Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 286-298. szám)
1910-12-01 / 286. szám
1910. december 1., csütörtök. Pesti Hírlap élén a gróf Tisza István áll. Mint felelős szerkesztő Herczeg Ferenc jegyzi majd a revvet. Ez a lapalapítási hir azon a réven kívánkozik a politikai rovatba, mert a munkapárt köreiben élénk reszenzust kelt, hogy egy ifjú képviselő szereplési ambíciója hozza most abba a ferde helyzetbe a kormánypártot, hogy ismét előtérbe tolódik Tisza István pártvezér minősége, szemben a párt természetes és hivatali vezérével, Khuen miniszterelnökkel. Bizonyára pikáns, hogy egy ifjú munkapárti képviselő, ha már egy könyvkiadó céggel való szoros rokonsága révén erre alkalma van, nem a miniszterelnöke politikájának propagálására, hanem Tisza István számára csinál folyóiratot, mely egyébként, hír szerint, később esetleg napilappá fog átalakulni. Az az okos ambíció azonban, mely az ifjú lapalapítót vezeti, Khuen személyén túl — igen helyesen — Tiszában látja a politika vezérét és így közvetlen helyen biztosítja be politikai érdemeit. A munkapárt körében azt hiszik, hogy Tiszának aligha lehet sejtelme a lapalapításban rejlő külön politikai ambíciókról, különben nem adta volna oda nevét egy olyan politikai lapvállalkozásra, amelyben a munkapárt beavatottjai kínos tüntetést látnak Khuen ellen és a kormány többi tagja ellen, akiknél a szóban levő ifjú képviselő, Farkas Pál, eddig nem találta meg politikai ambícióinak megfelelő kielégítését.A vátok egyébként ma este további magatartásukról tanácskoztak, erről, valamint az egyéb horvát politikai hírekről alább következik jelentésünk. A horvát képviselők klubja szerdán este fél hat órakor Mazsuranics Bogoszláv alelnök elnöklésével értekezletet tartott. Elsősorban a képviselőház szerdai ülésében a horvát nyelv használatára vonatkozólag elhangzott beszédeket tárgyalta az értekezlet és hosszabb eszmecsere után abban állapodott meg, hogy alkalmas időben a horvát képviselők is e kérdésben ki fogják fejteni álláspontjukat. Tudvalevő, hogy gróf Pejacsevics Tivadar volt bán a horvát képviselők klubjának elnökségéről az ősz elején lemondott. Az értekezlet az állást szerdán töltötte be és közfelkiáltással dr Nikolics-Podrinszky Vladimir volt belügyi osztályfőt választotta meg a klub elnökévé, ki meghatottan köszönte meg az egyhangúlag megnyilvánult bizalmat. Ezenkívül fesztelen eszmecsere indult meg aziránt, hogy az egyes reszort miniszterekhez nem kellene-e interpellációkat intézni. A horvát képviselők körében egyébként sok szó esett a horvát nyelv használatára vonatkozólag a képviselőházban szerdán elhangzott nyilatkozatokról. Teljes elismeréssel honorálták azt az előzékenységet, melyet úgy a képviselőház elnöke, mint a miniszterelnök tanúsítottak. Az est folyamán Bogdánovics Lucián patriarchs látogatta meg a horvát képviselőket, kik szívesen fogadták a patriarchát, ki a horvát országgyűlésnek méltóságánál fogva virilis tagja. Zágrábból jelentik, hogy a bánnak királyi biztossá való kineveztetésének hírét illetékes helyen a leghatározottabban megcáfolják, visszavonását nem is ígérhette meg, legfeljebb azt helyezhette kilátásba, hogy új törvényjavaslatot fog beterjeszteni, mely hivatva lesz helyettesíteni a meglevő törvényt. Tomasics tehát jó tanácsot adott a horvát-szerb koalíciónak, hogy t. i. az ő ígéreteiről hallgasson. Ezt a hallgatást azonban a hivatalos lap fentebbi közleményével ő maga törte meg. Ezzel pedig most az a célja, hogy saját gazdáját mártsa be s egyéb hiányában Zágrábban ezzel tegyen szert népszerűségre. A horvát urak ugyanis odahaza mindig azzal kelletik magukat, hogy a magyar kormánytól ilyen meg olyan ígéreteik vannak. Természetesen ezekből egy szó sem igaz, de jó kapaszkodj létra ez a popularitás felé. Később, midőn ígéreteiket beváltani nem tudják, azzal mentegetődzne, hogy a magyar kormány ígéreteit nem váltotta be. Ez már ősidők óta az alap, melyen a horvát kormányok politikája mozog. Ilyen bárdolatlan módon azonban és ily gyerekesen mint most Tomasics, még egy bán se nyilatkozott. A horvát nyelv