Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-29 / 301. szám
1914. november 29.,Vasárnap. PESTI HÍRLAP 15 X' Alapi hirek. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Szeitsük a hadig vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! -t — (Lapunk mai száma) 48 oldal terjedelmű. A melléket tartalma: Visszhang egy vezéresszkre. Irta: v. s. — A tárcában: A csurapé. Irta: Váradi Antal. — Háború és házasodási kilátások. — A vaskereszt. — A tengeralatti ágyű. (A legujabb torpedószerkezet.) Irta: Dr Szaffka Tihamér. — Oroszország kaukázusi hadereje. — Valjevó. — Harcosok a fagyban és a hóban. — A görögtűztől a trinitrotoluolig. — Mit kockáztat Oroszország. — Szanitécek. — Irta: Bács Imre. — Katonai rovat. — Regénycsarnok. — Szerkesztői üzenetek. — Közgazdasági szerkesztői üznetek. — Kertészeti üzenetek. Irtt: Kardos Árpád. — Kivonat a hivatalos lapból. — Napirend. — Apróhirdetések. — (Személyi hirek.) Fürstenberg Károly spanyolországi nagykövetünk és felesége, Festetich May grófnő, Keszthelyről Madridba utazott. Windischgraetz Károly herceg és felesége, Festetich Alexia grófnő, Keszthelyről Bécsbe utazott. — (Kitüntetés.) Zágrábból jelentik: A király Subotics Józsefnek, az országos kormányhoz beosztott főispánnak, saját kérelmére történt nyugdíjazása alkalmából, sok évi hit és buzgó munkája elismeréseül a Ferenc József rend lovagkeresztjét adományozd. — (Kossuth Ferenc hagyatéka.) Kossuth Ferenc tudvalevőleg a tulajdonában volt történelmi relikviákat és muzeális jellegű tárgyakat végrendeletileg felosztotta a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Cegléden létesítendő Kossuth-szoba között. Hagyatékában azonban ezenkívül is nagymennyiségű művészi anyag maradt, amely a megboldogult nagynevű politikust mint kiváló izlésű amatőrt és szenvedélyes gyűjtőt mutatja be. E tárgyak jóformán országos hírűvé tették Kossuth Ferencnek Gresham-palotabeli lakását, melyből túlontúl nagy méretei miatt özvegye a napokban kiköltözködött, egyszersmind, engedvén az ország minden részéből Kossuth Ferencre vonatkozó emléktárgyak iránti érdeklődésnek, elhatározta, hogy e tárgyakat aukcióra bocsátja. A gyűjtemény minden egyes darabja rávall volt tulajdonosának előkelő ízlésére. Különösen a keramikai rész fog meglepetésképen hatni. Ennek nagy részét Kossuth Ferenc még olaszországi tartózkodása alatt szerezte. Kim Lasló két darab két antik nápolyi porcelláncsoport, melyek közül az egyik a „Sabiniek elrablását", a másik a „farnesei bikát" ábrázolja; ezekhez számos faenzai, urbinói és delfti keramikai tárgy, csatlakozik. Az érdeklődők örömmel fogják venni a hagyatékban talált nagyszámú apró szobrot, antik órákat, pompás régi tükröket, számos szép bútort s textilneműt A képek között Parlaghy Vilmának egy bravúros festménye is fog szerepelni. A nagyszabású hagyaték aukciója december elején lesz. Az aukciót egy hétig tartó kiállítás előzi meg. A kiállítás és aukció rendezésére Kossuth Ferenc özvegye a Szent György Céh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületét kérte fel, mely Üllői úti termeiben mutatja be a rendkívül érdekes és tanulságos kollekciót. (Vadászati segélyek.) Báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter az ország területén jóváhagyott alapszabályokkal működő vadásztársaságokat a közigazgatási bizottságok útján most hivatalosan értesítette,hogy a hasznos vadak tenyésztését eleven vadak természetben való kiosztása vagy állami pénzsegélyeknek adományozásával, a háborús helyzetre való tekintettel, az idén nem támogathatja. — (ilösök halála.) trárói Szabó Lajos alezredes, a hadi ékítményes katonai érdemkereszt tulajdonosa, mint a veszprémi 31. honvéd gyalogezred helyettes parancsnoka, negyvennégy éves korában, október 22-én az északi harctéren, Jaroslav közelében, rajvonalát személyesen vezetve, ellenséges golyótól halántékon találva, hősi halált halt. Ideiglenesen ott pihen a harcok mezején, a pelkinjei temetőben. (Festők a harctéren.) Ismeretes, hogy a német császár kívánságához képest több festő tartózkodik a harctereken, akikre az a feladat vár, hogy a háború egyes nevezetesebb mozzanatait majdan megfessék. Egyedül a nyugati harctéren kilenc festő tartózkodik, köztük Ernst Vollbehr, a hírneves festőművész, aki egy ismert bajor publicistához intézett