Pesti Hírlap, 1916. augusztus (38. évfolyam, 212-242. szám)
1916-08-01 / 212. szám
PESTI HÍRLAP 1915. augusztus 1., Kena, menyben a német csapatok 12 tisztet, 769 főnyi legénységet foglyul ejtettek és 13 gépfegyvert zsákmányoltak. A csata, mint a német jelentés adataiból nyilvánvaló, egész napon át tartott. Poziéres és Longueval között, tehát mintegy nyolc kilométeres szakaszon reggeltől napestig a német tüzérség zárótüze tartóztatta föl az angolok rohamait, amelyek csak a végsőkig fokozott erőfeszítés után, este tudtak elérni a védelmi állásokig, azonban ezen a frontszakaszon általános támadásra ekkor sérfi kerülhetett sor, csak elszigetelt ütközetek, közelharcok folytak. Longuevaltól a Sommeig, ahol tehát az angol offenzív front intenzívebb kapcsolatban állt a franciák előlendülésre törekvő jobbszárnyával, a csata szintén az ellenség vereségével végződött, a franciák és angolok itt sem tudtak boldogulni. Július 19-ike óta szünet nélkül tart a legnagyobb méretekre fokozott csata a Somme-fronton. E csata részleteit, az ellenség részről harcba dobott haderők létszámát legutóbb kifejtettük és megírtuk azt is, hogy az offenzíva kezdete óta, közelebbről tájékoztató adatokkal mérlegelve, az angolok és franciák veszteségeit legalább negyedmillió emberre lehet becsülni. Ezt a becslésünket megerősítik a német nagyfőhadiszállás jóváhagyása mellett megjelent haditudósítások, amelyek a német veszteségeket sem titkolják el. Ugyancsak e haditudósítások szerint a németek az egy hónapja tartó harcok során ötvenezer embert veszítettek, tehát egyötödét annak, amit a túlerőben levő ellenség volt kénytelen föláldozni. Mindezek az adatok azt bizonyítják tehát, hogy az angolok és franciák, akiknek az a céljuk, hogy a németeket megőröljék, lassan kint elporlódnak a német defenzívaáttörhetetlen falain. Legutóbb, július 28-ikán, az angolok öt kilométeres fronton próbálkoztak részleges előretörésekkel; ez események kommentálásakor azt írtuk, hogy ez minden valószínűség szerint annak jele, hogy Haig tábornok semmi körülmények között sem akar megnyugodni a megtörtént döntésben és újabb részletmunkával törekszik egy megismételt általános támadás előkészítésén. E konklúzió helyességét a mai német hivatalos jelentés bevezető szavai demonstrálják. Észre kell azonban venni,, hogy az ellenség, amely július 19-ikén érte el erőkifejtésének maximumát, egyre kisebb haderőket vetett harcba. Ennek oka aligha lehet kétséges, hiszen a német vezérkar jelentése már fél- az orosz harctér. A vezérkar jelentése. (Kiadatott július 31-én délben.) A Kirlibabától keletre emelkedő magaslatokon a Pflanzer-Baltin hadsereg csapatai az utolsóelőtti éjjel visszavertek egy orosz előretörést. Délkelet-Galiciában a nap aránylag nyugodtan telt el. Bucsacstól nyugatra ésészaknyugatra az ellenség támadásait változatlanul a legnagyobb szívóssággal folytatja. Itt tegnap is elkeseredett és makacs harc folyt. A szövetséges csapatok összes állásaikat megtartották. Bertuska. Irta: LUX TERRA. Most ment le az augusztus végi nap és helyén a nagy sárga fényfoltokban, vérvörös,felhő foszlányok úszkáltak. A kertre egyszerre árnyék borult s benn a szobában, a kertre nyíló ablak mellett, a nagymama megtörülte a szemüvegét. — Milyen hamar lemegy már a nap! — sóhajtott és meggyújtotta kialvó cigarettáját és szórakozottan összekeverte kezében a kártyákat. — Soha se mond semmi jót! — sóhajtott újra, de azért kirakta a kártyákat, kitudja ma hányadszor és lankadatlan figyelemmel nézegette tovább. Berluska, a kis unokája, a másik ablak mellett ült és a saját kis ingét stoppolta. Az egyik ágy tele Volt a kisleány intézeti fehérneműjével s az ágy mellett egy nagyobb és egy kisebb utikosár