Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
PESTI HÍRLAP 1922. JnettS T., szomlet. A miniszterelnök munkaprogrammot adott. Gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedett most szólásra, hogy a vita, megkezdése előtt ismertesse a kormány munkaprogrammját. Nem ad szerves kormányprogrammot, hiszen a választások alatt gyakran és kimerítően ismertette a nyilvánosság előtt azokat az elveket, amelyeket a kormány a Ház foglalkoztatásánál és a kormányzat vitelénél szem előtt kíván tartani. Haaz elveket röviden mégis összefoglalja, teszi azért, mert egyik és másik kérdésre különös súlyt kíván fektetni. Az országnak mindenekelőtt békére és békés munkára van szüksége. (Helyeslés és taps a kormánypárton). Balsay: Két év óta hirdetjük! Gróf Bethlen: Semmiféle áldozat sem igen nagy ahoz, hogy ezt a belső békét létesítsük. Békére van szükség mindenekelőtt a társadalmi osztályok között. Rupert: Látjuk, hogyan csinálják! Gróf Bethlen: A magyar kormány a kiengesztelődés politikáját, amelyet már a múlt nemzetgyűlés végén inaugurált, (Zaj a szocialistáknál.) nemcsak folytatni kívánja, hanem lehetőleg tető alá is kívánja vinni. Bassay: Két évig követeltük! Gróf Bethlen: Ehhez azonban az szükséges, hogy a kormányzat cselekvésén kivül minden társadalmi osztályban hasonló szándék éljen; hogy minden társadalmi osztály, — letéve arról a szándékáról, hogy esetleg osztályuralmat gyakorol. (Helyeslés.) letéve arról a szándékról, hogy más osztályokkal szemben és más osztályok rovására magának előnyöket biztosítson, bizonyos önmérsékletet és önmegtagadást gyakoroljon úgy a nemzet összességével, mint más társadalmi osztályokkal szemben. (Helyeslés a szocialistáknál). Sándor Pál: Két évig beszéltünk erről! (Zaj.) Rupert: Akkor destruktívek voltunk. (Zaj.) Gróf Bethlen: Oly időket élünk, amikor az államnak adni valója vajmi kevés van;fellepkezőleg: minden osztály áldozatkészségére kénytelen appellálni. Rupert: Gyalázó brosúrákra volt pénz! Gróf Bethlen: Ily időben minden társadalmi osztály bizonyos önmérsékletet kell, hogy gyakoroljon az állammal szemben támasztott igénye tekintetében (Egy hang: így kellene!), de tartózkodnia kell attól is, hogy a nemzet vállaira nehezedő áldozatokat és ezen áldozatoknak őt illető részét más társadalmi osztályokra akarja hárítani. (Helyeslés.) Sándor Pál: Csak keresztülvinné! Gróf Bethlen: Ebből a szempontból a kormány a maga részéről közös, harmonikus munkára hív fel minden társadalmi osztályt, — és hogyha egyes osztályok között súrlódások vagy ellentétek mutatkoznának bármilyen téren, a magyar kormány a maga részéről felajánlja becsületes közvetítését. Objektív szempontok fogják a kormányt ezen közvetítésnél vezetni és elsősorban az a szempont, hogy a békét létesítse és fentartsa. (Helyeslés.) Felekezeti békéire is van szükség. Rupert: Itt van végre a destrukció! Gróf Bethlen: A kormány a felekezeti béke létesítése érdekében erős kézzel kivánja a törvényeket végrehajtani és ezúton a jogrendet biztosítani.