Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-03 / 275. szám
4 PESTI HÍRLAP 1914. november 3., kedd. ják, hogy oda csak kisebb csapatokat helyezhetnek el. Ott ugyanis állandóan az a veszély fenyegeti őket, hogy a Macsvába szorult csapataikat a főseregüktől elvágják. Bosut községnél áthaladva, a Bosut folyócska hídján, Lacsarákon át Mitrovicára jutunk, ahonnan a Timok-hadosztályra tragikusan végződött betörés óta a lakosság nagy része elment és ma sem tért vissza teljes számban. A szemben lévő szerb Mitrovicánál már erősebb határvédő csapatok állanak. Azért is erősebb itt a szerb határvédelem, mert lejebb a Száván Sábáéig — mi vagyunk Szerbiában az urak. Jarakra érünk. Földig lepörgött, felgyújtott házak, egyetlen lakó nélkül. Végigmegyünk a leégett község szomorú utcáin, de senkivel sem találkozunk azok közül, akik Jarakon laktak. De annál több a katona. Egyes, kevésbbé elpusztult, tető nélkül maradt falakat újra falaznak és lapos tetőt tesznek rá, téli szállásnak jó lesz. Mindenfelé kőművesek, ácsok dolgoznak. Óriási, szinte elképzelhetetlen itt a forgalom. A kocsik ezrei járnak ide-oda. Több száz szekérből álló municiós vonatunk jön Szerbiából újabb töltényekért és ágyulövegekért. A végnélkülinek látszó trén élelmiszerpótlásokról gondoskodik. Vöröskeresztes sebesültvivő kocsik sebesülteket szállítanak. Fürge utászok valamit javítanak a hídon. Csak úgy kúsznak egyik pontonról a másikra. Emitt végtelennek látszó deszkabarakkok készülnek, valamivel feljebb a monitorokra gurítanak nagy benzines és olajos hordókat. Sürgés-forgás, minden jele az ellenség közelségének. De ha ezt a kaleidoszkópszerű képet nem is látnám, az egymásba folyó ágyúzás, a gránátok sistergő útja, a gépfegyver zakatolása mind azt jelentik, hogy a közelben csata folyik. Jarakon tudtam meg, hogy a Jaraknál átkelt haderő, amely még szeptember 17., 18. és 19-én győzelmes csaták után elfoglalta Drenovácot, Tabanovicsot, Pricsinovicsot, Seváricét, Uzsicéig terjedő földterületet, erősen beleásta magát a földbe és valóságos földalatti folyosókat és alagutakat készített, hogy a döntő pillanatban minél jobban kihasználhassuk a helyzetet a magunk előnyére. A területi viszonyok a mi tűzvonalunkra nézve sokkal kedvezőtlenebbek, mint a szerbek oldalán és így sokkal erősebb fedezékekre van szükségünk, mint a szerbeknek, hogy a terepkülönbözet kiegyenlítődjék. Derék katonáink lépésről-lépésre közelebb jutnak az ellenséghez, mindig a föld alatt. Ha a jobbszárnynak sikerül néhány lépésre előbbre jutnia és magát ott beásnia a földbe, a centrum és a balszárny is iparkodik egy vonalba helyezkedni vele. Lépésről-lépésre kell minden talpalattnyi helyet meghódítani. Némely helyen kétszázötven, kétszáz, százötven lépésre áll egymástól a két sereg, mert mind a két rajvonal olyan erős, hogy összecsapás esetén a háború további folyamára döntő befolyással végződik az ütközet. Így érthető, ha a szerbek, látva a közeli döntést, földalatti csatornákat ásnak. Minden jel arra vall, hogy a legközelebbi órák megérlelik a döntést. Vannak helyek, ahol a két rajvonal csak nyolcvan lépésre van egymástól. Itt már csak a szuronyroham döntheti el az ütközetet. A szerbek által zárt egyik földalatti zegzugos folyosó már csak husz lépésre volt a mi rajvonalunktól. Katonáink meghallották az ásóvágásokat és éber figyelmük nagy bajtól óvta meg a földalatti csatorna környékén levő csapatokat. A szerbek a csatornával alá akarták ásni a mi rajvonalunkat, hogy azután ekrazittal fölrobbantsák. A készülő pusztítást katonáink megakadályozták és jövőre is lehetetlenné tették. Négy nappal