Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-11 / 283. szám

14 PESTI FTIRLAP 1911. november 11., toerda. 1­­­1 — (Adalék a német „barbárságához.) Az­alatt, mig a francia irodalmi és tudományos in­tézetek ünnepélyes üléseket hivnak össze avég­ből, hogy a német hadsereget a „barbár" jelző­vel megbélyegezzék, s mellesleg kirekesszenek tagjaik sorából mindenkit, aki az ellenséges nemzetek sorából való. — Lipcsében megjelenik egy száznyolcvan oldalas tudományos munka, amelynek szerzője dr Repin orosz nőgyógyász, fordítója dr Hoffman westfáliai orvos. A „bar­bár"-nemzetbeli német orvost egyáltalában nem tartotta vissza egy tudományos szempontból ki­válónak bizonyult orvosi mű lefordításától az, hogy szerzője orosz nemzetbeli ember. A tudo­mány minden kulturállamban oly tiszteletreméltó semleges terület,­­ amelybe csak az elvakult gyűlölködés törhet be, hogy vastag frank hu­sánggal próbáljon belőle kiverni mindenkit, aki a természet véletlen akaratából nem az ő nyel­vén szolgája a mindenféle nemzetiségtől füg­getlen kultúrának. Hogy ez az orosz mű Német­országban épen most megjelenhetett, ennél szeb­ben semmi sem bizonyítja a nagy germán nép nyugodt distingváló képességét, amely a kultú­rát egy világraszóló háború zivatarai között is külön tudja választani a fegyverektől. Most, midőn a francia Institut tagjai, a köztársaság el­nökének jelenlétében, ünnepélyes ülésen immár másodszor sütötték rá a németekre a „barbár" jelzőt — érdekesnek tartottuk ennek a jellemző és válasznak beillő epizódnak a fölemlítését — (Kant szell­emében.) A németek kitű­nő nemze­tgazdásza, Lujo Brentano, egy francia szaklapban cikket írt a német militarizmusról. A lap szerkesztői ugyanis szemrehányást tettek Brentanonak, amiért a német tudósok „A kultur­világhoz!" című kiáltványát aláírta, „Önök azt állítják — mondja Brentano — hogy nem a kul­túránk, hanem a német militarizmus ellen har­colnak. Elfelejtik, hogy kétféle dolgot értenek mi­litarizmuson. Amikor mi, németek, magunk kö­zött küzdünk a militarizmus ellen, akkor bizo­nyos visszásságok megszüntetésére gondolunk, mint amilyen az, hogy a tisztek és tartalékos tisz­tek néha nagyobb szerepet játszanak, mint ami kijár nekik, vagy hogy a hivatalokban túl sok katonát helyeznek el, továbbá hogy nálunk so­kan úgy beszélnek, mintha a hadsereg öncél volna s nem az ország biztonságának lenne puszta védőeszköze. Ez azonban nyilvánvalóan nem az a militarizmus, amely sir Edward Grey­nek lebegett a szemei előtt, amikor kijelentette, hogy a szövetségesek azért viselnek háborút, hogy megszabadítsák Németországot és Európát a militarizmustól Ez olyan belső ügy, amelynek elintézését a szövetségesek bízvást ránk hagyhat­ták volna. Más az a militarizmus, amely áthatja az egész népet s amely abban nyilvánul, hogy fegyvert ragad, amikor hazája védelméről van szó s ezt a militarizmust a most folyó háború nemhogy csökkentené, hanem ellenkezőleg még jobban növelni fogja. A német nép léte szorosan össze van nőve ezzel a militarizmussal és ezért nincs abban semmi ellenmondás, ha mi emellett is Goethe, Beethoven és Kant méltó utódainak érezzük magunkat. Amit Goetheről és a libera­lizmusról állítanak, arra vall, hogy a franciák még most sem ismerik Goethet s ezt csak az a másik állításuk múlja felül, hogy Poroszország mindig veszélyeztetője volt a liberalizmusnak és a művészetnek. Tudtommal Nagy Frigyes óta ezeknek az ápolásából lett hatalmassá Poroszor­szág. Beethovenről azt állítják önök, hogy flam­mand