Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-17 / 197. szám
nulni. Különösen a lengyelek minden elképzelhető módon kivonják magukat a mozgósítás alól, azok pedig, akik bevonulnak, egészen nyíltan kijelentik, hogy nem fognak az ellenségre lőni. Aki nem vonul be önkéntesen, azt botütésekkel hozzák ki a lakásából, Románia felé az orosz határon erős csapatösszpontosítás észlelhető, míg Ausztria felé a határon csak itt-ott áll egy csendőr. Az orosz hadvezetés kulisszái mögül. Egy svájci katonaorvos, aki hosszabb időt töltött az orosz katonaság körében, tapasztalatairól a következőkben számol be az egyik németországi újság hasábjain. — Az utóbbi heteket Oroszországban töltöttem és megfigyelhettem, hogy az oroszok már napokkal a hadüzenet előtt megerősítették a határokat. Itt-ott igyekeztek pótolni az évtizedes panamák és mulasztások hiányait, de jellemző, hogy a katonaság munka helyett lakásokban hevert a parasztok házai körül és az udvarok árnyékos zugaiban. Sokan a tartalékosok közül feleségestől és gyermekeikkel vonultak be és az asszonyok s gyermekek is ott henteregtek a szegényes parasztkunyhók körül. A katonák hallatlan brutalitással bánnak a falusi asszonyokkal és leányokkal. Nem lehet leírni, hogy milyen ocsmányságokat engedtek meg maguknak. A határmenti községek szegény lengyel parasztsága tehetetlenül állott szemben a megvadult orosz katonákkal, akik sem a tulajdon szentségét, sem a családi kötelékeket nem respektálták. A becstelen fenevadak röhögve és a tisztek csendes derülése mellett korbácsolták meg a parasztokat, ha feleségüknek vagy leányuknak védelmére mertek kelni. Az alkoholt, főleg a pálinkát, olyan tömegben fogyasztották, hogy reggeltől hétig már valamennyi katona részegen dülöngött, délután pedig a falvakban úton-útfélen lehetett találni berúgott katonákat, akik pocsolyákban és az országutak közepén végigdőlve aludták ki mámorukat. Tisztaságnak és rendnek, annak, amit mi katonai pontosságnak nevezünk, nyomát sem lehet találni az orosz katonánál. A hajuk hosszú és szennyes, egyenruhájuk rongyos és undort keltően piszkos. Ilyen állapotban lődörögnek napokon át, anélkül, hogy tisztnek vagy altisztnek kerülnének a szeme elé. — Érdekes jeleneteknek voltam tanúja majdnem minden nap. Ordítva, kihúzott kardjával hadonászva lép be egy kozák a zsidó boltos üzletébe és parancsoló hangon követel fehérneműt. A kereskedőt minden percben leütéssel fenyegeti, amikor pedig teljesítették a kívánságát, röhögve és fenyegetőzve hagyta el az üzletet. Sok olyan katonát is láttam, aki egyáltalán nem viselt fehérneműt; az uniformist egyszerűen a csupasz testükre húzták. A középorosz tartományok katonáinak ez különben rendes szokásuk: a fehérneműről sejtelmük sincsen. Nagyon sok olyan katonát láttam, akin a legborzalmasabb fertőző betegségek nyomait észlelhettem. Egy homályos ólban félig meztelen katonák hevertek. Egyik társuké nyilvánvalóan egészségügyi katona lehetett, a puszta szalmáról kötszereket szedett föl és sebkötözést végzett, elképzelhetetlenül szennyes kezekkel és poros, félbarnára piszkolódott vattával meg vászondarabokkal. Azt kérdezhetné az ember, hol vannak az orosz katonatisztek? Azokat a falu füstös kis korcsmáiban és pálinkaméréseiben találtam, ahol nem is kétes nőszemélyek társaságában dorbézoltak néha egész nap és egész éjszaka. Így azután nem csoda, ha a katonák magukra vannak hagyatva. Mindennél rosszabb azonban a katonák élelmezése. Néha napokig nem érkezett élelem a határ mentén levő csapatok részére. Az éhségtől eszeveszetté vált katonák megrohanták a parasztokat, elraboltak töltik mindent, ami csak félig is ennivalónak volt nevezhető. Kiásták a burgonyát a földből, a zöldségeket kitépdesték és a gyümölcsöt éretlenül fogyasztották el. A lovak egy része a szabadban állott és a legénység puskatussal és karddal kényszerítette a parasztokat, hogy a vastag sárral