Pesti Hírlap, 1913. július (35. évfolyam, 154-166. szám)
1913-07-11 / 163. szám
1913. julius 11., péntek. Festi Hírlap__________ Belgrádtól—Nisig. Csigalépésben Üszkük fölé. — A Peti Hírlapnak a szerb harctérre küldött tudósítójától. — Nis jul. 9. Tizennyolc órai keserves utazás után itt akadtunk meg egyelőre Bélszerbiának ebben a stratégiailag fontos városában. Béke idejében itt székel a Timok-hadosztály parancsnoksága és innen egészítődik ki a katasztrofális veszteséget szenvedett hadosztálynak a legénysége. Azt mondják, hogy béke idejében nagyon csöndes városkais. Most azonban úgyszólván gócpontja az eseményeknek, mert innen ágazik el a vasútvonal egyrészt Pirot, másrészt Üszküd felé. Ami élelmi cikk van Szerbiában, azt mind itt halmozták föl és innen élelmezik úgy a keleti, mint a déli hadsereget. Vonatok mennek és vonatok jönnek szakadatlanul. Hol sebesülteket hoznak, hol hadianyagot szállítanak dél felé. Mikor Belgrádból elindultunk, tegnap délután öt órakor, azt mondták, hogy reggel nyolckor már Üszkübben leszünk. Azt sejtettük ugyan, hogy a menetrendet nem fogják pontosan betartani, mert hiszen a jó török vasutakon már végigkóstoltuk egyszer a harctérre való utazásnak minden gyönyörűségét. De a szerb vasutaktól többet vártunk, különösen miután az állam oly gavallér volt és I. osztályú utazást engedélyezett gyorsvonaton (?) díjmentesen. Igaz, nem szabad túlérzékenyeknek lennünk, mert az utazást a sebesülteket hozó vonatok késleltetik. Már pedig ezeknek a szerencsétleneknek még sürgősebb az ütjük, mint nekünk, mert a halál gyorsan végez velük, ha nem sietnek. Egész éjszaka robogtak el mellettünk a halál gőzösei és egy pillantást vetni a belsejükbe elég volt ahhoz, hogy az ember szempilláiról elrepüljön az álom. A szerb parasztnak megvan az idegzete ahhoz, hogy hang nélkül tűrje a legnagyobb fájdalmakat. Egymás mellé préselve ülnek a könnyebb sebesültek, valamivel kényelmesebben feküsznek azok, akiket roncsosá lőtt az ellenség. Emezek mindenütt nagyon csendes emberek szoktak lenni. Az ő fájdalmuk már olyan nagy, hogy nem is érzik. A könnyebben sebesültek azonban jajgatni is szoktak, bármily kemény fából is valók. Szerb katonát azonban ezen az álmatlan éjszakán nem hallottam jajgatni, pedig vonatunk a közbeeső állomásokon nagyon sokáig vesztegelt egy-egy sebesült-szállító vonat mellett. Csak az arcizmaik rángatásából konstatálja az ember, hogy egyik másik sebesült emberfölötti fájdalmakat nyom el. Az egyik vagyonból egy nagyon fiatal katona szállt le. Alig tudott a lábán állni. Arca viaszsárga volt. Szemünk hiába kereste rajta a kötést, ez a fiatal katona nem kapott sebet. Megkérdeztük a szolgálatot végző egészségügyi katonától, hogy mi a baja. — Vért hány, vannak itt többen ilyenek. Aztán elmondta — nem értettem meg, melyik hegycsúcsra — hogy a legénységnek kellett felvonszolni az ágyukat kötélen. Ezek a fiúk mind betegek a kimerültségtől. Természetesen a haditudósítók már a szokás hatalmánál fogva is hosszabb beszélgetésbe akartak elegyedni a sebesültekkel, ily módon akartak megtudni néhány részletet a lefolyt ütközetekről, de az őrség szigorúan vigyázott arra, hogy hosszabb beszélgetést ne lehessen folytatni. _ . Itt Nisben, ahol valószínűleg néhány óráig fogunk unatkozni, az emberek teljesen