Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-22 / 202. szám
V 4 csatatér sokkal nagyobb kiterjedésű, mint amilyenen az 1870—1871-iki harcokban egész haderőnk mozgott. Csapataink lelkesítve az előnyomulás feltartózhatatlan tüzétől, üldözik az ellenséget és a harc még ma is tart. 1914. augusztus 21. — 1870. augusztus 18. Ezek a harcok rendkívül sok hasonlatosságot mutatnak azokkal a harcokkal, melyekben 1870 augusztusában a németek Metz körül úgyszólván teljesen megsemmisítették a déli francia hadsereget. A színtér csaknem ma is ugyanaz, a németek részéről akkor is az egyesült porosz, bajor, szász seregek vettek részt az ütközetekben. Még nem ismerjük a németek mai győzelmének részleteit, de abból a tényből, hogy seregeiket maga a bajor trónörökös vezette, továbbá a foglyok nagy számából, valamint abból is, hogy a franciák — mint az utóbbi napok eseményeiből ismeretes — az egész vonalon offenzívában voltak, arra lehet következtetni, hogy a németek hatalmas francia hadsereg fölött arattak olyan győzelmet, mely talán a háború egész kimenetelére döntő fontosságú lesz. A mostani és a negyvennégy évvel ezelőtt itt lefolyt harcok között annyihasonlatosság mutatkozik, hogy már csak ezért sem érdektelen a kettő között párhuzamot vonnunk. 1870-ben úgy a német, mint a francia hadsereg három fővonalban vonult egymás ellen. Északon a porosz trónörökös csapatai állottak Mac Mahon seregével szemben, középen Steinmetz tábornok Frossard francia tábornokkal, délen pedig, Lotharingiában, Karl Friedrich herceg vezényelte a német seregeket a Bazaine vezérlete alatt álló francia haderő ellen. A németek augusztus 6-tól augusztus 8-ig, három nap alatt, északon,és északkeleten, Weissenburgnál, Wörthnél és Spidiernnél megverték Mac Mahon és Frossard seregeit. Három nap alatt három győzelmet arattak és úgyszólván rohamléptekben, feltartóztatás nélkül, nyomultak előre. Frossard serege csaknem teljesen szétzüllött, Mac Mahon pedig Chalons felé vonult vissza. Csupán Bazaine serege állott még veretlenül, sőt támadásra készen. Bazaine mintegy 220.000 emberrel állott Metz körül, magában a várban pedig 20.000 főből álló védősereg volt elhelyezve. Mac Mahon veresége s a német trónörökös csapatainak a Mosel völgyéig való előnyomulása, arra ösztönözte a francia hadvezetőséget, hogy a déli hadsereg eredeti tervét is megváltoztassa. Bazaine parancsot kapott, hogy Metzben fokozott helyőrséget hagyjon hátra s adja fel most már ő is a Mosel vonalát, vonuljon vissza a Maas folyóig, Verdun felé, hogy azután Châlons táján egyesülhessen Mac Mahon seregével. A francia hadvezetőség ugyanis azt remélte, hogy itt ismét sikerülni fog mintegy háromszázezer embert koncentrálnia s ezzel az erővel feltartóztathatja a németadsereg előnyomulását. Augusztus 14-én Bazaine seregének egy része tényleg meg is kezdette a visszavonulást. A német hadvezetőság azonban nyomban felismerte a franciák szándékát, melylyel Moltke a következő haditervet szögezte szembe: Az első hadseregnek a Mosel jobbpartján kellett a franciákat feltartóztatni, a második elvágta a Metz és Verdun közötti utat és meg kellett támadnia a francia sereg balszárnyát — mind akét hadseregnek pedig egyesült erővel, döntő ütközetben vissza kellett vetnie a franciákat Metz felé, ott bekeríteni és elzárni. Az első céljukat a németek augusztus 14-én a courcelles-i, a másodikat 16-án a vionville-i, a harmadikat augusztus 18-án a gravelotte-i ütközetben érték el. A courcelles-i ütközetben sikerült a franciák visszavonulását egy egész napra feltartóztatni s egyben sikerült fedezni a második német sereg felvonulását. Bazaine ezen a napon végzetes hibát követett el. A courcelles-i ütközetet semmi esetre sem lett volna szabad megkockáztatnia, hogy a visszavonulási tervet végrehajthassa. Tizenötödikén seregével Mars la Tour és Doncourt-ig ért. Következő napon a