Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
IDA REGÉNYE. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (30) — Hát érdekelnek érdekes Raoul Pictetnek minden köny, _ mosolygott a francia is, — de ncik^ nehéz. — Nehézi Én, éppen azért veszek francia könyvet is, E^ert a francia könyv mindig könnyedén, tűlágosan beszél Ha a német elfáraszt, a franciái pihenek. — Vonaton pedig tanácsos olvasnunk, — rázta a fejét amolyan a francia, különösen a gót betüv rontják a szenet a2^ön szeméért külön^.011 ^ár teime. Ezt mondva Gsab.fcu ^ rápillantott. Csaba ült egykedvveil. - értette amit beszélgetnek, csak axLivit adott franciául, amennyi utazásra, holtelbeli ^,elésekre, utcára, vendéglőre kell. ^ hangri azonban és a francia arcáról látja, hogy udvarol Idának. Ida elmosolyodott — ön talán szemorvosi" Nem. Km^®6®" vagyok. De karmesterek is ^foglalkoznak azzal a kérdéssel: mi árt a szemnek, mi nem? Harminc évig semmi. Negyven éven túl minden. Ida régen vágyott rá, hogy egy Ave Maria-áriának a szerzőjét megtudakolja. A klastrombeli kóta be volt kötve, de a címlapját takarékosságból mellőzték. Már ötven Ave Maria című szerzemény is volt a kezében, egy se az ária. Hát a karmester azóra nem nyomhatta el, hogy meg ne kérdezze: — Templomi! — Színházi, — felelte a karmester udvariasan. Ida csalódva húnyt a szemén. — A színházi zenét nem ismerem.* Nem ismeri a színházi zenét, aazszonyom? Hát akkor milyen zenét ismer? — Csak a klasszikusokat. — És Mendelsohn a legkedvesebb zeneszerzője. — Dr.dho'H'^n. D« Bacsetem Mendelsohnt is. — Én a francia szerzők? — Gounod. Bizet . . . Csak rövid és kellemes kisétálások. Mindig visszatérek Breethowsenhez. Szinte kóta nélkül játszom a szonátáit — Ezzel a kézzel? Hát hogyan játszatok távokat? — Még a nónákat is elérem. — Lehetetlen ! — Egy kis ugratással. És csevegtek mindenféle muzsikáról. Csaba unatkozó arccal ült mellettük. Azt is unatkozó arccal fogadta, hogy a franciabemutatkozott Látta, hogy egyforma a gyűrűjük, hát bemutatkozott. Idának is, neki is. — Tolmácsolja, — mondta Csaba Idának, — hogy sajnálatomra nem értek franciául. És hogy a muzsikás tudományokban analfabéta vagyok. Az egyik állomáson megállt a vonat és kiszállt az az utas, aki Csabának a balján ült — Ha óhajtja, oda ülök át — szólt akkor Ida magyarul.— Mért óhajtanám!önnek bizonyára kellemes, hogy valaki szórakoztatja. Ida fölkelt — Sajnálatomra át kell ülnöm, —mondta a franciának, — itt valami résen hideg szeli a lábamat S átült Csabának a baljára. Mért hagyta ott a helyét? — kétegykedvüan. Képeket mond, — felelte Ida egy idezte kedvüen Csa vállat vont — Hallgathatja, Ha nem szemtelen. A nevem iránt való kötelezettsége nem terjed annyira, hogy ártatlan szépmondásokat ne hallgathatna. Nőknek az ilyesmi csemege. Csak úgy vállról beszélgettek, de hogy magyarul, nem olyan halkan, hogy mások is ne hallhatták volna. — Értelmes úriember, — mondta unatkozóan Ida, — dehát véltem, hogy kedvetleníti önt. Az egyezségünkről én se feledkeztem meg. — Nem kedvetlenít, köszönöm. Csak úgy értettem, hogy ne kacérkodjon senkivel. Semmi szavam, azonban az ellen, ha ön napa tH 0 ..A kovácsinas ezresbankója. — A liliputi zsebtolvaj. — Kódolt DÜHÖS SpSK. Mancika. — Aki egy koronával megjárta Amerikát. — Azottember. •"""Olyan az előszoba, mint valami egérfogó. Szürke arcok, apró, hályogos lelkek kucorognak a széken. Asszonyok, akiknek az arcát a gond fölszántotta, mint a földet az eke. Sóhajok rebegnek felén, ahogy bemegyek mellettük, tán valami hatalmas protektornak néznek; vagyok az igazság egyszerű prizmája, kimutatom az ezerarcú életet ... Toprongyos gyerekek sorakoznak odabent. Négy vádlott." Négy angyal, kinek a szárnyára fröccsent már az élet sara. Szülte őket a nyomor és nevelte a világváros. Mocskosok. Csavargók. Tolvajok. És szentek. Mert tiszta és ártatlan a gyermeklélek, az a bűnös, aki züllésbe kergeti. Az első sikkasztott. Jancsinak