Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
kevesebb munkást foglalkoztatnak, továbbá a hordárok, földmivesek tanúsítványok alapján vehetik fel a pótjegyeket. LEGÚJABB. Tíz halott Berlinben. Kihirdették az ostromállapotot Berlin, jan. 13. A nemzetgyűlés ülésének további folyamán Fehrenbach elnök kijelenti, hogy a demokrácia lényegéhez tartozik, hogy a kisebbség aláveti magát a többségnek. Felveti a bizalmi kérdést Kitűnik, hogy csak a függetlenek támogatják az elnapolásra vonatkozó indítványokat. (Kiáltások a függetlenek soraiban és a karzaton.) Közben az előadó folytatja jelenését, amelyből azonban egy szó sem érthető. Minthogy a zavargás egyre tart, az elnök felfüggeszti az ülést. Negyed hat órakor az ülést újra megnyi 10 lájk. Geyer, Duval és Leukent képviselők, akiket az ülésről kizártak, a helyükön maradtak. Az ülés megnyitásakor az elnök kijelentette, hogy az előbb, amikor a sajnálatos eseményekről beszélt, csak annyit tudott, hogy emberek megsebesültek. (A kormány és a Ház tagjai felállanak.) Közben a zavargást megszüntették és az áldozatok számát is meg lehetett állapítani Azzal az igen elszomorító ténynyel kell számolnunk, hogy iíz haláleset történt. Tekintettel, arra, hogy a halottakat az utcáról a nemzetgyűlés épületébe hozták, az elnök nem hiszi, hogy a Ház nyugodtan folytathatná tanácskozásit és ezért azt ajánlja, hogy a mai ülést szakítsák félbe. A rendőrség hivatalosan közli: A déli órákban a birodalmi gyűlés épülete előtt radikális elemek üzelmeivel fellázított nagy embertömegek gyűltek össze, hogy az ilzemi tanácsokra vonatkozó törvényjavaslat másodszori olvasása alkalmából a kormány és a nemzetgyűlés ellen tüntessenek. A rendőrség, amely értesült arrl, hogy kormányellenes elemek ezt az alkalmat a maguk utcai politikájának céljára ki akarják használnni, a nemzetgyűlés védelmére megszállotta a birodalmi gyűlés épületének bejáratait. A sok ezerre menő tömegben független szocialista és spartakista lázító szónokok körül hamarosan nagy csoportosulás támadt és a Spartacusszövetség röpiratait osztogatták. A felkészülten álló tisztviselőket bántalmazták, öklözték őket, tőrökkel és késekkel nekik estek, s végül a túlerőben levő támadóknak sikerült néhány tisztviselőtől, akik puskájukat, addig nem használták, hanem csak a fegyver agyával védekeztek, a karabélyokat elvenni. A támadók ezután ezekkel a karabélyokkal lőttek a rendőrség embereire, akik közül többeket megsebesítettek. Erre a rendőrök is használták fegyverüket. Karabélyokkal és gépfegyverekkel lőttek a támadó tömegre, amely közben a II. számú bejárat felé a Simson utcába tódult. Amikor a tömeg néhány lépésnyire jutott ehhez a kapuhoz, a rendőrtiszt felszólította, hogy vonuljon vissza, mert különben kénytelen lesz lövetni. Minthogy a felszólításnak nem volt foganatja, a rendőrök tüzeltek. Több halott és sebesült maradt a helyszínen, a tömeg pedig a Tiergarten felé menekült. A rendőrség, amennyire eddig megállapítható volt, egy halottat vesztett és tizenöt sebesültje van. Berlin, jan. 13. A városban teljes a mugalom. Az utcákon megőrjített védőrszakaszok és gépfegyverekkel felszerelt katonai gépkocsik cirkálnak. Egyes utcabejáratokat drótsövényekkel zártak el. A birodalmi elnök elrendelte a kivételes állapotot a birodalom területére, kivéve Bajorországot, Szászországot, Württemberget, Badent és az ezek által körülzárt területet. A kivételes állapot alapján Noske birodalmi védelmi miniszter személyesen átvette a végrehajtó hatalmat Berlin és