Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-06 / 65. szám
1915. március 6., szombat, PESTI HÍRLAP Olaszország közölte az angol nagykövettel álláspontját a1 Dardanella-kérdésben. Zürich, márc. 5. Az a hivatalos közlés, amit a római angol nagykövet Salandra miniszterelnöknek és Sonnino külügyminiszternek tegnap tudomására hozott, kifejti, hogy milyen szándék vezeti a hármas entente államait a Törökország ellen megindított akciójában és hozzáteszi, hogy Londonban és Párisban Olaszország keleti érdekeit a legtávolabbról sem akarják érinteni. Az angol nagykövet azután tudakozódott Olaszország szándékai felől. Salandra és Sonnino megköszönte az angol nagykövet felvilágosításait és megígérte, hogy huszonnégy órán belül válaszolni, fog. A tegnapi minisztertanács nyilván ezzel a kérdéssel foglalkozott. Este a miniszterelnök tudatta az angol nagykövettel az olasz kormány válaszát. Oroszország aspirációja a Dardanellákra és Konstantinápolyra. — A román és bolgár idegesség. — Kopenhága, márc. 5. A Fitecs február 25-iki száma vezércikkben foglalkozik a Dardanellák kérdésével és visszatér Sasonov külügyminiszternek február 9-én a dumában mondott beszédére. A lap ezeket írja: — Külföldön a legnagyobb figyelmet a beszédnek az a paeczusa keltette, melyben a miniszter arról beszélt hogy Oroszorsátig kivívja a Dardanellák birtokát. A külföldi, különösen a közép-európai sajtó a miniszter nyilatkozatát úgy fogta fel, mint egyenes rámutatást a Dardanellák és Konstantinápoly küszöbön álló sorsára. Hogy orosz részről már megtörténtek a szükséges lépések e cél elérésére, az kétségtelen, különösen ami a diplomáciai lépéseket illeti. Bizonyság erre már maga az a tény is, hogy a miniszter lehetségesnek tartotta erre vonatkozólag a dumában határozott kijelentést tenni. Ami a kérdés katonai oldalát illeti, az egyesült angol-francia hajóraj már azon van, hogy a Dardanellákba való behatolást kierőszakolja. Természetes, hogy Oroszország, ha az alkalmas időpont elérkezik, részt fog venni a Konstantinápoly ellen való katonai operációidban. A legutóbbi jelentésekből ítélve, a szövetségesek operációi a Dardanellák ellen még hetekig, talán hónapokig is elhúzódhatnak. Oroszországnak mindenesetre még van ideje, hogy mindennemű előkészületeit befejezze, csak ezt az időt nem szabad felhasználatlanul hagynia. A lap elismeri a kérdés szerencsés megoldásának nehézségeit. Már az eddigi stádiumban is a tengerszorosok és Konstantinápoly kérdésének fölvetése kétségtelenül észrevehető elhidegülést idézett elő Oroszország romániai és bulgáriai híveinél. Még Take Ionescu is, aki mindig nyomatékosan hangoztatta, hogy Romániának a hármas entente hatalmaival kell együtt haladnia, azt a határozott álláspontot foglalja el, hogy a tengerszorosok kérdésének egyetlen lehetséges megoldása, a tengerszorosok semlegessé tétele, vagyis olyan megoldás, mely reánk legkevésbbé kedvező. Diamandi, a hármas entente másik híve, nyíltan hangoztatja, hogy Sasonov beszéde Oroszországnak a Dardanellákban való szerepéről igen erős hatást tett és idegességet idézett elő a románoknál, sőt tovább megy és kijelenti, hogy az együtthaladás legbuzgóbb szószólói is ez alkalommal hallgatásra lesznek kényszerítve, ha a Dardanellák kérdésében való döntésnek talán olyan