Pesti Hírlap, 1913. július (35. évfolyam, 154-166. szám)

1913-07-11 / 163. szám

1913. julius 11., péntek. Festi Hírlap__________ Belgrádtól—Nisig. Csigalépésben Üszkük fölé. — A Peti Hírlapnak a szerb harctérre küldött tudósítójától. — Nis jul. 9. Tizennyolc órai keserves utazás után itt akadtunk meg egyelőre Bélszerbiának ebben a stratégiailag fontos városában. Béke idejében itt székel a Timok-hadosztály parancsnoksága és innen egészítődik ki a katasztrofális veszte­séget szenvedett hadosztálynak a legénysége. Azt mondják, hogy béke idejében nagyon csön­­des városka­­is. Most azonban úgyszólván gócpontja az eseményeknek, mert innen ágazik el a vasútvonal egyrészt Pirot, másrészt Üsz­küd felé. Ami élelmi cikk van Szerbiában, azt mind itt halmozták föl és innen élelmezik úgy a keleti, mint a déli hadsereget. Vonatok men­nek és vonatok jönnek szakadatlanul. Hol se­besülteket hoznak, hol hadianyagot szállítanak dél felé. Mikor Belgrádból elindultunk, tegnap délután öt órakor, azt mondták, hogy reggel nyolckor már Üszkübben leszünk. Azt sejtet­tük ugyan, hogy a menetrendet nem fogják pontosan betartani, mert hiszen a jó török vas­utakon már végigkóstoltuk egyszer a harctér­re való utazásnak minden gyönyörűségét. De a szerb vasutaktól többet vártunk, különösen miután az állam oly gavallér volt és I. osztá­lyú utazást engedélyezett gyorsvonaton (?) díjmentesen. Igaz, nem szabad túlérzékenyek­­nek lennünk, mert az utazást a sebesülteket hozó vonatok késleltetik. Már pedig ezeknek a szerencsétleneknek még sürgősebb az ütjük, mint nekünk, mert a halál gyorsan végez ve­lük, ha nem sietnek. Egész éjszaka robogtak el mellettünk a halál gőzösei és egy pillantást vetni a belsejükbe elég volt ahhoz, hogy az em­ber szem­pilláiról elrepüljön az álom. A szerb parasztnak megvan az idegzete ahhoz, hogy hang nélkül tűrje a legnagyobb fájdalmakat. Egymás mellé préselve ülnek a könnyebb sebe­sültek, valamivel kényelmesebben fekü­sznek azok, akiket roncsosá lőtt az ellenség. Emezek mindenütt nagyon csendes emberek szoktak lenni. Az ő fájdalmuk már olyan nagy, hogy nem is érzik. A könnyebben sebesültek azon­ban jajgatni is szoktak, bármily kemény fából is valók. Szerb katonát azonban ezen az ál­matlan éjszakán nem hallottam jajgatni, pe­dig vonatunk a közbeeső állomásokon nagyon sokáig vesztegelt egy-egy sebesült-szállító vo­nat mellett. Csak az arcizmaik rángatásából konstatálja az ember, hogy egyik másik se­besült emberfölötti fájdalmakat nyom el. Az egyik vagyonból egy nagyon fiatal katona szállt le. Alig tudott a lábán állni. Ar­ca viaszsárga volt. Szemünk hiába kereste rajta a kötést, ez a fiatal katona nem kapott sebet. Megkérdeztük a szolgálatot végző egész­ségügyi katonától, hogy mi a baja. — Vért hány, vannak itt többen ilyenek. Aztán elmondta — nem értettem meg, melyik hegycsúcsra — hogy a legénységnek kel­lett fel­vonszolni az ágyukat kötélen. Ezek a fiúk mind betegek a kimerültségtől. Természetesen a haditudósítók már a szokás hatalmánál fogva is hosszabb beszélge­tésbe akartak elegyedni a sebesültekkel, ily módon akartak megtudni néhány részletet a lefolyt ütközetekről, de az őrség szigorúan vi­gyázott arra, hogy hosszabb beszélgetést ne le­hessen folytatni. _ . Itt Nisben, ahol valószínűleg néhány óráig fogunk unatkozni, az emberek teljesen