Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
1913. május 1., szombat. PESTI HÍRLAP vívott harcokban a németek elfogtak negyvenhárom tisztet, köztük három ezredparancsnokot és négyezer főnyi legénységet. Ez a siker a további hadműveletek szempontjából különösen figyelemreméltó. Jelentőségét megmagyarázza egyetlen körülmény: a verduni záróerődökhöz közelebb jutottak a németek. Az Argonneohban is szép sikert arattak a német fegyverek, a Champagneban pedig minden francia ellentámadás ellenére is meg tudták tartani a két nap előtt elfoglalt ezer méter hosszúságú és háromszáz méter szélességű erődcsoportot. A nyugati harctér minden eseménye arra mutat, hogy az óriási erőpróbában impozáns fölényben vannak a németek, míg a franciák és angolok határozottan az ellankadás jeleit mutatják. ©r©g2 m&rctér: A vezérkar jelentése. Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 ápr. 430-án, érkezett este 5 órakor.) Az általános helyzet változatlan. A nap folyamán ágyúharcok és csatározások voltak. Az Orava és az Opor völgyében az oroszok újabb heves éjjeli támadásait, éppúgy, mint az előbbieket, az ellenség súlyos veszteségei mellet visszavetettük. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, ápr. 30. A nagy főhadiszállás közli ápr. 30-án: Oroszország északnyugati részében operáló haderőnk elő csapatai tegnap széles arcvonalban elérték a dünabergeibaui vasútvonalat. Komoly ellenállást az azon a vidéken levő orosz csapatok, köztük a Memel elleni rablóhadjáratban résztvevők maradéka, eddig seholsem kísérlettek meg. Jelenleg Szave körül vannak harcok folyamatban. Kálváriánál az oroszok nagyobb támadásai nagy veszteségük mellett meghiúsultak; 5 tiszt és 500 főnyi legénység sebesületlenül került a kezünkre. Tovább délre is Kalvaria és Augusztáv közt kudarcot vallottak az oroszoknak ellenünk intézett előretörései. A legfőbb hadvezetőség. Német offenzíva a Niemen-Bohrvonalon. Bécs, ápr. 30. — A Pesti Hírlap tudósítóidtól. — A „Reichpost" haditudósítója jelenti Suvalkiból: Az utóbbi nyolc nap alatt, a kedvező időjárás ellenére, abszolút nyugalom uralkodott az egész Niemen- és Bobrvonalon. Német részről megállapítást nyert, hogy az orosz front mögött, különösen az utolsó három nap alatt, nagy csapateltolások történtek. Az ellenség, mely némely ponton alig háromszáz lépésnyire fekszik állásainkkal szemben, hadállásait nagyon erősen kiépítette és drótsövény-akadályokkal alaposan megerősítette, amiből következtetni lehet arra, hogy hosszabb pozíció harcra készül. Naponkint jönnek át szökevények, jóllehet erősen kiépített akadályaink még a barátságos szándékú közeledést is nagyon megnehezítik az illetőknek. Hogy ennek ellenére nem múlik el nap, hogy kisebb vagy nagyobb szökevénycsapat ne jönne át, mutatja az oroszok fáradtságát. Az orosz csapatok nagyobb része, mint azt kétségtelenül megállapították, a még kevéssel ezelőtt bevonult 1915-ös évfolyam újoncaiból áll. Ma reggel négy óra tájban mindkét részről heves ágyúharc kezdődött az egész fronton. A harc még most, délután hat órakor is, tart. Több helységet, melyet az oroszok megszállottak, lövegeink felgyújtották. Az orosz tüzérség tüzelése a korábbi teljesítményéhez képest feltűnően gyenge, s