Brandenburg fölött A bolgár zavargások Prága, január 12. A Cseh Sajtóiroda közzéteszi a szófiai bolgár távirati ügynökség táviratát, amely tendenciózus koholmánynak mondja a szófiai véres tüntetéseket és a Stambulinszki-kormány bukására vonatkozólag elterjesztett híreket és a legutóbbi sztrájkmozgalmat a következőképen írja le: A vasutasok és a távírászok, akik nagyrészt az extrémpártok hívei, december 24-re előkészített tüntetésük betiltása miatt proklamálták a sztrájkot. A kormány emiatt a vasút és a posta egész üzemét katonai vezetés alá helyezte. Vidéken úgyszólván mindenütt rend és nyugalom van, csak egyes ipari gócpontokban tanúsítottak elleniállást a sztrájkolók. A katonai intézkedések következtében azonban kénytelenek voltak kapitulálni. Napi hirek. (Ami hiányzik.) A választási mozgalmak mindegyre növekvő erőre kapnak és minél inkább közeledünk a nagy nap felé, a korteseknek különféle formákban történő fogásai annál jobban szaporodnak, úgy szóval, mint a plakátirodalom terén. Az igazi melegség tulajdonképpen most ömlik bele a küzdelembe, hogy lassanlassan forrpontra jusson, amely alkalommal már a vastagabb gorombaságok is érvényesülnek, de ezúttal semmiesetre sem jutnak el a zászlónyélig, amelylyel a régi jóidőkben egymás hátán és fejebubján végezték a kapacitációt. Hogy pedig a mai kedveskedések napjaiban a zászlónyelekkel semmi visszaélés nem történik és hogy ezek a fegyverekül is szolgáló rudak könnyű és súlyos testi sértéseket nem okoznak, egyszerű és természetes oka az, hogy immár nincsenek zászlók. Az a törvény ugyanis, amelynek alapján mandátumok kelnek ki a jelképes urnákból, sem az etetést s itatást, sem a fuvart, sem pedig a választási zászlót nem engedi meg. Ami a lakmározásra, valamint a fuvarra vonatkozó tilalmat illeti, azt valahogy még ki lehet játszani, de a zászlókra vonatkozót már nem, mert azt ki kell tűzni, mégpedig a háztetőn, ahol mindenki megláthatja s ahol vígan játszik vele a szél. De rá kell írni még a szeretett jelölt nevét is, mert máskülönben nem gilt. És mert a korteszászlókra vonatkozó tilalmat a jelöltek, a kertesek és a választók egyaránt respektálni kötelesek, hát sem Budapesten, sem sehol az országban nincs olyan háromszínű lobogó, amely a jelölt úr nevének népszerűségét, dicsőségét hirdetné. Hát ez az „oszló" az, ami a régi választásokban részt vett szavazópolgárok nagy részének hiányzik. Keservesen nélkülözik azászlót a kortestanyákat szolgáló kocsmák, a főkortesek házai, valamint általában az utcák. Az elégedetlenkedő jámbor polgárok és parasztok fejcsóválva néznek szét a falvakban és a városokban s azt mondják, hogy olyanok a községek, mint azok a rétek és mezők, amelyeknek nincs virágjuk, rikító szinük. De mert a helyzeten nem lehet segíteni s azt, ami nincs, lehetetlen vanná tenni, hát a programmbeszédekre fölvonulók zászlók nélkül ballagnak és pedig kissé lehangoltan, mert a szeretett jelölt nevével ékes lobogó hiányában úgy érzik magukat, mint azok a katonák, akik előtt nem visznek zászlót. Mindabból egyébként, ami a mostani mozgalmakban és majdan a választások napján hiányzik, azok a föllépő és megbukó jelöltek húznak némi hasznot, akinek a többé-kevésbbé csúfos kudarc után nem prezentálják a zászlóköltségről szóló számlát, amely most, amikor nagy a szövethiány és amikor a megszerezhető zászlószövet méregdrága, rendkívül nagy summáról szólna. Megállapítható tehát, hogy a mostani választások, amelyekből a zászlók és a jelvények nélkül a szín, a nagy ivások hiányában