ezelőtt egy kis csapatunk, amely már nagyon közel jutott az ellenséghez, kiugrott a fedezékek mögül és szuronyrohamot intézett az ellenséges lövészárok katonái ellen. A szerbek gyors tüzeléssel feleltek, de mi soraikban nagy kárt okozva, kikergettük őket az árkokból. Az elvégzett munka után katonáink visszavonultak rendes helyükre. A merész kirohanásnak csodálatos módon csak néhány sebesültünk volt az ára. A déli harctérről. A rajvonalból, okt. 25. Amióta szerb földön vagyok, pedig rövid ideje, az érzelmek igen sok változatán mentem keresztül. Amikor egy-egy szávaparti város kormos tszkei között meneteltünk, az a hitem támadt, hogy a mi seregünk remekül tud rombolni. De hamar meggyőződtem az ellenkezőjéről. Alig értünk ki a szomorú fészekből, előttünk kígyózott a csillogótükrű Száva, amelyen derék pionírjaink pontonhidat készítettek. A déli nap tűzött ránk, köröskörül mindenütt nyugalom honolt, amikor áthaladtunk a rögtönzött hídon és elértük a mocsaras és ingoványos vidéket keresztül szelő utat. Az utat csapataink készítették gerendákból, rőzsékből és homokzsákokból. Utunk mentén több helyen láttunk táborozó különítményeket és ahogyan előre haladtunk, folyton erősebben hallottuk az ágyuk moraját. A tiszta levegőben megfigyelő ballonokat lengetett a szél, hallatszott egy gépmadár kattogása is. Éreztük, hogy közel vagyunk célunkhoz. Mind sűrűbben találkoztunk kocsikkal, katonákkal. Végre beértünk egy megszállott szerb faluba, amely valóságos katonai tábor. Nyomorúságos, elszórtan lévő viskók, inkább ólak sorozata egy ilyen szerb falu. Néhány jobb épületén rajta a Vöröskereszt, ott vannak a tábori kórházak. Itt szállottunk meg éjszakára és itt figyelhettem meg, mennyire alkalmazkodik a magyar ember természete a viszonyokhoz. Alig állapodtunk meg a századunkkal, máris ropogó tűz mellé telepedtek a bakáink, nemsokára nyársra került a tarisznyában hozott szalonna, de hogy a szerb csirke miként került a zsírral kikent csajkába, annak csak Demeter káplár a megmondhatója. Ilyenformán jó hangulatban telt el első estém Szerbiában s amikor lepihent a század, a csillagok virrasztottak felettünk. Másnap bevonultunk a rajvonalba. Elől a fedezékekben közvetlenül az ellenséges rajvonal előtt, nyugodtan ülnek a bakák, pipáznak, beszélgetnek, ittott a földbevájt katlanokban tűzön kenyeret, szalonnát pirítanak és a fedett, szalmával felhintett Deckingokban levelet írnak haza a sorsukért remegőknek. Sehol semmi nyoma az ideges kapkodásnak, higgadtság, megfontoltság az egész vonalon, mintha a fütyülő golyók csak vak patronok volnának. Jut idő és alkalom a tisztálkodásra is. Századparancsnokom módját ejtette, hogy a Schwarmlinieben kutat áshassanak. Van tehát kitűnő ivó- és mosdóvizünk. Századom tisztjeinek palotái is itt vannak a rajvonalban, őszintén mondhatom, hogy bármely jómódú szerb kondásgazda megirigyelhetné tőlünk a lakásunkat. Ami kényelem a táborban elképzelhető, az itt megvan. Szalmával fedett fekvőhelyek, asztalok, székek, kályha, sarkán forgó ajtó, üvegablak és élelmiszerekkel elég dúsan felszerelt polcok. Még bevájt verandánk is van, amely fölé az erdő fái vetnek árnyékot s a golyók süvitése közben hulldogálnak a falevelek. Mégis mindnyájunk szivében rendületlenül él a hit, hogy győzünk, hogy nem jutunk a hulló levelek sorsára, hanem visszatérünk oda, ahol annyi szeretettel várnak bennünket. Naponta vannak esetek, amelyek ezt a hitet erősítik meg bennünk, szilárddá teszik meggyőződésünket, hogy ahol a személyes bátorságnál, ily ragyogó tanújeleit látja az ember maga előtt, nem lehet kétséges az eredmény. Mióta a