Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-11 / 283. szám
14 PESTI FTIRLAP 1911. november 11., toerda. 11 — (Adalék a német „barbárságához.) Azalatt, mig a francia irodalmi és tudományos intézetek ünnepélyes üléseket hivnak össze avégből, hogy a német hadsereget a „barbár" jelzővel megbélyegezzék, s mellesleg kirekesszenek tagjaik sorából mindenkit, aki az ellenséges nemzetek sorából való. — Lipcsében megjelenik egy száznyolcvan oldalas tudományos munka, amelynek szerzője dr Repin orosz nőgyógyász, fordítója dr Hoffman westfáliai orvos. A „barbár"-nemzetbeli német orvost egyáltalában nem tartotta vissza egy tudományos szempontból kiválónak bizonyult orvosi mű lefordításától az, hogy szerzője orosz nemzetbeli ember. A tudomány minden kulturállamban oly tiszteletreméltó semleges terület, amelybe csak az elvakult gyűlölködés törhet be, hogy vastag frank husánggal próbáljon belőle kiverni mindenkit, aki a természet véletlen akaratából nem az ő nyelvén szolgája a mindenféle nemzetiségtől független kultúrának. Hogy ez az orosz mű Németországban épen most megjelenhetett, ennél szebben semmi sem bizonyítja a nagy germán nép nyugodt distingváló képességét, amely a kultúrát egy világraszóló háború zivatarai között is külön tudja választani a fegyverektől. Most, midőn a francia Institut tagjai, a köztársaság elnökének jelenlétében, ünnepélyes ülésen immár másodszor sütötték rá a németekre a „barbár" jelzőt — érdekesnek tartottuk ennek a jellemző és válasznak beillő epizódnak a fölemlítését — (Kant szellemében.) A németek kitűnő nemzetgazdásza, Lujo Brentano, egy francia szaklapban cikket írt a német militarizmusról. A lap szerkesztői ugyanis szemrehányást tettek Brentanonak, amiért a német tudósok „A kulturvilághoz!" című kiáltványát aláírta, „Önök azt állítják — mondja Brentano — hogy nem a kultúránk, hanem a német militarizmus ellen harcolnak. Elfelejtik, hogy kétféle dolgot értenek militarizmuson. Amikor mi, németek, magunk között küzdünk a militarizmus ellen, akkor bizonyos visszásságok megszüntetésére gondolunk, mint amilyen az, hogy a tisztek és tartalékos tisztek néha nagyobb szerepet játszanak, mint ami kijár nekik, vagy hogy a hivatalokban túl sok katonát helyeznek el, továbbá hogy nálunk sokan úgy beszélnek, mintha a hadsereg öncél volna s nem az ország biztonságának lenne puszta védőeszköze. Ez azonban nyilvánvalóan nem az a militarizmus, amely sir Edward Greynek lebegett a szemei előtt, amikor kijelentette, hogy a szövetségesek azért viselnek háborút, hogy megszabadítsák Németországot és Európát a militarizmustól Ez olyan belső ügy, amelynek elintézését a szövetségesek bízvást ránk hagyhatták volna. Más az a militarizmus, amely áthatja az egész népet s amely abban nyilvánul, hogy fegyvert ragad, amikor hazája védelméről van szó s ezt a militarizmust a most folyó háború nemhogy csökkentené, hanem ellenkezőleg még jobban növelni fogja. A német nép léte szorosan össze van nőve ezzel a militarizmussal és ezért nincs abban semmi ellenmondás, ha mi emellett is Goethe, Beethoven és Kant méltó utódainak érezzük magunkat. Amit Goetheről és a liberalizmusról állítanak, arra vall, hogy a franciák még most sem ismerik Goethet s ezt csak az a másik állításuk múlja felül, hogy Poroszország mindig veszélyeztetője volt a liberalizmusnak és a művészetnek. Tudtommal Nagy Frigyes óta ezeknek az ápolásából lett hatalmassá Poroszország. Beethovenről azt állítják önök, hogy