Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-31 / 168. szám
Budapest 192L( ^ |c.f JÜL ^ XLm. évfolyam, 168. (14,588.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAICV^ n Egéé* év» *40 ' Félévre » . . ISO „ Negyedévre . . . . . . 110 » Egy hóra ....»... 40 ,, Egyes ezésű ín helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés (HJ. «ad4s szerint, vasárnap, julius sí Kiadótulajdonosok » LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA, Budapest, Vilmos császár-út 78. FIÓK KIADÓHIVATALI Budapest, Erzsébet körút 1. sa Megegyezés jött létre Rigában. Még az idén hazajön valamennyi hadifogoly. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Hanetski követ, mint az orosz szovjet kormány megbízottja és dr. Jungerik osztálytanácsos, mint a magyar kormány meghatalmazottja, e hónap 28-án Rigában aláírták az egyezményt, melynek értelmében az összes magyar hadifoglyok, beleértve a visszatartott túszokat és polgári internáltakat, továbbá a halálraítélt Marshall századost, még az év vége előtt vissza fognak térhetni hazájukba. A sajtószabadság és a politikusok. Mikor az államférfiak búcsúznak a hatalomtól, rögtön barátja lesznek a sajtónak. De a hatalmon levő politikusok nagy része szereti elnyomni a sajtószabadságot. Ez a régi megfigyelés jutott eszünkbe, midőn Rakovszky István az elnöki székből távozva, a sajtószabadság mellett mondott ékes beszédet. De sietünk hozzátenni, hogy Rakovszky, aki a nemzeti ellenállás idején a szabadságjogok tüzes védelmével örökítette meg nevét politikai történetünkben, egész pályafutása alatt mindig híve volt a sajtószabadságnak. Szeretnénk, ha a búcsúzó cipőknek szavait megszívlelnék a hivatalos hatalommal rendelkező politikusok is, mégpedig addig, míg a hatalmon vannak és adnák visítsa a nemzeti sajtónak régi szabadságát, mely csak kötelességekkel jár reánk, de használ az országnak. Az igazság világa csak a szabadság levegőjén nyílhat. Az igazság megírásának jogát kérjük nem magunknak, hanem a nemzetnek és maguknak a politikus uraknak, akik láthatják, hogy mily gyorsan változnak a hatalmi esélyek s akit ma még talán feszélyezne a sajtó nyilvános kritikája, holnap már abba a helyzetbe kerülhet, hogy a nyilvánosság eszközéhez, a sajtóhoz, mint egyetlen védő fegyveréhez ragaszkodik. Szeretnénk a sajtót kiemelni a titkos politikai harcok eszközeinek sorozatából s visszaállítani arra a régi színvonalára, amelyen el lehetett róla mondani, hogy „hangot ad a kor eszméinek s eszméket ad a kornak" s amelyen mindenkivel szemben mindig megírhatta az igazságot Szeretnénk, ha politikusaink mindegyike is az igazságot magáért az igazságért szeretné. Mert gyakran előfordul mostanában, hogy még az igazság is oly módon, oly formában s oly időben jelenik meg, mintha nem is öncél volna, hanem inkább eszköz. A pártpolitikában találták föl a kormányozható igazságot, mely külön tendenciát szolgál. E titkos rugóknak több szerepe van az utóbbi időben, mint az kívánatos volna. Azért, midőn hálás köszönettel fogadunk minden jóakaró szót, melyet a sajtószabadságért, az igazmondásért politikusaink kiejtenek, szeretnénk az igazságnak és a szabadságnak ezt a kultuszát általánossá tenni sajtóban és politikában. Az ország javára szolgáló egyenes gondolatok számára kérjük a sajtószabadságot, tehát perhorreszkálni kell a politikában is a hátsó gondolatokat. Hisz megtéveszti a közvéleményt minden szó és minden tett, ha titkos politikai célzatot kell mögötte keresni. Az ország helyzete oly válságos, hogy minden személyi és pártpolitikát, sőt minden általános politizálást