borított állatokat megtisztogassák. — Az orosz katonák fegyelmezetlensége egyszerűen megdöbbentő. A közkatonák és altisztek durva szitkokat mondanak tisztjeikre és a cárra. A tisztek, akik e tekintetben maguk sem sokkal különbek a legénységnél, nem mernek erélyesen föllépni. — A határok lengyel lakossága érthető módon gyűlöli az orosz katonaságot és az osztrákmagyar és német hadsereget valóságos megváltónak tekinti. Amikor megkezdődött a németek előnyomulása, a német határ felé igyekeztem. Mindenfelé láttam bolyongani husz-huszonöt főből álló orosz csapatokat. Valamennyien katonaszökevények voltak és keresték a német ellenséget, hogy megadhassák magukat. Ilyen ellenféllel áll szemben a monarchia és Németország! Menekülés Oroszországból. A bécsi társaságok egyik előkelő nőtagja három gyermekével menekült Oroszországnak Podolia nevű kormányzóságából. Az utazás nyolc napig tartott. Az előkelő hölgy a kiállott izgalmakról és tapasztalatairól a következő érdekes sorokban számol be: Azén is, miként minden évben, Podoliában lakó bátyámat látogattam meg gyermekeimmel. Oroszországnak erre a vidékére hírek csak igen megkésve jutnak el és csak arról értesültünk meg, hogy Ausztria- Magyarország és Szerbia között háború fenyeget, amikor augusztus elsején délelőtt hatósági közegek jelentek meg bátyámnál és elvitték magukkal negyven darab lovát. Igen meglepett bennünket ez az eljárás, bátyám azonban azt mondotta, hogy aggodalomra nincsen ok, mert eféle próbamozgósítás már két ízben is megtörtént és bizonyára most sem lesz egyébről szó. Másnap visszakaptunk hat lovat, amelyek nem feleltek meg a bizottságnak, de ugyanekkor behívták bátyám alkalmazottainak túlnyomó nagy részét. Most már elhatároztam, hogy útra kelek én is. Minden eshetőségre készen, a szomszédos Olgopol városkában láttamoztattam útlevelemet, de még egy napra elhalasztottam utazásomat. Olgopolban megtudtam, hogy a podwoloczyskai határt már elzárták, mire aztán az első háborús jelektől számított harmadik napon útrakeltem gyermekeimmel. Olgopolból Odesszáig tizenkét óra hosszáig tartott az út, amelyet máskor hat óra alatt tettünk meg. Odeszszában a pályaudvar tömve volt katonasággal. Állandóan ,attól féltem, hogy az osztrák és magyar határ felé az út zárva lesz. Azt mondották, kérjek odesszai konzulátusunktól kisérő levelet, de a konzulátus személyzete ekkor már régen elhagyta Oroszországot. Később azt a tanácsot kaptam, hogy igyekezzem minél gyorsabban elérni a román határt. Másnap reggel sikerült magas áron négy vasúti jegyet vásárolnom Ugheny felé. A csomagjaimat — mondották — nem vihetem magammal. De csodálatos módon hely volt bőségesen. Egy nap és egy éjszaka utaztunk, amikor kitettek bennünket a vonatból és katonákat helyeztek el benne. Tizenöt óráig vesztegeltünk Ughenytől néhány kilométernyi távolságra, egy egész éjszakát és egy fél napot székeken és batyukon szorongva töltöttünk. Alvásról szó sem lehetett, forrt és kavargott körülöttünk minden, szivettépő búcsújelenetek játszódtak le, katonák rajzottak el előttünk és gyermekek és nők kapaszkodtak a háborúba induló férjek és fiuk karjaiba. Láttam ,és mondhatom, hogy az oroszok nem mennek lelkesedéssel a háborúba. Aki nem könnyezett közülök, akdnek neon volt kitől elbu-C£ áznia, az elkeseredett, dacos arcot öltött. Végre mi ránk is sor került és egy nirhaszállító kocsiban kaptunk helyet. Jászvároson, Bardujenin és Itzkányon keresztül érkeztünk meg tízuesavába. Négy nap és négy éjszaka tartott az utunk a határtól Bécsig, de mégis milyen más volt az életünk idehaza. Galícián keresztül lelkes, hazafias hangulat fogadott bennünket. Milyen lelkesedést észleltünk itt, a deprimált és fölfordult orosz viszonyok után! PESTI HÍRLAP 1915. augusztus 17. hétfő. Berlin, aug. 16. Varsóból érkezett értesülés szerint az orosz katonai körök hangulata igen nyomott. Orosz-Lengyelország városaiból az