Pesti Hírlap, 1922. október (44. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-12 / 232. szám

Barlagest, 1922. ELÖFIZETÉSI ÁRAK: •Egy hóra ... 200 korona Negyedévre .. 660 korona Egyes szám­ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 10 korona Ausztriában 1000 Oszfer. kor.­­Hirdetések díjszabás szerint. XI­?. évfolyam, 232. (14,946.) szám.­ 10?. -örtörc, október 12. Kiadótulajdonosok • ZÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA­ Bpest, Vilm­oa császár-ut 78. FMSKKIADÓHI­VATALS Budapest,.EEzaébet-krirat L Bjgas^BwasraBíaimBBHaaa áfcrfc • • üdvözlet Angolába. Ki hitte volna, hogy a világháború igazi epilógját nem az antanthatalmak győzelmi fel­héjázása, hanem a halálraítélt török nép védelmi elszántsága fogja megteremteni? Ki képzelte volna még csak kevés hónappal ezelőtt is, hogy az antant által diktált, a világot, újra rendező békekötések után Angolából, Kisázsia egy kis török városából fog olyan új békediktátum el­hangzani, amely korlátokat szab a nagyhatal­mak győzelmi önkényének és a hódítás vad erkölcsének visszaszorításával egy nemzet leg­főbb életjogát pecsételi meg újra a világtör­ténelemben. Madániában ma írták alá azt a fegyverszüneti egyezményt, amely ugyan nem jelenti a végleges béke "biztosságát, de min­denkép óriási siker dicsőségét sugározza arra a török ellenállásra, amelyet a világ csak a te­hetetlen kétségbeesés halálos vonaglásának né­zett. Ezt az ellenállást ezután a győző és le­győzött népek közvéleménye csak "úgy fogja értékelhetni, mint a török népnek csodálatos fölemelkedését százados aléltságából, amelybe egy elpuhult szerailuralom és a kostantinná­polyi effendi­ közigazgatásnak a nyugati dip­lomácia mérgező behatásaitól korrupttá és gyá­vává­ vált szelleme ejtette. Századok óta a "tö­rök államhatalom csak porladozott és omlado­zott, minden háborújával csak egyre jobban csonkult területe, növekedett belső ziláltsága és Európára nézve egész birtokállománya már csak vitás és felosztásra váró hagyatékot jelen­tett. Kemal villogó kardja alaposan bizonyí­totta be a világnak azt az igazságot, amit a nyugati kultúrával bemázolt államférfiúság csak hazug frázisnak használt. Kemal basa a maga népére nézve és a maga módján valóra tudta váltani Wilson exelnök kegyes altatá­sát, hogy öntudatos népeket nem "lehet mint a baromcsordákat egyik uralom alól a másik alá helyezni. Tráciának visszaadásával, amelyet a mu­dániai fegyverszünet előre kiköt, Törökország visszanyeri Európában a világháború előtti határait. De Európának ezután egy más, sok­kal önérzetesebb és önállóbb hivatása Török­országgal kell számolnia, mint amilyen 1914 előtt majd egyik, majd másik hatalomnak gyámkodását volt. kénytelen eltűrni Bizonyá­rra meg fogják érezni ezt a világháború kon­cain felhízott Balkán-államok is, amelyek a török győzelmek hírére máris oly nyugtalanul fészkelődnek. Alighanem beborult most Kon­stantinápolyban annak a kinyalt effendi-világ­nak is, amely mindig finoman alkalmazkodott a nyugati diplomácia igényeihez és erkölcsei­hez. Erősen illusztrálja az így előállott hely­zetet az a jelentés, hogy a szultán, aki előbb lázadóknak nyilvánította Kemal basát, és angorai