Pesti Hírlap, 1914. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-03 / 128. szám
XXXVI. évfolyam, 128. (12.366.) szám. Szerda, junius 3. Budapest, 1914 SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körút 78-I. emelet. Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Negyedévre . Egy hóra ... ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ..........28 K-i....... 14 „ — „ ........ i II lí ......... 2 „40. Egyes szám ára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik oldalon olvasható. A kormány törvényszegése. Ezúttal nem a régi bűnlajstromról van szó. Egy egészen új törvényszegést követett el a kormány. Osztályozni, szortírozni lehet ezeket. A história számára külön fejezetbe kell összegyűjteni azokat az eseteket, amelyekben a kormány régi törvényeket megsértett. Most egy új fejezetet nyitott meg: már elkezdte azoknak a törvényeknek megszegését is, amiket maga csinált. Már az új választói törvényt is, mely a Tisza—Lukács-korszak szülötte, megszegte egy miniszteri rendelettel Jankovich. Az állam és a társadalom fundamentuma a törvény. Minden közönséges halandót súlyos büntetés ér, ha megszegi azt. A hivatalt viselő ember pedig még külön esküt is tesz arra, hogy megtartja a törvényt. Tehát az egyéni becsület is hozzá van kötve az eskü által a törvény tiszteletben tartásához. A minisztert pedig háromszoros kötelék láncolja ehhez a kötelességhez. Először is a miniszter külön esküt tesz a király előtt, mielőtt hivatalát elfoglalná s kötelezi magát nemcsak a király iránti hűségre, hanem a szentesített törvények fölötti őrködésre is. Másodszor külön büntető rendelkezés is foglaltatik az 1848: III. törvénycikk 32-ik szakaszában arra nézve, hogy a miniszter vád alá is helyezhető minden oly tettéért vagy rendeletéért, mely a fönnálló törvényeket sérti. Harmadszor még a király esküjében is benne foglaltatik, hogy a törvényeket ő is megtartja és megtartatja; ez a „megtartatás“ elsősorban is a miniszterekre szól, tehát azért hívják felelős kormánynak a miniszterek társaságát, mert felelni tartoznak az Istennek, a királynak és az őket felelősségre vonni jogosult országgyűlésnek a törvények hű kezeléséről. A Tisza-kormány pedig most, amidőn a választói jogról szóló 1913-ik évi 14-ik törvénycikk végrehajtásával foglalkozik, e tárgyban egy oly rendeletet adott ki, mely beleütközik ugyanezen törvénynek 5-ik szakaszába, valamint az ugyanezen kormány által hozott 1913-ik évi 37-ik törvénycikk 2-ik paragrafusába. A munkapárti törvénycsinálásról nagyon alacsony véleményünk van, aminek minden alkalommal kifejezést is adtunk. De amely percben azokat a király szentesítette, abban a percben azok is olyan törvényekké váltak, amiket — egy szerencsésebb korban bekövetkezendő megváltoztatásukig — meg kell mindenkinek tartani — még a Tisza-kormánynak is. A munkapárti törvényekre azonban a legszigorúbb kritikát maga a kormány mondja ki, amikor az 1913-ban csinált törvényeit már 1914-ben rendeletileg dezavuálja. De a törvényszegésben érdekes és tanulságos az is, hogy mely politikai tendencia érdekében követték azt el? A választói törvény többek közt választói jogot ad azoknak, akik az elemi népiskola hatodik osztályáról kellő bizonyítványt tudnak fölmutatni. Ma még a választók nagy kontingense nem tud ily bizonyítványt produkálni, mert a legtöbb népiskola csak négy osztályú. De a jövőben ez a feltétel lesz a legfontosabb. Tisza István is nagy súlyt helyezett erre s annak idején, amikor az ellenzéken a négy osztályú elemi iskolai bizonyítványhoz kívánták köttetni a politikai jog elnyerését, épen Tisza mondotta azt, hogy a hat osztályúhoz kell kötni, mert ez kedvezőbb a magyarságra. Most aztán olyan rendeletet adott ki a kormány, mely a hat elemi iskolai végbizonyítványhoz kötött választói jogból egyenes kedvezményt csinál a nemzetiségek s főként az oláhok és szászok javára. Jankovich közoktatásügyi miniszter ugyanis a napokban kiadott egy rendeletet, amely szerint a népiskola hatodik osztályáról szóló végbizonyítványt akkor is akceptálni kell a választói jogosultság osztogatásánál, ha az illető a főtantárgyak egyikéből megbukott, a négy melléktárgyban való megbukás pláne nem számít. A közoktatásügyi miniszter tehát sikeres elvégzésnek tekinti azt, ha csak egy főtantárgyból bukik meg a népiskola hatodik osztályának tanulója. A közönség csodálkozva kérdi, mi vezethette a magyar kultúra hivatalbeli őrét arra a paedagogiai abszurdumra, hogy akkor is kiadnak egy végbizonyítványt s ez akkor is qualifikál valamire, ha az illető egy főtantárgyba megbukott? Mert valóban ilyen rendelkezést még nem adtak oly államban, ahol értenek a közoktatásügyhöz. Könnyen megtaláljuk a magyarázatot ha arra gondolunk, hogy ez a párt elveszítvén minden talaját a magyar választóközönségben, folyton a nemzetiségekkel operál. A Jankovich rendeletével Tisza tulajdonképen az oláhoknak nyújt kedvezményt s a román paktumot hajtat