tájékozatlanok. Fogalmuk sincs arról, hogy lent délen mi történt, csak annyit közöltek velük, hogy minden a legfényesebben megy. De hogy azok az ezredek, amelyek a Timok di­vízióhoz tartoznak, mekkora veszteségeket szen­vedtek, arról fogalmuk sincs az embereknek. A kormány ugyanis nem tesz közzé hivatalos kimutatást a halottakról, mert nem akarja nyugtalanítani az otthon maradottakat, úgy, hogy senki sem tudja, él-e még az ő hozzátar­tozója. Így aztán a Timok-di­vízió kerületében is az emberek reménykedve várnak életjelt­övőiktől, holott azok közül már nagyon sokan nincsenek többé az élők között. Belgrádból Csapatok is jönnek velünk, a mi vonatunkon. Az utolsó népfölkelő-korosz­­tályon Igen sok közöttük az ötven éves em­ber. Csupa hatalmas, szálas emberek, hátul­töltő puska a fegyverzetük, a régi bosszú szu­rony nyal. A háború, úgy látszik, nem sok gon­dot okoz nekik. Vígan vannak az egész után és szüntelenül éneklik harci dalaikat. Ha ezek az emberek nem utaznának velünk és a szem­be jövő sebesült-szállítmányok nem rontanák el az illúziót, akkor azt hinnénk, hogy egy bé­kében élő, boldog országon utazunk keresztül. A mezőkön, a dombok lejtőin ragyognak még a búzatáblák a nyári napsugarakban és ott, ahol kertek húzódnak el a vasútvonal mentén, gyümölcsfák roskadoznak a dús termés súlya alatt. Azt mondják, hogy már régen nem volt ilyen termése Szerbiának. Csak legyen aztán munkás kéz, mely le tudja aratni. Pirot, mint minden nagyobb szerb vá­ros, szintén kórházzá alakult át Aki épkezű ember van a városban, az mind a vöröskereszt szolgálatában áll. Serdülő lányok és gyermek­­ifjak a vöröskereszt jelvénynyel karjukon, büszkén segédkeznek az állomáson az egész­ségügyi csapatoknak. Azt mondják, hogy na­gyon sok ilyen legényke szökött meg az utób­bi napokban, azzal az elhatározással, hogy Üszkükbe mennek jelentkezni Putnik vojvo­­dánál. Azzal, hogy esetleg a bolgárok Piroton keresztül idejönnek, itt nem is számolnak az emberek, pedig ez az út nagyon rövid. Nyu­godtan bíznak abban, hogy Stepanovics had­serege jól őrködik a határon. Simon Vilmos: Katonai rovat. Az 58-ik gyalogezred jubileuma. Nagyon szép ünnepség keretében, egész Gyulafehérvár részvételével ülte meg az 50-ik, Frigyes bádeni nagyhercegről elnevezett gyalogezred fennállásá­nak 150-ik, az ezredet híressé tevő custozzai csa­tának 47-ik évfordulóját. Az ünnepnap előestéjén az ezred zenekara járta be a várost, a csinosan feldíszített katonai kaszinóban táncestély, ezt megelőzőleg pedig a másnapi ünnepségre vonatkozó prológust, Nicula százados művét, szavalta el Konopasek százados, míg a záró apotheosisban v. Baicz Irén és Gutt­­ner Elza szerepeltek. Az ünnepség egyik legszebben sikerült része volt a díj­lövészet, melyet a továbbszolgáló altisztek, rendes és válogatott lövészek, valamint a tisztek részére rendeztek. Az altisztek részére kitűzött első díjat, egy szép aranyórát, Seosan őrmester nyerte meg. A tisztikar tiszteletdíját — valódi damascusi acélból készült tiszti kardot, pengéjén az ezred jelszavával: Híven és szilár­dan, mint apáink — Miculescu százados, az első díjat Cant százados, a másodikat Cselényi had­nagy nyerte meg. Az ünnepélyes díjkiosztás előtt Baicz ezredes tartott beszédet a győztesek közül felállított ezredhez, kifejezést adva az ezred ki­tűnő lóeredménye fölött érzett örömének