kormánytársait, most az angorai nem­zetgyűléssel tudatta a trónról való lemondását. Törökország visszanyeri Konstantinápolyt nemcsak területi értelemben, de erkölcsileg is azzal a szellemmel, amely Angorából lehet fe­léje. Nekü­nk magyaroknak, kik az őszinte ro­konszenv dobogásával vettük a győzelmek hí­rét, az angorai nemzetgyűlés imponáló fel­sőbbsége egy ellenséges világgal szemben sa­ját büszke emlékeinknek lüktetését is kelti fel szívünkben. Nem h­asonlít-e az angorai nem­zetgyűlés a mi 49-es debreceni országgyűlé­sünkhöz, amely akkor, amikor a főváros az ide­gen elnyomás csizmasarka alatt nyögött és egész Európában a forradalom tüze letaposva kialudt, Kossuth Lajos lángszavától felgyújt­va halhatatlan tanúságot tett a magyar nép életerejéről és szabadságszeretetéről. A ma­gyar nemzetet régtől rokonszenves érzéseknek és meleg emlékeknek szálai fűzik a török nép­hez. Most a szenvedés glóriáját, amely eddig közös osztályrészünk volt, a törökségen a törté­nelmi végzet szerencsésebb fordulata a győze­lem harmatos babérjával váltja fel, és mi­ úgy érezzük, hogy saját megváltásunk reménye lendíti erősebb szárnyalásra hozzájuk röpített­­üdvözleteinket is. Az egységes párt szerdán este megbeszélést tartott, amelyen a politikai és gazdasági helyzet aktuális kérdései kerültek szóba. Az értekezleten megjelentek gróf Bethlen István miniszterelnök, Kállay Tibor, gróf Klebelsberg Kuni­, Rab­ovszky Iván és nagyatádi Szabó István miniszterek, továbbá a pán tagjai nagy számmal. A képviselők azt a kér­dést vetették föl, hogy várható-e a gazdasági helyzet javulása a közeli jövőben s milyen pénzügyi politika vezethet ki mostani sivár helyzetünkből. Gróf Beth­len István miniszterelnök mindenekelőtt általános­ságban azt a kijelentést tette, hogy amíg a jóvátétel kérdése a fejünk fölött lebeg, addig tartós javulást remélni nem igen lehet, ennek a kérdésnek a rende­zése azonban folyamatban van s ha e tekintetben kedvező lesz a megoldás, akkor komoly kilátásaink nyílnak a helyzet javulására. A korona értékének javításával kapcsolatban Iklódi-Szabó János fölemlítette azokat a híresztelé­seket, amelyeket pénzügyi körökben terjesztenek a kormány állítólagos intervenciójáról; e hírek sze­rint a kormány engedélyt adott nagyobb mennyi­ségű arany és ezüst kivitelére valuta javítási célokra. Ulain Ferenc szóvátette, hogy tudomása szerint báró Kohner Adolf tizenhét láda ezüstöt és öt láda aranyat akart kiszállítani Hollandiába, a külde­ményt azonban a határon elfogták. Azt is beszélik, hogy a szállításra a pénzügyminisztérium engedélyt adott. Aggodalmát fejezte ki, hogy amikor az állam elszegényedett, a nemesfémet kiviszik az országból, Lengyelországban, amelynek valutája jobb, a pénz­ügyminiszter a minap számolt be arról, hogy mi­lyen nemzefémkészletet gyűjtött össze. A hitel meg­szorítását helyesli, mert a bankjegyinfláció drágasá­got idéz elő. A péme­gyminiszter felvilágosításai. Kállay Tibor pénz­ügy­miniszter nyomban vá­laszolt. — Az arany és ezüst kiszállításáról szóló hí­rek — mondotta — a fantázia szüleményei. Sajnos, nem rendelkezünk kellő aranypénz-készletekkel, az aranypénz­ ugyanis nálunk a békében sohasem volt népszerű és