Pesti Hírlap, 1910. április (32. évfolyam, 77-84. szám)
1910-04-01 / 77. szám
______________________ csak az, hogy vagy nyíltan hirdetik hazaáruló terveiket vagy éresik. S ilyen emberekhez küld Khuen egy Tomasicsot, ennyire elfeledte húsz éves bánság után, kikkel van dolgunk, ennyire nem ismeri már őket, vagy ennyire nem ismerik Tomasicsot. Mert azért a horvát beszédéért, amivel a laborban beköszöntött legutóbb, a horvátok bezzeg nem rúgták át a Dráván, de mi, ha hű, igaz s nem elferdített magyar fordításban adják elibénk, nyugodt lélekkel átrúghatnak őt a Lajthán. A helyzet. A választás előkészületei. Tanácskozás a miniszterelnökséget. Az általános választójogi nagygyűlés. Amint Kimen miniszterelnöknek a Pesti Hírlapban közölt nyilatkozataiból kitűnt: a kormány tulajdonképen most fog csak hozzá a választás előkészületeihez. Ez ügyben tanácskozás volt csütörtökön délelőtt a miniszterelnökségi palotában. A tanácskozásban résztvettek: Khuen miniszterelnök, Lukács László pénzügy- és Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, továbbá Jeszenszky Sándor államtitkár. A konferenciával kapcsolatban olyan híreket hallottunk, hogy Lukács I és Hieronymi miniszterek között néhány nap óta mélyrehojtó ellentétek keletkeztek, melyeknek applanálására jöttek most össze Khuennál. E hírek tekintetében kérdéssel fordultunk Lukács László pénzügyminiszterhez, aki a következő fölvilágosításokkal szolgált: — Szó sincs róla, hogy köztem és Hieronymi között bármiféle ellentét merült volna föl. A mai konferenciát a tegnapi minisztertanácson történt megállapodás szerint tartottuk meg. A minisztertanács ugyanis nem foglalkozhatott a választás előkészületeivel, ez a feladat a mai szűkebb konferenciára maradt, melynek tehát kizárólagos oka és tárgya a választások előkészítése volt. Megkérdeztük Lukács minisztertől, vajon a csütörtöki konferencia után is megáll-e az az információ, hogy a választások csak a három hónapos törvényes időköz legvégső stádiumára tűzetnek ki? Lukács így felelt: — Bizony, úgy látszik, hogy a választások most már csak a legvégső terminusra maradnak. — Történt-e valami nevezetes intézkedés? — kérdeztük. — Semmi nevezetes — volt a válasz. — Most már rendes medrükben folynak az ügyek a választásokig. Feltűnő jelenségként kell regisztrálnunk, hogy a kormánypárt választási agitációja az utóbbi napokban meglehetősen megakadt. Ezzel szemben a két 48-as párt erősen működik mindenfelé a vidéken. Jelentőséget kell tulajdonítani annak az általános választójogi nagygyűlésnek is, mely vasárnap délelőtt lesz a fővárosi Vigadó nagytermében. A nagygyűlésre a polgári értelmiség különböző osztályai szervezkedtek, reggelre megjelennek a plakátok is és pénteken meg szombaton fogják fölkérni a nagygyűlés szónokait, akiknek sorozatában ott lesznek pártkülönbség nélkül az értelmiségek, különböző képviselői, hogy így a nagygyűlésnek pártok fölött álló jellegét biztosítsák. * Kristóffy Tisza ellen. A Kossuth-párt közhelyiségében beszéltek az este, hogy Arad város újabb képviselőjelöltet kapott Kristóffy József volt belügyminiszter személyében, aki munkapárti programmal lép föl és április 10-ikén mondja el programmbeszédét. Kristóffy vállalkozásával egyenesen gróf Tisza Istvánra tör, aki tudvalevőleg Aradon is föllép és szintén munkapárti programmal. Azt mondja Kristóffy, hogy Tisza nem igazi munkapárti jelölt, mert nem hive az általános, egyenlő és titkos választói jognak. A harmadik képviselőjelöltje Aradnak Barabás Béla, akit Kossuth-párti programmal jelöltek s aki az általános, egyenlő és titkos választói jogot vallja egyik programriportjául. A pártok