eredeti­ volt és huszonnégy éves koráig Hollandiában élt. Beethoven azonban épen ellen­kezőleg tisztára Rajna-vidéki német származású, sokkal inkább, mint amennyire francia volt León Gambetta. Nagyapja mint karmester működött Bonnban, atyja ugyanitt tenoristáskodott, anyja pedig koblenzi leány volt. Beethoven Bonnban született, ott töltötte ifjúságát, Bonn azonban soha nem volt hollandul város. És hogyha Kant üdvözölte is a francia forradalmat, azért mégis csak ő volt az, aki leírta a következő, még ma is igaz mondást: „Az angolok, mint nép, egy­mással szemben a legderekabbak, azonban Ang­lia, mint álla­m, más államokkal szemben a leg­kártékonyabb, legerőszakosabb, legönzőbb és legharciasabb valamennyi állam között." Meg fogják érteni ezek után, hogy Kant szellemében küzdünk az ellen az Anglia ellen, amely ebben a háborúban máris cserben hagyta Franciaor­szágot."­­• (Lefoglalt német és osztrák vagyon.) Párisból táviratozzák. Ma további 30 osztrák és német cég telepét foglalták le, a többek között a Mercedes automobil-cég telepét is.­­ (Üdvözlet Törökországnak.) Selmecbá­nyáról jelentik: Selmec- és Bélabánya szab. kir. város törvényhatósági bizottsága a mai napon tartott közgyűlésében Ivánka István főispán el­nöklete alatt nagy lelkesedéssel a főispán indít­ványára elhatározta, hogy a török nemzetet üd­vözli abból az alkalomból, hogy a közös ellen­ség, az orosz ellen indult. Az üdvözlő sürgöny a következő: Selmec-és Bélabánya szab. kir. város törvényhatósági bizottsága ma tartott közgyűléséből hazafias lel­kesedéssel köszönti az ős turáni rokon török nemzetet nagy elhatározásáért, melylyel közös ellenségünket, az oroszt megtámadta. Mi, akik az orosz-török háború idején diszkardot küld­tünk volt Abdul Kerim basának, a győzőnek, ma bajtársi jobbunkat nyujtjuk feléjük meleg szorításra és kívánjuk nekik, Allahjuk megse­gítse őket és mint új erőre kapott ázsiai nagy­hatalom kerüljenek ki az uj országokat és uj ha­talmat teremtő nagy világfölfordulásból, hogy azután testvéri egyetértésbben a magyar nem­zettel és tőle fogadva a nyugati műveltség ne­mes oltóágait, a letört és ázsiai kulturát uj vi­rágzásra birják. Kérjük nagyméltóságodat, ke­gyeskedjék e határozatunkat a nemes török nem­zet tudomására hozni.­­ (A hazai iparért.) A magyar háziasz­szonyok országos gazdasági szövetsége a ma­gyar divat megteremtése érdekében nagyará­nyú mozgalmat indít. Sorozatos felolvasásokat és bemutató előadásokat fog tartani. Az első fel­olvasást Gáspárné Dávid Margit tartja a Royal­szállóban, szerdán, délután fél hat órakor, mely­re minden érdeklődőt szívesen lát a szövetség. A hazai ipar megteremtése érdekében elsőran­gú cégek bevonásával készíti elő a szövetség a megindítandó akciót és az illető cégek termei­ben bemutattatja az új mintadarabokat.­­ (A beduinok.) A beduinokról azt olvas­tuk, hogy, mint a török csapatok előőrsei, be­törtek Egyiptomba. Félelmetesebb harcosokat náluknál valóban nehéz elképzelni. Az ő sze­replésük révén Egyiptom megtámadása a ro­mantika vérpiros patinájával vonódik be. A beduinok, szinte mondani is fölösleges, kitűnő harcosok. Kevés zsoldot húznak, azonban moha­medán hadijog szerint, amely a Koránban gyö­kerezik, joguk van a zsákmány egy­ötödére. Az elesettek — a Korán ezt is jognak nevezi — engedélyt nyernek a paradicsomba való belé­pésre. A szó modern értelmében a beduinokat irreguláris csapatoknak kell tekinteni. Katonai fegyelemről náluk szó sincs. Miként ősapáik idejében, ma is szabálytalan sűrű