Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

4 mindent, amink volt s nem az a kérdés, hogy tudunk-e vagy akarunk-e fizetni, hanem az a tény, hogy már mindent megfizettünk, amit adhattunk. Nincs semmink! Az internálótáborok megszüntetését ő is lávánja, Beisinger Ferenc: A szocialisták és Friedrich egyetértenek. (Derültség.) Friedrich a választásokról szólva, kétféle bemocskolt mandátumot ismer: az egyik fajta, amelyet lázítással és demagógiával szereztek, a másik, amely illegitim eszközök felhasználásával a választás eredményének meghamisítása útján jött létre. Ha a miniszterelnök békét óhajt, itt volna az út, amely a béke felé vezet, Rlassay azt állította róla, hogy a reakció mentőcsónakára menekült. Erre azt feleli, szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor egy táborban küzdött Rassayval a keresztény eszméért. (Derültség.) Azt hiszi, hogy nem ő, hanem Rassay ment kissé messzebb a kelleténél. A közös múltat tekintve, kéri, hogy ne tételezzen fel róla reakciós hajlandóságot akkor, amikor ellenzéki hangját hazafias meggyőződésből mérsékelni akarja. A bankjegy inflációról beszélve, kijelenti, hogy nem hite a bankjegyek szaporításának, ha azonban már elkerülhetetlenül szükséges, akkor abból egy részt fordítsanak a munka megindítására. Ha fedezetlen bankót csak azért adnak ki, hogy a decifitet fizethessék vele, akkor azt csak bitang bankónak lehet nevezni, mert ez a pénz a gazdasági életben bitangol. A kormány használatában levő autók számának csökkentésével 40—50 milliót lehetne megspórolni. Nehéz probléma még a vagyonlakók kérdése. Arra nincs pénz, hogy házat építsenek, de arra van, hogy vagyonokat építsenek. Ezt a gazdálkodást nem tudja megérteni. Azért, mert Hegedüs ma szanatóriumban van, nem következik ebből, hogy elvei is használhatatlanná váltak. Azt indítványozza, ültessék a három gazdasági minisztert egy szobába és úgy, mint a pápaválasztásnál szokásos, ne jöhessenek ki addig, amíg nem készítenek egy komoly gazdasági programmal. (Nagy derültség.) A pénzügyminiszter kijelentése a földadók felemeléséről az első komoly programmpont. Ez a legsürgősebb ma, még a főrendiházi javaslat sem ilyen sürgős. Ezután a tisztviselők elbocsájtásártak kérdésével foglalkozik és azt hangoztatja, hogy kapcsolják ki ezeknél a kérdéseknél azokat a kifejezéseket, hogy elhelyezkedés, állás, kenyér és csak egyet tartsanak szem előtt, hogy ezeknek az embereknek munkaalkalmat kell biztosítani. De még mindig semmit sem hallottunk arról, hogy mi lesz ezzel a 10—15.000 emberrel. A természetbeni ellátásnak semmiféle vonatkozásban helye nincsen. A tisztviselőkérdést nem szabad egyszerűen kikapcsolni, a nemzet nagy kincsével, az idővel pazarlás folyik. A javaslatot, mert politika van benne, nem fo:^t~.'"•?. el. (Helyeslés.) A javaslat mellett. Temesváry Imre a javaslat mellett szólott, ámbár neki is voltak kifogásai, így a közúti hidakra felvett 50 milliót kevesli. Az államépítészeti hivatalból szerzett adatai szerint a legszükségesebb javítások és építések elvégzésére legalább 80 millió kell. Adják meg a hiányzó 30-at s az a jövő évben legalább is 200 milliót fog hozni termésben. A belvízszabályozások tekintetében egy törvényjavaslattal szerezzen a kormány magának hatalmat ahoz, hogy az érdekeltségeket a munkálatok lehető leggyorsabb megoldására kényszeríthesse. Különös gondot kíván fordítani a mezőgazdasági munkáslakás-kérdés sürgős megoldására is. Nagy lépést tett előre a javaslat azzal, hogy az őrlési adót 15 százalékról 10-re szállította le. Kérdi, mikép fognak gondoskodni a feltétlen ellátásra szorulók gabonaszükségletéről? A tavalyi kontingentálás nem hozta meg a kivánt eredményt. A leghelyesebb megoldás az volna, ha a 10 százalékos őrlési adót megfeleznék s felét a