köréből. — Küldöttség-járás. — Választási mozgalmak. — A választásokra való előkészületek foglalkoztatják mostanában az összes politikai pártokat és igy a pártélet tulajdonképen a kerületekbe helyeződött át. Az országos pártkörök helyiségeiben csak futó vendégek a volt és leendő képviselők, akik mint jelöltek jelentkeznek és vagy a vezér támogatását kérik, vagy kerületet kérnek. A vidéki küldöttségek is jönnek-mennek. Azoknak viszont jelölt kell, alkalmas jelölt. — A Kossuth-pártból. — Az orsz. 48-as függetlenségi Kossuth-párt közhelyiségében a választásokat intéző bizottság Kossuth Ferenc elnök vezetésével minden délelőtt ülést tart. Csütörtökön délelőtt a nógrádi kerületből járt egy nagyobb küldöttség a klubban Oroszy Jenő ev. ref. esperes vezetésével. A deputáció dr Kovács Ernő volt képviselő jelölését kérte, amihez Kossuth szívesen hozzájárult. Kovács Ernő elfogadta a jelölést és délben bankettet adott a küldöttség tiszteletére. A lakomán Kossuth Ferenc is megjelent, s Oroszy felköszöntőjére válaszolva kiemelte annak szükségét, hogy az összejövendő országgyűlésen egy tömör és összetartó párt élén védelmezhesse az ország jogait, mégpedig nem azokkal a túlzásokkal, amelyek, mint a mostani helyzet is bizonyítja, csak károsak lehetnek az országra nézve, hanem azzal a szilárd elhatározással párosult körültekintéssel, amely az ország nehéz helyzetében szerinte kötelessége a pártvezéreknek. Neki olyan párthívek kellenek, akik ne csináljanak pártot a pártban, ne kössék le magukat a pártvezér háta mögött mindenféle módon, hanem készek legyenek mindenkor lelkesen megállni a pártvezér mögött, ami, ha a közelmúlt időkben megtörtént volna, valószínű, hogy sok minden máskép lett volna, mint ahogy most van. Végül buzdította a választókat az önzetlenségre, a honszeretetre és arra, hogy választói jogukat magáért a jogért gyakorolják és e jog gyakorlását semmi esetre se váltsák fel néhány forintért, ami magát a jogot alacsonyítaná le, de amire — úgyis tudja — a kerület hazafias választói képesek nem lesznek. Kossuth Ferenc beszédét a jelenlévők lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták. Ezután beszéltek még Kovács Ernő, Thaly László volt orsz. képviselők, Rákóczy István földbirtokos és még többen. Kossuth Ferenc elnök este egy órát töltött i ■■ i.ii—n .11 1 1 ni 1.1 Dunaparton a mostani Mária Valéria-utcán lakóháza, három emeletes palota nagy udvarral, köröskörül beépítve. Ebben lakott már harminc év előtt is s ebben lakott, ha itthon volt, folytonosan. Itt látogattam meg most egy éve utoljára. Innen ment utolsó külföldi útjára, s kihűlt testét is ide hozták haza. Ennek helyén nem volt indok uj palotát építeni. Dunaparti homlokzatát úgyis elvesztette. Uj, díszes és magas paloták épültek eléje a Dunaparton. Hanem volt avult ház a kettő is a Gizellatéren. Egymás mellett fekszik a két háji-báji sárga, egyemeletes épület, mind a kettő nagy telekkel, széles homlokzattal. Míg ezek helyére méltó paloták nem jönnek, addig a Gizellatér, a főváros egyik legszebb tere nem lesz kiépítve. Azóta a Vörösmarty-szobor telepedett a két ház elé. A Váci-körúti Szent István-bazilika tér körúti két sarkán is volt két óriási háza, mind a kettő három emeletes. Ugyanazon alakban építve mind a kettő. Nagy értékűek, de azért igazán avult házak. Dehogy épített volna helyettük új palotákat Ott van a Népszínház téri óriási telke. Úgy áll, mint hajdan száz év előtt. De most már kőfal köríti a földszintes ház udvarát s van rajta már kapu is. Nem gazdátlan ebek marakodó tanyája s éjjeli csavargók menedéke, mint régebben. Ott van Damjanich utcai hatalmas kertje s benne