a magyar képviselőházban. Mint országgyűlési tudósításunkban olvasható, a horvát nyelv ismét bevonult a t. Házba. Nyomában két ellenzéki képviselő, Beírta Ödön és Ugron Gábor, házszabály vitát indított arról, hogy joguk van-e a horvátoknak hosszabb beszédeket mondani horvát nyelven és az elnököt arra akarták bírni, hogy állásfoglalásával vessen véget a horvát szóáradatnak. Sem Jterzeviczy Albert házelnök, sem gróf Kimen-Héderváry Károly miniszterelnök azonban nem látta szükségét annak, hogy a Justh Gyula elnöksége előtti gyakorlathoz térjenek vissza, így hát a horvát képviselő urak kegyétől függ, vajon a magyar képviselőhöz tanácskozása belefulad-e a horvát szóáradatba. Ez mindenesetre olyan állapot, amely sem a magyar parlament, sem a magyar kormány tekintélyének növelésére nem alkalmas. A korszeretne, úgy is elvenne, ha nem ember hozott volna össze bennünket, hanem az Isten. Ha én ... szegény leány volnék ... A fiatalemberegyre ijedtebb arccal hallgat.) A leány: Pedig lehet, hogy nincs igazam, úgy is elvenne. No, mondja, elvenne úgy is? A fiatalember: Még mindig nem sokalja a tréfát? A leány (szomorúan): Hát maga ezt tréfának veszi? Édes barátom, hisz éreznie kell, hogy mennyire a lelkemből beszélek! Éreznie kell, hogy félek, féltem magát, nem akarom elveszteni, mert... szeretem. És mert szeretem, merem így megmondani az igazságot: Stern úr, meg az apám becsapják magát, vigyázzon! A fiatalembera homlokára szorítja a kezét.) A leány: Mi szegények vagyunk. Ezt maga csak később tudná meg, de én nem akarok csalni. Ha szeret... A fiatalember (felordit): De nekem pénz kell! Nekem pénz kell, Alisz, értsen meg! Én el nem vehetem magát szegényen. Én el nem vehetem!... A leány egy kicsit megremeg, azután szó nélkül, lassan, büszkén átmegy a másik szobába, anélkül, hogy a vőlegényére ránézne. A fiatalember egy pillanatig a bezárt ajtóra bámul, azután meglát a hintaszék-terítőn egy finom csonthajtót, ami a leány kontyából esett ki az imént, felkapja, szenvedélyesen szívja be a jól ismert illatot, még küzd magával, de az esze már azon jár, hogy juthatna ki az előszobán át észrevétlenül...) Alba Nevia. * Tomasics bán és Ígéretei. Olyan horvát politikustól, aki előkelő szerepet vitt Horvátországban, most azonban visszavonult az aktív politikától, kapjuk a következő fejtegetéseket : Barta Ödön minapi interpellációjában felemlítette, hogy mi mindent ígér Tomasics bán a horvátoknak, oly célból, hogy magának a száborban többséget szerezzen. Külön bizonyítékokat Barta nem hozott fel s ennélfogva látszólag megnyugtató volt a miniszterelnök kijelentése, hogy amint a bán az 1868. XXX. t.-c.-en túlmenőleg akarná állását igénybe venni, abban a percben megszűnik bán lenni. . A horvát-szlavon országos kormány hivatalos lapja, a „Narodni Novine“ azonban most nyíltan előrukkol azzal, hogy mit ígért állítólag a magyar kormány Tomasicsnak és5 viszont a horvátszerb koalíciónak. A hivatalos lapnak e közleményében Tomasics önmagát leplezi le s ez az önleleplezés mintegy utólagos memento gyanánt szolgál a miniszterelnök számára, úgy, hogy ha következetes akarna lenni önmagához, Tomasics bánt rögtön fel kellene mentenie állásától. A horvát-szlavén országos kormány hivatalos lapjának említett cikke lényegében a következő: Tomasics, mikor a báni állás átvételéről tárgyalt, azt az ígéretet kapta, hogy a magyar kormány a vasúti pragmatikát az állami költségvetés letárgyalása után vissza fogja vonni. Mikor Tomasics ezt a horvát-szerb koalícióval közölte, figyelmeztette a koalíciót, hogy a magyar kormány ez ígéretét nyilvánosságra ne hozza, mert ezzel a magyar közvéleményt felizgatná és kockára tenné az ügynek Horvát-Szlavon országokra nézve előnyös megoldását. Mikor utóbb Bécsben azt hallotta Tomasics a kereskedelmi minisztertől, hogy legközelebb enquéte fog összeülni a pragmatika tárgyában, joggal mondhatta, hogy a vasúti pragmatikát túlhaladott álláspontnak tekinti. Egyébiránt az idevonatkozó kommünikét, melyet a Magyar Távirati Iroda útján adott közre, előzetesen közölte a miniszterelnökkel. Ez lényegileg