hívják. Szürkeszemű, pufók gyerek. Kovácsinas. A mestere rábízott ezer koronát, de a pénz varázsa mielgestieges karácsony szombatján fölváltotta egy cukrászdában az ezresbankót. "S«ett aztán magának falovat, képeskönyvet, bicskát, csokoládéit , az ezresbankó fele odavolt. A másik felét az apja vette el . . . Az is itt van, napszámos ember, együgyü barom, de tagad mindent, hadd legyen a fia az áldozat ... A gyerek nézi, hite megingott és csöndesen sír. Csalódott édesapjában , ezt a csalódását — látom a szemén — többé semmi sem gyógyíthatja meg . . . A második: zsebtolvaj. Akkor, mint a tenyerem, de a legügyesebb zsebmetszők nem igen konkurrálhatnak vele. Lapos homlokán ott látom Barabás bélyegét. Az a bűne, hogy kicsente egy vidéki református pap ezüstóráját, a bűnjel is megvan. Miért lop? Vállat von. Hol az apja? Börtönben. Az is lopott! A harmadiknak bomba katonabakancs van a lábán. Csikós kaocája kilóg, a lábaszára csóré. Orra gyöngyöcskét ereszt. Rekedben sírja el, ahogy cigarettát árult a Teréza körúton. Halt koronáért tizet ad Ő tartja beteg édesanyját, mert apja nincs, nem is volt . . . Kegyelmet kérek a számára. Megadatik. * A negyediket Mancikának hívják. Kilenc esztendős. Szeme kék. Arca fehér. Szép gyerek volna, csak a szája rontja el, lefelé görbül, mint a halé. Sokat sírhatott már életében. Kódlolt gyerek. Az utcán fogták el éjjel három órakor. Csupa kóc. Csupa rongy. Aht jumd,hogy verik otthon ^Ak meg, hiába zárja be, az ablakon keresztül is megszökik. Vigyék el, különben az apja agyonüti! Vinni akarják, de anyja elé borul és zokogva könyörög. Az asszony szemében kilobban a hisztérikus düh, megszánja, csókolja, magához öleli, majd ránk támad, hogy biz' ő senki kezére sem adja az ő kedves gyermekét. Inkább agyonütik! Szelíden szólunk hozzá, a lelkére akarunk beszélni, hogy a gyereknek nem bot kell, hanem kenyér és szeretet, de ránk sem hederít, csak viszi Mancikát, még az ajtóból is visszapuffolg; jó, hogy a nyelvét ki nem ölti ránk. Mi lesz ezzel a szegény gyerekkel ! — Volt itt a múltkoriban egy tízesztendős kislány, — mondta a főtanácsos, — aki egyetlen koronával megjárta Amerikát. Fölosont a fiumei vonatra, ott elbujt, a kikötőben a hajórasurrant s mikor a hajó útnak indult, a fedélközi utasok közé vegyült. Kapott itt-ott egy kis elemózsiát s csak Ellis Islandban vették észre, hogy senkihez sem tartozik. Persze visszahozták. Még a koronája is í megmaradt . . . Jön egy cigányasszony, öt gyereke van, az ura összeállt egy másik nővel s nem ad pénzt haza, pedig a bandában másodmuzsikus. Sírva esküdözik a szerencsétlen asszony, hogy megöli mind az öt gyermekét s magával is végez! Csillapítjuk, ötven koronát kap s hogy megörül neki! Szegény, vehet rajta kenyeret, ha van jegye. A rendőr belép. Nagy, mokány embert állít elő. B. Józsefnek hívják, őszbe vegyülő fekete-göndör szakálla van. Tisztán asszír arc, pedig tót zember. A felesége emelt panaszt ellene, hogy elissza keresetét s veri őket Most te ittas, de konokul tagad. Szembesítik a feleséggel. Ón asszony. Két kislánya hozzásimul, sirva fakad. Az asszony az ura szemébe mondja a váda s ez durván nevet: •Vagy te huncut, politikus asszony, meglopja engem, ha krecsanából részeg lazamegyem . . . Vagy te tolvajt" Gegus főtanácsosa szivére akar hatni, a könyező gyerekekre mutat s kéri, hogy ne igyék annyit, hiszen a bor ma 50— 60 korona. „Én vagyom zasztalos, vagyom derk, tisztességes zember a iszom jobb borocska, hevenkaronás!'' Vad és félelmetes, mint a merkelő lka. „Szereti papa kisgyereket ... — hajol le a ksebbikhez, — de kapsz te pofon, ha hazud: Verte papa maanácska?" A nagyobbik kislány anyja tündőjébe rejti arcát, a kisebbik pedig a szemébe mondja kitörő fájdalommal: „Verte!" Az asztalos az alkoholisták hosszú éskifejezéstelen tekintetére nézi, aztán ránevet érdesen, de a fogát csikorgaja. Micsoda vadállat lehet ez a maga barlangjáén! Veri