(Egy hang: Nagyon látjuk!) Felszólít minden felekezetet, hogy meddő harcoknak félretételével ennek a felekezeti békének a létesítéséhez hozzájáruljon. Bassay: A felekezetek nem harcoltak egymással! Gróf Bethlen: Felszólít mindenkit, hogy a mai időben minden erős együttes, harmonikus munkára fordítson, nem pedig egymás ellen fordítsa azt az erőt, amelyet csakis a nemzet javára volna szabad felhasználni. (Helyeslés, éljenzés és taps a kormánypárton). Sándor Pál: De meg is kell valósítani! Gróf Bethlen: Békére van szükség a politikai életben is. Rupert: Igaza van! Gróf Bethlen: ... és ennek a békének létesítésére a kormány kész és kapható, azt létesíteni óhajtja, annak érdekében, az ország nagy érdekeinek feláldozása nélkül, minden áldozatra is kész, objektivitással fog megbírálni minden propozíciót, amely ebben a tekintetben hozzája jut, (Rupert: Szép szavak!) és figyelmezteti a Háznak minden egyes tagját és pártját, hogy nagy felelősséget vállalna minden egyes párt a nemzettel szemben, (Úgy van az ellenzéken,) ha a mai nehéz időben a maga részéről segédkezet ehez a munkához nyújtani nem akarna. Rassay: Előbb a törvénytelenségeket tessék jótenni! Gróf Bethlen: Az ellenzéket megilleti a kritika joga; a kritika jogát a kormány csorbítani nem akarja. (Helyeslés.) De viszont a kormányt és a többséget megilleti a parlament vezetésének joga. (Helyeslés balfelől.) És miként a kormány nem kívánja a kritika jogát csorbítani, épen úgy tisztelettel kéri az ellenzéket, hogy ne igyekezzék a politikai vezetést a kormány kezéből a maga kezeire átjátszani, mert erre viszont a kormány nem volna kapható. (Helyeslés Wolfféknál.) A parlamenti munkaképességéhez a nemzetnek igen nagy érdekei fűződnek Merem állítani, hogy nemzeti életünk gyógyulása és nemzetünk jövője attól függ elsősorban, hogy munkaképes lesz-e a nemzetgyűlés, vagy nem. (Egy hang: Attól, hogy lesz-e munka az országban!) De a parlament munkaképessége attól is függ, hogy végre-valahára a háborús rendkívüli viszonyoktól visszatérhessünk a normális munkára. (Felkiáltások az ellenzéken: Ezt kívánjuk!) Mentül gyorsabban fog dolgozni ha a parlament, annál rövidebb lesz az az átmeneti idő, amely ebből a szempontból még szükséges. Ezt az átmeneti időt senki sem kívánja nyújtani, legkevésbbé a kormány. De meg kell értenie mindenkinek, hogy a törvényhozásnak kell megteremtenie azokat az előfeltételeket, amelyek szükségesek ahoz, hogy ezen átmeneten túljutva, a tormális viszonyokat helyreállíthassuk. Már a múlt nemzetgyűlésen ígéretet tett, volt a kormány, hogy apránkint és lassankint a kiviésles hatalom alapján kiadott rendelkezéseket hatályon kívül helyezi. Balsay: Nem ily óvatosan mondta. Gróf Bethlen:" Ebben a tekintetben meg is kezdte a kormány a munkát, mégpedig két irányban. Az első volt, hogy bizonyos, a kivételes hatalom alapján kiadott rendelkezéseket hatályon kívül helyezett. A másik, hogy utasításokat adott ki a hatóságoknak, hogy bizonyos rendelkezéseket azok megváltoztatása nélkül enyhébben alkalmazzanak. Expert: Ezért fogták le a képviselőket! Gróf Bethlen: A kormány hatályon kívül helyezte a sajtócenzúrára, a belföldi levél- és táviratcenzúrára vonatkozó rendelkezéseket, a gyorsított bírói eljárás alkalmazását; megszüntette a katonai bíráskodást civilek felett, kivéve a kémkedés esetét; megszüntette a katonai felügyeletet a szénbányák felett és visszaállította a költözködési jogot. Más