tüzérségi hiányra mutat. Tüzelésüknek oly silány az eredménye, hogy dacára a többnapos i x.z orosz front ujabb behajlítása Kelet-Galiciában és Bukovinában. Pétervár, ápr. 29. (Genfen át.) A Temps külön tudósítója táviratozza: Az osztrák-magyar fronton az ellenség előnyomulása következtében az orosz vezérkar a harcvonal újabb behajlítását rendelte el. A Kelet-Galiciában és Bukovinában álló orosz szárnyat legnagyobbrészt visszavonták. Az orosz előnyomulás megakasztása céljából az ellenfél erős nyomást akar kifejteni a keleti szárny ellen. A kárpáti német déli hadsereg vezérkari főnökének nyilatkozata. Berlin, ápr. 20. Aage Madelung a Berliner Tageblatt-ban közli a Kárpátokban harcoló német hadsereg vezérkari főnökével folytatott beszélgetését. A vezérkari főnök a következőket mondotta Aage Madelragnak: — Támadásainknak állandó sikereik voltak és az oroszokat visszavertük. Most különben pihennek az oroszok. Nagy túlerővel támadtak és most kénytelenek pótolni óriási veszteségeiket. Hogy meddig fog ez a nyugalom tartani, azt senki sem tudja megmondani, mert senki sem tudja, hogy az oroszok mit fognak tenni. Azt pedig, hogy mit fogunk mi tenni, nem mondhatom meg. Azt látja, hogy támadunk. E beszélgetéshez Aage Madelung még hozzáteszi, hogy tényként tekinthető az, hogy az oroszoknak a kárpáti hadjárat rengeteg veszteségükbe került, ami annál fájdalmasabb rájuk nézve, mert céljukat nem érték el mégsem, sőt ma még messzebb állanak attól, mint valaha. Ma már feltétlenül kizárt dolog, hogy az oroszok átjöhessenek a Kárpátokon. Most, hogy legjobb harcosaik ezreit feláldozták, valósággal tékozol - A halálhintó. Irta: ALBA NEVIS. "A fiatal Bauer, azon gyűrötten, kőszönfüstösen, ahogy a bécsi gyorsról leszállt, — csak ép a kabátját, kalapját aggatta rá az előszoba garderobe-jára, — sietett be az édesapjához: — Na, — sóhajtott az öreg megkönnyebbülten, — végre-valahára! Már azt hittem, el se jössz! A fiatalember melegen csókolta arcon: --- Miért csinálsz rosz vicceket, apa? . . . Mert reméltem, az a távirat csak tréfa volt. Haza akartál csalni! Az öreg meghökkent, felhúzta a vállát és kelletlenül felelt: — Tréfa? Egyáltalán nem._ Azt hiszem, látod, hogy komoly dologról van szó. A fiú ránézett egy percig, hűvösen Vizsgálón, szinte rosszakaró szemmel, nézte a diszes Ferenc Józsefben feszengő, kövéres testét, petyhüdt arcbőrét, melyet a friss borotválkozás szappana, púdere, Eau de Cologne deverse-je színezett át. Nézte a gyönyörű, halk, hajlós lakkcipőit, nyakkendőtűje ünnepi brilliánsát és nem tehetett róla: kénytelen volt tiszteletlent, keserűt, hangodat kacagni: — Csakugyan, apa, olyan vagy, mint egy vőlegény! Hirtelen háttal fordult, kinézett az ablakon: a nagy kert, — ameddig csak ellátott a szeme, — deres volt és olyan szomorú, mint egy kuszált, ősz bajusz. Ősz bajusz, melynek a fehérsége nem csillogó, de fakults sárga. — Csak ezért jöttél? — kérdezte az öreg és harag dobolt át a szaván. A fiú megfordult, összefonta a két karját a mellén, állt gőgösen, mint egy római szobor, farkasszemet nézett az apjával. — Hát kell ez? — kérdezte, — mindenáron meg kell ennek történni? Szükséged van rá, hogy hatvanéves korodban újra Az öreg cigarettára