flammand eredeti volt és huszonnégy éves koráig Hollandiában élt. Beethoven azonban épen ellenkezőleg tisztára Rajna-vidéki német származású, sokkal inkább, mint amennyire francia volt León Gambetta. Nagyapja mint karmester működött Bonnban, atyja ugyanitt tenoristáskodott, anyja pedig koblenzi leány volt. Beethoven Bonnban született, ott töltötte ifjúságát, Bonn azonban soha nem volt hollandul város. És hogyha Kant üdvözölte is a francia forradalmat, azért mégis csak ő volt az, aki leírta a következő, még ma is igaz mondást: „Az angolok, mint nép, egymással szemben a legderekabbak, azonban Anglia, mint állam, más államokkal szemben a legkártékonyabb, legerőszakosabb, legönzőbb és legharciasabb valamennyi állam között." Meg fogják érteni ezek után, hogy Kant szellemében küzdünk az ellen az Anglia ellen, amely ebben a háborúban máris cserben hagyta Franciaországot."• (Lefoglalt német és osztrák vagyon.) Párisból táviratozzák. Ma további 30 osztrák és német cég telepét foglalták le, a többek között a Mercedes automobil-cég telepét is. (Üdvözlet Törökországnak.) Selmecbányáról jelentik: Selmec- és Bélabánya szab. kir. város törvényhatósági bizottsága a mai napon tartott közgyűlésében Ivánka István főispán elnöklete alatt nagy lelkesedéssel a főispán indítványára elhatározta, hogy a török nemzetet üdvözli abból az alkalomból, hogy a közös ellenség, az orosz ellen indult. Az üdvözlő sürgöny a következő: Selmec-és Bélabánya szab. kir. város törvényhatósági bizottsága ma tartott közgyűléséből hazafias lelkesedéssel köszönti az ős turáni rokon török nemzetet nagy elhatározásáért, melylyel közös ellenségünket, az oroszt megtámadta. Mi, akik az orosz-török háború idején diszkardot küldtünk volt Abdul Kerim basának, a győzőnek, ma bajtársi jobbunkat nyujtjuk feléjük meleg szorításra és kívánjuk nekik, Allahjuk megsegítse őket és mint új erőre kapott ázsiai nagyhatalom kerüljenek ki az uj országokat és uj hatalmat teremtő nagy világfölfordulásból, hogy azután testvéri egyetértésbben a magyar nemzettel és tőle fogadva a nyugati műveltség nemes oltóágait, a letört és ázsiai kulturát uj virágzásra birják. Kérjük nagyméltóságodat, kegyeskedjék e határozatunkat a nemes török nemzet tudomására hozni. (A hazai iparért.) A magyar háziaszszonyok országos gazdasági szövetsége a magyar divat megteremtése érdekében nagyarányú mozgalmat indít. Sorozatos felolvasásokat és bemutató előadásokat fog tartani. Az első felolvasást Gáspárné Dávid Margit tartja a Royalszállóban, szerdán, délután fél hat órakor, melyre minden érdeklődőt szívesen lát a szövetség. A hazai ipar megteremtése érdekében elsőrangú cégek bevonásával készíti elő a szövetség a megindítandó akciót és az illető cégek termeiben bemutattatja az új mintadarabokat. (A beduinok.) A beduinokról azt olvastuk, hogy, mint a török csapatok előőrsei, betörtek Egyiptomba. Félelmetesebb harcosokat náluknál valóban nehéz elképzelni. Az ő szereplésük révén Egyiptom megtámadása a romantika vérpiros patinájával vonódik be. A beduinok, szinte mondani is fölösleges, kitűnő harcosok. Kevés zsoldot húznak, azonban mohamedán hadijog szerint, amely a Koránban gyökerezik, joguk van a zsákmány egyötödére. Az elesettek — a Korán ezt is jognak nevezi — engedélyt nyernek a paradicsomba való belépésre. A szó modern értelmében a beduinokat irreguláris csapatoknak kell tekinteni. Katonai fegyelemről náluk szó sincs. Miként ősapáik idejében, ma is szabálytalan sűrű