a mellét, hogy niki nem kell az asszony, menjen a pokolba, inkább ad neki havonta háromszáz koronát. Békítgetjük őket, hogy fogjünk kezet. „Én vágyom férfi, naccsága előtt nem alázkodni!" És a szegény, vonnyadt asszonyrufó láthatóan imponál, hogy az ura mé£ itt sem fél a rendőrségen s lassan, mint ködöm keresztül a fény, tömeges szemén (át kimoso•^^SSk. B-^tagok utánuk. Az a?a^ir-tól szélesen \ aulv.culál, tenyere f^nt jár, mint vala n/i súlyos t \ .darab e dülöníto járással harcolja magával családját. A gyermekek reszketve kapasakor, anyjuk atEofknyájába s ol* asszony, mint MLsfiftes kutya, kültag az ura után. Szilvaszíter gigászi malomalalkja kiemelkedik a Duna tükréből, a felhőkbe ér s vidám mosolylyal nézve a® életre, mely lomhán nyikorgatja ember forgató rostáját Régi rétte. Enett szakadás van rajta A tót és e felesége eltűnik benne, mint pelyva, és velük együtt áthull a résen a semmábie az a két kis lélek, az ai kit lde'í- tiszta bracaszem . . . Tatár István. PESTI HÍRLAP 1921. január 1., szombat. Az elmlt esztendőt a jövő historikusa valószínűen "HSüres jó"szavak esztendejének fogja nevezni. Különöseet a gazdasági ésetben lehetett tapasztalni, hogy irányító eszmék hijján a káosz egyre nagyobbodott Az államháztartás a züllés képét mutatta és a hangos jelszavak meddőségét csak azzal lehetett ideiig-óráig takargatni, hogy a bankóprés öntötte a fedezetlen baonkjegytömeget és betömték vele a tátongó réseket Akik azt hitték, hogy a bankóprésre támaszkodva lehet állandó kormányzásra berendezkedni, kezdték észrevenni, hogy a további határtalan bankjegyszaporitás a társadalom felforgatására vezet és a felkeltett elégedetlenség olyan nagy mértékűre növekszik, hogy alkotó politika céljaira fel nem használható. Az év vége felé jutott uralomra az a felfogás, hogy az alkotó, az újjáépítő munka meg nem kezdhető, amíg a valuta állandó romlásban van. A valutiajavításnak pedig első kelléke, hogy aaz államháztartás egyensúlyának helyreállítására mindent elkövessünk és a bankóprést megállítsuk. Amíg idáig eljutottunk, óriási károkat kellett elszenvednünk. A magyar korona katasztrofálisan esett és megingott az önmagunkban való hitünk. Gazdasági tevékenységre nem az ösztönözte az embereket, hogy pénzt (koronát) keressenek, hanem koronával idegen valutát. A gazda pedig állatállománya növelésére nem sajnált, semmi pénzt és saját fogyasztását megnövelte a békebeli fogyasztás többszörösére. A magyar korona ekként a dollárral szemben eredeti értékének századrésze alá esett, de ez a reláció jut kifejezésre a gazda valutájánál, az állatnál. Egyre nagyobb volt a veszély, hogy a pénzkörforgásában megreked és nem képes betölteni áruköt kivetítő funkcióját. Ez a veszedelem elsősorban a városokat, főként a fővárost fenyegette. Nyilvánvaló, hogy a pénz funkcióját sem rekvirálás, sem más állami beavatkozás nem pótolhatja s nem lehet lemondani a valuta javításáról, elsősorban stabilizálásáról. Az új esztendő elé azért nézhetünk teljes reménységgel, mert ez a meggyőződés úrrá lett a lelkeken és mint kormányzati princípium diadalmaskodott A nemzet gazdasági öntudata fölébredt és irányt fog szabni minden elkövetkező kormánynak. LebetPiácégy vámvállalkozásáról eltérők a vélemények, de abban egyetért mi senki, Korty a gazdasági konszolidáció problémává többé nem szőr hatós le, üres jelszavak a helyébe nem telhetők. Megnyugtathat mindenkit, hogy Magyarországot lehet rendbetűtozni, mihelyt komolyan akarjuk. Az elmúlt év külkereskedelmi forgalmáról nincs ugyan hivatalos kimutatás, de tudjuk, hogy noha gyönge termésünk volt, mégis milliárdokra rugó értéket vihettünk ki. Lengyelország külkereskedelmi forgalmában csak öt százalékkal szerepel a kivitel és 95 százalékkal a behozatal. Ausztriában valamivel jobb a helyzet de az osztrák pénzügyminiszter kijelentése szerint, az államháztartás összes kiadásainak csak tíz százalékát képes a legsúlyos