Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-26 / 206. szám
1914. augusztus 26., szerda. PESTI HÍRLAP L•-^'•Wrf.wit'sMi '^-kSánilmlm — (A belga király nővére a német asszonyokért.) A háború a férfiak dolga, az aszszonyoké a könyörületesség. Ez pedig nem ismer ellenséget, csak szűkölködőt, segélyreszorulót. A belga király nővére, Hohenzollern Károly Antal hercegnek a neje is igy gondolkozik és noha a bátyja, Albert belga király, hadban áll a németekkel, ő a rajnamenti kastélyában étellel- itallal látja el az otthon maradt német asszonyokat és gyerekeket. Készpénzzel is segíti a megszorultakat és csak nemrégiben tízezer márkát adott a német hadbavonultak családjainak. Följegyzésre méltó," hogy a belga király felesége is német hercegnő, Lajos Vilmos bajor herceg nővére, Lónyay Stefánia unokanővére, Miksa mexikói császár özvegye pedig nagynénje a belga királynak. (A pápa igazságosnak mondotta a monarchia háborúját.) Bécsből jelentik: A Reichspost jelenti Rómából. Dr Marchiafava a Reichspost tudósítója előtt a következő közlést tette: Amikor a szent atyát nyomatékosan kérték, hogy nagy tekintélyével vegye elejét a háború kitörésének, őszentsége szó szerint a következő választ adta: — Az egyetlen uralkodó, akinél a siker reményében inteveniálhatnék, mert ez az uralkodó hűséges fia a szentszéknek, I. Ferenc József császár és király. De épen őnála nem interveniálhatok, mert a háború, amelybe az osztrák-magyar monarchia indul, igazságos, nagyon is igazságos. (Posta- és távirtai kinevezések.) A király Pál Imre posta- és távirdaigazgatót az V. fizetési osztályba posta- és távirda főigazgatóvá, Pajkossy János posta- és távirdatanácsost, Glauber Vince posta- és távirda főtanácsosi címmel felruházott posta- és távirdatanácsost dr Radits István és Filep Samu posta- és távirda tanácsosokat posta-és távirda főtanácsosokká nevezte ki. (Hósapkák és kézvédők.) A hadvezetőség — amint ezt mi is megírtuk — azzal a kéréssel fordult a magyar nőkhöz, hogy készítsenek a katonák számára kézvédőket és hósapkákat. A felhívás arról is értesíti a közönséget, hogy az érdeklődők forduljanak a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályához, ahol a minta a rendelkezésükre áll. A gyakorlat néhány nap alatt arra tanított meg minket, hogy ez az utóbbi intézkedés nem egészen célszerű. Nagyon sok munkára kész asszony és leány tőlünk tudakolja a mintát, panaszkodván, hogy se idejük, se tájékozottságuk, hogy a megjelölt művészeti osztályt fölkeressék. Azt szeretnék, ha a hadvezetőség szakemberrel egyszerűen megfogalmaztatná a kivánt dolgok elkészítési módját, a tárgyak színét, formáját és ezt a lapokban közölné. Az eféle leírások után a horgolni tudók pompásan meg tudják csinálni a hósapkákat is meg a kézvédőket is. Az is kitűnően szolgálná a célt, ha ilyen kész, meghorgolt hósapkákat és kézvédőket a fővárosi és vidéki boltok kirakataiban helyeznék közszemlére, mert nagyon sok ügyes nőnek ez is teljesen elegendő, hogy maga is készíthessen hasonló horgolást. Vidékről is sok levelet kapunk és ezekben készségesen felajánlják hölgyeink a munkát, de mintát vagy leírást kérnek, hogy az után dolgozhassanak. Úgy gondoljuk, hogy tényleg ez volna a legcélszerűbb, mert így sokkal nagyobb tömegben érkeznének az adományok. A hósapkák talán nem sikerülnének pontos egyformasággal, de ez most nem fontos. Ha a szín és az alak hozzávetőleg azonos, teljesen elegendő. Miután sokan nem tudják, hogy a kész munkát hová kell küldeni, ezt is fel kellene tüntetni a leírás végén. Így nagyon áldásos működésre nyílik kilátás.(A német kormány és a szocialista lapok.) Németországban eddig a pályaudvarokon nem engedték meg a szociáldemokrata lapok árusítását. Jellemzi a háborús viszonyok folytán beállott változásokat, hogy úgy a porosz, mint a szász vasutakon megengedték a szociáldemokrata lapok árusítását is. A szociáldemokrata lapok annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy ehhez nemsokára újabb vívmányok is jönnek. (Az időjárás.) Az idő Közép- és Dél-Európában megtartotta száraz jellegét. Hazánkban jobbára derült, nappal meleg és éjjel hűvös idő uralkodott. Jelentéktelen esőket az északkeleti részekről, meg Bács-Bodrog megyéből jelentettek. A hőmérséklet maximuma 28 fok G. volt Malackán és Temesvárott, minimuma 3 fok C. Rajecfürdőn. Prognózis: Az időjárásban lényeges változás nem várható. (Elégedetlenek.) Budapesten