és végül különösen kiemelve azt, hogy a mai győztesek­nek alkalmuk volt tudásukat a custozzai hősök egyike, Angerholzer altábornagy előtt is bemu­­tatniuk. Erre maga az aposztrofált ősz altábor­nagy is intézett­ a katonákhoz, azoknak anya­nyelvén rövid, meghatott beszédet. Az ünnepélyes istentiszteletet gróf Majláth püspök tartotta nagy segédlettel. A diszken kivo­nult és az ünnepi díszben pompázó Custozza­­emlékmű körül csoportosított ezredhez szapári Baicz ezredes tartott beszédet, melynek folyamán méltányolva a nap jelentőségét, végezetül reámu­tatott a custozzai hősök közül még élő és jelen­levő Angerholzer altábornagyra és v. Bergmann fegyvermesterre, felszólítva az ezredet, hogy az ő jelenlétükben úyitsa meg fogadalmát az Ural­kodó és a Haza iránti hűségben való állhatatos­ságra. A nagyhatású beszéd után koszorút he­lyeztek el az emlékmű lábaihoz. Ezt az ezrednek a generalitás, a veteránok és a vendégek előtt való diszmenetelése fejezte be. A diszmenet oly tökéletesen sikerült, hogy az ünnepi lakomán Angerholzer altábornagy valóságos elragadta­tással nyilatkozott róla, egyúttal azt a kívánsá­gát is kifejezve, hogy bár csak­ ő is részt vehetne volt kedves ezredének a menetelésében — de gyalog! — tette hozzá csillogó szemekkel az ősz harcos. Az ünnepi lakomán az első felköszöntöt­t Felségére emelvén poharát, gróf Majláth gyula­­fehérvári püspök mondotta. Az ezredre Köves gyalogsági tábornok mondott felköszöntöt, a polgármesternek a város nevében mondott üd­vözlő beszédét, valamint a vendégek megjelenését Baicz ezredparancsnok köszönte meg a tiszti­kar nevében. Az ünnepséget a legénység részére a sza­badban rendezett táncvigalom, játék és sportmu­tatványok fejezték be. _________________________________­ A szerajevói helyőrség ünnepe. Csütörtökön délelőtt folyt le Szeraje­vóban a katonai gyakorló­téren az ottani helyőrség katonaságának feldíszí­tése az 1912/3. emlékéremmel Putiorek táborszer­nagy tartományfőnök, báró Appel hadtestparancs­nok, a tábornoki kar és a tartományi kormányzat jelenlétében. A díszszemlén repülőgépeknek is kel­lett volna résztvenniök, de egy baleset miatt rész­vételük elmaradt. Dubits hadnagy, aki elsőnek szállott fel, motorhiba miatt lezuhant és úgy ő, mint utasa, Hohn káplár, megsebesültek A készü­lék is megrongálódott. Egyletek és intézetek. — Kereskedelmi alkalmazottak a főpolgár­mesternél. Megemlékeztünk a Kereskedelmi Alkal­mazottak radikális pártjának az egyesület veze­tősége elleni mozgalmáról és a radikális párt száztagú küldöttségéről, amely oly célból jelent meg dr Heltai Ferenc főpolgármester előtt, hogy az egyesületi­ vezetőség ellen a párt által kérel­mezett hatósági vizsgálat lefolytatását megsür­gesse. Ezzel kapcsolatban az egyesület vezető­ségének olyan nyilatkozata jelent meg, hogy dr Král Vilmos ügyvéd, a küldöttség szónoka­ két ízben is sikertelen kísérletet tett arra, hogy az egyesület ügyészségét elnyerje. Ezzel szemben a radikális párt vezetősége részéről felkérettünk a következő nyilatkozat közlésére: Az 1910. év nyarán az Országos Egyesület akkori ügyésze, néhai dr Fuchs Sándor, né­hány napi betegség után váratlanul elhalálozott, az egyesület vezetősége néhány héten belül ügyészt választatott és ezen választás alkalmá­val mi és az egyesületi választmány egy tekin­télyes része a vezetőséggel szemben .