tömegekben támadnak az ellenségre. A csapat zömét egyes előre küldött lovasok és kisebb lovas-patrouille­ok előzik meg, hogy elleplezzék a fősereg moz­dulatait. Legutoljára Tripoliszban mutatták meg, hogy mit tudnak. Akkor is török vezetés alatt voltak és keresztény ellenséggel szállottak szembe. A marokkói harcokban ugyancsak a nagyszerű beduin lovasok állottak szemben a hódító franciákkal. Az angolok Szudánban is­merkedtek meg a beduinokkal és nem tellett bennük valami nagy örömük. Egy angol katona­tiszt így nyilatkozott róluk akkoriban: — A mi embereink kifogástalanok, a be­duinok azonban nagyszerűek voltak. Európában azt hiszik sokan, hogy a be­duinok külön népfaj, ami azonban tévedés. E név alatt Arábia, Szíria és Észak-Afrika moha­medán vallású állattenyésztő népeit foglalják össze. A beduinok fészke Arábia, ahonnan igen messzire elkalandoznak. Észak-Afrikánál, és Spanyolországnak hódítói beduinok voltak. A beduin név a „bedu" arab szóból származik és kószáló, vándor­népet jelent. Ilyen értelemben az állattenyésztő ősi izraeliták szintén beduinok voltak, akik valószínűleg a szíriai pusztákon és Arábia északnyugati részén legeltették nyájai­kat. Beduinok voltak végül a törökök is, akik, miután állandóan letelepedtek, előőrsök gya­nánt rendszerint Arábia lovasnépét használta fel Az egyiptomi beduinbetörés igen komoly formát ölthet, különösen, ha a török vezetés arra is kiterjeszti majd figyelmét, hogy a ki­tűnő arab lovasok a modern hadviselés szem­pontjait se téveszszék szemük elöl.­­ (Az időijárás­) A Skandináv-félszigeten az idő esős és jobbára viharos jelleget öltött. Lecsapódások fő­leg még Németországban voltak, míg Dél-Európában az időnek túlnyomóan száraz jellege volt. Hazánkban bo­rult és aránylag hűvös idő uralkodott- Kevés csapadék (többnyire 5 mm­ alatt) Erdélyt kivéve, főleg az Alföl­deken, meg az Északkeleti-Felföldeken esett. A hőmér­séklet sülyedt s napi közepe kevéssel alacsonyabb lett a normálisnál; a maximum 18 fok C. volt Fiumében, a mi­nimum —­3 fok C. Botfalun. Prognózis: Lényegtelen h­ő­változás és elvétve csapadék várható. — (Éjszakai ütközet) Az éjszaka sötétjég­ben lezajló harcok a legvéresebb és legkockázato­sabb vállalkozások közé tartoznak. Ezé­rt ha ceai lehet, elkerülik, gyakran azonban­ épen az éjjel vak­sötétje biztosítja a harc kedvező kimenetelét Egy ilyen éjszakai ütközetnek a lefolyását írja le meg­kapó sorokban az alábbi tábori levél, melyet egy német katona a francia harctérről küldött haza családjához: — Egész napon át az ellenség ágyutüzét ál­lottuk, anélkül, hogy egyetlen lövést is teh­ettünk volna. Ehhez járult, hogy az ellenséges repülőgépek is nyugtalanítottak bennünke­t. A se­besültek kö­rülöttünk folyton szaporodtak, azonban a rég óhaj­tott parancs, amely előremenetelt rendel el, csak nem akart megérkezni. Végre megjelent a zászlóalj adjutánsa ezzel a paranc­csal: — Mivel a mi állásainkból nem tudjuk le­győzni az ellenséges tüzérséget, ezért hajnali szür­kületkor szuronyrohammal kell bevenni az ellenség hadállásait. Este fél tíz van és másfél óra ót­a szünetel az ellenfél tüzelése. Legényeink alszanak, de sokat szenvednek az égető szomjúságtól. Pontosan egy óra alatt megérkezik a mozgókonyha, gyorsan eszünk, egy korty kávét iszunk, utána megint al­szunk, mert hajnali fél háromkor már támadásra készen kell állania az egész ezrednek. Tompa hold­fény ezüstözi be a harcmezőt. Egyik felderítő elő­őrsünket kioktatjuk, mire csendesen előre vonul­nak a patrouille emberei. Mi