tájékozatlanok. Fogalmuk sincs arról, hogy lent délen mi történt, csak annyit közöltek velük, hogy minden a legfényesebben megy. De hogy azok az ezredek, amelyek a Timok divízióhoz tartoznak, mekkora veszteségeket szenvedtek, arról fogalmuk sincs az embereknek. A kormány ugyanis nem tesz közzé hivatalos kimutatást a halottakról, mert nem akarja nyugtalanítani az otthon maradottakat, úgy, hogy senki sem tudja, él-e még az ő hozzátartozója. Így aztán a Timok-divízió kerületében is az emberek reménykedve várnak életjeltövőiktől, holott azok közül már nagyon sokan nincsenek többé az élők között. Belgrádból Csapatok is jönnek velünk, a mi vonatunkon. Az utolsó népfölkelő-korosztályon Igen sok közöttük az ötven éves ember. Csupa hatalmas, szálas emberek, hátultöltő puska a fegyverzetük, a régi bosszú szurony nyal. A háború, úgy látszik, nem sok gondot okoz nekik. Vígan vannak az egész után és szüntelenül éneklik harci dalaikat. Ha ezek az emberek nem utaznának velünk és a szembe jövő sebesült-szállítmányok nem rontanák el az illúziót, akkor azt hinnénk, hogy egy békében élő, boldog országon utazunk keresztül. A mezőkön, a dombok lejtőin ragyognak még a búzatáblák a nyári napsugarakban és ott, ahol kertek húzódnak el a vasútvonal mentén, gyümölcsfák roskadoznak a dús termés súlya alatt. Azt mondják, hogy már régen nem volt ilyen termése Szerbiának. Csak legyen aztán munkás kéz, mely le tudja aratni. Pirot, mint minden nagyobb szerb város, szintén kórházzá alakult át Aki épkezű ember van a városban, az mind a vöröskereszt szolgálatában áll. Serdülő lányok és gyermekifjak a vöröskereszt jelvénynyel karjukon, büszkén segédkeznek az állomáson az egészségügyi csapatoknak. Azt mondják, hogy nagyon sok ilyen legényke szökött meg az utóbbi napokban, azzal az elhatározással, hogy Üszkükbe mennek jelentkezni Putnik vojvodánál. Azzal, hogy esetleg a bolgárok Piroton keresztül idejönnek, itt nem is számolnak az emberek, pedig ez az út nagyon rövid. Nyugodtan bíznak abban, hogy Stepanovics hadserege jól őrködik a határon. Simon Vilmos: Katonai rovat. Az 58-ik gyalogezred jubileuma. Nagyon szép ünnepség keretében, egész Gyulafehérvár részvételével ülte meg az 50-ik, Frigyes bádeni nagyhercegről elnevezett gyalogezred fennállásának 150-ik, az ezredet híressé tevő custozzai csatának 47-ik évfordulóját. Az ünnepnap előestéjén az ezred zenekara járta be a várost, a csinosan feldíszített katonai kaszinóban táncestély, ezt megelőzőleg pedig a másnapi ünnepségre vonatkozó prológust, Nicula százados művét, szavalta el Konopasek százados, míg a záró apotheosisban v. Baicz Irén és Guttner Elza szerepeltek. Az ünnepség egyik legszebben sikerült része volt a díjlövészet, melyet a továbbszolgáló altisztek, rendes és válogatott lövészek, valamint a tisztek részére rendeztek. Az altisztek részére kitűzött első díjat, egy szép aranyórát, Seosan őrmester nyerte meg. A tisztikar tiszteletdíját — valódi damascusi acélból készült tiszti kardot, pengéjén az ezred jelszavával: Híven és szilárdan, mint apáink — Miculescu százados, az első díjat Cant százados, a másodikat Cselényi hadnagy nyerte meg. Az ünnepélyes díjkiosztás előtt Baicz ezredes tartott beszédet a győztesek közül felállított ezredhez, kifejezést adva az ezred kitűnő lóeredménye fölött