levelében érdekesen írja le a festők tábori életét, működését s a veszedelmeket, melyeknek ki vannak téve. Már az első napokban oly nagy hatással voltak reá a háború eseményei, hogy képtelen volt a munkára. ő, aki az afrikai német gyarmatokat nem egyszer járta be ezernyi veszedelmek közt. Ám az afrikai utazások eseményei össze sem hasonlíthatók a mai, roppant elkeseredettséggel dúló háború jeleneteivel. Egy izben fölkereste a san-quintinoi katonai kórházat, ahol sebesült zuávok, turkók és szenegáliak feküdtek. — E tarka, festői ruházatú emberek láttára — írja Vollbehr — fölébredt bennem az afrikai képek festője. Azokat a vad, exotikus arcokat, amelyeket oly sokszor festettem meg Afrika izzó napfényénél, legott felismertem s ezúttal is megörökítettem közülük egynehányat. A tábori kórház volt működésem első szintere, mint csataképfestőnek. Ám a császár nem evégett hivta meg Vollbehrt a főhadiszállásra! A kórházi jelenetek megfestése csak előtanulmány volt a megfestendő grandiózus csataképekhez. — Mindig közelebb és közelebb értünk az ellenség hadállásaihoz — írja a művész — és már a fronton voltunk, mikor egy délelőttön odaérkezett von Heeringen tábornok és meghívott a tűzvonalba, hogy színről-színre lássam az ütközetet. Nem kellett kétszer mondania! Az a É£ondolat, hogy a háború leheletét közvetlen kötetről fogom érezni, valami kimondhatatlan boldogsággal töltött el. A veszedelmekkel nem törődtem! Von Martens tábornok maga mellé ültetett az autójába, melynek pöfögése és zakatolása elnyomta a puskák ropogásának zaját. Megállottunk. Leszállottunk az autóról, melyet nyomban fedezék alá vittek. A kíséretünkben volt katonák a lövészárokba bújtak ki, mi pedig, elhaladva a mozsárágyuk mögött, amelyek csak úgy okádták a tüzet, a sánchányások megkerülése után egy dombon álló félszerben helyezkedtünk el, ahol a tüzérség megfigyelőállomása volt. Itt leheveredtünk a szalmára. A megfigyelés céljára lyukat vágtunk a félszer falába, melyen át messzelátó és a tüzértisztek magyarázata segélyével fázisról-fázisra pontosan végigszemlélhettem az ütközet lefolyását, melyről vázlatokat készíthettem. Ám ez nem járt veszedelmek nélkül. Igazán át kellett esnem a tűzkeresztségen: jobbról-balról csak úgy röpködtek körülöttünk a gránátok! Mialatt rajzoltam, a mi ágyúink lövegei üvöltve röpültek el fejünk fölött," hogy fölkeressék az ellenség sorait, amelyekben, miként tisztán kivehettem, irtózatos rendeket vágtak. Az előttünk elterülő térséget kiváltképen szapora tűz közé fogták az angol és a francia ágyuk. Lángok csaptak föl előttünk. Egy gránát-szilánk egyik tisztünket súlyosan megsebesítette. Oly közel voltunk itt az ellenség hadállásához, hogy a félszertől alig néhány méternyire hevert egy turkó feloszlásnak indult bűzlő holtteste. Katonai léghajókból is megfigyelhette a művész az Aisne melletti ütközet lefolyását. — Az ellenség nem volt tekintettel reám és ugyancsak szórta felénk a golyókat, mert nem tudhatta, hogy a léghajó kosarában egy festő folytatja békés működését . . . Ez a békés munkálkodás azonban csak előkészítő, bevezető munkája a megfestendő képnek. A csatatéren a festő ceruzával és színekkel sebtében megrajzolja az egyes érdekesebb helyzeteket, a gyors vázlatból azonban majd csak a műteremben lesz mestermű. (Bátor tengerészkapitány.) Még október 10-én történt, hogy az Indeficienter hajóstársaság Magyar nevű gőzöse a nyílt tengeren, monta Parnata közelében rettenetes boraviharban megmentette a hullámokkal küzködő Vincensino chioggiai olasz vitorlást. Mivel a mentés az osztrák vizeken történt, az olasz kormány utasította trieszti konzulátusát, hogy a főkonzul menjen el a trieszti tengerészeti hatósághoz és a hatóság feje előtt ünnepélyes formában személyesen fejezze ki a hajótulajdonos és az olasz királyi kormány köszönetét és háláját azért a nehéz körülmények között véghezvitt, önfeláldozó, bátor mentésért, amelylyel Sgardelli tengerészkapitány, a Magyar parancsnoka megakadályozta a Vincensino vitorlásbiztos elpusztulását. A trieszti tengerészeti hatóság elnöke, Delles államtanácsos most mindezeket hivatalos ügyiratban közölte Sgardelli tengerészkapitánynyal, aki olasz neve ellenére is magyar ember és testvéröcscse a Budapesten is jól ismert katonai irénak: Sgardelli Cézár honvédszázadosnak. — (A