föl kellene függesztenünk. De különösen föl kell függeszteni mint azt ígérték is — minden agitációt az államfő kérdésében. Minden idő előtti akció csak az izgalmakat növeli itthon és a külföldön egyaránt s megakadályozza a komoly feladatok higgadt és alapos megoldását. Az abnormális időre kitolt parlamenti tárgyalások is növelték az idegességet s a gyújtóanyagot, de az általános politizálás és a folyton megismétlődő incidensek teljesen háttérbe szorították a gazdasági kérdések megoldását s az alkotmánybiztosító törvények megalkotását. Személyi kérdések és taktikázások mindig félretolták az elvi kérdéseket, pedig e kérdéseknek higgadt megtárgyalása és elintézése nélkül nem lehet nyugalomhoz és békéhez jutnunk. Az alkotmányos szabadság az alap, amelyre rá lehet építeni a biztos trónt Ez alaphoz tartozik a sajtószabadság is, melyet az eszmék és elvek tisztázása, minden reformtervnek szakszerű megvitatása, a jogrendnek biztosítása és az igazságnak önmagáért való érvényesítése céljából sürgettünk mi is. Ne keressék a politikusok folyton a tetszésük szerint kormányozható sajtót, amikor a sajtó köteles elismerését könnyebben és gyorsabban el lehet érni az ország helyes kormány a—wrwiiill" --••'"Ilin III I-ITTIH II IT •'• I m in ím 'rTr'"r~r^TB inwiwiwnr—f|Ww• n—n• m 1 r— 11 " r-TM^---.. — f-TtrrnT'Hffluw T'-^irBBBBMBr-*"-"""-*!!^ Beszélgetés Pierre Carycin herceggel- Hatvanezer hold ura, aki földönfutó. — Hogyan élt a herceg a bolsevista Oroszországban? — Összeesküvés és börtön, bujdosás és menekülés a messze idegenbe. — A herceg mint kovácslegény. — A herceg Magyarországon Károlyi József gróf csurgói kastélyának vendége. — A bolsevizmus közeli bukását jósolják a menekültekhez érkező oroszországi levelek. — Olyan kérdések, amire a herceg nem akar válaszolni. Fejérvár-Csurgó, jú. 30. (A Pesti Hírlap kiküldött munkatársától.) „fejénvár-Csurgó." Egy kis őrház viseli ezt a nevet a Székesfehérvártól Komáromig vezető szárnyvonalon. Gyönyörű jegenyefákkal és nyárfákkal szegélyezett gondozott út vezet a kastélyhoz. Jó másfél kilométeres séta, az út javarészén mellettünk fut a kastély parkjának a kőkerítése, mögötte százados fák terebélyes dombrengetege. Az út egy hajlásánál rácsos vaskapu elé érülik, a vaskapu barátságosan kitárja mind a két szárnyét előttünk. A kapu előtt masszív porfir, kereszt. A kereszten életnagyságú, bronz Krisztus, a kereszt alapját alkotó négyszögletű kőtömbön latin fölírás: ..Posuit Josephus Comes Károlyi de Nagykároly, Hereditarius in Csurgó. Anno Domini MDCCCCXII." Megérkeztünk. Gróf Károlyi József kastélya előtt vagyunk. Kinn a mezőn leégette a perzselő forróság a gyepet. A kastély kertjében az összeboruló fák árnyéka alatt üde zöld minden. Ameddig az ember szeme lát, buján hajtó és fejlődő nagyszerű angolpark. Még hosszú utunk van addig, amig a rengetegben elbujtatott kastélyhoz érkezünk. Úgyszólván egészen váratlanul bukkanunk rá, az út egy kanyarulatánál: a ritkuló zöld fal mögött sárga foltokban ütköznek ki a falak és a következő pillanatban kitárul előttünk az egész perspektíva. Renaissance stílusban épült egyemeletes épület, a kastély főrésze és két előrenyúló szárnya szabályos vonalban írja le egy téglalap egyik rövid és két hoszszabb oldalát. Az a térség, amelyet az épület így magához ölel, a versaillesi park egyes részleteire emlékeztet. Arasznyi magas csiszolt márványfalacska keretébe zárt bársonyos mező. Éles, egyenes vonalban nyírott alacsony élősövény szabályos négyszögű vonalban fut körül s pompás pázsiton, a térség közepén apró szökőkút permetez, 87 zöld