század itt tartózkodik, bántó hatással volt reánk egy szalmakazal, amely alig húsz lépésnyire a szerb fedezékek előtt és száznyolcvan lépésnyi távolságban tőlünk, lehetetlenné tette a kilátást. Próbáltuk már felgyújtani világító pisztolyokkal, de hiába. Néhány nap előtt aztán az éjszaka sötétjében hirtelen világosság áradt, kinyílt nyugvóhelyünk ajtaja és jelentette a eugszführer: — Főhadnagy urnák alában jelentem, felgyújtottam a kazalt ! — Hogyan, pisztolylyal ? — Nem, gyufával. Amikor sötétedni kezdett, előre másztam és sikerült észrevétlenül megközelítenem a boglyát és felgyújtottam. A hatalmas lánggal égő kazal nagy zavart idézett elő a szerbek között, bevonták tartalékjaikat, őrületes ágyú- és puskatűz támadt. Nap-nap után megismétlődtek a hasonló vakmerő vállalkozások, amelyek mindig nagy riadalmat okoznak a szerbek soraiban. Hídrasi harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott november 2-án délben. Érkezett délután 4 óra 35 perckor. Orosz-Lengyelországban a harc folyamatban van. A San menti ütközetekben az oroszoknak különösen Rozvadovnál voltak nagy veszteségeik, ahol 460 orosz fogtunk el és három gépfegyvert zsákmányoltunk. Stary-Sambortól délre egyik harccsoportunk szintén négyszáz oroszt fogott el. Ezen területen és Turkától északkeletre támadásunk tovább haladt előre. Haffer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyett. Német hivatalos jelentés. Berlin, nov. 2. CWolff-ügynökség.) A nagy főhadiszállás jelenti november 2-án délelőtt. Keleten a helyzet változatlan. Egy orosz áttörési kísérletet Szittkehmen mellett visszavertünk. Győzelmes harcaink Csernovicon túl. Gsernovic, nov. 2. A Gsernovicból elvonuló oroszok nagyrésze nyugati irányban az országúton a Pruth balpartján Galícia felé húzódott. Zachlupe mellett a mieinktől vereséget szenvedve, fordulatot csináltak, hogy Russnevozielica felé törekedjenek. Mivel időközben a mi csapataink a Pruth jobbbpartját Csernovictól keletre megszállották, az oroszok veszedelemben forogtak. Hétfőn az orosz parancsnok szabad elvonulást kért, azonban elutasító választ kapott. Kedden a Pruth jobbpartján lévő magyar és osztrák csapatok és a Pruth balpartján, Zucskában álló oroszok között heves tüzérségi harc fejlődött ki, amelyben a délelőtt folyamán Csernovic nyugati részeire körülbelül ötven srapnett hullott le, anélkül, hogy emberéletben vagy vagyonban kárt okozott vona. A város lakossága a háztetőkről nagy érdeklődéssel nézte a küzdelmet. A mieink az orosz ágyukat elhallgattatták. Amikor többszáz kozák a zacskai cukorgyárból, ahol addig elsáncolva tartották magukat, kirohanást merészelt, ágyúink nagy pusztításokat okoztak köztük és azonnali viszszavonulásra kényszerítették őket. Szerdán és csütörtökön szünetelt a harc, pénteken ellenben újra kezdődött. A mieink ekkorra erősítéseket kaptak, átkeltek a Pruthon, észak felé kergették az oroszokat és sok foglyot ejtettek. Hadseregünk állapota kitűnő. Bécs, nov. 2. A Sonn- und Montagszeitung haditudósítója jelenti. A legutóbbi megfigyelések és a hadsereg csapatainál legutóbb tett látogatások impresszióit összefoglalva, megállapítható, hogy az osztrák-magyar hadsereg állapota kitűnő. A jelenlegi helyzet a további akciók alakulását illetőleg kedvező reményekre jogosít. A folyamatban lévő harcokban helyzetünket mindennemű pótlásokkal is alaposan megjavítottuk. A haditudósító tudomása szerint az oroszok a legtöbb városban, mint az általa utoljára meglátogatott Dembica, Brezov, Przevorsk, Jaroslav városokban kevés kárt tettek. Orosz foglyok elbeszélik, hogy a még megszállott községekben a középület