Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-08 / 262. szám
• tMaw&l főlSL ELŐFIZETÉSI ÁRAK f 88 í£ —f FiUvn 41 M Negyedéire 82 „ — „ Ugy hóra 7 „ 80 „ Egyes szám ára helyben és vidéken 33 fillér, pályaudvarokon: 40 fillér. ttkrtetée én a»16 hirdttés dVasabi* szerint i XL évfolyam, 262. tms nov. a . szám. J7VETIJ Péntek, november 8. SZERKESZTŐSÉGI £8 KIADÓHIVATAL : Iket, V.,Vilmos és az Ar út "8. TELEFON: 132~91 122—02 122—83 •. 122-94 122— (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIDX KIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet körüt 1. Telefon József 52—86. A francia tábornok repülőgépen Belgrádba érkezett. Dörmándy vezérkari alezredes nyilatkozata a Pesti Hírlapnak. Elmondja tárgyalása§- as antenna balkáni maghatalmazottaival. Cseh csapatok betörése Magyarországba. Megszállták Szakolcét és Modort. A németországi forradalom. Aggodalmas, Tcorriorjelentések, egyre vésztjeslőbb tikok érkeznek az ország több vidékéről. Úgy tetézhetik, hogy az ötödféléves szerencsétlen háborúnak mérhetetlen szenvedései után a helyreállított béke trt és talán még kegyetlenebb megpróbáltatásokat tuditokat szegény országunkra. Mint mindenütt a világon, minálunk is akad ittamott tudatlan , brutális, csőemelékfajta, amely békés időkben meghúzódva lappang a társadalmi szervezettség és hatósági felügyelet rekeszei alatt, de most, az oly tragikusan összeroppant háború bomlottságai és fegyelmetlenségei között egyszerre széles réseket lát és hiszi, szabad folyást engedhet a rablás és gyilkolás ősi ösztöneinek. Amit a vágmenti vidékekről, Felső-Magyarország keleti vármegyéiről, a Szerbiával és Romániával határos területekről hozzánk jutó jelentések tudatnak, habár az első rémület sok túlzását is kell bennük föltételeznünk, sajnos, azt a sivár benyomást keltik, hogy a társadalom veszedelmesebb elemei tömegekbe verődve törtek elő sötét mélységeikből. De a híreknek ez a része, még csak a közbiztonság nagyobbfokú megzavarását jelentené, amely ellenében a munkásnépnek, a dolgos polgárságnak csak megfelelő védelmi szervezetbe, polgárőrségbe kell tömörülnie, hogy egyszeriben leteperje a gonosztevők külön forradalmát. Fájdalom, történnek olyan dolgok is, amelyek országunk újabb megtámadtatásának véres kísértetét idézik föl láthatárunkra. Mintha csak belül és kívül pokoli hatalmak arra esküdtek volna össze, hogy az annyira kimerült magyar népet az anarchia minden csapásával halmozzák el, azután, ha lehet, leterített és fölosztott zsákmányként helyezzék az európai béketanácskozás asztalára. Trencsén és Nyitra határszéli falvait — úgy jelentik — Csehországból betört fegyveres bandák szállották meg. Rabolnak és gyilkolnak persze ők is, de nyilván az a politikai cél is vezérli őket, hogy az igényelt tizenhárom magyar vármegyét már a béketárgyalások előtt birtokukba vegyék. "Úgy látszik, a csehek bizonyos része még tart arra a2 ősi hagyományra, amely nemcsak a huszita hitvallók, hanem a martalóc zsebrákok hírnevét szerezte meg nekik. Még ennél is megdöbbentőbb jelenség, hogy az olasz harctérről felkendező sóvárgással hazatérő katonáinkat az új jugoszláv állam vasúti állomásain, határhelyein föltartóztatják és kirabolják, nemcsak fegyvereiket veszik el, hanem élelmi készleteikből, ruházatukból is kifosztják őket. Nem is csodálkozunk ezután, ha Bécs városában ugyanez történik meg velük, mert ez az összevágó eljárás Talamely magasabb kéz intézésére vall. De lehet-e valami jellemzetesebb az osztrákmagyar kvótás közösségre, amelyet félszázadig annyi önmegtagadás ápoltunk és még inkább az annyi magyar vérrel szentelt annyi magyar nélkülözés árás, föntartott háborús szolidaritás mélységére, hogy ők, éppen a mi drága szövetségeseink, első békelépésünk után nyomban a háborús hiénák becstelen szerepére vállalkoznak ellenünk, hogy mi ebben a helyzetben a mai magyar kormány feladata és kötelessége, az elég élesen domborodik ki, hogy ne kelljen tüzetesen magyarázni. Nem is tételezzük föl pillanatig sem, hogy a kormány nem volna itt a legsürgetőbb követelményekkel tisztában és nem érezné át teljes mértékben felelősségének óriási súlyát. „Szabadság és rend" — ez volt mindenkor a békés idők jelszava, viszont azonban éppen a forradalmi idők követelik azt maguktól a forradalmároktól és pedig annál inkább, mentől nagyobb átalakulások vajúdnak az idők méhében, hogy a közrend biztosítását tegyék legfőbb, ha kell, egyetlen jelszavukká. Hiszen gyönyörű programmokat hallunk tőlük, kívánatosnál kívánatosabb reformok sorozatát. Éppen azért, bízvást hiszznk, hogy el vannak készülve a rend föntartása céljából a legerélyesebb rendszabályokra is, hiszen enélkül el sem juthatnak a legesélyesebb reformkezdéshez sem. A belső rendbiztosítás, a közbiztonságellenes garázdaságok megfékezése tekintetében első közvetlen intézkedésül a teljes statárium rögtönös kihirdetését követeli a vidék egyértelműen. Igen szép dolog a forradalmi jóhiszeműség és bizalom a tömegek irányában, de ily páratlanul nehéz, halálos veszedelmekkel terhes napokban nem szabad bármi nemes frázisok fátyolával a valóságot elburkoltatni. Bizonyos, hogy a nép óriási többsége hazafias érzésű, törvénytisztelő és békés indulatú, de mit ér százezer ember, aki törvénytiszteletével saját háza békéjébe vonul vissza, száz olyan ellen, aki fegyveres erőszakkal a rendbontásra törekszik? Itt a kérlelhetetlen szükség parancsol, amelyről vitázni nem lehet. Viszont a ránk törő külső ellenségek ellenében akárkik legyenek és akárha százszor fogadjuk is meg a békét, fegyveres erőnket rögtön a határok védelmére kell kiküldeni. A cseh-tót brigádérosokat — vagy nem tudjuk, brigantikat-e? — az entento hatalmai elismerhették hadviselő félnek, de akkor annál inkább kötelességük, hogy a megkötött fegyverszünetet respektálják. A mi lajthántúli drága partnereink utólagos alávalóságai ellenében pedig igen egyszerű védekezés kínálkozik a kormánynak. Vannak még számosan a mi területünkön újmódi jugoszlávok is, régimódi osztrák-németek is. Gondoljuk, megtenné a kellő hatást már az egyszerű fenyegetés is, hogy a mi katonáink bántalmazásáért és kifosztásáért majd az ő hozzátartozóik fogják kitapasztalni a magyar retorzió módjait. „Ne bántsd a magyart" ennek a régi szónak itt be kell válnia. Annak a magyar jóakaratnak és türelemnek, amelyről a nálunk lakó idegenek éppen a háború folyamán meggyőződhettek, annak is van végső esetben határa. A Pesti HírOp mai száma 12 oldal.