orosz hatóságok menekülnek. Az állami iratokat kocsikra rakják, az arany- és ezüstkészletet bevagyonírozzák és a birodalom belső részei felé szállítják. A lengyel lakosság és a progresszív orosz körök az orosz autokrácia hadseregének bukását kívánják. Számos oroszországi városban, nemcsak a lengyel tartományban és a nemzetiségi vidékeken, hanem nagy-orosz városokban is minden pillanatban kitörésre kész fogadalom előtt állanak. Az első döntő orosz vereség után Oroszországban forradalom tör ki. Titkos üzenet a varsói forradalomról. Berlin, aug. 16. A B. Z. am Mitlag írja: „Egy fiatal lengyel orvos, aki Lipcsében folytatta tanulmányait, az orosz mozgósítás elrendelésekor Varsóba utazott, hogy katonai szolgálatra jelentkezzék. Elutazása előtt elbeszélte ottani ismerőseinek, hogy ha Oroszország háborút kezd, Varsóban okvetlenül kitör a forradalom. Hogy lipcsei ismerőseit értesíthesse az eseményekről, a következő chiffre-szövegben állapodott meg velük: Ha a barátainak küldendő levelezőlapon kétszer lesz az „üdvözlet" szó, akkor Varsóban forradalom van. Ha a kártyán kétszer előfordul a „csókoltak" szó, akkor a városban nagy és veszedelmes forradalom van. Legutóbb azután megérkezett Lipcsébe a lengyel orvos levele, amely különböző indifferens dolgok leírása után a következő sorokat tartalmazza: "Szívélyes üdvözlet neked és üdvözlet barátainknak." Utóirat: „Csókollak téged és csókolom Vallyt." Ezekből a chiffre-szavakból következtetve, Varsóban most véresen komoly forradalom, pusztít." A duma elnapolása. Pétervár, aug. 16. — Saját tudósítónktól. —• A birodalmi duma ülésszakát cári ukázzal bezárták. A dumát legkésőbb február elsejére újból össze kell hívni. Félrevezették az ingatag cárt. Berlin, aug. 16. — Saját tudósítónktól. —• Egy Pétervárról ideérkezett kiváló személyiség kijelentette, hogy a háborúnak főleg Muklakov orosz belügyminiszter az oka, aki az ingadozó cárt azzal bírta rá a háborúra, hogy elhitette vele, hogy a népben mozgalom van a háború mellett. Ha a cár a néphangulattal szembeszállana, ez — mondotta a belügyminiszter — a trónra nézve is veszedelmessé válna. Ebből a népmozgalomból azonban semmit sem lehetett látni. A kormány összes józan elemei, főleg Krivosein földmivelési miniszter, akit a jövő miniszterelnökének tartottak, sőt Sasonov is, ellenezték a háborút. De a cárnál a katonák és Maklakov döntötték el a dolgot. Az a háború, melyet most Oroszország visel, tiszta kabinet-háború. Az ukrajnaiak az oroszok ellen. Az „ukrajnai nemzeti tanács" kiáltványa. A cári hatalom Ukrajna kérlelhetetlen ellensége. A monarchiában élő ukrajnai nép az Oroszország elleni háború hírére mindjárt szervezkedni kezdett. Az oroszok elleni háború talán sehol sem keltett olyan nagy örömet, mint épen az ukraajnaiak között, akik az oroszok leveretésétől az Oroszországban sínylődő testvéreik felszabadulását várják. Nyomban megalakították Lembergben az „Ukrajnai nemzeti tanácj"-ot, melynek feladatául tűzték a háborús mozgalom szervezését. A nemzeti tanács első kiáltványa, melyet augusztus 3-án adott ki így hangzik: „Ebben a pillanatban minden népnek, amely élni akar, arra kell törekednie, hogy minden akaratával és erejével rajta legyen, hogy a népek és államok most készülő történelmére befolyást gyakorolhasson. Az ukrajnai politikai irányok képviselői, akiket egy nemzeti ideál fűz össze, megalakítják az ukrajnai nemzeti tanácsot, hogy az ukrajnai nép akaratát kifejezésre juttassák és ennek az akaratnak a megvalósulására előkészítsék a az utat. Vannak ti népek történelmében pillanatok, amikor a háború elkerülhetetlennek látszik. Ha tehát a háborút nem kerülhetjük el, gondoskodnunk kell róla, hogy azokat az áldozatokat, melyeket megkövetel, ne hozzuk hiába, hogy az apák kifolyó vére megteremje a fiuk számára a maga gyümölcsét. A mi utunk világaI. Az orotz cár, Ukrajna őtistenszja, háborút küota. Az ocárok