gyönyörű árnyas ligetei, paloták és lakók nélkül s minden számba vehető hosszon nélkül. S van még egyéb telke is kéttohárom. Kern épített Nem törődött a pénzzel. Hadd sanyarogjon a főváros szépsége. Amilyen ridegen bánt a főváros ő vele, úgy bánik ő a fővárossal. Boszut azonban még sem állott másutt, csak a Népszínház és Bókus-kórház között fekvő nagy téren. A kisajátított telekrészt ugyanis ebbe olvasztotta be a főváros, lebontatván előbb róla az épületeket és kerítéseket. De a fölporhanyodott, kikövezetlen nagy területet se kővel, se mással be nem borította, nem is öntöztette. A gyerekhad itt játszott, itt futkosott, itt túrta föl naponkint a porondot, szemetet és szélhordta fövenyt. Ha azután föltámadt a szél, pedig itt mindig föltámadt, olyan forgószél támadt a bezárt nagy téren, amelyhez hasonlót a Sahara-sivatagon innen találni nem lehetett. Érdekes volt akkor itt az utazás. Az ördög paskolta a feleségét, boszorkánytáncot járt a levegőig, a forgószél olyan homok és porforgatagokat hajtott föl az égre s onnan vissza, amilyenek a háborgó viharos tenger víztölcsérei déli Amerika nyugati partjain. Boldogtalan lakók, boltosok és kereskedők A házakon nem lehetett se ajtót, se kaput, még boltajtót se nyitni. Ablakot még kevésbbé. A szél összekuszált, összetört mindent. Ha az ember oda vetődött vagy ott lakott, a nyitott ajtók, ablakok mellett rögtön tele lett a szemeszája, orra-füle szeméttel, toll és szalmatörekkel és mindenféle keserű és mérges porral. Ordított a népség. Ököllel fenyegette az eget és a forgószelet és a tengernyi szemetet. Az asszonyi népség volt legjobban elkeseredve. Nem kapott utóbb cselédet. Nem lehetett se törülgetni, se porolni, se ruhát, se bútort. Mire elvégezte dolgát, akkorra már megint tenyérnyi vastagon ült a por mindenen. Száz panaszszal rohantak naponkint a rendőrséghez, a városi tanácshoz, a főkapitányhoz. Szidták valamennyit, mint a tyúkhordó kányát. Nem is Kaszeliket szidták, hanem a városi urakat. A milliók ura jót nevetett ezen a fordulaton. Thaisz Elek, a vidám főkapitány, jó elmésségre is fakadt egy alkalommal. — Hát tehetek én erről? Van én nekem erőm, pénzem ahoz, hogy zöld pázsittá és árnyas ligetekké tegyem vagy naponkint öntöztessem azt a teret? Éjjel-nappal ott toporzékol a pokolnak minden garabonciás diákja. Hogy bírjak én ezekkel, holott az egyetemi ifjúsággal se bírok? Nem is bírt egyikkel se. Ekkor zúgtak az országházban a véderő viták viharjai. De mik voltak ezek a Népszinház-tér forgószeleihez képest? Szerencsére egyszer báró Bánffy Dezső került az ország főkormányzó székébe. Elhatározta, hogy a Garabonciás Diák emlékszobrát kifaragtatja a tiz szobor közt s oda helyezi el a forgószelek központjába. Akkor csak nem toporzékolnak ott a forgószelek. Nem is teszik. Szabályozták a teret. Gyepszőnyeggel és virágszőnyegekkel s díszes és illatos cserjékkel népesítették be és valósággal oda tették forgószél-ijesztőnek a Garabonciás Diák szobrát. Ezt ugyan csak a köznép tudja és látja így. A városatyák és írástudók úgy mondják, hogy ez a szobor nem a Garabonciás Diákot, hanem Lantos Sebestyén Diákot ábrázolja. Hiszi a mókus. A közönség ugyan el nem hiszi. Mert két szemével látja, hogy annak a szobornak gyesmaszőre, haja, bajusza, mentéje most is csak úgy mozog, lantja és tarisznyája most is csak úgy ingadozik s lábaival most is csak úgy rugdalódzik, mint a forgószél. A milliók ura is megnézte ezt az alakot s jót nevetett ezen is. Világjártában minden szobrot jól megnézett, de ilyet csakugyan nem látott régen megboldogult tisztes emlékű öregapja se. ’(Folyt. köv.) PESTI HÍRLAP 1910. április 8., péntek.