Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-21 / 45. szám
A cseh kormány hajlandó és hajlandó is marad Budapesttel megállapodásra lépni, ha a magyarok elismerik és aláírják a párisi békét. A miniszter ezután szembeszállott a magyar békedelegáció Párisban előadott statisztikai adataival és megállapíítja, hogy az ez állítás, hogy Tótföldön egymillió magyar errber él, teljesen téves. A magyar kormánynak azzal a követelésével szemben, hogy a Magyarországtól elszakítandó területen népszavazást rendezzenek, kijelenti a miniszter, hogy ennek a követelésnek csak az a célja, hogy zavart, bizonytalanságot, visszavonást, és anarchiát okozzon egész Közép-Európában, különösen pedig a cseh köztársaságban, Jugoszláviában és Romániában. A magyarok azt hiszik, hogy ezzel fokozzák a nemzeti helyzet mai bizonytalanságát, ezzel javítanak a magyarok helyzetén és esetleges válság esetén az új népszavazási agitáció általános katasztrófára vezethet. Ezt a taktikázást nyilvánosan le kell lepleznünk és határozottan vissza kell utasítanunk. A magyar propagandának azt a követelését, hogy Pozsony városa Magyarországé legyen, a miniszter nyomatékkal visszautasítja, hangsnúlyozva, hogy Pozsony nem magyar város, sohasem is volt ez (?) és hogy ott vak jelentéktelen magyar kisebbség él. Amagyarokkal való tárgyalások miatt szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a csehek, amint már gyakran hangsúlyozták, a külügyekben békeszerető politikát követnek és hogy ilyen politikát akarnak követni a jövőben a magyarokkal szemben is. Az osztrák válaszjegyzék. Renner kancellár ma átadta bécsi követünknek az osztrák kormány válaszát jegyzékünkre, amelyben becsületesen, minden kertelés nélkül békejobbot nyújtottunk Ausztria népének. Az osztrák kormány ma, ha udvarias formában is, visszautasította ajánlatainkat és megismételte az osztrák nemzetgyűlés tegnapi ülésén kiadott jelszót, hogy a nyugatr magyarországi kérdésben nem bocsátkoznak tárgyalásokba. Renner válaszában az udvarias formák ellenére bizonyos fokú bizalmatlansági nüanszok futnak végig, amelyek különben a nemzetgyűlésen elég élesen domborodtak ki a különböző szónokok beszédeiben. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az osztrák kormány nem bízik meg azokban a garanciákban, amelyeket a magyar kormány nyújtani akar abban az esetben, ha a nyugatimagyarországi probléma megoldását az ott lakó népre bíznák. Az osztrák nemzetgyűlésen erre a javaslatunkra bizalmatlansággal feleltek. Talán nem igen tévedünk, ha azt állítjuk, hogy szomszédaink magatartása akakalmasint nem is annyira rosszindulatból fakadt, mint inkább abból a tényből, hogy nagyon jól tudják, mit jelentene az ő ügyükre a népszavazás. Maguk az osztrák pártok vezetői már többször kénytelenek voltakt bevallani, hogy Nyugatmagyarország népe törhetetlenül ragaszkodik az anyaországhoz. Ezt Rennerék nagyon jól tudják és mert máskép nem tudnak érvelni jogos kívánságainkkal szemben, most többek közt olyan érvekhez nyúltak, amelyek már kissé a naivitások birodalmába tartoznak. Mert azt állítani, hogy Ausztriának történelmi jogai vannak Nyugatmagyarországra ahhoz már több kell egyszerű fantáziánál, ahhoz legenyhébben elárva, nagy adag merészség kell. Bécs, febr. 20. Az osztrák külügyi hivatal ma délelőtt küldötte meg válaszát a magyar kormány február 14-iki jegyzékére dr Gratz Gusztáv magyar követnek. A válaszjegyzék a következőket mondja: Igen tisztelt követ url Az osztrák köztársaság osintja a Nagyméltóságod 1920 február 14-én 227. p. szám alatt kelt főagybeasü levelében kifejezett óhajt, hogy az egyforma sorstól sújtott két állam között barátságos viszony álljon helyre és tartassék fenn. Attól az óhajtástól áthatva, hogy a két nép közti minden félreértés is megszüntessék, az osztrák kormány mindenekelőtt tisztázni kívánja azt a politikai és jogi felfogást, amely Ausztria egész népét vezeti belső és külső politikájában a szabad állam megalapítása óta. Az a politika, amelyet azelőtt a közös és a Lajtán inneni ügyek irányítói követtek, hogy az osztrák-magyar monarchia sok nyelvű komplexumát a hagyományos uralmi eszközök segítségével tartsák fenn, a háborúban meghiúsult és ebben az országban senki sem gondol arra, hogy ismét ezekkel az eszközökkel kormányozzon. A st. gemsini békeszerződés, mint tudvalevő, sajnos, sok és fontos pontban nem számolt ezzel a