Pesti Hírlap, 1917. március (39. évfolyam, 60-87. szám)
1917-03-01 / 60. szám
iunapst, IM. XXXII. évnyam, 60. (13,357.) szám. Gyülös, március 1-ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ész évre ...... 38 K f Félévre ......... Negyedévre ...... 9 60„ Ejgi bóra ....... szára ára helyben, vidékei és pályaudvaron 12 t. Apróhirdetések ára: szavanként köznapon .50 t vastag betűkkel 80 t •— 1 ternap 40 és 03 f.Pesti Hírlap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—81 122—92 122—93 122—94 122—95. ■ (Éjjel 122—91 122—9. hivandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon: József 52—CS. II közönséghez! A budapesti napilapok által február 22-ikén hozott határozat értelmében március 1-én reggeltől kezdve a budapesti napilapok kénytelenek terjedelmüket nyolc, hat, négy és két oldalra leszállítani, mert a papírral való ellátás nem javult és a készletek az elmúlt hét folyamán tetemesen csökkentek. A kormány kellő intézkedései azonban azt a biztos ,iényt keltik, hogy ez a papirhiány csak múló természetű, a lapok rövid időn belül ismét abban a helyzetben lesznek, hogy az eredeti terjedelemben jelenhetnek meg. Budapest, 1917. február 28. Az összes budapesti napilapok, I azériás és a törpék. A németségnek legigazibb felsőbbsége már az 1870—71-iki háborúban kétségtelenül az volt, hogy a válságos, idő minden rendkívüli feladatára és a hadi ■őrs minden súlyos próbájára akadt teljesen rátermett emberük akadt olyan kiválasztott férfin, aki mindenkép magában foglalja össze népének szellemét és erkölcsét. Ugyanez a történelmi szerencse kíséri a német nemzetet mai világrengető küzdelmében is. Moltke hadvezér gloriozus öröksége mondhatjuk elak iztatlanul átszállóit Hindenburgra. Viszont a polgári kormányzat terén, ha Bethmann-Hoblem is üti meg Bismarck alkotó lángelméjének mértékét, mindig elismerhetjük róla, hogy a nemzetek, országok, világrészek ez iszonyú összecsapása közepette is uralkodó erőnek bizonyul, nagy és diadalmas vezetőnek válik be. Milyen lelki egyensúly, milyen biztos áttekintés, milyen közvetlen belátás nyilvánul minden beszédében és az ő klasszikus tiszta ítéletével való összehasonlításban mennyire elhalványul mindaz a káprázatos szónoki fény, amelyet az Asquithok, Briandok, Lloyd-Georgeok, Bissolatik kifejtenek. A háborús korszellemnek rikító és torzító tükrében is, amely előtt az entente-nagyságok oly nevetséges mód feszelegnek, az ő alakja nyugodtan, biztosan nő a történelmi magaslat felé. Be Bethmann-Hollweg egyéni és politikai értékét még előnyösebben tünteti föl az a másik összehasonlítás, amikor bizonyos magyar államforfaság mellé állítjuk, amely pedig az ő egyenrangú társának és az ő legjobb segítségének szeretne elismertetni. Ebben a tekintetben az ő tegnapi beszéde igazán nevezetes adalékkal és nagyszerű tanulsággal szolgál. Beszédének ama belpolitikai részét értjük, amelyben a német kancellár kifejti nézeteit a német nép jövendő kormányzati rendszeréről és a parlamentben hangoztatott demokratikus követelésekről. Milyen magvas és tömör szerkezetű tételek, milyen reális erejű, de mélyen járó igazságok, milyen bölcsészt, de mégis minden doktrinérségtől ment meggyőződések. Mint alapeszme pattan ki az a mondat, hogy az új idő egy megújhodott néppel van itt, amelyet ez a hatalmas háború teremtett meg. És a kancellár visszautasítja a szokott kifejezést: „új tájékozódás“, mintha ez a tájékozódás a mi tetszésünktől függne és ki lehetne térni az uj belátás elék Hogy itt ez a luminosus fölfogás a Tisza Istvánokhoz és Sándor Jánosokhoz, akik, ha csak a hazátdicsően védő katonák választójogát hozzák előttük szóba, azt felelik, hogy nem lehet amolyan „incidens“ okából választóreformot teremteni? Nem kúszó, csúszó férgeknek tűnnek-e föl ők a hatalmas német tölgy tövében? Mit is kúsznak-csúsznak, csak bújjanak el egészen a világháború incidensének útszéli porában. Bethmann-Holleng épen a háborús átalakulásból vonja le azt a tanulságot, hogy annak a német erőnek, amelynek, összefoglalása teszi egyedül lehetővé a háború megnyerését, a háború után is meg kell teremteni a szabad működés terét. Bethmann-Harweg pedig, akit az entente államaiban a feudális-militarisztikus junkerpolitika legfőbb előharcosának állítanak be, tagadhatatlanul konzervatív szellemű államférfiú. Az ilyen élő és nyílt konzervatívség óriásához mérve ugyan mi lehetne Tisza István, a hamisított parlamenti uralom mindenható generalisszimusa egyéb, mint az alchimista liberalizmus törpe homunkulusza? Bethmann-Hollweg ugyan ma sem esküszik modern utcai jelszavakra és kimondja, hogy semmiféle pártprogramra ebben irányítani nem