kibocsátása után mindjárt eltűnt a for­galomból, visszavándorolt a jegybank trezorjába. Nekünk tehát nincsenek megfelelő készleteink a ki­vitelre. Egy-, két- és ötkoronás ezüstpénz van az or­szágban, de hogy nagyobb mennyiségben és valuta­javítási célokra vittek volna ki, az nem felel meg a valóságnak. A nemesfémek külföldre való szállításá­nak megvannak a szabályai, így megtörténhetett, hogy — külföldi fizetések teljesítésére — ezüstöt ki­vittek, de ez nem lehetett olyan nagyarányú, mint itt fölhozták, mert hiszen a kivitel állandó ellenőrzés alatt van. Az a vagyon, amely a közönség körében aranyban, ezüstben vagy ékszerben, van, ép oly ter­mészetű, mint bármely más vagyon, annak idején megígérte, hogy ezeket az árukat is, ép úgy, mint bármely más árukat, ki lehessen szállítani, enge­délyhez kötve és kiviteli illetékkel. Az engedély­h­ez kötést az tette szükségessé, hogy ezek a vagyon­tár­vak oly tartozások kiegyenlítésére lesznek föl­használhatók, amelyek külföldön levő valutakövete­lésekből állanak. A cél tehát az volt, hogy ne korona kínálásával fizessék az ilyen tartozásokat azok, akik­nek arany vagy­ ezüst áll rendelkezésükre. Ilyen ern­gedélyeket a régebbi időben adtak ki egy pár cég­nek. Hogy a legutóbbi időben adatott-e ki ilyen en­gedély, arról nincsen tudomása.­­ Ami a hitelnyújtás megszorításának kér­dését illeti, azon az állásponton van, hogy a bank­jegyinfláció veszedelmes. A maga részéről deflációs politikát képvisel, de ennek is vannak határai. Ézen az október hónap az, amikor az állam és a kereske­delem nagy beszerzéseket eszközöl és evégből na­gyobb mérvű hitelre van szüksége. Az infláció való­ban nőtt és azon lesz, hogy ez a lehetőségig mérsé­keltessék, mert a túlzott bankjegyinfláció pénzünk romlását vonja maga után. Gróf Bethlen István miniszterelnök kijelen­tette, hogy a kormány ezeket a kérdéseket nagy ala­possággal kívánja letárgy­altatni, de egy szűkebb fórum, a közgazdasági bizottság előtt, ígéri, hogy úgy maga, mint a pénzügyminiszter is részt fognak­­ venni ezeken az üléseken és a legk­imerítőbben tájé- '­­­koztatni fogják a bizottságot a közgazdasági , pénzügyi helyzetről.­­A magyar jegybank fölállítása is szóba került s Erdélyi Aladár azt a kérdést vetette föl, hogy mivel lehetne stabil valuta-alapot teremteni a jegy­banknak. Miután nemes ércünk nincs és a külföld­ről sincs módunkban behozni, helyesnek tartaná, ha a buzaztalutára ü­tiznénk át s a magyar jegybank bú­zára szóló fizetési ügyeket adna ki. Minden méter­mázsa buza egyenlő fifime 25 arany koronával. Ez a pénz Zürichben nen\2z°labilhcUna játék tárgul. A vita során az­ a V^törmény alakult ki, hogy ezt a kérdést igy ötletszerűsül nem lehet letárgyalni, hanem a közgazdasági bizotttságj elé utalják ahol szakértőket fognak meghallgat^i- Külügyek\^ Egy-két politikai kérdés is felvetődött a be­szélgetés során. Eckhardt Tibor kerk külügyi mo­mentumra hívta fel a miniszterelnök ilyesmét, egyik az a hír, amelyet hivatalos szerb sajtóorgánu­mok terjesztettek. Eszerint Anglia felszólíít­­a vol­­na Jugoszláviát és Romániát, hogy a Dard&rííMok és a tengerszorosok védelmében nyújtsanak katonai segítséget. A nevezett két állam ezt abban