pedig az illattá kinevezhető sör-, bor- és pálinkaszag is hiányozni fog, ez olcsóbbak közé fognak tartozni. Az persze, hogy van-e valami igazság abban a mondásban, hogy olcsó húsnak hig a leve, ide nem vonatkozik. (A Területvédő Liga ifjúsági osztályának gyűlése.) Kedden délután tartotta, meg a főiskolai ifjúság a területi integritás érdekében indított mozgalmának első nagygyűlését. A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt Egerváry elnök megnyitója után Antal János, az Egyetemi Kör elnöke és Lőczy Lajos szólalt föl. A Területvédő Liga nevében Czettler Jenő beszélt. A mai napot eljegyzési napnak nézi — mondotta —,a magyar ifjúság jegyezte el magát Szent István birodalmának egységével. Szalay Mátyás erdélyi menekült pap „Üzenet Apponyi után" című költeményét, szavalta el. Veres Jenő református theológiai tanár után Vincze Gábor a református theológiai akadémiák és Madarász Antal a Műegyetem nevében beszélt Utolsónak Cholnoky Jenő egyetemi tanár fejtette ki, hogy Magyarország csak ideig-óráig lehet szétdarabolva, mert az összetartozás geográfiai szükségessége előbb-utóbb újra egyesíti az országot. A gyűlés egyhangúlag oly értelmű határozati javaslatot fogadott el, hogy a magyar ifjúság tiltakozik oly békeszerződés ellen, amely Magyarország egysége ellen irányíű és ha kell, minden eszközzel megvédi az ország egységét. —Crispi születésének századik évfordulója. Palermóban nagy ünnepségekkel ülték meg"Francesco Crispi születésének századik évfordulóját. Az ünnepségen résztvett a nagy államférfiú leánya is. (A románok visszavonulása ) A Pestfői Hírlap híradására vonatkozólag félhivatalosan kijelentik, hogy Csongrádról már régebben kivonultak a románok és a Duna-Tisza között nincs többé román katona. Ezzel szemben megállapítjuk, hogy a románoknak a csongrádi vonalon történő visszavonulásáról van szó. — (Ismét árad a Duna.) Az esőzések folytán ismét emelkedik a Duna vize. Kedden reggel hat órától délután négy óráig tizrannészr centiméterrel nőtt a víz árja a fővárosban — (Ki írta Bizony László könyvét?) Egyik déli laptársunk január 7-iki számában hosszú ismertetést közöl Bizony Lászlónak, a magyarországi bolsevizmusról írott, Lipcsében, megjelent könyvéről. Laptársunk szenzációsnak nevezi a könyvet, amely szerinte egészen új, eddig nem sejtett és még nem ismert részleteket hoz napfényre a bolsevizmusról. A könyvnek laptársunk által idézett, több mint két hasábnyira terjedő részéről megállapítjuk, hogy sokat Kemény Ferenc „Kinek a bűne a magyarországi bolsevizmus" c. könyvéből másolta le Bizony László. Az idézett szemelvények teljes egészükben és szóról-szóra megegyeznek Kemény Ferenc 1919. augusztusában, tehát egy félévvel korábban megjelent könyvének 18-ik, 19-ik, 20-ik, 21-ik és 22-ik oldalán foglaltakkal. Bizony művének magyar kiadása még nem került könyvárusi forgalomba és igy nem is állapítható meg, hogy többi részében is ily kifogástalanul másolta-e le Kemény könyvét, de a laptársunkban közölt részletek elegendőek ahhoz, hogy az élelmes „szerző" ellen, aki állítólag magyar, német, olasz, francia és angol nyelven jelenteti meg könyvét, sőt forgalomba hozza azt amerikai könyvpiacon is, Kemény Ferenc hirlapíra a plagizálás miatt szerzői jog bitorlása címén a törvényes lépéseket megtegye. (Tavaszi napok.) A máskülönben sem zord tél, amelynek most, januárban, dukálna bemutatni a méregfogát, tavaszi áramlatot hozott és két nap óta Budapesten olyan enyhe az idő, amilyen ebben az időtájban vajmi ritkán szokott