fogja. Mi sem irányíttatjuk magunkat ily jelszavak által, mert tudjuk, hogy nálunk az általános, egyenlő szavazatjog kérdése még sokkal bonyolultabb probléma, mint Németországban. De aki azt mondja, hogy a világháború ennek a kérdésnek alakulását nem befolyásolja, az vakon és süketen halad el az idők lángoló és dübörgő krátere mellett és pillanatig sem értette meg a körülötte folyó óriási eseményeket. Hiszen a ránk szakadt szörnyű megpróbáltatások és gyászos romlások között örömmel vehetnék, hogy a világháború maga olyan új módot teremtett, olyan új utat nyitott, amelyek a bonyodalmas feladat természetes, fokozatos megoldását megkönynyítik és a kikerülhetlen, demokratikus élőhaladást biztos átmenetek rendjén a megvalósuláshoz viszik. Katonáink választójoga itt az első cél! A német külügyi államtitkár nyilatkozatai. A német-dán tárgyalások nem érintik az Anglia elleni zárlatot . A washingtoni svájci követ meghiúsult közvetítése Németország és az Unió között — A valeputa nai út két oldalán több magaslatot rohammal elfoglaltunk. — 1300 fogoly, 11 gép* fegyver, 9 aknavető. — A mestxanesta alagut-támaszpontot kiürítettük. Két amerikai ad pusztult el a Laconéval. Zimmermann külügyi államtitkár a német birodalmi gyűlésén ülésén nyilatkozott a dán-német tárgyalásokról, amelyek jó úton haladnak és a washingtoni svájci követnék arról a kísérletéről, hogy közeledést hozzon létre Németország és az Unió között. Ez az utóbbi kísérlet, mint már ismeretes, meghiúsult. Hogy dán-német tárgyalások folynak, az a dán sajtó indiszkréciója folytán jutott nyilvánosságra. Részletekkel természetesen nem szolgálhat az államtitkár, de kijelentheti, hogy a megegyezés semmiben sem fe korlátoznia Németországnak Anglia ellen kihirdetet tengeri zárlatát. A svájci követ közvetítési kísérlete tudvalévően azon feneklett meg, hogy Lansing a tárgyalások újrafölvétele előtt a német teréri zárlat visszavonását kívánta. • Végül, a hollandi gőzösök megtorpedózásáról emlékezett meg Zimmermann. Reméli, hogy új, sajnálatos esetből, melynek egyáltalán nem oka Németország, az összes semlegesek levonják a konzekvenciát, nem küldik hajóikat a tiltott területekre. Ezzel biztosítják azt is, hogy Németország hamarabb éri el célját, mely az övékével közös: a tengerek szabadságát.* Két chicagói hölgy megfagyott a Laconia megtorpedózásánál és Wilson már összeült Lansinggal tanácskozni: ez az a „nyilvánvaló cselekedet”e, amit Németország részéről szándékos támadásnak lehet minősíteni. Három telén a háborúnak vajon hány ezer férfi fagyott meg Európa harcterein és a frontok mögött hány nő és gyermek? De mi ez ahho képest, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül torpedózták meg a Laconiát s ezért két amerikai hölgynek kellett a hideg tenger vizétől átáznia s megfagynia? Mi nem gondolunk anyagi érdekekre“ — mondta Wilson a szenátushoz intézett üzenetében, melyben fölhatalmazást kért minden eshetőségre. Lám, a véletlen még : romantikus szint is adhat Wilson minden anyagiságtól mentes politikájának: két megfagyott chicagói hölgy pusztulása kiált megtorlás után. S most már csak az az egy kérdés marad fönn a kutató történetírás számára: mit tett volna Wilson, ha a Laconiát annak rendje s módja szerint előzetes figyelmeztetés és biztonságba helyezés után torpedózza meg a német tengeralattjáró s a két könnyen öltözött chicagói hölgy mégis megfagyott volna? Da Wilson alighanem erre a kérdésre sem maradt volna adós diónak a válaszszák ne tessék télen torpedózni, tessék megvárni a tavaszt. * A valeputnai út két oldalán József főherceg hadcsoportjának csapatai rohammal elfoglaltak több ellenséges magaslati állást, foglyokban 12 tisztet, 1300 főnyi legénységet, zsákmányban pedig 11 gépfegyvert és 9 aknavetőt szállítottak be. Ezzel szembeni a mesticanestii alagút-támaszpontot a védelmi művek szérombolása után a támaszpont kedvezőtlen fekvése miatt az ellenség beavatkozása nélkül sürítették. Úgy látszik, a két esemény között szoros kapcsolat áll fönn. Az Aranyos- Besztercétől keletre fekvő, a Kirlibaba— Dornavatra utat fedező magaslati állások elfoglalása nyilván arra irányul, hogy az ellenség számára használhatatlanná tegyük a mesticanestii pozíciót, amelynek föladása elkerülhetetlenné vált, minden valószínűség szerint azért, mert az oroszok ezt az állást lassanként olyan ostromgyűrűvel vették körül, amely végül ezt az erős hadaikét teljesen neutralizálta. A háború során most történt meg első ízben, hogy az oroszok a mesticanestit emeletszerűen épített záróállásnak birtokába jutottak. Ha e pozíció kiürítésére határoztuk el magunkat, A Festi Hírlap mai szákmai oldal