birodalmi kancellár Berlinben.) Berlinből táviratozzák: Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár ma reggel ideérkezett. — (Uj titkos tanácsosok.) Bécsből jelentik: őfelsége Sipeky Balázs Lajos rozsnyói püspököt, Várady L. Árpád kalocsai érseket és dr Bauer Antal zágrábi érseket valóságos belső titkos tanácsosokká nevezte ki. (A sebesültek könyvei.) A főváros lakosságához és az ország népéhez intézett fölhívások egyike arra kérte a közönséget, hogy a sebesülteknek való könyveket, folyóiratokat és lapokat ajándékozzon. Ennek a kérelemnek az volt az eredménye, hogy november 15-ig összesen 47.760 könyvet és füzetet küldöttek be, tehát többet, mint amennyi egyes nyilvános könyvtárakban található. Itt, ha mindjárt kuriózumképen is, meg kell említenünk, hogy a nálunk összegyűlt könyvek legnagyobb része német nyelvű és hogy ezek között a magyar munkák szinte eltörpülnek. Ami az összeadott könyveket illeti, azoknak irodalmi értéke meglehetősen különböző. A színvonalon állókon kívül vajmi sok a ponyvatermék, úgy hogy ezeknek egy részét nem is adják át a sebesülteknek. Ebből persze az is következhetik, hogy a különböző kórházakba került olvasmányok bizonyos tekintetben nehezebbek, mintsem hogy azokban az igen kis műveltségű katonák örömüket találnák, ami esetleg arra is megtaníthat, hogy a katonák egy részét az irodalomnak aligha nyerik meg, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a nép egyszerű fiai leginkább azokat a műveket olvassák, amelyek a nagyfejűek szerint csakis eldobásra érdemesek. A 47.760 darab könyvet, füzetet és folyóiratot könyvtárilag rendezték, ami igen sok időt és munkaerőt vett igénybe. Addig persze, amíg ez a munkálat eltartott, a sebesültek várhattak az olvasmányokra és megtanulhatták, hogy nem annyira az olvasmánynyújtás gyorsaságára, mint inkább a könyvek katalogizálására kell tekintettel lenni. Máskülönben a rendezés végleg mégsem vesz kárba, mert az egyes kórházaknak küldött könyveket azok megtartják s ily módon állandó könyvtárhoz jutnak. A kimutatásban, amely az ajándékozott és a szétküldött könyvekről számol be, az osztrák posta szűkkeblűségéről is szó esik. Ez a posta ugyanis, amely egy ideig portómentesen szállította a sebesülteknek szánt olvasmányokat, időközben meggondolta magát és most már a portómentességet visszavonta. Ezt alig lehet megjegyzés nélkül hagyni, mert hiszen az derül ki belőle, hogy amíg az ország nemesszívű lakossága minden irányban meghozza áldozatát, a kincstár egyes vállalatai a legridegebb álláspontra helyezkednek. A beérkezett könyvek között igen sok az olyan, amelyeket a budapesti nagy könyvkiadók bocsátottak a sebesültek rendelkezésére. Így például a Pesti Hírlap tulajdonosai 3000 kötettel gazdagították a kórházak könyvtárait. (A fertőtlenítő dohányfüst.) Már évtizedek előtt megállapították neves orvostanárok, hogy a kolerabacilusok legbiztosabb megölője a dohányfüst. Ezért a mostani háborúkban is elsőrangú fontossága van annak, hogy minden katona pontosan megkapja a maga rendes napi dohányporcióját. A katonák rendes dohányellátásáról az ország különböző dohányjövedéki igazgatóságai gondoskodnak. Ennek a pontos dohányellátásnak köszönhetjük, hogy a mi hadseregünk az Oroszországból behurcolt kolerával szemben meglehetősen immúnisnak mutatkozik. (A kolera.) A belügyminisztériumhoz pénteken érkezett jelentések szerint Thurzófalván (Trencsén megye) egy, Munkácson (Beregmegye) és Hódelen (Zólyom megye) két-két, Pozsonyban négy koleraesetet állapítottak meg. A felsorolt kilenc eset közül a pozsonyi négy galíciai menekültek, a többi eset pedig a polgári népesség körében fordult elő. A katonai betegmegfigyelő állomások közül a munkácsiba tizenhét, a budapestibe és a debrecenibe két-két, a losonciba egy kolerabeteg katonát helyeztek el. (Az Andrássy úti Nagy Áruház fűszerosztálya) e héten a következő árakat teszi közzé: I. rendű erdélyi dió kilója 88 fillér, kocka cukor a kilós dobozban kilója 94 fillér, I. rendű rózsa burgonya kilója 12 fillér, makói hagyma kilója 38 fillér, I. rendű cukorborsó literes dobozban 90 fillér, I. rendű molfeta mandula kilója 380 fillér, aranysárga mazsola kilója 320 fillér, llerz vagy Dozzi szalámi kilója 560 fillér stb. A húscsarnok mult heti olcsó árai érvénynek. V. emelet, Luft.