Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1912-02-01 / 27. szám
!" — Le a magyar iskolákkal! Abzug Magyarország! Vesszen a bűn! A nyugalom csak az esti órákban állott helyre. Az ellenzéki pártok helytelenítik a diákság tüntetését, mert ez alkalmat ad a kormánynak rendkívüli intézkedések foganatosítására. Félhivatalos zágrábi tudósítás jelenti: Ma este több diáktüntetés volt. Az egyetemi ifjúság a tartománygyűlés feloszlatása tárgyában való állásfoglalásra gyűlést hívott össze az aulába. Ezt azonban az egyetemi tanács betiltotta és az aulát elzárta. A diákok erre az egyetem előtti szabad téren akarták gyűlésüket megtartani, melyet azonban a rendőrség betiltott. A rendőrbiztos távozásra szólította fel a diákokat s miután ezen felszólítás eredménytelen volt, a rendőrök kergették szét a tüntetőket, akik erre a szemben levő Színház-kávéházban gyülekeztek. A rendőrök itt is távozásra hívták fel a diákokat, majd kivont karddal szorították ki a tüntetőket, miközben ezek közül hárman könnyen megsebesültek. A tüntetők közül ötöt letartóztattak. A tüntető diákok ezután kisebb csoportokban a kormányt abcugolva az államvasúti pályaudvar, a magyar államvasutak üzletvezetősége, a magyar iskola és egyes állami épületek elé vonultak, hogy megismételjék tüntetésüket és az ablakokat beverjék, e szándékukat azonban a lovas és gyalogos rendőrök megakadályozták. * A néppárt Zichy János ellen. Az országgyűlési néppárt szerdán este hét órakor gróf Zichy Aladár elnöklésével értekezletet tartott, amelyen állást foglalt a Barkóczy-ügyben. Az értekezletet gróf Zichy Aladár vezette be és rámutatott arra, hogy a pártnak volt régi tagja, kit még az ellentáborban is tisztelnek, olyan lépésre szánta magát, amelyen az egész magyar katholikusság felháborodott. Ez a felháborodás olyan elemi erővel nyilatkozott meg, hogy ebből mi is ki akarjuk venni a magunk részét, nem , hogy megváltoztassuk a megtörténteket, hanem hogy elejét vegyük a jövőben a hasonló eseteknek és biztatást nyújtsunk azoknak, akiket ez megfélemlített volna. Ezután Molnár János szólalt fel és többek között a következőket mondotta: — Az a gróf Zichy János, aki a keresztény restaurációnak, a néppártnak, élén kezdte meg politikai pályafutását, akit a boldogult emlékű gróf Zichy Nándor akkoriban utódjának szemelt ki, már évekkel ezelőtt veszteni kezdte keménységét és erejét, míg végre most teljesen összeroppant Tőle származik az a szerencsétlen distinkció a politikai és a társadalmi katholicizmus között. A néppárt, bár nincs alkalma a parlamentben akciót indítania, legalább itt emel óvást eljárása ellen. A következő felszólaló Szmrecsányi György országgyűlési képviselő volt, aki ismertette a Barkóczy-ügy történetét. A mostani események — mondta — fényesen beigazolták azt, hogy ha a keresztény restauráció munkájában valaki farizeusi szemfényvesztés nélkül akar résztvenni, azt csakis oly programmal teheti, amely nem titkos pontokból van összeállítva, hanem a kibontott és fennen lobogtatott zászlóra van írva. A pártok köréből. A munkapártban szerdán este a párt tagjai nagy számmal voltak fenn. Hosszabb időt töltött fenn a körben Székely Ferenc igazságügyminiszter, gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter, Hazai Samu honvédelmi miniszter, Návay Lajos, gróf Tisza István, Thutróczy Vilmos, az állami számvevőszék elnöke, gróf Wickenburg fiumei kormányzóké még többen. A Kossuth-párt klubjában a véderőreform tárgyalásáról folyt a vita és a kibontakozással kapcsolatosan várható eseményekről. A vezetőségből jelen voltak Sághy Gyula, Désy Zoltán, Tóth János, Szentiványi Árpád alelnökök, Mezőssy Béla volt államtitkár és Gál Sándor. Nagy érdeklődéssel várják a párt tagjai gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek a véderőreform folytatólagos tárgyalásának első napjára kilátásba helyezett beszédét, mert