végre. Mert hiszen a nemzetiségi választók számát fogja csak szaporítani a Jankovich rendelete, mert az az egyetlen főtantárgy, amiben szabad megbukni a népiskola hatodik osztályában s ami miatt nem lehet a választói jogot elveszíteni, a magyar nyelv! Arra adott Ma- Nyári álom. Irta: PAKOTS JÓZSEF. I. A gimnázium hetedik osztályát végezte..A nehéz iskolai év után az első igazi, boldog szabad napra virradt. Nyári instruktornak jött bele kis városba, amely messze volt az iskoláól, az elmúlt év felhős emlékeitől. Tanítványának szülei gazdag földbérlők éltak s ő ugy került ide, hozzájuk, a gyerekük ktatójának, hogy a fiú egy intézetben tanult elő, de alsóbb osztályban és a vizsgán egy kis aleset érte. Megbukott. A latinból. Ezt póolni kell. " — GálCsik — mondta az iskolaigazgató neki, mikor csupa jelesen ő is levizsgázott — nem volna-e kedve elmenni az alföldre a nyári akáció alatt? Ez a Kenzler-gyerek megbukott , latinból a szülei ősszel pótvizsgát akarnak etetni vele. Instruktort keresnek. .Gálcsik habozás nélkül felelt. Igen..Oh, .ogyne ! Hiszen örvendenie kell, hogy lesz hol öltenie a nyarat. A szülei, szegények, alighogy maguk eltengődnek. Még küldhet is nekik valamit az instruktori fizetéséből. És most ott ébredt fel a földbérlő,házában, rosszú, földszintes alföldi ház volt, nagy udvari tornáccal. Az utcai fronton ablakok soroztak. Semmi csin a házon. Az udvara rémítő fagy, a végében a raktár hosszú épülete huzódtt el, a' mélyén istálló épületek. De amikor Gálcsik először eszmélt rá erre uj környezetre, kora nyári reggel volt, a nap •:«*? a keleti ég peremén settengett s csak egyei: türelmetlen sugara berzenkedett végig az oti álmából kinyujtózó földi világon s a földbérlő háza előtti akác-sor lombjai közt vecsernyéztek a madarak. Ebben a bágyadt hajnali fényben, a párás föld lélekzetvételének aromájában s a madarak szimfonikus prelude-je mellett még ez a vigasztalan alföldi ház is szépnek, kedvesnek, elragadónak tetszett. Gálcsik a vendégszoba puha ágyában épen a madarak szokatlan tereferejére ébredt föl és ekkor vette észre, hogy a szobája ablaka nyitva van. Az éjszaka illatos, enyhe árnyai, amelyek a nyitott ablakon surrantak be, még ott lappangtak a párnázott székek, fiókos szekrények mögött, de már a kitárt ablak egyik üvegszárnyán kocogott aranyujjával a nap. Gálcsik tele tüdővel szitta be a hajnal illatát, aztán sietve ugrott fel, a takarót maga köré csavarta és az ablakhoz ment. Kíváncsian nézte az új vidéket, az alföldi széles utcát, keskeny oldal pallóival, a nyomott, egyforma, földszintes házakat,befelé, önmagukba omló életükkel, udvarnak néző tornácaikkal, amelyeknek egeszén aranyszemü kukorica-csövek száradtak. Uj volt mindez előtte, aki hegyes vidéken élt s különben is szabadon, nyílt szemmel, vizsgálódva, a dolgok lelkét keresve még alig nézett szét maga körül. Talán épen ezen a nyári reggelen siklott fel lelke ablakáról először a függöny, hogy a gondolkodó, a fontolgató, az életre eszmélő ember szemével tekintsen ki onnan. Valahogy így kellett lennie, mert nagyon szépnek találta egyszerre mindazt, ami körülvette, látta mindannyinak rendeltetését, célját, összehatását, a saját lényével való vonatkozását. Íme ez a szoba itt, ez az idegen szoba, amelyben először várt, ki tudja, mennyi ideje várt arra, hogy ő ide belépjen, ez az utca, hogy ő végigtekintsen rajta? E pillanatban itt, ez az alföldi reggel, és az álmából ébredő parasztváros egy új lélekzetvétellel erőteljesebben vesz részt az élet mechanizmusában s ez a lélekzetvétel az övé . Valami exaltált, föllengős, túláradó érzés ömlött el a szivén. Szemben az utca túlsó oldalán ekkor egy boltajtó nyílt ki. Maga a ház is külömbözött a többitől, kissé újszerűbb volt, bár látszott, hogy a mi ij rajta, az eredetben csak olyan volt, mint a többi házon. De a ház hosszú frontját egy széles ajtó osztotta ketté s az ajtó vaspántokkal volt kiverve. Valami fűszeres bolt lehetett, Gálcsik el is olvasta a címtáblát: — Grünzweig Salamon fűszerkereskedése. A bolt nehéz ajtója nyikorogva mozdult meg a sarkain s mikor a két szárny kitárult, látni lehetett a benső üvegajtót, amelynek küszöbén most egy kövér, kóca - fekete hajú, kötényes nő állott. A nő a külső ajtós Árnyakról leemelte az elreteszelő vízbevitte a boltba, aztán az üvegajtót is széttárta, hogy kiszellőződjék a bolthelyiség. Gálcsik gépiesen figyelte meg a boltnyitást. Rögtön átlátta a helyzetet. Az az asszony a fűszeresné, Grünzweig Salamonná, aki, úgy látszik a reggeli felkelésben megelőzi az urát és mialatt a lusta Salamon mester a másik oldalára fordul, rendbe hozza a boltot. Csakugyan az asszony serényen tett-vett a bolthelyiségben. Az ajtóba kiállított néhány félig telt zsákot. Rizs, riizs volt bennük. Azután kitett egy heringt-s hordot, kaszapengéket, ostornyeleket. Majd odabent a pulton is rendezkedett s mikor mindennel készen volt, kiállt a boltajtóba. A Festi Hic1® com száma 56 oldal