malomtulajdonos átengedné ingyen az államnak, a másik felével aztán szabadon rendelkezhetnék, így legalább 5000 vagyon gabonára lehetne szert tenni. A még hiányzó 10 ezer vagyonnyit a szabadforgalom útján szereznék be. A lisztkivitel tekintetében fentartaná az eddigi rendszert. Most, miután megvan a mód, hogy külföldről cukrot hozhassunk be, ezt ne biztosítsák egyik vagy másik nagyobb pénzcsoportnak, hanem a legitim kereskedők is hozhassanak be egy-két vagyonnal. A tisztviselők átmeneti segélyét illetőleg kéri a pénzügyminisztert, hogy az 1922 november elsejei határidőt, amitől kezdve a városok és községek kötelesek azt fedezni, tolja ki 1923 január 1-ig, mert így zökkenés nélkül megtörténhetik az átmenet. A javaslatot általánosságban elfogadja. (Helyeslés.) Elnök javaslatára a szombati ülésen folytatják az indemnitás tárgyalását és interpellációk lesznek. Az ülés 3 órakor ért véget. Napok óta beszéltek már arról politikai körökben, hogy az Andrássy--Friedrich-pártból és Haller-csoportból alakult szövetkezett keresztény ellenzék körében egyenetlenségek vannak. Eleinte úgy kombináltak, hogy Friedrich István és személyes hívei a kormánypárt felé orientálódnak, míg Andrássy és pártja mereyen elzárkózik, minden közeledés elől. Mára aztán az a vélemény alakult ki politikai körökben, hogy Friedrich és Andrássy között fenálló feszültségnek bizonyos — ma még egészen csírájában levő — tárgyalások az oka, amely tárgyalások, illetve tapogatózások, viszonyaink lényeges megváltozására irányulnának. A szövetkezett keresztény ellenzék kebelében levő állítólagos ellentétekről Friedrich István a következőket mondotta a Pesti Hírlap munkatársának : — Szó sincs arról, hogy Andrássyék kivonultak vagy kivonulnak, vagy hogy a keresztény ellenzéki szövetség szétbomlik. Ezek minden alapot nélkülöző kombinációk. Tisztán arról van szó, hogy mikor a Keresztény Földmíves és Polgári Párt (Andrássy—Friedrich-párt) annak idején m megalakult, akkor a Wenckheim-palotában székelő Keresztény Nemzeti Pártklub, amely egy három év óta fennálló, alapszabályokkal és egy kis vagyonnal is rendelkező egyesület, helyiségeit átmenetileg a párt rendelkezésére bocsátotta. Most, amikor a keresztény ellenzéki pártszövetség megalakult, akkor ismét aktuálissá vált a helyiség kérdése és a pártszövetség úgy határozott, hogy helyiségeit a Reviczky utcába teszi át. Oda a pártszövetségbe én is, barátaim is eljárnak, a Wenckheim-palota pedig marad, ahogy volt három éven át a keresztény nemzeti klub helyisége. — Szakadásról, vagy véleményeltérésről* Vagy akár kölcsönös elégületlenségről szó sincs. Én már napok óta hangoztattam, hogy felszólalásomban ez idő szerint főképen gazdasági kérdésekkel fogok foglalkozni és minden olyan hangot, amely összeütközésre vezethetne, kerülni fogok. Hogy miért határoztam el magam, ezt mai beszédeimben ki is fejtettem. A keresztény ellenzéki szövetség egyetlen egy tagja sem mondta, vagy éreztette velem azt, hogy beszédemmel nincs megelégedve. A főváros közgyűlése, Budapest törvényhatósági bizottsága pénteken délután 4 órakor dr Sipőcz Jenő polgármester elnöklésével folytatólagos rendes közgyűlést tartott. Az elnöki megnyitó után rátértek a székesfővárosi gázművek 1921. évi zárszámadásának tárgyalásara. Elsőnek Fayer Sándor szólalt fel, aki azt kérte, hogy adják vissza a zárszámadást újabb kidolgozás végett, azonban javaslatát nemcsak a többség, hanem az ellenzék is elvetette s igy a tanácsi javaslatot fogadták el. A fővárosi elektromos művek 1921. évi zárszámadásánál Horváth Károly (IV. ker.) a beosztás ellen tett kifogást, amelyre Buzáth János alpolgármester részletesen válaszolt. A közkórházak költségelőirányzata. A székesfővárosi közkórházak 1922—23. költségelőirányzatának vitájában az első