ettől teszi függővé a párt további magatartását, amely természetesen az eddigitől nem lehet eltérő akkor, ha az ország nem nyer teljes biztosítékot azon minimális nemzeti követelések megvalósulására nézve amelyeket a párt a véderőreformmal kapcsolatosan felállított. Megcáfolták egyes lapoknak azt a közlését, hogy a pártvezetőség tagjai Kossuth Ferenc lakásos értekezletet tartottak volna. És olyan téves az a híresztelés is, mintha a miniszterelnök a délután folyamán meglátogatta volna Kossuth Ferencet. A pártvezérek péntekre várják gróf Khuen-Héderváry látogatását. A Justh-párt körében nagy számmal fennjárt képviselők a véderőjavaslatok legközelebbi napirendre tüzéséről s a tovább folytatatndó nagy harc részleteiről beszélgettek. Örömmel tárgyalták a pártonkivüliek állásfoglalását. Szó volt azután gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök akciójáról szóló hírekről és ezzel kapcsolatban a párt tagjai az utóbbi időben tendenciózus hírekkel szemben megállapították, hogy a párt álláspontja az összes aktuális politikai kérdésekben ma is változatlanul ugyanaz, mint ami a küzdelem eddigi folyamán volt parancsolok, csak szeretném . . . hogy mondjam ... nagyon szeretném, ha ezután más lennél, mint eddig. Tudod . . . szeretném, ha ezután örülnél, táncolnál, énekelnél. — Én? — Igenis, te. — De hisz én nem tudok énekelni. — Mindenki tud, akinek jó kedve van és én ezt akarom. Azt akarom, hogy ezután örökké jókedvű légy. Roppantul szeretném, ha felforgatnád az egész házat Viki lelkem, roppantul szeretném és tapsolnék örömömben, ha felforgatnád az egész házat. — Én tegyek efélét? — Te bizony, Viki! Mert megteheted. A feleségem leszel és tehát mindent felforgathatsz, mindent összetörhetsz, lelkem, úgyis a tied lesz minden, amit csak a szived kivan. — Jó tesz, Todorfi bácsi. — Mert ezután élni akarok, Vikit Élni akarok és fogok is, — meglásd! A boltot eladom és élni fogok. Mert ez a fő az élet. A boltot egye meg a fene . . . Kínlódjék más. Én nem leszek töbélet szamár. Mert eddig szamár voltam, Viki, de olyan borzasztó szamár, hogy föl szeretném magamat pofozni . . . mikénen lehettem buta fejemmel ekkora szamár! Piha . . . szégyellem és elfog a méreg, ha rágondolok. Verten Viktória csendesen és engedékenyen vállat vont erre a soha nem hallott kitörésre. Azt hitte, hogy most is a láz beszél a szegény bácsikából.Todorfi nyomban kitalálta, hogy mit gombol róla a leány s ettől még jóban nekiszilajodott. — Eszemen vagyok én, lelkem! Nem beszélek félre. Kézzel-lábbal tiltakozott a gyanúsítás ellen. Soha életében nem beszélt öntudatosabban, mint most Van neki esze — különben nem tudná oly világosan megítélni, mily botozni való, ostoba szamár volt eddig. S hogy azonnal bebizonyítsa, mennyire ura az ép eszének és mily komolyan veszi a tervben levő szent házasságot, mely — úgy érzi — nagyon, de nagyon boldoggá fogja tenni . . . odavánszorgott a kredenchez, kinyitota a középső „sublód“-ot a ruhák, ócska írások és egyéb lim-lom legaljáról kikereste a takarékpénztári könyvecskéjét és nevetésre szélesedett, örvendő arccal, diadalmasan fölmutatta. — Itt van, telkem, ez a tied lesz! Harminckétezer pengő forint és ötven krajcár . .annyi. Harminckétezer! — Sok pénz, Todorfi bácsi, — bólintott fejével a leány. — Elköltjük, el bizony, egy krajcárig! Azért spóroltam! — kiáltotta az örmény s miközben boldogan a leány kezébe nyomta a könyvet, megfogta karját, simogatta és nézte lüktető, éhes, összeszorult tekintettel, mint egy ragadozó. A leányt meghökkentette ez az éhes nézés. Elpirult és ösztönszerűen hátrálni kezdett. — Mi lelte, Todorfi bácsi? — kérdezte ártatlanul. — Boldog vagyok, Viki . . . — rebegt a nehéz lélegzettel az örmény s még erősebben szorította a szemérmes erőszakkal húzódozó leány karját, — feleségem leszel, az én drága feleségem, Viki ... az bizony . . . megcsókollak ... — Nyughasson, bácsi . . . — Meg . . . megcsókollak ... — motyogta könyörögve, forró hangon az örmény, s oly ijesztően rút volt szakállas, sovány, majomarcán a szenvedély eltorzult vonásaival, hogy a megrémült leány ajkairól fölszakadt egy halk kiáltás. Védelmezni akarta magát. Az ember azonban erősen tartotta és megcsókolta. — Ne bántson ... —lehelte siró hangon a leány. Todorfi elbocsátotta és elfulladva, nehezen integetett. Ne féljen tőle. — Nem bántalak én, Viki, szeretlek, — mondotta megnyugtatva. Szemei hálásan tapadtak a leányra, szája megvonaglott, beszélni akart — de hiába erőlködött, hogy kimondja, ami még ajkain lebegett Azután egyszer csak megfordult maga körül és leült a földre. Feje előreesett, jobb karja elnehezedve vágódott a kredenc sarkához és nem mozdult többet Mire a leány hozzárohant és melléje térdelve, ölébe emelte sápadt fejét — már nem lélegzett. Mosolygó, vértelen fekete arcán megjelent valami szelíd nyugalom és az örökös megenyhülés, így halt meg szegény szamár Todorfi, boldogan, mint egy ember. Huszár Károly azt követelte, hogy Zichy Jánost vonják felelősségre. Végül gróf Zichy Aladár pártelnök foglalta össze az elhangzott felszólalásokat. A párttagok még sokáig beszélgettek a Barkóczy-ügyben teendő lépésekről * Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház csütörtökön délelőtt tíz órakor ülést tart Napirenden van az Adria tengerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény __________________3 javaslot és a kérvények 4., 5., 6. és 7. sorjegyzékére vonatkozó bizottsági jelentés. Burián a királynál, Bécsből jelentik. A király báró Burián közös pénzügyminisztert szerdán délelőtt egy óra hosszáig tartó külön kihallgatáson fogadta. Tomasics a miniszterelnöknél. Tomasics volt horvát bán és Chavrak volt horvát osztályfőnök szerdán Budapestre érkeztek és este gr. Héderváry miniszterelnöknél ebédre hivatalosak voltak. A bizottságokból. A V. bíráló bizottság február hó 8. napján déli 12 órakor a képviselőház III. számú termében ülést tart, melynek tárgya: Jaross Vilmos képviselő megbízólevelének megvizsgálása. Az interparlamentáris csoport ülése. Az interparlamentáris magyar csoport kedden, február 6-án, délután öt órakor a képviselőház elnöki fogadótermében ülést tart. Az új szerb főkonzul, Belgrádból jelentik, hogy budapesti szerb főkonzullá Gruics Ede követségi tanácsost fogják kinevezni. Küldöttségek a földmivelési miniszternél. Gróf Batthyány Tivadar vezetése mellett Szekszárd város küldöttsége tisztelgett gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszternél, hogy a város számára borközraktár felállítását kérje. Gróf Batthyány Tivadar tolmácsolta a szekszárdiak kérelmét. Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy összesen csak tíz borközraktárt lehet egyelőre létesíteni, mert ennyinek a költségét engedélyezte a pénzügyminisztérium a költségvetés alapján. Azt hiszi, hogy a közeljövőben, talán már jövőre is lehetséges lesz Szekszárdon az intézményt létesíteni. Ezután Csernoch János kalocsai érsek vezetésével a Sárközi Alsó Ármentesítő Társaság küldöttsége járt gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszternél, akit arra kért, hogy ne engedje meg a vízjogi törvény ellenére a felső ármentesítő társaság vizeinek az ő földjeikre való eresztését- A földmivelésügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy a kérdést jóakaratú tanulmányozása tárgyává teszi. Ausztriai hírek: Az urakbáza és Rainer főherceg aranylakodalma. Bécsből jelentik, hogy az urakháza február 19-én rendkívüli ülést tart, hogy Rainer főhercegnek és feleségének, Mária főhercegnőnek, házassága 00-ik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek ügyében határozzon. Egyelőre nem szándékoznak az urak házát rendes ülésre egybehívni, minthogy az érdemleges tárgyalások előtt még a bizottságok fognak összeülni.