Pesti Hírlap, 1920. október (42. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-01 / 232. szám
T LEGÚJABB. A SZOVjetkormány hadi készülődései. Berlin, szeptember 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Helsingifoksból jelentik: Hadifoglyok, kik a napokban érkeztek ide Oroszországból, a szovjet kormány óriási hadikészülődéseiről tesznek jelentést Turkesztánból és észak Kaukáziából négy új hadtestet vittek a nyugati frontra. A boeharai emir újabb tízezer lovas bocsájtott Troczkij rendelkezésére. Troczkij Moszkvában időzik, ahol új sereget állítottak fel Péterváron senki sem hisz az igazi békében. Lengyelországgal annál kevésbbé lehetne most megkötni a békét, mert Linovjev és Troczkij ismételten kijelentették, hogy Lengyelországot sürgősen szovjetizálni kell és hogy a nyugati fronton erélyes intézkedéseket kell tenni a bolsevizmus megvédésére. Déloroszországban is nagy csapatösszevonások vannak folyamatban, mert a bolsevizmus döntő csapást akar mérni Wrangel tábornok csapataira. A Déloroszországban álló vörös lovascsapatok parancsnokságát továbbra is i^Budianni tábornok vette át \ VBudapest, 1920. \ ELŐFIZETÉSI ÁRAK} l Egész évre 280 K — | Félévre 140 „ — Negyedévre .......... 70 „ — ^ Egy hóra 25 „ „ Egyes szám ára helben, vidéken és pályaudvaron 1 korona Hirdetés és apróhirdetés díjszabás ferintim ára 1 korona. XLI. évfolyam 232. (14,345.) szám. Kiadótulajdonoson : BÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA : Budapest, V., Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHivATAL : Budapest, VIL, Erzsébet körút L omiszág mindenáron békét köt. ..ITTSEiIS tudaatójának távirata.) Damski, a lengyel delegáció vezetője, jelenti Rigából: Wrangel tábornok legső sikerei a bolseviki delegátusok körében nagy megdöbbenést keltett. Erre való tekintettel a BZOV-étkormány valószínűleg mindent el fog követni, hogy a Lengyelországgal való béke megkötését siettesse, még akkor is,ha a lengyel kormánynak messzemenő engedményeket kellene tenni. Az orosz békedelegáció vezetője, Joffe, a béke őszinte barátjának mutatkozik."— Kopenhága, szeptember 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A legutolsó Helsingforsba érkezett lapok jelentik: A bolseviki központi bizottság Moszkvában kétharmad többséggel elhatározta, hogy Lengyelországgal megköti a békét, mivel Oroszország téli hadjáratot nem folytathat sikerrel. A városatyák háborúsága. / / A politikai ellentétek tegnap háborúság •„.agot vitték be a főváros közgyűlési termét Nagyon sajnálatos, hogy ez így történt Azok a jelenetek, amelyek a közgyűlési teremben lefolytak, nem alkalmasak arra, hogy akár a fővárosnak, akár az országnak hasznára legyenek. (Itt a cenzúra, 7 sort törölt.) Itt voltak a célból jó politikai szenvedélynek nem szólva ennyire elfajulnia még olyan testületben sem, amelyikben helye van a politikának. Ebben az esetben azonban nem parlamentről, nem politikai népgyűlésről van szó, hanem a főváros képviselőtestületéről, amelyiknek tulajdonképpen semmi köze az országos politika izgalmaihoz és nem is szabad megengedni, hogy ehhez köze legyen valaha Budapest székesfőváros közgyűlését abból a célból állította össze a főváros lakossága, hogy ez a testület a főváros ügyeit intézze. Ebből az következik, hogy ebben a közgyűlésben csak a főváros érdekei szempontjából alakulhatnak pártok A főváros belső ügyeit, a közigazgatás kérdéseit illetőleg megoszthatnak a vélemények, megütközhetnek egymással a különböző fölfogások. Kell is, hogy így legyen, mert hiszen az eszméknek és az elveknek "ebből a csatározásából formálódik ki a legjobb, leghasznosabb, legcélravezetőbb döntés. Az országos nagypolitika elvi különbségei és személyes ellentétei azonban maradjanak kívül a közgyűlési termen, ahol