tömegekben támadnak az ellenségre. A csapat zömét egyes előre küldött lovasok és kisebb lovas-patrouilleok előzik meg, hogy elleplezzék a fősereg mozdulatait. Legutoljára Tripoliszban mutatták meg, hogy mit tudnak. Akkor is török vezetés alatt voltak és keresztény ellenséggel szállottak szembe. A marokkói harcokban ugyancsak a nagyszerű beduin lovasok állottak szemben a hódító franciákkal. Az angolok Szudánban ismerkedtek meg a beduinokkal és nem tellett bennük valami nagy örömük. Egy angol katonatiszt így nyilatkozott róluk akkoriban: — A mi embereink kifogástalanok, a beduinok azonban nagyszerűek voltak. Európában azt hiszik sokan, hogy a beduinok külön népfaj, ami azonban tévedés. E név alatt Arábia, Szíria és Észak-Afrika mohamedán vallású állattenyésztő népeit foglalják össze. A beduinok fészke Arábia, ahonnan igen messzire elkalandoznak. Észak-Afrikánál, és Spanyolországnak hódítói beduinok voltak. A beduin név a „bedu" arab szóból származik és kószáló, vándornépet jelent. Ilyen értelemben az állattenyésztő ősi izraeliták szintén beduinok voltak, akik valószínűleg a szíriai pusztákon és Arábia északnyugati részén legeltették nyájaikat. Beduinok voltak végül a törökök is, akik, miután állandóan letelepedtek, előőrsök gyanánt rendszerint Arábia lovasnépét használta fel Az egyiptomi beduinbetörés igen komoly formát ölthet, különösen, ha a török vezetés arra is kiterjeszti majd figyelmét, hogy a kitűnő arab lovasok a modern hadviselés szempontjait se téveszszék szemük elöl. (Az időijárás) A Skandináv-félszigeten az idő esős és jobbára viharos jelleget öltött. Lecsapódások főleg még Németországban voltak, míg Dél-Európában az időnek túlnyomóan száraz jellege volt. Hazánkban borult és aránylag hűvös idő uralkodott- Kevés csapadék (többnyire 5 mm alatt) Erdélyt kivéve, főleg az Alföldeken, meg az Északkeleti-Felföldeken esett. A hőmérséklet sülyedt s napi közepe kevéssel alacsonyabb lett a normálisnál; a maximum 18 fok C. volt Fiumében, a minimum —3 fok C. Botfalun. Prognózis: Lényegtelen hőváltozás és elvétve csapadék várható. — (Éjszakai ütközet) Az éjszaka sötétjégben lezajló harcok a legvéresebb és legkockázatosabb vállalkozások közé tartoznak. Ezért ha ceai lehet, elkerülik, gyakran azonban épen az éjjel vaksötétje biztosítja a harc kedvező kimenetelét Egy ilyen éjszakai ütközetnek a lefolyását írja le megkapó sorokban az alábbi tábori levél, melyet egy német katona a francia harctérről küldött haza családjához: — Egész napon át az ellenség ágyutüzét állottuk, anélkül, hogy egyetlen lövést is tehettünk volna. Ehhez járult, hogy az ellenséges repülőgépek is nyugtalanítottak bennünket. A sebesültek körülöttünk folyton szaporodtak, azonban a rég óhajtott parancs, amely előremenetelt rendel el, csak nem akart megérkezni. Végre megjelent a zászlóalj adjutánsa ezzel a paranccsal: — Mivel a mi állásainkból nem tudjuk legyőzni az ellenséges tüzérséget, ezért hajnali szürkületkor szuronyrohammal kell bevenni az ellenség hadállásait. Este fél tíz van és másfél óra óta szünetel az ellenfél tüzelése. Legényeink alszanak, de sokat szenvednek az égető szomjúságtól. Pontosan egy óra alatt megérkezik a mozgókonyha, gyorsan eszünk, egy korty kávét iszunk, utána megint alszunk, mert hajnali fél háromkor már támadásra készen kell állania az egész ezrednek. Tompa holdfény ezüstözi be a harcmezőt. Egyik felderítő előőrsünket kioktatjuk, mire csendesen előre vonulnak a patrouille emberei. Mi