visszavonuló seregre a második német sereg Tronville-nél és Resonville-nél rávetette magát és egy félnapig tartó harcban ismét leverte. A veszteség mind a két részről óriási nagy volt. Német részről százhúszezer francia részről kétszázezer ember vett részt az ütközetben. A németeknek sikerült a Metz- Verdun közötti utat elfoglalni és ezáltal a franciái elől a visszavonulást elvágni. A végleges döntő harc azonban csak 18-án következett be. A német csapatok fővezényletét maga a porosz király vette át, ki a Mosel mellett összevonta az összes rendelkezésére álló haderőt. Ez a német hadsereg kétszáznegyvenezer emberből állott, közte három olyan hadtesttel, amely még teljesen sértetlen volt. A gravelottei ütközetben azonban legfölebb csak száznyolcvanezer német katona vett részt. Bazaine serege százhatvanezer főből állott, ötszáz ágyúval és százötven golyószóróval. A kétségbeesett, véres harc eredménye ismeretes. A német seregek Rosereulles magaslatain állottak föl és ellenállhatatlan támadással St Quentinig sordították viszsza az ellenséget. A király maga személyesen vezette a gránátharcot. A kilenc óra hosszat tartó küzdelemben a két részről negyvenezer halott és sebesült maradt a csatatéren. Bazaine, miután a Verdun felé vezető út el volt vágva, száznegyvenezer emberével Metz felé vonult. Az itteni őrség több mint húszezer főre rúgott, a város lakossága a környékből idemenekült falusi lakossággal együtt szintén több mint százezer embert tett ki, így tehát közel háromszázezer ember keresett most menedéket a vár falai között. Metz erődítményei a legelsőrangúbbak voltak, amelyek hosszú ideig ellenállhattak volna az ostromlóknak. A vár azonban megfelelő mennyiségű élelmiszerrel egyáltalán nem volt fölszerelve és igy történt az, hogy a százhatvannezernyi francia sereg, — az, ami a déli hadseregből még megmaradt, — rövid hat hét múltán megadta magát a németeknek. Ezek a győzelmek döntötték el azután a háború további kimenetelét. A Metzet körülzáró német haderő kétszáz-kétszáznegyvenezer emberből állott. A második hadseregből kialakult az eddigi harcokban még nem szerepelt negyedik hadtest, a gárda és a tizenkettedik hadtest és mint külön főtörzs, „a Maas-hadsereg" név alatt a szász trónörökös vezénylete alá helyezetett. A szász trónörökös együtt operált a porosz trónörökössel, hogy azután közösen, a porosz király fővezénylete mellett, elérthessék legközelebbi céljukat, Ghálons-t és azután végső céljukat, Parist. Chalonsban gyülekezett Mac Mahon megvert serege, mely Párisból vont magához újabb segédcsapatokat. A francia hadvezetőség, Palikao hadügyminiszter kívánságára, utasította Mac Mahont, hogy Châlonsból vonuljon észak-keleti irányba Bazaine fölmentésére. Mac Mahon vonakodott az utasítást végrehajtani, kijelentette, hogy botorság az előnyomuló ellenségnek úgyszólván egyenesen a karjai közé rohanni és eredeti szándékához képest, Rheims felé és onnan Soissons-on keresztül Páris alá akart vonulni. „Csak Páris dombjai alatt pihenheti ki magát hadseregem és szervezkedhetik annyira újra, hogy az ellenséggel szemben komoly ellenállást legyen képes kifejteni" — mondotta. A minisztertanács azonban minden tiltakozása ellenére megparancsolta, hogy sürgősen vonuljon Metz fölmentésére. Mac Mahon tényleg útnak is indult seregével a kijelölt észak-keleti irányban. Útközben egyik megletés a másik után következett. Amint a német hadvezetőség a franciák mozdulatairól értesült, nyomban elhatározta, hogy nem csupán arra fog törekedni, hogy megakadályozza Mac Mahon és Bazaine egyesülését, hanem egyenesen körülzárja Mac Mahon seregeit. Az eredmény gyorsabban bekövetkezett, mint talán maguk a németek is remélték. A nouarti, majd főleg a beaumonti győztes csaták után szeptember elsején, — tehát alig egy hét múlva, hogy Mac Mahon kiindult Châlonsból, — Sedan következett. Az egyesült német