex­­cei választókerületének függetlenségi pártja táv­iratilag üdvözölte Kossuth Ferencet s azzal, h­a bölcs politikai magatartását mindenben helyen­ i. bejelentette a Kossuth-párthoz való csatlakozás... A biharmegyei függetlenségi és 48-as p­i-'i nagygyűlést tartott, melyen Jeney Menyhért el . . . ismertette a függetlenségi párt kettészakadását. In­dítványozta, hogy a Justh Gyula vezetése alatt ál­ló függetlenségi és 48-as párt eljárását ítéljék el és csatlakozzanak az országos negyvennyolcas füg­getlenségi Kossuth-párthoz. A gyűlés határozat­­­ae kimondotta, hogy nagy szeretettel és odaadással­­ra­gaszkodik szeretett képviselőjéhez, Illyés Bálint­­ra és csatlakozik a Kossuth-párthoz. A kalocsai függetlenségi párt A dunapataj­­választókerülethez tartozó kalocsai 48-as függet­­lenségi Kossuth-párt, melynek osztatlan bizalma: Múzsa Gyula orsz. képviselő birja, mindenben he­lyesli Nagyméltóságodnak állásfoglalását és az törh­etetlenül ragaszkodik. A kalocsai negyvenny­o­­cas függetlenségi Kossuth-párt választmánya. A báranyamegyei körjegyzőségek, Pécs: Gróf Somssich Tihamérnak teljes bizalmat szavaztak Nagyméltóságodnak hű ragaszkodásukat fejezik ki a pellérdi, pécs-aranyosi, patacsi és kővágószőllösi körjegyzőségek. A párkányi ipartestület összes tagjai szilárd magatartásáért lelkük mélyéből ü­dvözlik Nagymél­tóságodat és méltó zászlóhordozóját, Zlinszky Kt­ván képviselőjüket. Elnökség. * Az alkotmánypártból. Az orsz. alkotmánypárt közhelyiségében kivi­den este a párttagok a szokottnál is nagyobb szám­ban jelentek meg. Ott voltak: Szekerle Sándor mi­niszterelnök, Jekelfalussy Lajos honvédelmi mi­niszter, Szterényi József és Bolgár Ferenc állam­titkárok, gróf Nák­ó Sándor fiumei kormányzó, dr Nagy Ferenc, a párt másodelnöke és mások. A párt tagjai élénken megbeszélték a politi­kai helyzetet. Szóvá tették Gessman keresztényszo­cialista osztrák képviselő legutóbbi beszédét, mely­ben az általános választói jog mellett azzal érvel, hogy az a magyarországi németség érdeke. Ezzel szemben a szász képviselők rámutattak arra a be­szédre, melyet nagyszebeni jelöltjük a napokban * 3 A párt hivatalos lapja keddi számában k­­ezést közölt Lukács és Justhék szövetkeze­t " Justhék lapja cáfolja a szövetkezést. A cáfoló v­é­leményt az este felolvasták a körben és megáh­zpí­tották, hogy az nem cáfolata, hanem megérő­ i­s -e a dolognak.

Next