lenni. Erős déli szél és meg-megújuló záporok kíséretében a hőmérséklet már a reggeli órákban is 7—8 Celsius fokot hoz, hogy azután a déli órákban a 14—15 fokot is elérje a meleg. A higany kedden délben 22 foknyit mutatott, hatása alatt az erős füzésű napnak, amely néhány órán át dersült égből áradt le. Az esőzés folytán a főváros ugyan csatakos, de ezt könnyű elviselni a tavaszias idő hatása alatt, amikor a fűtést a minimumra lehet mérsékelni. A budapestiek azonban, dacára ennek a kedvező időjárásnak, mégis panaszkodnak , azzal ijesztgetik egymást, hogy amit fél most januárban elmulaszt, márciusiban és áprilisban hozza be, akkor adva ki a mérgét. (Halálozás.) Némethy Jenőné, a kispesti járás főszolgabirájának felesége, született Éder Irén, e hó 12-én meghalt Temetése e hó 14 én délután 3 órakor lesz Kispesten. Az engesztelő szent miseáldozatot a budapesti Ferenciek templomában e hó 16-án délelőtt 10 órakor mutatják be. Halálát férjén kívül kisleánya, Juditka, anyja és nagy rokonság gyászolja. Vágó Ignácz a Ganz-Danubius hajógyár tisztviselője, meghalt. Temetése e hó 14-én délután fél három órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben. Berényi Aladár: Budapest székesfővárosi polgári iskola: tanár, okleveles zenetanár, zongoraművész, hosszas és kínoszzenvedés után, életének 46-ik évében meghalt. Weissmann Jozefin, Vas Ferenc udvari tanácsos és dr Vas Frigyes édesanyja,, 86 éves korában elhunyt. Utolsó kívánságához képest teljes csöndben helyezték örök nyugalomra-Pitreich Henrik volt közös hadügyi miniszter Bécsben hetvenkilenc éves korában meghalt. (Eljárás bőrkereskedők ellen.) A VI. kerületi rendőrkapitányságon nagyobb szabású bőrdrágítási ügygyel foglalkoznak már napok óta. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság rendészeti osztályának detektivjei razziát tartottak a borkereskedők között és nagymenynyiségű cipő- és talpboranyagra bukkantak. Engel Gyula Szerecsen utca 22. szám alatt levő bornagykereskedő cég több társának közvetítésével nagyobb mennyiségű bort hozott forgalomba, jóval a piaci árnál magasabban. Engel Gyulán kívül, akinél 150.000 korona értékű bőrt foglaltak le a detektívek, még a következő cégek szerepelnek az árdrágításban: Székely Vilmos Hajós-utca 11., akinél 100.000 korona értékű bőrt foglaltak le, Engelmann Ármin Petőfi-utca 12., Bodánszky Gyula Nagymező-utca 68., Horbáth Károly József utca 26. és végül Weisz Ignác vászonnagykereskedő Nagykoronautca 4. szám alatt. Ezeknél a cégeknél összesen félmillió korona értékű bőrt foglaltak le. A kerületi kapitányságon kihallgatták a bőrkereskedőket és az iratokat részletesen véleményezés végett visszautalták az Átvizsgáló Bizottsághoz. (Visszaélések a postatakarékpénztárnál.) Azokkal a különböző híresztelésekkel és vádakkal kapcsolatban, amelyek a magyar postatakarékpénztárnak a fehér pénzek elfogadása és beváltása körül tanúsított eljárására, továbbá egyes vezető tisztviselőknek magatartására vonatkozólag egyes napilapokban megjelentek, —illetékes helyről közlik, hogy mindezek tisztázására széleskörű hivatalos vizsgálat indult meg, mert csak ily szabályszerűen lefolytatott pártatlan eljárás lehet a való tényállás felderítésére és tárgyilagos ítélet alkotására alkalmas. Ez alkalomból a postatakarékpénztár kormánybiztosa, a na a kéréssel fordul úgy a sajtóhoz, mint a vádak terjesztőihez, hogy konkrét adataikat a vizsgálat teljessége és gyorsítása érc-"IV" juttassák mielőbb közvetlenül hozzá- PESTI HÍRLAP 1920. január 14., csütörtök.