ez idő szerint épen nem kicsi azoknak a száma, akik zúgolódnak és elégedetlenkednek, ha mindjárt igen szűk körben és meglehetősen csöndes hangon. Ezek között az urak között különösen azok járnak elől, akik a hadvezetőség működésével szemben foglalnak állást és holmi megrovási kalandokat indítanak útnak csupán amiatt, hogy csapataink sem Belgrádot, sem Szentpétervárt nem szállták meg s Cetinjében sem táncoltatják az ott uralkodó öreg bácsit. Ezek az elégedetlenkedők szigorúan bírálgatják a német seregek előnyomulását is, mert fáj nekik, hogy még mindig nem diktálják Párisban a békét és hogy bizonyos német területeken orosz katonák találhatók. Küzülök kerülnek ki azok is, akik a hadizsákmányokat keveselik és akik a foglyul esett ellenséges katonák számával sincsenek megelégedve. Ellenben sokalják a hazaszállított sebesülteket, úgy gondolkodva, hogy teljesen elég lett volna, ha a mi csapataink legénysége és tisztikara közül csak néhány száz vált volna harcképtelenné. Azokon kívül, akik hadászati ügyekben mint keserű kritikusok szerepelnek és akik a vezérkart igyekeznek ellátni tanácsokkal, igen sokan vannak olyanok, akik szerényebbek és akik kisebb panaszokkal hozakodnak elő, egyáltalában nem avatkozva a magasabb politikába és a hadvezetés bírálatába. Az e csoportba tartozók némelyike amiatt kesereg, hogy a kormány a budapesti házbéreket huszonöt-harminc százalékkal nem szállította le, míg a másikának az fáj, hogy naponként öt-hat péket, kofát és fűszerest nem végeznek ki, persze az elrettentő példa kedvéért. A zúgolódók néminemű kifogással illetik a villamosokat is, alapján annak, hogy most nem jár annyi kocsi, amennyi eddig szolgálta őket, aminek következtében állóhelylyel is be kell érniök, pedig épen annyit fizetnek, mint azok, akik ülhetnek. Kifogások hangzanak a vasúti közlekedés ellen is, különösen pedig amiatt, hogy egyes útiirányokban naponként két-három gyorsvonatot nem indítanak s ezzel együtt a vasúti díjszabást nem szállítják le. Az emberek elégedetlenségéről és indokolatlan követeléséről tesznek bizonyságot azok a szegények is, akik segélyre vannak szorulva és akik a részükre kijáró summákat kicsinylik. Ezek ugy okoskodnak, hogy a városnak és az államnak minden igényükről gondoskodni kellene s talán még arra a célra is adni nekik bizonyos összeget, hogy a vendéglőket, a cukrászdákat és a mulatóhelyeket látogathassák. Csodálatos, de úgy van, hogy egyesek az éhezőknek kijáró ingyen ebéddel szemben is elégedetlenek s akkor, amikor két tál tápláló ételhez jutnak, sült csirkét, halat és ki tudja miegyebet követelnek, annak hangoztatása mellett, hogy családfőik, amíg a háborúba el nem vitték, efajta igényeiket is kielégítették. Mindez különben csak azt bizonyítja, hogy elégedetlenkedő emberek nemcsak a béke idején, a jólét napjaiban, de még a háborús időkben is fölvonulnak és igényeiket, kapzsiságukat egyáltalában nem akarják mérsékelni. (A hajó kormányos kitüntetése.) A Wien nevű személyszállító gőzös kedd reggel óta zászlódíszben állott a Duna Gőzhajózási Társaság lipótvárosi kikötőjében. Délelőtt tizenegy órakor egészen megtöltötte már a hajót Kóbor Ignácnak, az „Alkotmány" vontató gőzös kormányosának ünneplésére összegyűlt közönség, amely nagyrészt a Duna Gőzhajózási Társaság tisztviselőiből és alkalmazottaiból állott, akik közül az utóbbiak mind díszruhájukat öltötték fel. Pontban tizenegy órakor érkezett a társaság igazgatóságának küldöttsége Neugebauer Viktor miniszteri tanácsos, forgalmi igazgató, dr Barna Károly és Sárváry Oszkár főfelügyelők, Piperkovics Sándor, Bissinger Sámuel és Horváth Nándor felügyelők vezetése alatt. A kereskedelmi minisztériumot Kenessey Kálmán miniszteri tanácsos, vasúti és hajózási főfelügyelő képviselte. Megjelent továbbá a haditengerészeti különítmény küldöttsége és valamennyi Budapesten időző hajóparancsnok. A zászlódíszben levő hajó elsőosztályú fedélzetére vonult az ünneplő közönség, ahol nemzetiszínű zászlók között a király mellszobrát állították fel. Itt Neugebauer igazgató szép beszédben üdvözölte a hős kormányost, meghatott szavakkal parentálta el hős társait, a küzdelemben elesett Eberling kapitányt és Gremsperger kormányost, majd átadták neki a király által adományozott elsőosztályú vitézségi érmet, valamint az erről szóló dekrétumot. Ezután a társaság pénzajándékát nyújtották át az ünnepeltnek, továbbá