gyújtott. — Kérlek, — szólt, — egyáltalán nincs ellenemre, ha teljes higgadtsággal, objektíven, komolyan beszélünk erről a dologról. Nagyon sok időnk nincs, de annyi mégis lesz, hogy a helyzetet tisztázhassuk. Ülj le Pista és gyújts rá te is. Szembeültek egymással. Az öreg a, nagyszerű íróasztala mellett, elnyújtva is sápadt kezét a súlyos ezüstkészletek, kristálynehezékek, színes és fekete márványszobrocskák között. A fiú egy mély bőrszékben, búsan, összeesetten, majdnem eltemetkezve. — Hát először is, — kezdte az öreg, — még nem vagyok hatvanéves, csak ötvenhat . . . Ez a négy év, ami más esetben nem sokat jelent, az én koromban végtelenül fontos! Tudom, hogy a lemondás, az öregség, a minden vége és a semmi kezdete itt leskelődik az ajtóm előtt, de addig még van egy kis időm . . . sok időm! Négyszer háromszázhatvanöt napom van. Ha e rohanó négy év gyeplőjét erősen, keményen a markomba fogom, ha sietek élni, ha jól kihasználom az időt, ezzel az öntudatos, kiszabott négy esztendőmmel majdnem érek annyit, mint sok bolond az elpocsékolt fiatalságával. sodj! Helyes. De muszáj, hogy megháza- Nem. Talán nem is volna muszáj. De — lehet! Megengedhetem magamnak azt a nagyszerű fényűzést, hogy a vágyam szerint cselekedjem. A lelkem vágya szerint! Édes fiam, szeretném, ha most nem a fiam lennél, hanem egy vadidegen, aki elfogulatlanul látja az igazságokat. Akit nem mar, nem kínoz, nem tesz vakká, részvétlenné az a fájdalmas tudat, hogy drága, ezerszer szent, halott anyja helyét egy más, idegen nő foglalja el majd az asztalnál, a hálószobában, az apja oldalán! Szeretném, ha senkim lennél, hogy elpanaszolnám neked: milyen rettenetes az egyedüllét. Milyen sivár, üres, kongó, — özvegységem három esztendeje óta — a ház. Milyen kevés örömet nyújt így az élet, a pénz. Hogy mily nehéz elnyelni azokat a szavakat, amiket odaadnék valakinek, aki megnézné, megforgatná őket, játszana velük, mint a gyerek a tarka kavicsokkal . . . Sokszor az is riaszt, hogy beteg leszek, a mahagóni ágyamban fekszem majd egyedül és ha gyengülök, vagy hatalmasodik a lázam, reszketni fogok félelmemben s azt gondolom: jaj, most meghalok és nincs, aki egy kis igaz szánalommal megfogja a kezem, elsimítsa a hajam, aki elbúcsúzzon tőlem . . . aki könyörögve, kényszerrel lecsukja a szemem héját! — Ne erről beszélj, ne erről! — De igen, erről kell beszélnem. Arról, hogy néha éjjel is fékezzenek, mert úgy hallom, nyikorog az ajtó és macska-nesztelenül suhan valaki felém. Nincs annyi erőm, am i harcnak, semmi veszteséget sem tudtak a németeknek okozni. Miután a német tüzérség , az ellenséges hadállások erélyes lövetésével eléggé előkészítette a támadást, a német gyalogság hasonlíthatatlan bátorsággal rohamra indult. Az oroszok csak gyenge ellenállást tanúsítottak és menekülésszerűen kiürítették a legnagyobb gonddal kiépített hadállásaikat, miközben nagy mennyiségű hadianyag jutott a németek kezébe. A legközelebbi napokban várni lehet a megkezdett akció erélyes folytatását. Tegnapelőtt két orosz aviatikust repülőgépeikkel együtt elfogtak. Még nem állapították meg, hogy az illetők azonosak-e azokkal, akik az utóbbi napokban Soldan, Neidenburg, Mlava, Gumbinnen és Insterburg városokra bombákat vetettek.