felszólaló dr Körmöczy Zoltán volt, aki a kórházi visszaéléseket tette szóvá és egyes orvosi állások csekély javadalmazását. Baránszky Gyula a mentők jobb javadalmazását sürgette és annak a fél milliónak megadását, melyet a közgyűlésen annak idején indítványoztak. A kórházi élelmezés silányságát is helytelenítette, mely nagyban csökkenti a kórházi ápolószemélyzet munkakedvét és a betegek körében is mély visszatetszést vált ki. Az élelmezés olyan rossz, hogy a betegek egyáltalán nem eszik meg a részükre főzött ételeket, csak egyes vállalkozók használhatják fel azt sertéseik hizlalására. Dr Stosenák Miksa szólt még Hosszabban a költségelőirányzathoz, hangsúlyozta, hogy a kórházba az apácák visszahozatala elsőrendű szükség volnt, mert egyedül ők megbízhatók. A mos- ' "— ipfe sAwaaalée* jsölöt fel. Dr Hegedűs József ie szóvá tette a kórházakban előforduló anomáliákat. Rámutatott arra, hogy egy helyütt több lopás is előfordult és az a sajnálatos körülmény, hogy sok esetben az ápolószemélyzet durván bánik a betegekkel, sőt meg is veri, egyes helyeken pedig tilalom ellenére még italokat is csempésznek be a kórházakba. Kossalka János is nagy súlyt helyez felszólalásában arra, hogy a fővárosi közkórházak ápolószemélyzete megbízható és lelkiismeretes egyénekből álljon és azok képzettek legyenek Horváth Károly (IV. ker.) szerint a kórházak élelmezését a közgyám intézmény bevonásával kellene ellenőrizni. Bienszky Lipótné azt kívánja, hogy az apácáikat vegyék kórházakba ápolónőnek. Bz Hegedűs József elmondja, hogy az Új Szent János kórházban az ápolók lopják a betegek ruháit, szeszes italokat csempésznek be a kórházba és bántalmazzák, verik a betegeket. Rényi alpolgármester bejelenti, hogy a kórház élelmezése ellen felmerülő panaszokat meg fogja vizsgáltatni. Ezután Édes Endre tanácsnok reflektált a felszólalásokra. A közgyűlés a kórházi költségvetést elfogadta, s magáévá tette dr Körmöczy Zoltánnak a mentőkre vonatkozó indítványát Interpellációk. Az első interpelláló dr Bedő Mór volt. A tartalmas és mindvégig magas nívójú interpelláció a villamos vasutak megváltásáról szólók. Súlyos hibának tartja, a tanács ebben a kérdésben, semmiféle felvilágosítást avagy csak tájékoztatást nem nyújt A villamosvasutak immár évtizedek óta húzódó kérdésének végleges megoldásához nagy felkészültség .§11, és nem szabad befejezett tények elé állítani a törvényhatósági bizottságot. A közúti vasút tulajdonát képező ingatlanokról újabban fantasztikus hír kering, arról van szó, hogy egy ingatlan részvénytársaság alakul, amelynek a közúti eladná mindazokat az ingatlanokat, amelyeket régen kivont tartalékaiból szerzett, és így a város csak magát a vasutat és a javításra és kicserélésre szoruló kocsikat kapná meg. Mindazt ami a közúti vasút vagyonában aktívum, kivonnák e terv szerint a társaság vagyonából és önállósítanák. A vasút megváltásával a fővárosra így csak terhek hárulnának, mert a társaság vagyonához nem jutna hozzá. Idejében figyelmezteti erre a tanácsot és kérdi interpellációjában, van-e a polgármesternek tudomás, az ingatlan részvénytársaság megalakulásáról, történt-e intézkedési szerződés értelmében a megváltás alól ki nem vonhatóingatlanok csakugyan ne vonassanak ki a megváltás alól, végül, mikor óhajtja a tanács a közgyűlést tájékoztatni ebben a kérdésben. Az interpellációra előzetes választ dr Szabó Imre tiszti főügyész ad azonnal. Bejelenti, hogy a közúti vasutak vagyona tényleg két részből áll. Megváltható és meg nem váltható részből. A megválatható ma nincs is az ő kezében, azt az Egyesített Városi Villamos Vasutak felszámoló bizottsága kezeli. Erről tehát intézkedni nem kell. A meg nem váltható részt illetőleg az a válasza, hogy a felszámoló bizottságnak, amely a kormány rendelete folytán kényszer