egyformán jó városatyák lehetnek azok, akik egyébként a legellentétesebb politikai nézeteket hirdetik. Mondják, hogy a demokrata párt tagjai a tegnapi közgyűlés eseményeiből le akarják vonni a konzekvenciákat és testületileg le akarják tenni a mandátumaikat. A mai pártértekezlet ugyan még nem döntött ebben a kérdésben s elhatározta, hogy a tegnapi közgyűlésen történt incidens tárgyában a városi polgári párttal egyöntetűen kíván állást foglalni. A vérmesebbek, a türelmetlenebbek azonban azt hangoztatják, hogy a történtek után egységesen és azonnal le kell mondani a mandátumaikról, hogy ezzel tiltakozzanak a többségi párt harcmodora ellen. (Itt a cenzúra 27 sort törült.) olitikai aktatolvajlás. Laibach• 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) * " Nemrég egy kocsit, amelyben a jugoszláv békedelegáció iratai voltak, Párisból Belgrádba menet kifosztottak. A Illat Naroda című újság véleménye szerint politikai célból elkövetett aktalopásról van szó. A vagyonban az Adria-kirdésre vonatkozó iratok és a delegátusoknak az olaszokkal való tárgyalásra vonatkozó utasításai voltak. Ilyen körülmények között, valószínű, hogy a kocsit legközelebb holt vágányon meg fogják találni, mihelyst az okmányokat lemásolták és róluk másolatot készítettek. At Iziidtria boldogulása Magyarország barátságán alapul .fő) Akeresztény szocialista párt vezérének nyilatkozata. Bécs, scnept 30. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Kunschak, a keresztény szocialista párt vezére, tegnap egy választógyűlésen a következőket mondotta: — A rágalmak ellenére egész nyíltankijeleltetem, hogy barátságos viszonyt kell a magyar állammal létrehoznunk. Azzal nem is törődöm, hogy a magyarok menarchissták-e és hogy kit akarnak a trónra ültetni, hanem csak azzal, hogy hogy lehetne a magyarokat megnyerni, hogy népünket és országunkat a pusztulástól megmentsék. A Magyarországhoz való viszony ránk nézve gazdasági tekintetben a legnagyobb fontossággal bír. Ezután kijelentette Kunschalk, hogy a Magyarországgal való barátságos viszony ép előfeltétele a német birodalomhoz való csatlakozásnak. A német nép utna úgy, ahogy a dolgok jelenleg állanak, nem a nyugat, hanem a kelet felé vezet, ezt az utat Csehszlovákia és Jugoszlávia zárják el délfelé és így törekvéseinkbe be kell vonni Magyarországot és ezzel az állammal szemben barátságos álláspontra kell helyezkednünk. Magyarországon át vezet az út Romániába is. Ez a nép nemzeti okokból nem élhet elszigeteltségben és állandóan csak úgy tarthatja magát, ha a nagy német nemzetre támaszkodik. Ha létrehoztuk az entente-ot Magyarországgal és Romániával, akkor nyitva áll az út kelet felé és a világ semmiféle hatalma sem akadályozhatja meg többé, hogy Németország újra felvirágozzon. Az olasz Fiume. Karneváloskedvű lángszórók és páncélosautók. Fiume, szeptember. "Mondják, hogy az olasz honfoglalás napjaiban magyarnak, horvátnak egyformán rossz dolga volt Fiuméban. Az első mámor részegségében ugyanaz a gyűlölet lázadt mindenki ellen, aki nem volt olasz. Erre az időre esik a magyarok kiutasításának túlnyomó része. És ez időre esik a magyarok sanyargatásának és megaláztatásának néhány bántó, kellemetlen emléke. Azt azonban magam is tapasztaltam, hogy azóta lényegesen megváltozott a helyzet. A fiumeiek — talán azért, mert hitük szerint Magyarország most már reménytelenül elmaradt a kikötővárosért folyó versenyfutásban — nem gyűlölik többé a magyarságot Azok pedig akik Nagy Olaszországból jöttek, soha nem is gyűlölték. Külsőségekben természetesen mindent levakartak az utcák képéről, ami a magyar uralomra emlékeztetett A házak faláról teljesen eltűntek a magyar utcanevek és új olasz jelzőtáblák kerültek a helyükre. (Ennek az a következménye, hogy ma telivér