állt. Künn a kertben egy kisfiú és kisleány, Bertuska öcscse és huga játszadozott. Egyik nyolc esztendős volt, a másik hat és Bertuska tizenkettő. A kisleánynak sűrü barna haja, okos komoly szürke szeme, vastag szája és kissé nagy, de finom hajlású orra volt. Jól fejlett, erős kisleány volt és a szépségnél jóval több: az okosságnak, jóságnak és komolyságnak különös bája ragyogott róla. Ahogy barna, erős kis ujjai között a tűt fogta, ahogy a cérnát elszakította, ahogy a világosság felé tartó ingecskéjét, megnézni, hol van még rajta lyuk, annyi erő, egyszerű, meleg és szinte asszonyos báj ,em iítette, hogy az angol hadvezetőség a harcvonal más részeiről volt kénytelen elvonni egyes hadosztályokat a Somme-fronton kifejtendő döntő csapás érdekében. Semleges hírforrások Haig tábornoknak Flandriában és Észak-Franciaországban álló haderejét egymillió kétszázezer emberre becsülik. E haderőnek legalább hatodrésze semmisült meg az eddigi harcok folyamán. Természetes tehát, hogy az angol főparancsnoknak most már kíméletesebben kell bánnia az emberanyaggal, bár az sem kizárt eshetőség, hogy Haig új taktikát követ és a tegnapi általános támadást az előkészítő hadműveletek után szánt második felvonásként állítja be, és a főlökés kiszélesítését tervezi. volt a gyerek mozdulataiban, hogy meghatottság nélkül nem lehetett nézni. Mind a három gyereken fekete ruha volt, gyászoltak. Egy év előtt az őrnagy apjuk esett el és félév előtt az anyjuk öngyilkos lett. Most már nem volt senkijük, csak a nagyanyjuk. — Különös j "-t szólt egyszerre izgatottan az öregasszony és újra megtörülte a szemüvegét, hogy jobban lássa a kártyákat. — Taitod, Bertuska, hogy neked és senki másnak ebben a házben, jót mutat a kártya? A gyerek szomorúan elmosolyodott. — Bámulatos! — csodálkozott az öreg asszony. — Szerencsét és gazdagságot jósol neked. — Ugyan, nagymama, — szólt a gyerek komolyan s összehajtotta a megstoppolt ingét — hogy hihet annak a buta kártyának? Az öreg asszony csodálkozva a gyerek felé fordult. — Hogy mondhatsz ilyet, Bertuska! Minden szerencsétlenségét és változását az életemnek megmondta a kártya És mondjad, szivecském, kiben vagy minek higyyek, ha a kártyának se hiszek? Az emberekbe, az életbe? A kislány sóhajtott. — Az életbe kellene hinni, nagymama! Az öregasszony elmosolyodott. — Mit tudsz te az életről, kis szivem! — Már tudok valamit — felelte a leányka és komolyan nézett a nagyanyjára. — Tudott, hogy sok benne a szomorúság és hogy az ember csak úgy élhet nyugodtan, ha megtette a maga kötelességét. immimb—imíibi iini írrarmuTTTTr—Miiim. — Hát ki nem tette meg a maga kötelességét? — kérdezte az öregasszony kíváncsian. A gyerek egy pillanatig habozott, de azután szomorúan mondta: — A mama sem tette. Az öreg asszony rémülten nézett a gyerekre. — Az édesanyád? — Igen, nagymama, az édesanyám, — felelte a gyerek s a szeme kényes lett. — Nem lett volna szabad itthagynia minket Az öreg asszony elsápadt. — Nem tudott a papa nélkül élni. A gyerek lehajtotta a fejét. — A papa sem tudott volna nélküle ülni, mégse hagyott volna itt bennünket. Az öregasszony ijedten nézte a gyereket. Teljesen az apja, eszes, energikus, becsületes arcú volt a kisleány. — Nem szabad az édesanyád fölött ítélkezni — mondta bizonytalanul s a szeme kényes lett. A gyerek mikor meglátta a könyet nagyanyja szemében, szenvedélyesen a karjába vetette magát és együtt sírtak. — Nem ítélkezem én, nagymama — zokogott a gyerek, — csak azt nem értem, hogy tudott itthagyni a mama bennünket? — Ha nagy leszel, meg fogod érteni. A gyerek a könyein keresztül is határozottan rázta a fejét. — Ezt az egyet sohasem fogom megérteni, nagymamái Éa csak testvére vagyok a kis öcsédt-