közkereseti társaság, tagja a közúti vasút. Ebben a közkereseti társaságban a közúti a maga egész vagyonával, tehát azzal az állítólag meg nem váltható vagyonrésszel is szerepel. Ha már most ebből a részből külön részvénytársaság alakul, ezt minden vagyoni felelősség terheli. Egyébként a közútinak vezérigazgatója maga jelentette ki, hogy az ingatlanrészvénytársaság alakulásáról szóló hír teljesen légből kapott, a tiszti főügyész egyébként bejelenti, hogy minden szükséges előzetes intézkedést megtesz, semmi irányban veszély nincs. Az elnöklő Sipőcz Jenő polgármester ehez még hozzáfeszi, hogy a tiszti főügyész válasza csak előzetes tájékoztatás volt. A tiszti főügyész a tanács végleges álláspontját nem képviselte. Az interpelláció kiadatik a polgármesternek. Következő interpelláló dr Bródy Ernő volt. Nyolc tavasz elmúlt már és a főváros egyetlen épületet sem emelt, pedig a fővárosnak ez ma kétszeresen kötelessége volna, mert óriási a lakásínség és a lakásuzsora. Az első négy év alatt, a háború idejében, azzal védekezett a főváros, hogy nem volt munkaereje és munkaanyaga, ma azonban mind a kettő van s még sincsen építkezés. (Felkiáltások a jobboldalról: Adjanak pénzt, akkor majd építkezünk! Majd fogunk építeni.) " -Dr Bróda Ernő: Németországot a jóvátétel megnyomorítja, de mégis hatalmasan fellendül építőipara. Poroszországban 1920-ban 1500 millió márkán kilencvenezer lakást építettek. Csak Budapesten stagnál az építőipar. Budapesten a város közintézményei és hivatalai lakásokra alkalmas házakban vannak elhelyezve, mely házak bérletéért a város óriási összegeket fizet és ezekkel a bérletekkel elvonja a lakásokat igazi rendeltetésüktől. Ezért van a sok nyomorúság és lakásínség. Egy hang jobbról: Ne kommumizáljánk a hálákat, adják meg a háziurak jogait! Felkiáltások balról: Háziúr! Háziúr! Dr Gál Jenő: Hazabeszél! A háziurak érdekében beszél! A maga érdekében beszél! Kiáltások jobbról: Ön pedig az utcának beszól. Dr Bródy Ernő: Nem igaz. Én a polgárság érdekében emelek szót, én a nemzet érdekét védem, amikor sürgetem az építkezési rendezését. És emlékeztetem a közgyűlést arra a harcra, amely egyrészt a kereskedők és az iparosok, másrészt háztulajdonosok között a lakbéremelések kérdésében kitört és kérem a törvényhatóságot, egész súlyával álljon a kereskedők és iparosok mellé. (Nagy taps a baloldalon és a középen.) Napról-napra hallunk balesetekről, amelyek annak következtében állnak elő, hogy a házakat nem tatarozzák. Hatósági intézkedést kér, azok ellen a háziurak ellen, akik ezt a kötelességüket nem teljesítik. Beszéde végén dr Bródy Ernő előterjeszti interpellációját, amelyben kérdi a tanáscot, hogy miféle intézkedéseket szándékozik tenni az épitkezés megindítására. Dr Lobmayer tanácsnok azonnal válással az interpellációra. Az épitkezés megkezdéséhez pénz kell és a szükséges tőkét a főváros a kormány támogatása nélkül nem szerezheti meg. Az 1917-iki béreknek 3,6-szoros összege az, ameddig el kell menni. Ezt az álláspontot a kormány is magáévá tette, a főváros lakásügyi bizottsága pedig a kis exisztenciák érdekeit mindenkor szívén viselte. Bródy Ernő a választ nem veszi tudomásul. Tíz tag név szerinti szavazást kér, amelyet az elnök elrendelt A közgyűlés többsége a választ tudomásul veszi és az elnök atárgyalást szombat délután négy órára halasztotta. A szerdai közgyűlésnek, szombaton van a harmadik napja s a nyolcvankét pontos tárgysorozatból mindössze négy pontot tárgyaltak le. A két hét előtti közgyűlésről még mindigvan négy elmondandó interpelláció. új és fontos interpellációk is vannak, amelyek közül szenzációsnak ígérkezik Éber Antalé aki a főváros külföldi kölcsön ügyéről és a Pátiéba és Londonba küüldött tanácsnokok utjána. PESTI HÍRLAP 1922. .julius 1., szomlat.