haderőnek most már valóban semmi sem állott útjában, feltartóztatás nélkül vonulhatott Páris alá, miközben egyesült a déli német hadsereggel, amely viszont Metzben foglyul ejtette az egész déli francia hadsereget. A negyvennégy évvel ezelőtt Metz körül lefolyt harcok a Lotharingiából Párisba vivő kelet-nyugati utat biztosították a győzelmes németek számára. A helyzet ma szembetűnően hasonlít az akkorihoz. Míg az északi német seregek Belgiumon keresztül nyomulnak előre, egyik diadalt a másik után aratva, addig délen a lotharingiai német seregek verik le a most is offenzívában levő francia seregeket. S amint - hogy az akkori harcok döntő fontosságúak voltak, éppen olyan döntő fontosságúnak látszik a mai nagy német győzelem is a háború további sorsára. A diadalhins Berlinben. Berlin, aug. -i. A metzi győzelem híve az egész városban nagy lelkesedést keltett.Számos házat zászlódíszszel láttak el, a császárnét, aki a diadalhír megérkezésekor a trónörökösnél tartózkodott, a közönség zajos éljenzéssel fogadta. A német hadszeg az Északi-tenger felé nyomul. Bécs, aug. 21. A „Neue Freie Presse" azt írja, hogy a német hadsereg Belgiumban rövid idő alatt el fogja érni az Északi-tengert. Alhirek, Berlin, aug. 21. A Wolff-ügynökség jelenti: Külföldi újságok azt a hírt terjesztik, hogy Emmich, Deimling és Marritz tábornokok elestek, illetve megsebesültek vagy fogságba kerültek. Ezek a hírek valótlanok. Német újságok a sirmoki ütközetről szóló közlésből azt a következtetést vonták le, hogy nehéz tüzérségünk elveszett. Nehéz tüzérség azonban egyáltalában nem is volt harcban, csak néhány gyalogzászlóalj és várőrség, néhány tábori ágyúval. Német léghajó Narnur fölött. Páris, aug. 21. Naunor fölött megjelent egy német léghajó és bombát dobott le. A bomba fölrobbant és öt embert megsebesített. * Német katonai közigazgatás Lüttichben. Amsterdam, aug. 21. A Handelsblad jelenti Lüttichből. A német katonaság nagy erélylyel vezeti a közigazgatást. A németalföldiek különösen kedvező elbánásban részesülnek, de a lakosság többi része sem panaszkodhatik. A gyárakban újra megkezdődött a munka és a német katonaság roppant vigyáz arra, hogy minden rendben menjen. Antwerpenben rendkívül nyomott a hangulat. Belgiumban nincsenek angol csapatok. Bécs, aug. 21. Külföldi lapokban megjelent különböző jelentésekkel szemben, amelyek szerint már nyolc nappal ezelőtt egy angol hadtest szállott partra Belgiumban, megbízható "értesülések alapján megállapítható, hogy augusztus 17-ig semmiféle angol csapat nem volt belga földön. A francia-belga területen mindezideig kizárólag French tábornok képviseli az angol haderőt. Freuch tábornok Párisban. . Bécs, aug. 21. Párisból jelentik: French tábornok, az angol szárazföldi hadsereg főparancsnoka, vezérkarának tisztjeitől kisérve, e hónap 15-én délben Párisba érkezett. A pályaudvaron Malvy belügyminiszter volt jelen. French tábornokot teljes katonai diszeszel fogadták s a párisi lakosság is lelkes fogadtatásban részesítette. Megérkezése után az angol nagykövet kíséretében az Elyséebe ment, hogy meglátogassa Poincaré elnököt. A látogatás, amelyen Viviani miniszterelnök, továbbá Doumergue és Messimy miniszterek is jelen voltak, félóráig tartott. Messimy azután French tábornokot automobilon a hadügyminisztériumba kísérte. Egy szemtanú a lagardei csatáról. Berlin, aug. 21. A „Nordd. Alig. Zig" legutóbbi számában egy, a lagardei csatában résztvett német tartalékosnak a fiához intézett levelét közli, amely igy hangzik: „Kedves fiam! üdv és dicceség első golyózáporunkra, a tűzkeresztséget kiállottuk, hamarabb, mint sejtettük. Még tíz nappal ezelőtt rendes munkám mellett és ma . . . de hát halld, mi történt. Ha a levelem kissé kusza, tulajdonítsd azt izgatottságomnak. Ezredemhez szerencsésen megérkeztem. Elzászban barátságos, igazi né. 2 PESTI HÍRLAP 1914. augusztus 22., szombat.