önként dr Král Vilmos ügyvéd urat jelöltük és pedig anél­kül, hogy ez iránt őt megkérdez­tü­k, vagy hozzá­járulását kikértük volna és pedig azért, mert ügyvédi munkásságát ismertük és személyét az egyesületre nyereségnek tartottuk­. Dr Král úr úgy az ügyészi állás megü­resedése, mint annak betöltése idején és az egész időtartam alatt egy osztrák fürdőhelyen volt és legjobb tudomásunk szerint egyetlen lépést az ügy érdekében nem tett, ennek dacára a választás alkalmával jelölt­sége mindössze két szavazattal maradt kisebb­ségben. A második választ­ás, amelyen a radiká­lis párt egyértelműleg dr Král Vilmos ügyészi jelöltsége mellett foglalt állást, folyó évi március 16-án volt. Ezt megelőzőleg pártunk és annak tagjai ismételten és küldöttségileg keresték fel dr Král Vilmos urat és kérték a jelöltség elfo­gadására, ő azonban ezen jelöltetést mindannyi­szor és határozottan elutasította arra való uta­lással, hogy megválasztás esetében is kizárólag csak úgy fogadná el az ügyészi tisztséget, hogy ha a választás az egész egyesület által egyhan­gúlag történtek. Ez az igazság. Itt említjük meg, hogy dr Král Vilma- Taubner Vilmos ügyvezető elnöktől dr Oláh De­zső röv. biz. tag és Várady Zoltán máv. főmér­nök útján elégtételt kéret.­­ A Magyar Úri nők Egyesülete második szakosztálya szerdán gyűlést tartott, amelyen a szakosztály titkára, Buday Lajosné, az egyesület ál­tal Kispesten létesített háztartási, gazdasági és fő­ző tanfolyammal egybekötött cselédképzőjéről tett jelentést és mint annak lelkes vezetője s igazgatója több érdekes indítványt is terjesztett elő. Az intéz­ményre felügyelő hetes bizottság, amelyet kizárólag az egyesület Kispesten lakó tagjaiból választottak meg, magáévá tette az igazgatónő előterjesztéseit. A legnevezetesebb határozat az volt, hogy a cseléd­képzőt ez év novemberében bennlakással kötik ösz­sze. A cselédképzőbe olyan tizenöt-tizenhat éves ár­va leányokat vesznek fel, akiket valamely nemeslel­kű úrnő saját részére akár mint főzőnő, szobaleány, vagy mindenest óhajt kiképez­tetni. Az oktatási idő teljes egy évre van felosztva. A szobaleányok részé­re néhány úri család mosatását fogadják el, hogy egy csoport a finom hímzések, csipkék és egyéb ké­nyesebb ruhadarabokat is kezeljenek. Emellett gya­korlatilag a rendszeres takarítást, ágyvetést, asztal­­terítést, és felszolgálást is megtanulják. Oktatási díj teljes ellátással havi huszonöt korona, amely összeg negyedévenként előre fizetendő. Beiratási díj öt ko­rona. E hasznos és nagy hiányt pótló intézmény Kretzné Gömbös Jolán egyleti tag nemes áldozat­­készségének köszönheti életbelépését, amely bízvást követésre is fog találni. Az érdeklődő hölgyeknek tíz filléres levélbélyeg melléklésére azonnal felvilá­gosítást ad Buday Lajosné igazgatónő (Kispest, Wekerle-telep, Petur-utca 5. sz.). — A Budapest II­. ker. Demokrata Társas­kör szerdán ujonan belépett tagjai tiszteletére tag avató társasvacsorát rendezett. Az ünnepi szónok Breitner Károly, a kör alelnöke volt, ki a kör által létesített Martinovics-serleggel magas szárnyalásu beszéd keretében üdvözölte a nagy számban belé­pett uj tagokat. Az uj tagok nevében dr Tari Imre ref. lelkész köszönte meg az üdvözlést. Beszédet mondottak még dr Benedek János országgyűlési képviselő és Szilágyi Károly törv. hat. bizotts. tag.

Next