téren a rendelkezéseket ugyan nem helyezte hatályon kívül, azonban enyhített azoknak alkalmazásán. Így apasztotta lényegesen az internáltak számát. (Egy hang a szocialistáknál. Tegnap is internáltak!) a rendőri felügyelet alatt állóknak jelentkezési kényszerét úgyszólván megszüntette, hatályon kívül helyezte egész sorát azoknak az intézkedéseknek, amelyek a szakszervezetek működése elé akadályokat gördítettek és így tovább. Ezen a téren tovább is fogunk menni. Fassay: Apránként, lassanként! Gróf Bethlen: Peidl beszédében általános amnesztiát követelt, még pedig azonnal. Követelte, hogy nyíljanak meg a börtönök ajtai és mindenki bocsáttassák ki. (Felkiáltások a szocialistáknál: Csak a politikai bűnösök! Zaj.) Ugyanakkor azonban követeli a büntetőitéletek revízióját, amelyek a gyorsított bírói eljárás alapján hozattak meg. Én arra kapható nem vagyok, hogy a börtönök ajtait megnyissam. (Élénk helyeslés a kormánypárton, zaj az ellenzéken.) Erre azért nem vagyok kapható, mert akik a börtönökben ülnek, azok a bíróság által ítéltettek el s ezeket az ítéleteket a magam részéről, megbízva a magyar bíróságnak igazságérzetében, igazságosaknak és jogosaknak tekintem. (Helyeslés). Rupert: A gyorsított eljárás nem volt garancia! Gróf Bethlen: Figyelmébe ajánlom, hogy kétszer adatott már ki amnesztiarendelet Propper Sándor: De nem hajtották végre! Gróf Bethlen: Arra sem vagyok hajlandó, hogy az emigránsokat, mint olyanokat, egyforma amnesztiában részesítsem. (Élénk helyeslés és taps a kormánypárton). Propper: Hol a kiengesztelődés? (Felkiáltások jobbfelől: Várják Kun Bélát! Zaj.) Gróf Bethlen: Mindenki hazajöhet és hazajövetelének útjába senki sem gördít akadályt; és amenynyiben büntetendő cselekményt nem követett el, az illető nyugodtan hazajöhet, semmi baja sem történik ; amennyiben pedig büntetendő cselekményt követett el (Zaj.), nem vagyok abban a helyzetben, hogy az emigránsokkal szemben a magam részéről enyhébb eljárást gyakoroljak, mint azokkal szemben, akik itt maradtak az országban. (Helyeslés a k kormánypárton.) Rassay: Mint a gyilkosokkal! Gróf Bethlen: Ezek saját bűnüket azzal tetézték, hogy a külföldön ennek az országnak jó hírnevét nap-nap után aláásták (Taps a többségen.), hogy Magyarország ellen propagandát folytattak és folytatnak még ma is. (Zaj a szocialistáknál!) Amíg ezek az urak a megtérésnek és megbánásnak legalább jeleit nem mutatják, addig itt amnesztiának helye nincs. (Élénk helyeslés a többségen.) Usstty Ferenc: Nincs rájuk szükség. (Felkiáltások jobbfelől: Maradjanak ott! Zaj.) Gróf Bethlen: A rendkívüli hatalom leépítésése terén most egy lépéssel tovább kell mennem. Az 1920. évi VI. t.-c. úgy intézkedett, hogy a kivételes hatalom ez év július 26-ig tehát egy évvel a békekötés utánig meghosszabbíttatott. Ugyanezen törvény 1. szakasza kimondja azt is, hogy a kormány, ha szükségesnek tartaná, saját erejéből 3 hónapra meghosszabbíthatja. A 2. szakasz pedig kimondja, hogy a háború alatt keletkezett viszonyok rendezésére vonatkozó rendelkezések, amelyek a kivételes hatalom alapján adattak ki, a kormány részéről továbbra is érvényben tarthatók, de köteles a kormány ebben az esetben a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni. Mi