formája lesz, amely Románia jövőben való érdekeivel ,egyenes ellentétben áll. A lap így folytatja: A Diamandi által hangoztatott idegesség nemcsak Romániában észlelhető, hanem az utóbbi időben nyilván átterjedt Bulgáriára is. Természetes azonban, hogy sem a román, sem a bolgár idegesség nem tarthatja vissza Oroszországot nemzeti feladatainak teljesítésére valótörekvésétől. Van azonban másik csillapító eszköze A Dardanellák „erődei." A Dardanellák, az öregek Hellespontusa, az utóbbi napok eseményei folytán különösen az érdeklődéshomlokterébe kerültek. Hogy az ott folyó harcokról valódi képet alkothassunk, meg kell vizsgálnunk kissé az angol győzelmi jelentéseket A Reuter-ügynökség egész sereg „erőd" elpusztítását jelenti. Ezek az elpusztított erődök pedig nem egyebek régi erődítményeknél. Seddíl Bahr, Kum Kale, Elles és Orkhanje, valóban az ismert Dardanella-erődök. Jeddil Bahr és a szoros legkeskenyebb részén fekvő Kaleh Sultaníe erődöket II. Mohamed szultán építtette 1162-ben, Kum Kale és Kilid Bahr erődöket pedig Ahmed Köprüli nagyvezér 1659-ben. Nagy massszív kőépítmények ezek, melyet később sokszor újra építettek. Fel vannak ugyan szerelve, részben azonban már egyébként is el voltak hanyagolva. Az ezen kívül említett Dardanus erőd pedig nem más, mint egy kis falu az ázsiai parton. Könnyű beláthatni, hogy ezeknek az „erődökének a modern hajóágyúk tüzelésével szemben a legrövidebb idő alatt el kellett csülök. Lényegesen másként áll azonban a dolog az 1886 óta újra épített parti erődökkel és ütegekkel, melyek legnagyobbrészt a Csanak-szorosnál és ezenkívül az egész vonalon elszórva feküsznek. Ha a törökök itt modern,a dombok mögé rejtett ostromágyúkból álló ütegeket helyeztek el, úgy a hajók sziktüzelő ágyúival ezeknek mit sem kell törödniök. Velük szemben még a legjobb hajótüzérség is egyenesen tehetetlen. Az ostromágyuk hatása, a hajók páncélzatának leggyengébb részét, a fedélzet páncélzatát találja. Az ostromágyuk találóképessége, a közvetett beirányzási mód és a lövedékek hosszú repülési ideje következtében a mozgó hajókkal szembeni természetesen mindenesetre nagyon alászáll. Viszont a hajók lövéseimegközelítőleg semmoly értékesek, az idegességnek, szomszédaink és esetleges szvetségeseink nemzeti feladataira fordítandó ngyobb figyelmünk volna ez a másik eszköz. Arra, hogy Oroszország katonai operácikót kezdjen a tengerszorosok ellen, az alkalmi pillanat még nem érkezett el. Ezért nem szaba időt mulasztani a diplomáciai élőmunkában. Dicmandi azt a reményét fejezi ki, hogy a pétervai és bukaresti kormányok lojálisan és barátságosan fogják tárgyalni a tengerszorosok kérdéséts hogy ilyen módon minden félreértést el lehet majd oszlatni. Mi is reméljük, hogy ez a kérdés Oroszország szomszédaira kielégítő megoldást fog nyerni, még akkor is, hogy ha Oroszország nem egyezik bele az innen-onnan kívánt semlegesítésbe. (Itt acenzúra körülbelül tíz sort törölt a cikkből.) Bulgária és a Dardanellák. Berlin, márc. 5. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Kreutz-Zeitung egyik munkatársa Szófiában,beszélgetést folytatott egy volt bolgár miniszterrel, aki a kormány szándékáról jól van értesülve és nemsokára valószínűleg ismét akut szerepet fog játszani. Bulgáriának magatartását az oroszoknak konstantinápolyi terveire vonatkozólag a volt miniszter így jelölte meg: — Ez a terv Bulgáriában a legszélsőbb ellenállásra, elkeseredett ellenállásra fog találni. Minden bolgár életét fogja azért latba vetni, hogy Konstantinápoly ne legyen oroszszá." Egyetlen épeszű és hazafiasan gondolkozó bolgár előtt sem lehet kétséges, hogy azonnal Törökország oldala mellé állunk, hogyha az oroszok Konstantinápolyt el akarnák foglalni, mint ezeké az ütegeké. *Az ilyen támadásoknak a jól megerősített partok elleni hatástalanságára jó példa Alexandriának 1883-iki tíz órán keresztül tartott bombázása, mely úgyszólván teljesen eredménytelen maradt. Ha, mint a Reuter-ügynökség jelenti, a Dardanellák elleni támasz -, eddigi eredményei a fentebbi középkori erőditmésok elpusztításában állanak, úgy a hármas-entente ezzel nem idézhet elő valami nagy hatást. Ellenségeinknek a nyugati és keleti harctereken való több mint kedvezőtlen helyzete azonban arra kényszeríti a szövetségeseket, hogy legalább egy másik, kevésbbé ellenőrizhető helyen arassanak látszólagos sikereket, hogy ezáltal az otthoni hitelezőknek port hinthessenek a szemébe. Az angol-francia és orosz adózók ugyanis mindjobban belátják, hogy az óránkénti győzelmi jelentésekben, melyek ugyanoly állandó stratégiai visszavonulásokkal vannak egybekötve, némileg kételkedniük kell. A kaukázusi harcoka t — Török hivatalos jelentés. — Konstantinápoly, márc. 5. A főhadiszállás jelenti: A kaukázusi arcvonalon egyes előőrsök harcaitól eltekintve, semmi sem változott A többi arcvonalról sincs erilítőére-. méltó jelenteni való. Azellenséges flotta ma egy ideig tüzelt a Dardanellák bejáratánál felállított ütegeinkre, de eredmény nélkül tudatlanok, felszínesek szereplése a politika terén is nehezebbé fog válni s a lelkiismeretes , komoly szavak , nagyobb visszhangra fognak találni. Gondolkodó ember előtt nyilvánvaló, hogy ez a háború nem holmi elháríthatatlan végzet folyománya — mert ha úgy fogjuk föl ezt a háborút, akkor kénytelenek vagyunk minden eseményt fatalista, minden emberi igyekezetet céltalan dőreségnek bélyegző szellemben fogni föl — hanem emberi tökéletlen sérek s elsősorban politikai hibák eredménye. Nem egy ember vagy embercsoport, nem is egy állam, egy fejedelem, egy kormány vagy egy államférfi bűne:ez a háború,hanem téves és bűnös indulatok, elméletek, intézmények egész szövedékének terméke... S ezért tévedés is szerintem, ha a háború igazi okaiul személyeket, akár jogiakat, akár fizikaiakat pécézünk ki: nem Anglia, nem Delcassé, nem Nikolajevics nagyherceg az igazi bűnös, bár bűne mindegyiknek van a háború körül. Maguknak a társadalmaknak és államoknak gazdasági és politikai szerkezetében kell keresni azokat aforrásokat, ahonnan a háborúban kirobbanó feszültségek származtak. Egy más alkalommal részletesen éskimerítőbben fogom ezeket az okokat fölsorolni: az imperialista kapitalizmus, egyes,nemzetek" túlzott nacionalizmusa s egyes államok nemzeteket, elnyomó politikája, a diplomácia parlamenti ellenőrzéstől ment zárkózottsága, az államfők hadviselési joga, ezek s még mások érlelték meg s robbantották ki a háború veszedelmét. Csupa oly probléma ez, melyek körül különös hevességgel fog dúlni a háború utáni felelősségteljesebbé és mélyebbé érlelődendő politika. 5