valamennyien egy gyengén emelkedő dombon fekszünk, amelyet völgy választ ketté. Ott lenn van S. falu, a katonai vasútállomásával. A másik oldalon ujabb dombok — ott lehetnek az ellenség ágyúi. Az út innen a faluig egy óra hosszáig tartihat Éjszaka két óra van. Kapitányom hozzám lépve fölébreszt. Épen most tér vissza a patrouille, mely az ellenséget erősen elsáncolva találta. Különösen a pályaudvart erősítették meg. Csakhamar áll az egész zászlóalj, a ternisztert letették Parancs hangzik el: „A tizenegyedik és tizenkettedik század az első sorba. A tizedik és kilencedik ötven méter távolságban utána. A legnagyobb csendben kell előre menni. Töltényesét kiszedni! Szuronyt szegezz!" A századparancsnok rövid beszédet mond, mire lassan, nagyon elővigyázatosan elindulunik előre. Gödrökön botorkálunk át, kis erdőrészeken, mezőkön, gabonaföldeken kitezunk előre. Még csak négyszáz méter hiányzik a falutól — ekkor tőlünk jobbra, messze, egyetlen lövés dördül. Utána még egy, azután kettő, három, négy. Egyszerre velünk szemben is megszólalnak a puskák, majd pedig megnyílik a pokol előttünk. A támadást fölfedezték, most már csak gyors előrerohanás segíthet Vége a nyugalomnak. Ezer torokból tör ki a hurrá, a jobb és baloldalon kilométeres távolságról halljuk a mieink kiáltásait Most már csak zavaros ordítás hallatszik, a magunk bátorítására és az ellenség megdöbbentésére. Lassan, az ellenség jobb oldalán szűnik a tüzelés. A mieink ott már behatoltak a faluba, nekünk tehát még jobban kell sietnünk. Föltűnnek a sötét házcsoportok, átrohanunk patakon, parkon, folyton hurrát ordítunk és fokozatosan előttünk is alább hagy a tüzelés. Még csak itt-ott élénkül egy időre a puskaropogás, mint amikor a pislogó láng lobban egyet-egyet. Most már a házak között vagyunk és minden utcasarkon golyóözön zúdul ránk. Az ellenség sem lát semmit és vaktában tüzel. A mieinket a lábon sebesítik meg a golyók Még tíz nehéz perc és a falu a mienk. Alighogy kifújtuk magunkat és víz után kutattunk — jön az ujabb parancs. Az ellenséget tovább kell üldözni, mert a kivert tüzérség máris új állást foglalt el é 3 ágyutüzet önt ránk. A házakat fölgyújtották és most teljes kivilágítás mellett lőnek ránk. Nappali világosság támad körülöttünk. Kellemetlen helyzet. Az ellenséget amely a sötétbe burkolódzik, nem látjuk. Kimegyünk a faluból. Embereink hasra feküsznek egy répaföldön és várunk. Puskáinkat megtöltjük és amennyire csak tudunk, meglapulunk. Karjainkat kinyújtjuk előre, fejünket mélyen a földre nyomjuk, lábainkat beássuk. Golyók röpködnek el felettünk, sok a sebesültünk. Aki fölemelkedik, hogy sebét bekösse, az élő céltáblájává lesz az ellenségnek. Valósággal szitává lövik. Keserves percek, amikor végre göttünk megszólal gépfegyvereink kelepelése. Erre mi is tüzelni kezdünk s ez a tevékenység újra életre kelti embereinket. Most azután ugrásszerűen megyünk előre. Hét órára a munka elvégeztetett, az egész vonalon megvertük az ellenséget. Nagy fáradsággal összegyűjtjük a legényeket, mert a sötétségben két ezred emberei összekeveredtek, azután délután két óráig pihentünk, majd pedig folytattuk az ellenség üldözését két hosszú napon keresztül. — (Elgázolások.) A Rökk Szilárd utcában Gögős János tejeskocsis elgázolta Erdélyi Mária húsz éves mosónőt, aki később a Rókus-kórházban sebeibe belehalt. Gögőst a rendőrség őrizetbe helyezte. A Lipót körúton Baragó István kocsis elütött egy ötvenöt-hatvan év körüli úri külsejű