négyszögben tarka virágágyak színes foltja. A , sárga kastély sárga oszlopain virágzó akác, az első emelet végig futó korlátján vérvörös virágot nyitó muskátli. Mindez sziporkázik a verőfényes nyári nap reggeli derűjében ,az ember szeme szinte káprázik, amikor a park árnyékos lombalagútjából ide kibukkan. Ebben a kastélyban, ezen a paradicsomi hegyen élvezi gróf Károlyi József vendégszeretetét Pierre Galycin herceg, aki az orosz pokolból menekült, hogy a maga és családja puszta életét megmentse. Galycin herceg Oroszország egyik legrégibb és legelőkelőbb családjából szárrmazik. (Neivürcet Galycin-inak írják és Galicin-nak olvassák.) Az orosz történelemiben sűrűn lehet találkozni az őseikkel. Már a tizenhatodik század végén fontos szerepepet tölt be egy Galvain herceg, aki a beteg Fedor cár helyett kormányzó hatalmas császári asszonynak. Sophiánaak a kegyence addig, amíg kegyetlenül megnem verik a tatárok. Egy másik Galydin herceg Nagy Péter barátja volt, még abban az időben, amikor a későbbi nagy hódító és véreskezű kényúr udvarból száműzve, rakoncátlan fiatal éveit élte ,,A te részegéé Boriskód" — így írta alá a nettót ez a Galycin a jövendőbeli nagy cárhoz írott leveleiben. Később is kormányzók, hatalmas miniszterek és diplomaták teltek ki ebből a nemzetségből. I. Miklós cárnak kedvenc embere volt Diimitri Vladi- IDA REGÉNYE. Irta: GÁRDONYI GÉZA (69) — Igen jó, — mondogatta Ida. — Többet mondjon, többet — Dehát én nem vagyok műértő. — Maga több, maga műértő, Ida. Ida szomorkás elmosolyodással vont vállat. — Én csak azt érzem, hogy ezen a képen rajta van valamiképpen a halhatatlanság bélyege. Csabának szinte elnedvesült a szeme. — Ida, jóságos-jó Ida, ezért a szép mondásáért hadd csókoljam meg a kezét. És lelkesülten folytatta: — Még ma belefogok a nazarénus húsvétba is. Csak még kissé gondolkodok a témán. Kisérem vissza haza. De a Kossuth Lajos utcájának kerüljünk. Vigyünk haza valami ritka jó csemegét ennek az örömére. Takács előtt Csaba megállította a kocsit: — Nézzük meg Takács kirakatát Válaszszon, vegyen valamit. Osztrigát vagy datolyát vagy amit akar. • Ida megszemlélte a kirakatot, de semmit se választott. — Nincs ma semmi különös itt. — Hát akkor ide jöjjön be velem a cukrászboltba. Iszunk egy csésze teát. Ilyen hidegben mindig jó a tea. És maga süteménynyel, ahogy asszonyok szokták. Ida szótlanul engedelmeskedett. Betértek a boltocskába Leültek hátul egy márványasztalka mellé. Csaba teát rendelt. Ida csak kekszet kért a teája mellé. Közben egy asszonyka nyitja be az ajtót. Inkább leánynak látszik, oly fiatal, de mégis asszony, mert hosszabb a szoknyája. Szökés kis barnaszemű asszony, fias szemű. Fekete szimpla télikabát rajta, és iyanolyan fekete posztókalap a fején, sötétzöld selyemcsokorral díszített. A muffiával valami könyvecskét szorít a kebeléhez. Néhány süteményt választ és takartat papirosba. Ahogy ott szól is egy-két szót a cukrászleánynyal, Ida elhajol az asztaltól és érdeklődéssel nézi. Az is persze odatekint. De ugyanakkor meg is rebben: — Ida! A következő pillanatban már ott is terem. — Oh mily boldog vagyok, — rebegi elpirulva, — hogy láthatom! Oh mily boldog vagyok! Hogyan megsirattam magát, mikor hallottam, hogy miattam vallatták és hogy elvitték. Dehát ugye nem volt baj? — Dehogy is Boriskám. Ülj le kedves, A férjem . . . Látom, te is asszony vagy . . . — Hálistennek. Köszönöm, hogy tegezet Te mindig olyan jó voltál ... " Három j-vel mondta a jót és hálától v leg, szerető szemmel. Ida mosolyogva nézett reá. — No és ő vett el? — Ő. — A felkö a Balatonbirá.