fiumeiek is gyakran zavarba jönnek és nem tudják, hogy egy-egy újonan elkeresztelt utcát hol keressenek.) A magyar szó azonban bátran és minden kellemetlenség veszedelme nélkül hangzik a fiumei utcákon, amit annál inkább értékelhetünk, mert a horvát beszéd nem élvezi ugyanezt a kiváltságot A horvát nyelv ijedten megbújik a privát lakások zárt szobáiban, az olaszságára ébredt városban, szenvedélyesen tüzel és buzog a jugoszlávok ellen való gyűlölet Ez a gyűlölet olyan erős, hogy az ellenségem ellensége az én barátom elve alapján máris sarjadzó szimpátiákat ébreszt a magyarság irányában. Jó olaszok megvetéssel és lenézéssel beszélnek a párisi konferencia békeművéről, rokonszenvesen megértik Csonkamagyarország nagy keserűségét, lemetélt tagjai után való kiolthatatlan vágyakozását Az egész okoskodás kicsendülő vezető akkordja pedig mindig ugyanaz: „Magyarország és Olaszország természetes szövetségesek, hiszen mind a két ország sok legfőbb életérdekének legveszedelmesebb ellensége Jugoszlávia!" És a horvátok? Sok, nagyon sok horvátot kiutasítottak Fiuméból. Még többet minden különösebb formaság nélkül egyszerűen világgá üldöztek. Bizonyos azonban, hogy a városból nem tudták teljesen kitisztítani őket. Az utcáról eltűnt a horvát szó. A horvát veszedelem azonban ott lappang a felszín alatt Úgy mesélték nekem, hogy a horvátok szívósen meglapulnak, állandó ugrásra készek és addig, amíg az olaszok mámorosan ünneplik saját otlaszságukat lassan öntudatos politikával készülnek az ő honfoglalásukra és tömegesen összevásárolják a fiumei ingatlanokat és vállalatokat. Az azonban kétségtelen, hogy most, d'Annunzió égisze alatt, Fiume igazi olasz város, olaszabb, mint eddig akármikor. A fiumei utcán ma olasz lélek él, olasz temperamentum forrong, peszseg, bugyborékol. A benszülöttek — az olasz benszülöttek is természetesen — lassan sorvadoznak, mert nem táplálja őket a halott kikötő. A város olasz jellege, az olasz karakter túláradó dagálya azonban az ő csendes félrevonultságuk dacára tökéletes, hála azoknak a jövevényeknek, akik előőrsöt állni az olasz eszme védelmére az Adria túlsó oldaláról érkeztek, akik azzal a szándékkal játtak, hogy Fiumét megmentsék Olaszország számára a fiumeiekkel egyetértve, ha lehet, de a fiumeiek ellenére is, ha másképen nem megy a dolog. Ilála az ötven féle különböző olasz dialektusnak, olasz dalnak, hangos hejehujának, Fiume ma túlcsapongó kedvű olasz város illúzióját kelti a jövevényben. Különös szerepet játszanak d'Annunzió kíséretében a régi irredenták, azok, akiket az osztrák '08 a magyar hatóságok valamikor felségárulás címén kerestek, fiatal görzi, trieszti, fiumei fiuk, akik a háború kitörése után a határon túl szöktek, olasz hadseregben a monarchia ellen küzdöttek. Köztük egy név, amelyik hóhér kézből nyerte el a martinkoszorút Gino Battisti van itt, hadnagy fia annak a Cesare Battistinak, aki reichsrathi képviselő volt, fegyverrel kezében eartt osztrák fogságba és bitón halt meg a trentinoi katonai fogház udvarán. Halk beszédű, sápadt arcú csinos és jól nevelt fiatalember az ifjú Battisti. — Cesare Battisti meghalt aszabadságért! — mondja nekem, amikor bemutatnak bennünket egymásnak. — Nemcsak az olasz szabadságért. Hanem minden nép szabadságáért! Azután elmeséli, hogy „Légione Cesare Battisti" név alatt trentinoi önkéntesekből egész légió van d'Annunzio hadseregében. Hárman vannak testvérek, akiket a trentinoi hóhér keze tett árvákká. Van egy tizenkét éves kishúga és egy kilenc éves kis öccse. Édesanyja Trentinoban lakik, ő maga most múlt tizenkilenc éves, de már részt vett a háborúban, harcolt Dél-Tirolban, az Isonzónál, a Piave melllett. Nem sebesült még egyszer sem. És most eljött, hogy a jugoszlávok ellen harcoljon d'Annunzio mellett