az eset­ben lett VOZDO hajlandó teljesíteni, ha a nagyantant Magyarország katonai leszerelését elrendeli és hoz­zájárul ahoz, hogy a fontosabb katonai pontokat m­egszállják. A miniszterelnök a szerb hivatalos sajtóorgá­num által terjesztett hírre vonatkozólag kijelentette, hogy gróf Bánff­y Miklós külügyminiszter a legille­tékesebb fórumnál érdeklődött a hírnek valódisága felé. A legautentikusabb forrásból azt a felvilágosí­tást kapta, hogy Anglia sohasem fordult Jugoszlá­viához és Romániához katonai segítségért, mert ez a helyzet sem tette indokolttá, de még ha indokolt lett volna is, Anglia akkor sem tette volna meg. Az egész kiről egy szó sem igaz. Eckhardt Tibor még egy kérdést intézett a mi­niszterelnökhöz, az iránt, hogy milyen kilátásaink vannak a jóvátétel kérdésében? A miniszterelnök ezeket mondta: — A ko­rmány törekvése az, hogy jóvátételt ne fizessünk, mert megfizettük már azt területben, a ro­mán zsákmányolásban és sok másban. Igyekezni fog a kormány, hogy ennek a felfogásnak a jóváté­teli bizottság előtt érvényt szerezzen. Ha a jóvátételi bizottság tárgyalásai olyan stádiumba jutnak, ami­kor valami konkrétumot tud mondani, akkor köte­lességének fogja tartani a nemzetet erről azonnal in­formálni. Szó volt végül az értekezleten a nemzetgyűlés összehívásáról, amelyet a pártban nem tartanak megokoltnak s ellenezni fogják, hogy a Ház együtt-ért áradjon. A miniszter@rnak nyilatkozik a Helyzetről. Gróf Bethlen István miniszterelnök nem lát semmi olyan okot fenforogni, amely a Ház összehí­vását indokolttá tenné. Hogy drágaság van, azt mindannyian tudjuk, sajnos azonban, ezt parlamenti szónoklatokkal nem lehet elintézni. Ha el lehetne intézni, nagyon szívesen hozzájárulna az éves-nap­pal tartó permanenciához. Az ellenzéknek alkalma volt arra, hogy a drágaság kérdéséhez hozzászól­hasson. Az indemnitási vita egy hónapnál tovább tartott. A drágasági bizottság ülésein az ellenzék részéről egyetlen egy komoly indítvány sem merült fel, amely a drágaság enyhítésére bármilyen tény­leges befolyással lett volna. Később el sem jöttek a bizottság üléseire. Ha tehát ebben a kérdésben akar­ják most a Házat összehívni, ennek politikai célja van. Rájöttek ugyanis arra, hogy a drásasági bi­zottságban elmondott beszédek nem kerülnek a nyilvánosság elé és így a választókerületek nem vesznek tudomást ebbeli működésükről. Az izgatott kedélyeket felhasználva, politikai kampányt akar­nak a Házban folytatni, hogy választóik előtt ezzel tüntessenek. Ehez nem hajlandó segédkezet nyújta­ni Könnyelműségnek t inti­k, ha egyesek a drágaság kérdését politikai célokra akarják kihasználni-Megemlékezett a miniszterelnök arról, h­ogy az utóbbi napokban börzekörökből olyan hírt tarfe­szíroztak, hogy a kormány a lemondás szándékáva foglalkozik. Erre vonatkozóan csak annyit mondhat: " Jóvátétel rendezése után várható gazdasági javulás. Jó jóvátétel kérdéseiben kedvező döntést remélünk. — Bethlen és Kállay nyilatkozatai gazdasági és stemzÜgyi Helyzetünkről. — Karnis Iztpest nagymérvű­ arany- és ez Ust­~kivitel r&S.­­ M jegybank to azavaluláigt. — „Magyarország helyzetét komoly körükhez, egészen máskép ítélik meg, mint aasali­tt".

Next