a rendkívüli előléptetésről szóló okiratot. Végül a forgalmi osztály hölgyei egy szép virágcsokorral kedveskedtek Kóbor Ignácnak, aki meghatottan mondott köszönetet a szép ünneplésért. (A legolvasottabb író.) A világ legolvasottabb írója ez idő szerint már nem az amerikai Rudyard Kipling, vagy a magyar származású Kellermann; a divatos regénynábobok: Heinz Ewers, Rudolf Herzog és Stratz, most ép úgy háttérbe szorulnak, mint az angol Shaw, vagy a francia Bergson — a világ legolvasottabb írója most egy Stein nevű német, akinek írásait lázas érdeklődéssel olvassa az egész világ. Pedig nem is hivatásos író, csak holmi „főszállásmester" és munkái néha csak két-három egyszerű, szürke sorra terjednek; de ebben a két-három sorában néha nagyobb hősköltemény foglaltatik, mint amilyen az Iliász vagy Odyszea; stílusa velősebb a Tacitusénál és előadása pregnánsabb, mint a Mommsené. Az emberiség létezése óta előfordult legnagyobb eseménynek hozzá méltó grandiózus megörökítése foglaltatik Stein összegyűjtött munkáiban, melyek terjedelemre nézve eddig nem haladják túl egy estilap hasábjait, de jelentőségre nézve felülmúlják Klió összes eddigi műveit. És amilyenek a német hőstettek: világraszólóak, de mégis egyszerűek és szinte magától értetődőek — olyan azoknak megrögzítése is Stein műveiben. A földkerekségen mindenki lázas érdeklődéssel olvassa; a jövő nemzedékek pedig ebből tanulhatják majd a világtörténelmet. Akkor igazat tanulnak; rövid, velős, de megdönthetetlen igazságot. (Hadbavágyó német önkéntes.) Említettük már a német lapok közlései nyomán, hogy a német katonai hatóságok által kirendelt sorozóbizottságok alig győzik a munkát s még most is ezrivel jönnek az önkéntes jelentkezők, akik égnek a harci vágytól s életüket és vérüket akarják áldozni a csatamezőn a német becsületért és a dicsőséges győzelem kivívásáért. Hogy micsoda szellem és lelkesedés hatja át a német önkénteseket, arra nézve jellemző példát hoz fel egyik utóbbi számában a Kölnische Zeitung, amiről mindenképen illő és méltó megemlékezni. A darmstadti sorozóbizottság előtt a minapában a többi közt jelentkezett egy sápadt, vékonydongájú munkásember is. Sokan voltak, lassan ment a vizsgálat. Ám a munkás várt türelemmel s kitartott álhatatosan, míg végre mégis csak rákerült a sor. A vizsgáló orvos megnézte a sápadt fiút. Felhúzta a szemhéját, megmérte, majd megkopogtatta a mellét s végül kimondta a sentenciát: „általános gyöngeség és szakmellüség miatt föltétlenül alkalmatlan."" Mikor a munkás ezt meghallotta, majdnem kővé vált s könyek perdültek ki a szeméből. Végre azonban erőt vett fájdalmán s felocsúdva kiegyenesedett s bátran odaállt a bizottság elé, amelynek elnökéhez a következő szavakat intézte: „Gyenge testű vagyok, uraim, igaz, de erős bennem a lélek s az elhatározás. Eddig is nehéz munkával kerestem a kenyeremet és ha jó voltam és megálltam helyemet a munkában, bizonyára megfelelek katonáéknál is annyira, hogy el tudjam viselni a háború fáradalmait. Ami pedig a szűkmellűségemet illeti, kérem, uraim, az én mellem is van még talán olyan széles, hogy egy francia golyó vagy egy vitézségi érem elférjen rajta. Harcolni akarok a hazáért és a császárért, kérem, sorozzanak be!" A bizottság persze meg volt lepve, összenéztek a komoly katonák s az orvos és a kérésnek eleget téve, besorozták a lelkes hazafit, aki azóta már boldogan tanulja a fegyverforgatás véres mesterségét. (Az amerikaiak hazatérése.) A háborús viszonyok folytán Budapesten rekedt közel háromszáz amerikai polgár kedden délelőtt tanácskozást tartott az Astoria-szálló nagytermében, azoknak a módoknak megvitatására, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy a legmegfelelőbb módon és úton ismét visszatérhessenek hazájukba. Az ülést Nicholas Klein cincinnati-i bíró vezette, aki beszámolt azokról a tervekről, amelyeket az amerikai kormány foganatosítani akar a monarchiában maradt amerikai polgárok hazaszállítására. Közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya két hadihajót szándékozik Európába küldeni. Mailet, az Egyesült Államok budapesti konzulja, a távollevő főkonzul nevében biztosította az amerikaiakat, hogy az Egyesült Államok kormánya mindent megtesz, az itt rekedt honfitársak érdekében. Az értekezlet ezután megállapodott abban, hogy öt tagú bizottságot alakít, amely állandóan rendelkezésére áll az itt élő amerik ai