a zágrábi hivatalos lap cikkének a tartalma. Tomasics Horvát-Szlavon országokban elsőrendű historikusnak, közjogásznak, politikusnak és pénzügyi kapacitásnak van elismerve. Márpedig azt minden első éves jogász, tudja, hogy törvényt, semmiféle kormány nem vonhat vissza, a pragmatika pedig abban a részben, amely a nyelvre vonatkozó határozmányokat tartalmazza és amelyet a horvát-szerb koalíció Tomasicscsal együtt kifogásol: a törvény. Abban a részében pedig, melyet az akkori kormány rendelet alakjában adott ki, kifejezetten törvényerővel van felruházva, úgy, hogy csak törvénynyel változtatható meg. Ebből az következik, hogy a magyar kormány a pragmatika i a Belpolitikai hírek. A belügyi költségvetés a pénzügyi bizottságban. A képviselőház pénzügyi bizottsága szerdái délután 6 órakor gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök részvételével és Láng Lajos elnöklete mellett ülést tartott, amelyen a belügyminisztérium részéről Jakabffy Imre államtitkár és Payr Béla számvevőségi igazgató jelentek me, mint szakreferensek. A pénzügyi bizottság ezen ülésen kezdte meg az 1911-1g költségvetés tárgyalását és pedig a belügyi tárcával. Beöthy László előadó ismerteti a belügyi költségvetésre vonatkozó javaslatot és rámutat arra, hogy ez az 1909- iki költségvetéssel szemben 9.051.000 korona emelkedést mutat. A törvényjavaslatot általánosságban való elfogadásra ajánlja. Désy Zoltán: A miniszterelnök, úr kormányralépése idejében kilátásba helyezte a községi adminisztráció rendezését, kéri, hogy erre nézve a miniszterelnök tájékoztassa a bizottságot. A státus, rendezés időpontjára nézve is felvilágosítást kér a kormányelnöktől. A költségvetést általánosságban elfogadja. Báró Lévay Lajos foglalkozik a kivándorlók kérdésével. A jelenlegi törvény szerint annyira meg van nehezítve a törvényszerű kivándorlás lehetősége, hogy a kivándorolni szándékozók igei nagy száma kényszerűségből kénytelen törvényellenes uton kiszökni. Hosszasan vázolja az Amerikában létesítendő magyar bank nagy közgazdasági és politikai jelentőségét. A közigazgatás reformjára nézve kijelenti, hogy a miniszterelnök azon nyilatkozatát, melyet a vármegyei tisztviselők küldöttsége előtt tett, teljesen kielégítőnek tartja. A javaslatot általánosságban elfogadja. Szebeny Antal sürgeti az 1872-iki és a főváros szervezetére vonatkozó törvény reformját, amel ma már teljesen elavult. Fejtegeti a virilizmu hátrányait. Sürgeti a kórházügy rendezését. A város rendezése céljára kéri a kormány támogatását. Sürgős szükségét látja a Tabán rendezésének. A javaslatot általánosságban elfogadja. Kossuth Ferenc kijelenti, hogy tekintettel ellenzéki álláspontjára, a javaslatot nem fogadja el és pedig nemcsak magát az apropriációt, de a költségvetést sem. A kormány különös figyelmébe ajánlja a gyermekvédelmet, mert szerinte a nagy gyermekhalandóság fő oka a ki nem elégítő egészségügyi szolgálat. Kivándorlás kérdésében utal arra, hogy mint miniszter, igyekezett mindinkább megnehezíteni a kivándorlást. A kivándorlási ügynökök ellen szükségesnek látja a legerélyesebb és főleg a gyors eljárást. A közigazgatás reformja elé a legnagyobb bizalmatlansággal tekint, mert fél, hogy az a vármegyék autonómiájának sérelmével lesz megoldva, holott ő ezt inkább fejlesztendőnek véli. Magyarország különleges helyzeténél fogva nagyon káros irányzatnak tartaná a központi kormányzati rendszer erősítését. Gróf Apponyi Albert utal arra, hogy a kivándorlás kérdése kapcsolatba lett hozva népességünk szaporodási percentuációjának csökkenésével. Igaz, örvendetes tény, hogy az országban a statisztika adatai szerint épen a fajmagyar vidékek bírnak a legnagyobb szaporodási képességgel, ennek várható kedvező eredményét azonban igen rosszul befolyásolja egyrészt a kivándorlás, másrészt az az eléggé el nem ítélhető visszaélés, amit az „egyke“ néven szoktak nevezni. Megbotránkozását fejezi ki azon, hogy a közegészségügyi tanács egy nyilatkozatában védelmére kel ezen káros és mindenképen elítélendő népszokásnak és okvetlenül szükségesnek tartja, hogy ezen nyilatkozat