jogi felfogással, egy pontban azonban, a „heidtbauerek és hieneek ősi német telepeire nézve államunk keleti szomszédságában, amelyek az alsóausztriai és stájerországi, tehát az egész német alpesi területtel járt, megszakittatlan települési egységet alkotnak, alkalmaza azt. Nagyméltóságod jegyzéke sem kerülheti el, hogy elismerje e terület német jellegét. Annál kevésbé tagadhatja meg a mi népünk jogi meggyőződését most, amikor az egész entente igazolta és megerősítette azt, és nem teheti ezt soha többé. Hozzájárul ehhez az a történelmi tény, amely sajnos, de úgy látszik, Magyarországban teljesen feledésbe ment, hogy tudniillik ezek a vidékek régebbi időben gyakran cseréltek gazdát, hogy csak 300 esztendő óta vannak állandóan magyar kézben és hogy Magyarországhoz csak a Habsburgház egy dinasztikus aktusa következtéban kapcsoltattak, míg az alsóausztriai rendek egyetlen kormányváltozás alkalmával sem mulasztották el, hogy tiltakozzanak emez önkény ellen. Így gondolkodik az osztrák nép túlnyomó többsége és így fog mindig gondolkodni. Sohasem fogja megérteni, hogy miiért helyezne hélyt a magyar nép arra, hogy ezt, a nem is nagy, nem magyar települési területet fővárosunk kapui előtt idegen nemzeti malora alatt tartsa. Népünk gondolatvilágaiban Németnyugatmagyarországnak Ausztriához való visszatérése annyit jelent, hogy felszabadul ez az egy habsburgi uralkodó hatalmi e lénye, által jogtalanul annektált terület, tehát megszűnik egy önkényes bekebelezés. Ilyképen tisztázva a jogi felfogásokat, melyeer Ausztria egész népét vezetik, legyen szabad áttérni a pillanatnyi jogi helyzetre. Reánk nézve államunk nemzetközi jogi alapja a st. germaini békeszerződés, amelyet az összes hatalmak aláírtak én mi is, tehát Német-Nyugatmagyarorszég de mnre már hoszánk tartozik, bár ez a jogunk még nincs megvalósítva Olyan országról pedig, amely a nemzetközi jog szerint a mienk, nem tárgyalhatunk és legkevéébbé mondhatunk le múló természetű vitás értékű gazdasági engedményekért népünk egy részéről. Egyáltalán nem vindikáljuk magunknak azt a jogot, hogy inter partel rendelkezzünk egy országról, amelynek hovatartozását a nagyhatalmak és majdnem az egész vi ... jag ünnepélyes nemzetközi jogi ténye határozta meg. Ez a rendezés, amint a legfelsőbb tanács 1919 december 16-i, minden kételyt kizáró jegyzéke mondja, nemcsak a mai akaratunk, hanem minden hatalom akarata, amelyet még a mi egyoldalú elhatározásunk ténye sem tehet meg nem történtté. Az osztrák köztársság a maga részéről tiszteletben szándékozik tartani e terület önrendelkezési jogát és ennek kifejezésére jobb lehetőséget nyújtani, mint aminő az általános zűrzavar idején egyoldalú nyomás alatt megtartandó egyszeri szavazás lenne. Ismételt kijelentések történtek arra, hogy Ausztriának szándéka ezt a területet külön országként megszervezni, amely épúgy mint Ausztria többi országai, maga nevezi ki hatóságait és önmagát igazgatja. Kezdettől fogva világos tehát, hogy a dolgok ilyen megoldása egészen más, vii at egy másik nemzet teljes centralisztikus államának keretén belül ígért autonómia. A szabad Burgenlandban természetesen a németen kívül a más nyelvű polgár is teljes szabadságot fog élvezni és igy az ország minden időkre birtokában lesz önrendelkezési jogának, amidőn a többi német alpesi országokkal együtt svájci mintára szövetségi államot alkot. Ilyen alakban, reméljük, nem lesz többé vita tárgya a két szomszédos dunai állam közt, hanem inkább értékes összekötő kapocs lesz és marad köztük. Ezt a rendkívül kívánatos fejlődést semmi sem mozdíthatná elő annyira, mint az, ha a magyar kormány spontán módon elhatározná, hogy haladéktalanul véget vet a német lakosság elnyomásának, amely a határ mindkét oldalán nagyon kedvezőtlen hangulatot kelt Ezen az alapon az osztrák köztársaság szívesen hajlandó azonnal tárgyalásokra lépni a magyar kormánynyal a st.