ezzel a felhatalmazással élni akarunk, ezt a felhatalmazást azonban nem korlátok nélkül kívánjuk gyakorolni és elfogadunk a magunk részéről tárgyi, időbeli és hatalmi korlátokat is. Azokat a rendelkezéseket kívánjuk érvényben tartani, amelyek vagy a trianoni békekötés végrehajtása szempontjából szükségesek vagy ahol ez a gazdasági háborús állapotról a békebeli gazdasági állapotokra való visszatérés szempontjából kívánatos, vagy ott, ahol ezt a közérdek és a közrend szempontjai még ideiglenesen feltétlenül szükségessé teszik és az igazságügy terén ott, aholnem a háború előtti állapotokra való viszszatérés céloztatik, hanem új törvényalkotás a cél. Ezt a felhatalmazást négy hónapra akarjuk igénybe venni s ezen benül köteles a kormány törvényjavaslatokat a száz elé terjeszteni. Végre elfogadunk hatalmi korlátokat is, amennyiben a felhatalmaztatást a Házzal megosztani kívánjuk, mert kötelezettséget vállal a kormány arra nézve, hogy az érvényben tartandó rendeleteketösszességükben legrövidebb időn belül a Ház elé terjeszti, s amennyiben a felhatalmazás idején belül még módosításokra vagy kiegészítésekre volna szükség, ezeket a módosító rendeleteket is azonnal a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) Arról, hogy nem lehetett egyik percről a másikra a kivételes hatalmat megszüntetni . . . Proposz: Már négy éve múlt el a háborús Gróf Bethlen: . . . egy bepillantás azokba a rendeletekbe, amelyeket a kormányfenn akar tartani, mindenkit meggyőzhet, aki csak egy kis objektivitással nézi a kérdést. Az egész közellátás, továbbá a termelőknek és fogyasztóknak nagy érdekei fűződnek ahoz, hogy még bizonyos időn belül, amíg a rendkívüli állapotok gazdasági téren fennállanak időrőlidőre bizonyos rendelkezések adathassanak ki, amelyek a momentán veszélyeket a gazdasági életről elhárítják. (Helyeslés.) Hiszen az idők rohanó árjában, amelyben élünk s melyben él egész Európa . . . Rupert: Amelyről nem akarnak tudomást venni ! (Ellenmondások jobbfelől.) Gróf Bethlen: . . . nem volna helyes, ha a kormány kezét tisztán közjogi skrupulusokból meg akarnák kötni." Ha nem ez a kormány, hanem az. ellenzék ülne itt és ha ma lemondana arról a felhatalmazásról, hogy gazdasági téren rendelkezése, őket • adhasson ki, úgy holnap ő volna kénytelen a Ház elé lépni, hogy újra ilyen felhatalmazást kérjen. Sok tekintetben nehezebbek a viszonyok ma, mint amilyenek voltak a háborúban. A békeszerződések gyökerestől megrendítették Európában a gazdasági életet, olyan eltolódásokat eszközöltek a vagyoni viszonyokban, hogy széles társadalmi rétegek a nyomornak és a kétségbeesésnek vannak odataszítva ... Propper (szoc.): Tízért keli őket •• ••, jobban nyomni! (Zaj.) Gróf Bethlen: . . . H éppen e::ó;-- • társadalom széles rétegeiben olyan elégületlenség van, amely lehetetlenné teszi, hogy a kormány minden rendkívüli hatalomról, lemodjon. Ezeken a viszonyokon nem ez a kormány, vagy bárminő más kormányváltoztathat, hanem csakis a győző államok volnának abban a helyzetben, hogy a nemzetnek gyógyítászt nyújtsanak. (Általános helyeslés) Ugron Gábor: Csak a béke revíziója Segíthet! Más semmi! Gróf Bethlen: Mindenekelőtt egy heroikus erőfeszítést kell tennünk