érzett örömének és végül különösen kiemelve azt, hogy a mai győzteseknek alkalmuk volt tudásukat a custozzai hősök egyike, Angerholzer altábornagy előtt is bemutatniuk. Erre maga az aposztrofált ősz altábornagy is intézett a katonákhoz, azoknak anyanyelvén rövid, meghatott beszédet. Az ünnepélyes istentiszteletet gróf Majláth püspök tartotta nagy segédlettel. A diszken kivonult és az ünnepi díszben pompázó Custozzaemlékmű körül csoportosított ezredhez szapári Baicz ezredes tartott beszédet, melynek folyamán méltányolva a nap jelentőségét, végezetül reámutatott a custozzai hősök közül még élő és jelenlevő Angerholzer altábornagyra és v. Bergmann fegyvermesterre, felszólítva az ezredet, hogy az ő jelenlétükben úyitsa meg fogadalmát az Uralkodó és a Haza iránti hűségben való állhatatosságra. A nagyhatású beszéd után koszorút helyeztek el az emlékmű lábaihoz. Ezt az ezrednek a generalitás, a veteránok és a vendégek előtt való diszmenetelése fejezte be. A diszmenet oly tökéletesen sikerült, hogy az ünnepi lakomán Angerholzer altábornagy valóságos elragadtatással nyilatkozott róla, egyúttal azt a kívánságát is kifejezve, hogy bár csak ő is részt vehetne volt kedves ezredének a menetelésében — de gyalog! — tette hozzá csillogó szemekkel az ősz harcos. Az ünnepi lakomán az első felköszöntött Felségére emelvén poharát, gróf Majláth gyulafehérvári püspök mondotta. Az ezredre Köves gyalogsági tábornok mondott felköszöntöt, a polgármesternek a város nevében mondott üdvözlő beszédét, valamint a vendégek megjelenését Baicz ezredparancsnok köszönte meg a tisztikar nevében. Az ünnepséget a legénység részére a szabadban rendezett táncvigalom, játék és sportmutatványok fejezték be. _________________________________ A szerajevói helyőrség ünnepe. Csütörtökön délelőtt folyt le Szerajevóban a katonai gyakorlótéren az ottani helyőrség katonaságának feldíszítése az 1912/3. emlékéremmel Putiorek táborszernagy tartományfőnök, báró Appel hadtestparancsnok, a tábornoki kar és a tartományi kormányzat jelenlétében. A díszszemlén repülőgépeknek is kellett volna résztvenniök, de egy baleset miatt részvételük elmaradt. Dubits hadnagy, aki elsőnek szállott fel, motorhiba miatt lezuhant és úgy ő, mint utasa, Hohn káplár, megsebesültek A készülék is megrongálódott. Egyletek és intézetek. — Kereskedelmi alkalmazottak a főpolgármesternél. Megemlékeztünk a Kereskedelmi Alkalmazottak radikális pártjának az egyesület vezetősége elleni mozgalmáról és a radikális párt száztagú küldöttségéről, amely oly célból jelent meg dr Heltai Ferenc főpolgármester előtt, hogy az egyesületi vezetőség ellen a párt által kérelmezett hatósági vizsgálat lefolytatását megsürgesse. Ezzel kapcsolatban az egyesület vezetőségének olyan nyilatkozata jelent meg, hogy dr Král Vilmos ügyvéd, a küldöttség szónoka két ízben is sikertelen kísérletet tett arra, hogy az egyesület ügyészségét elnyerje. Ezzel szemben a radikális párt vezetősége részéről felkérettünk a következő nyilatkozat közlésére: Az 1910. év nyarán az Országos Egyesület akkori ügyésze, néhai dr Fuchs Sándor, néhány napi betegség után váratlanul elhalálozott, az egyesület vezetősége néhány héten belül ügyészt választatott és ezen választás alkalmával mi és az egyesületi választmány egy tekintélyes része a vezetőséggel szemben .