-germaini béke végrehajtásáról és jó barátsággal megvalósítani a®t, ami a világhatalmak döntésének megfelel A német „heidbauerek és hieneek" sorsa természetesen nem lehet kereskedelempolitikai kompenzációk tárgya. A magyar kormány Nagyméltóságod jegyzéke szerint hajlandó Ausztria és Magyarország gazdasági viszonyát a teljesen szabad kereskedelmi forgalom alapján berendezni. Az osztrák kormány erre úgy Magyarországgal, mint minden más állammal szemben szívesen hajlandó és kéri a magyar kormányt annak az időpontnak a közlésére, amelyben az erre vonatkozó alkudozások megkezdődhetnek. Emellett természetesen az osztrák köztársaság súlyt helyez arra, hogy a lehető legnagyobb forgalmi szabadságot és a legbensőbb gazdasági kapcsolatot minden határán és minden szomszédos állammal szemben visszaállítsa. Legőszintébb nagyrabecsülésem kifejezése mellett maradok Nagyméltóságod készséges hive Renner s. k. PESTI HIRLAP 1920. február 21., szombat. / A Chateau de Madridban. (Egy újságíró naplójából.) 1 Tseuilly, febr. 13. Néhány héttel eléje utaztunk a tavasznak ... A Boia de Boulogne-ban már erősen zöldülnek a korán hajtó bokrok, a fák pedig rüffeznek. A Boulevard Richard Wallace és a Bulevard Maillot villái előtt a parkokban mindenütt erős munka folyik: egyik kertben a zöldülő gyepet gereblyézik, a másikban bokrokat ültetni, a harmadikban az öreg fák száraz gályáit vagdossák. A Chateau de Madrid kertjében, egy palántákkal sűrűn teleültetett ágyban pedig fölfedeztem az esztendő első virágait: százszorszépek apró piros és fehér tányérkék, azután egy pár árvácska hamvasan bársonyos, alíg kibomlott gyöngéd szirma. A párásiak bizonyára megkönnyebbült sóhajjal üdvözlik ezt a korai tavaszt Mert a sziénkereskedők ajtóin itt is nagy betűkkel olvasható ez a fölirás: „Plus de charbon diaponie." Az első meleg napsugár azonban mozt az ígéretet hozza a párisiarcnak, hogy már nem kell sokáig fűteni s ezzel megszabadulnak a szénhiány nyomorúságától és a Magnkereskedők zsarnokságától. Az itteni szénkereskedők tehát épen olyan gőgös nagyurak, mint a budapestiek a kiáltvány formájában adják tudtára a népnek, hogy nincsen szenük a számára. Vajon nekünk magyaroknak mitt hon a párisi tavasz? A Chateu de Madridban a hangulat meglehetősen rezignált: lassan hozzászoktunk ahoz a gondolathoz, hogy ne sok jót reméljünk. A kastély udvarán a nagy, üveges étteremben a gép egész nap dolgozik, négy szedő nagyszerű, szorgalmas munkát végez, jegyzék készül jegyzék után, minden érvünk megdönthetetlen igaság, minden állításunk pontos, becsületes igazmondás. Elfogulatlan ítélőbírók kezébe boldogan, jó reménységgel tehetnők le az ügyünket. Azonban elfogulatlanok-e a mi bíráink? Lesz-s közöttük csak egyetlen egy is, aki lelkiismeretesen elolvassa azt, amit mi Magyarország ügyének a védelmére összeírtunk? A megkötött tehetetlenség nyomasztó érzése fekszik rajtunk. Már abban is kételkedünk, hogy jó-e, hasznos-e, ha valahol, döntő fontosságú helyén egy kis érdeklődés mutatkozik a magyar igazságok iránt. A múltkor egy kis fénysugár volt a sötétségben az a kérdés, amelyet Lloyd George Apponyihoz intézett. Mintha az entente lelkiismerete nyilatkozott volna, meg ebben a kérdésben, a felelősség föleszmélő tudata, az az akarat, amelyik az igazság megkeresésére készül ... Az Apponyi csodálatos azé : Hol írják alá a magyar békeszerződést. Páris, febr. 20. A Daily Mail arról ad hírt, hogy a francia kormány a Magyarországgal kötendő békeszerződés aláírására nem Neuillyt, hanem a Maison Laffite-kastélyt szemelte ki. A legfelsőbb tanács tanácskozásai titkosak. Páris, febr. 20. Az újságok londoni híradásaiból kitűnik, hogy a legfelsőbb tanács elhatározta, hogy tanácskozásait a legnagyobb titoktartással folytatja és a delegációkat felszólítja, hogy a tanácskozás tárgyáról vagy lefolyásáról ne juttassanak a sajtó számára közléseket. A nyilvánosság tehát azokra a kommünikékre lesz utalva, amelyeket a Dorning Street naponta kiad. Anglia a magyar népben segítőtársat keres- Genf, febr. 20. A Nationalzeizung hosszabb cikkben foglalkozik Magyarország politikai helyzetével. A cikkíró kifejti, hogy Angolország a magyar népben segítőtársat keres a kontinensen, mivel a lengyelek, románok és jugoszlávok politikája erősen Franciaország felé orientálódik. Épen ezért érthető, ha az angol kormány most, a tizenkettedik órában jó szimmel van a magyarok iránt. A rikki tónak az a fölfogása, hogy Magyarországon csekélyebb határkiigazítással kevéssé lehetne segíteni. Helyesebb és nagyszabású volna egy nagy föderáció megkísértése. Ez Magyarországot gazdaságilag fölsegítené. A cikk hangsúlyozza, hogy az Erdély autonómiájára irányuló magyar óhaj jogosult és legkönnyebben volna megvalósítható, mivel Erdélyben a lakosságnak csak alig fele román nemzetiségű édeesami esetre sem tartozik a szellemi és gazdasági vezetők közé.