valamennyien egy gyengén emelkedő dombon fekszünk, amelyet völgy választ ketté. Ott lenn van S. falu, a katonai vasút­állomásával. A másik oldalon ujabb dombok — ott lehetnek az ellenség ágyúi. Az út innen a faluig egy óra hosszáig tartihat Éjszaka két óra van. Kapitányom hozzám lép­ve fölébreszt. Épen most tér vissza a patrouille, mely az ellenséget erősen elsáncolva találta. Külö­nösen a pályaudvart erősítették meg. Csakhamar áll az egész zászlóalj, a ternisztert letették Parancs hangzik el: „A tizenegyedik és tizenkettedik szá­zad az első sorba. A tizedik és kilencedik ötven méter távolságban utána. A legnagyobb csendben kell előre menni. Töltényesét kiszedni! Szuronyt szegezz!" A száza­dparancsnok rövid beszédet mond, mire lassan, nagyon elővigyázatosan elindulunik előre. Gödrökön botorkálunk át, kis erdőrészeken, mezőkön, gabonaföldeken kitezunk előre. Még csak négyszáz méter hiányzi­k a falutól — ekkor tőlünk jobbra, messze, egyetlen lövés dördül. Utána még egy, azután kettő, három, négy. Egyszerre velünk szemben is megszólalnak a puskák, majd pedig meg­nyílik a pokol előttünk. A támadást fölfedezték, most m­ár csak­­ gyors előrerohanás segíthet Vége a nyugalomnak. Ezer torokból tör ki a hurrá, a jobb és baloldalon kilométeres távolságról halljuk a mieink kiáltásait Most már csak zavaros ordítás hallatszik, a magunk bátorítására és az ellenség megdöbbentésére. Lassan, az ellenség jobb oldalán szűnik a tü­zelés. A mieink ott már behatoltak a faluba, ne­künk tehát még jobban kell sietnünk. Föltűnnek a sötét házcsoportok, átrohanunk patakon, par­kon, folyton hurrát ordítunk és fokozatosan előt­tünk is alább hagy a tüzelés. Még csak itt-ott élén­kül egy időre a puskaropogás, mint amikor a pis­logó láng lobban egyet-egyet. Most már a házak kö­zött vagyunk és minden utcasarkon golyóözön zú­dul ránk. Az ellenség sem lát semmit és vaktában tüzel. A mieinket a lábon sebesítik meg a golyók Még tíz nehéz perc és a falu a mienk. Alighogy kifújtuk magunkat és víz után ku­tattunk — jön az ujabb parancs. Az ellenséget to­vább kell üldözni, mert a kivert tüzérség máris új állást foglalt el é­ 3 ágyutüzet önt ránk. A házakat fölgyújtották és most teljes kivilágítás mellett lő­nek ránk. Nappali világosság támad körülöttünk. Kellemetlen helyzet. Az ellenséget amely a sötétbe burkolódzik, nem látjuk. Kimegyünk a faluból. Embereink hasra feküsznek egy répaföldön és vá­runk. Puskáinkat megtöltjük és amennyire csak tudunk, meglapulunk. Karjainkat kinyújtjuk elő­re, fejünket mélyen a földre nyomjuk, lábainkat beássuk. Golyók röpködnek el felettünk, sok a se­besültünk. Aki fölemelkedik, hogy sebét bekösse, az élő céltáblájává lesz az ellenségnek. Valósággal szitává lövik. Keserves percek, amikor végre göttünk megszólal gépfegyvereink kel­epelése. Er­re mi is tüzelni kezdünk s ez a tevékenység újra életre kelti embereinket. Most azután ugrásszerű­en megyünk előre. Hét órára a munka elvégezte­tett, az egész vonalon megvertük az ellenséget. Nagy fáradsággal összegyűjtjük a legényeket, mert a sötétségben két ezred emberei összekeveredtek, azután délután két óráig pihentünk, majd pedig folytattuk az ellenség üldözését két hosszú napon keresztül. — (Elgázolások.) A Rökk Szilárd­ utcában Gögős János tejeskocsis elgázolta Erdélyi Mária húsz éves mosónőt, aki később a Rókus-kórházban sebeibe belehalt. Gögőst a rendőrség őrizetbe he­lyezte.­­ A Lipót­ körúton Baragó István kocsis elütött egy ötvenöt-hatvan év körüli úri külsejű

Next