pénzügyi egyensúlyunk helyreállítására. Hegedűs pénzügyminisztersége óta az erre vonatkozó törekvések bizonyos pontig stagnáltak. Ha nem akarjuk, hogy pénzügyeink és gazdasági helyzetünk oda sülyedjen le, ahol ma Ausztriában van, akkor múlhatatlan feladata a Háznak az orvoslást e téren is kézbe vennie. (Helyeslés.) A nemzet a maga részéről az áldozatkészség terén menjen el a legszélső határig (Zaj balfelől.), a kormány pedig tegyen meg mindent abban az irányban, hogy az ország részére egy külföldi kölcsönt biztosítson. Rupert: Ahhoz demokratikus, kormány kell! Más kormányban nem bíznak! (Zaj.) Propper: És igazi belső megnyugvás! Gróf Bethlen: Csak ez a két eszköz alkalmas arra, hogy államháztartásunkban az egyesülyt biztosítsuk. Meg kell szereznünk egy külföldi kölcsön előfeltételeit is. A genovai konferenciának van egy határozata, amelynek értelmében azok az országok, amelyeknek valutája végkép leromlott, csak akkor állhatnak talpra, ha megteremtik az előfeltételeit annak, hogy külföldi kölcsönhöz juthassanak. Ez mindenesetre olyan nemzetközi határozat, amely a külföldi kölcsön kontrahálására nézve jobb atmoszférát teremt, mint amilyen volt a múltban. Rupert: A belső atmoszférának kell jónak lennie! Gróf Bethlen: Ezzel a pénzügyi politikával szemben eddig két kifogást hallottunk. (Zaj.) Az egyik az veti, hogy ne appelláljunk a nemzet áldozatkészségére addig, amíg a reparáció kérdése elintézve nincs. Mi kijelentettük nemzetközi fórumok előtt is, hogy ez a nemzet reparációk fizetésére nera képes. (Általános helyeslés.), hogy Magyarország a reparációt a maga részéről megfizette már a békekötéskor és hogy minden továbbireparációs követelés csak arra volna alkalmas, hogy pénzügyi és gazdasági csődbe taszítsa ezt a nemzetet. (Általános helyeslés.) Annak dacára, hogy míg ezen álláspontunk elfogadva nincs, kénytelen vagyok kérni a nemzetgyűlést, hogy a nemzet áldozatkészségét, a végsőkig feszítse meg. Mert a reparáció fizetése ma még bizonytalan, abban az esetben azonban, ha a nemzet teljes erejét nem feszíti meg, lezüllünk gazdasági és pénzügyi téren. Egy bizonytalan katasztrófa kilátásával az egészen bizonyos katasztrófába vetjük magunkat, ha nem tesszük meg azt, ami szükséges. Ez egyenlő azzal a magatartással, amit eltévelyedett emberek a háború alatt követtek, amikor a fronttól való félelmükben itt,hon agyonlőtték magukat. (Helyeslés jobbfelől.) Egy másik kifogás az volt, hogy nem arra van szükség, hogy az adók emelése révén valutánkat stabilizáljuk, hanem a termelést kell fokoznunk, mégpedig azzal az eszközzel is, hogy fedezetlen bankjegyeket bocsássunk ki. Nem osztozhatom ebben a felfogásban, mert igenis a termelés lábraállítása és fokozása érdekében a kormánynak kötelessége mindent megtenni, csak egy eszközt nem szabad igénybevenni és ez a fedezetlen bankjegyinflációnak a növelése. (Helyeslés a jobboldalon.), mert ennek az eszköznek segítségével újabb terheket rónánk az amúgy is tönkrement középosztály vállaira, de amellett el sem érnék a célt, hanem ellenkezőleg ezen lépés utján automatice fokozódnék pénzünk állandó leromlása. A kormány a mafi a részbről szolidáris azzal a vrogrammal, amelyet a Densiiujjintiuszler elő tan fel-