önként dr Král Vilmos ügyvéd urat jelöltük és pedig anélkül, hogy ez iránt őt megkérdeztük, vagy hozzájárulását kikértük volna és pedig azért, mert ügyvédi munkásságát ismertük és személyét az egyesületre nyereségnek tartottuk. Dr Král úr úgy az ügyészi állás megüresedése, mint annak betöltése idején és az egész időtartam alatt egy osztrák fürdőhelyen volt és legjobb tudomásunk szerint egyetlen lépést az ügy érdekében nem tett, ennek dacára a választás alkalmával jelöltsége mindössze két szavazattal maradt kisebbségben. A második választás, amelyen a radikális párt egyértelműleg dr Král Vilmos ügyészi jelöltsége mellett foglalt állást, folyó évi március 16-án volt. Ezt megelőzőleg pártunk és annak tagjai ismételten és küldöttségileg keresték fel dr Král Vilmos urat és kérték a jelöltség elfogadására, ő azonban ezen jelöltetést mindannyiszor és határozottan elutasította arra való utalással, hogy megválasztás esetében is kizárólag csak úgy fogadná el az ügyészi tisztséget, hogy ha a választás az egész egyesület által egyhangúlag történtek. Ez az igazság. Itt említjük meg, hogy dr Král Vilma- Taubner Vilmos ügyvezető elnöktől dr Oláh Dezső röv. biz. tag és Várady Zoltán máv. főmérnök útján elégtételt kéret. A Magyar Úri nők Egyesülete második szakosztálya szerdán gyűlést tartott, amelyen a szakosztály titkára, Buday Lajosné, az egyesület által Kispesten létesített háztartási, gazdasági és főző tanfolyammal egybekötött cselédképzőjéről tett jelentést és mint annak lelkes vezetője s igazgatója több érdekes indítványt is terjesztett elő. Az intézményre felügyelő hetes bizottság, amelyet kizárólag az egyesület Kispesten lakó tagjaiból választottak meg, magáévá tette az igazgatónő előterjesztéseit. A legnevezetesebb határozat az volt, hogy a cselédképzőt ez év novemberében bennlakással kötik öszsze. A cselédképzőbe olyan tizenöt-tizenhat éves árva leányokat vesznek fel, akiket valamely nemeslelkű úrnő saját részére akár mint főzőnő, szobaleány, vagy mindenest óhajt kiképeztetni. Az oktatási idő teljes egy évre van felosztva. A szobaleányok részére néhány úri család mosatását fogadják el, hogy egy csoport a finom hímzések, csipkék és egyéb kényesebb ruhadarabokat is kezeljenek. Emellett gyakorlatilag a rendszeres takarítást, ágyvetést, asztalterítést, és felszolgálást is megtanulják. Oktatási díj teljes ellátással havi huszonöt korona, amely összeg negyedévenként előre fizetendő. Beiratási díj öt korona. E hasznos és nagy hiányt pótló intézmény Kretzné Gömbös Jolán egyleti tag nemes áldozatkészségének köszönheti életbelépését, amely bízvást követésre is fog találni. Az érdeklődő hölgyeknek tíz filléres levélbélyeg melléklésére azonnal felvilágosítást ad Buday Lajosné igazgatónő (Kispest, Wekerle-telep, Petur-utca 5. sz.). — A Budapest II. ker. Demokrata Társaskör szerdán ujonan belépett tagjai tiszteletére tag avató társasvacsorát rendezett. Az ünnepi szónok Breitner Károly, a kör alelnöke volt, ki a kör által létesített Martinovics-serleggel magas szárnyalásu beszéd keretében üdvözölte a nagy számban belépett uj tagokat. Az uj tagok nevében dr Tari Imre ref. lelkész köszönte meg az üdvözlést. Beszédet mondottak még dr Benedek János országgyűlési képviselő és Szilágyi Károly törv. hat. bizotts. tag.