Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

BUDAPEST, 1922. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 korona Negyedévre ... 1700 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 30 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. Hirdetések díjszabás szerint. po­­­N 1923 MÁR 28. " nyvrrt XLV. ÉVFOLYAM, 71. (15,082.) SZÁM. 1 . SZERDA, MÁRCIUS 28. ISaSStulajdonosok J­­ÉGRÁDY TESTVÉRES SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ, HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár-ut 78. FIÓKKIADÓHI­VATAL.­ Budapest, Erzsébet­ körút L Egy sztrájk mérlege. A vasmunkások kizárásával megindult­­bérharc befejeződött. A legtöbb gyárban már megkezdték a munkát. Azokban a gyárakban pedig, ahol izgága elemek még mindig meg akarják akadályozni a munkások nevében kö­tött egyezség elfogadását, a szakszervezet em­berei erélyes föllépéssel maguk igyekeznek a munkásokat jobb belátásra bírni. Úgy mond­ják, szerdán már az ilyen helyeken is megkez­dődik a normális munka, amivel teljesen le­záródnak a többhetes háborúság aktái. Most tehát az érdekeltek már megcsinál­hatják a szokatlanul hosszúra húzódott bér­harc mérlegét. Jó lenne, ha úgy a munkások, mint a munkaadók utána számolnának, mit nyertek, mit vesztettek ebben a küzdelemben. És jó lenne ha mindkét részről megfontolnák: vájjon érdemes volt-e a húr végletekig feszíté­sével ilyen sokáig kitolni a békés és józan meg­egyezés lehetőségét? Azt mondják, hogy ebben a harcban végeredményben nincs győződ­es nincs legyőzött, mert a végső megállapodásban mind a két fél megértést és engedékenységet tanúsított a másikkal szemben. De ha így van, miért nem kötötték meg ezt a megegyezést a legelső napokban? Munkások és munkaadók miért nem tanúsították ugyanezt a megértést és engedékenységet egymással szemben már a legelső tárgyalások alkalmával ! Akkor el lehe­tett volna kerülni mindazt a kárt és vesztesé­get, amit több heti munkaszünetelés okozott. Itt se­m is beszélünk az ország gazdasági életének a káráról és veszteségéről. Mert azzal sok szó nélkül is mindenki tisztában lehet, hogy akkor, amikor bennünket csak a fokozott munka és a nemzeti termelés fokozása menthet meg a gazdasági megsemmisüléstől, keserves veszteséget jelent, ha az ország legfejlettebb és­­legnépesebb iparágában heteken keresztül szü­netel a munka és örökre le kell mondanunk mindarról az értékről, amelyet a tétlenségre kárhoztatott munkáskezeknek kellett volna ez­alatt létrehozniuk. Ez a kár százpercentes, soha jóvá nem tehető kár. Ezt egyszerűen a veszte­ségszámlára írjuk. S már készen is vagyunk a mérlegcsinálással. A mérleg azonban a munkások és a mun­kaadók szempontjából sem sokkal jobb. Min­den olyan bérharc, amelyik komoly sztrájkká vagy munkáskizárássá fajul, egyforma kára munkásnak, munkaadónak még akkor is, h­a a harcot megindító fél teljes győzelemre vitte a maga álláspontját. Mert tegyük föl, hogy ebben az esetben­ a munkások megkapták volna mind­azt a béremelést­, amelyet eredetileg követeltek. Akkor is a mérleg ellenkező serpenyőjébe kel­lene venniök a kereset nélkül töltött hetek sok nélkülözését, az elmaradt munkabéreket, a föl­vett kölcsönöket, a ki nem fizetett adósságokat, az eladogatott holmik értékét. Most, hogy az eredeti követelésükből engedniük kellett, a vesz­teségük természetesen még nagyobb. És a mun­kaadók. Tegyük föl, hogy az első nap első órá­jában megadtak volna mindent, amit a munká­sok követeltek. Számoljanak utána, nem jobb üzletet csináltak volna-e akkor, mint most, ami­kor a veszteségszámlára kell írín­ük a hosszú munkabeszüntetés következtében el nem készült iparcikkek értékét? A sztrájk, a munkáskizárás tehát egyfor­mán rossz üzlet úgy a munkás, mint a munka­adó szempontjából. Amit nem lehet eléggé hangoztatni Magyarországon, al­ól több sztrájk van, mint a világ bármelyik országában. Franciaországban, Németországban, állandó, vegyes döntőbíróságokat állítottak föl a mun­kások és a munkaadók, a túlságosan elmérgese­dett munkabérviták megoldására s ezzel a sztrájkok és a kizárások megakadályozására. Ezt a példát kellene követni nálunk is. A mun­kások és a munkaadók azonban addig is ne sokhetes bérharc után, hanem bérharc előtt legyenek egymással szemben megértők és mél­tányosak. Akkor kevesebb lesz az ilyen elfajult háborúság, kevesebb lesz az ország gazdasági kára és végeredményben jobban járnak a munkások is és a munkaadók is. Belgium megelégelte a Ruh­p-katanyát. Gaspar külügyminiszter olaszországi utja. — Stinnes várnai tárgyalásai. — Fogadtatása a pápánál és Gasparri bíboros államtitkárnál. - A franciák újra bevonultak sportmunába. Párizs, márc. 27.­­(A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Gaspar belga külügyminiszternek Mussolinihoz való utazását beavatott körökben úgy értelmezik, mint megerősítését annak a felfogásnak, h­ogy Belgium, amely a költséges Ruhr-kalandot kénytelen volt a franciák oldalán végigjátszani, már alaposan megelégedett vele. Berlin, márc. 27. Az Express Korrespondenz je­lenti Rómából, március 27-től. Stinnes Hugót teg­nap Mussolini megbízásából fogadták a külügymi­nisztériumban. Elsősorban a ruhrvidéki probléma, Németország gazdasági és politikai helyzete és a német-orosz kereskedelmi kapcsolat kerültek szóba. A szívélyeshangú megbeszélések egy óra hosszat tartottak. A Giornale d'Italia jelenti, hogy Stinnest a pápa és Gasparri bíboros államtitkár is fogadta. Párizs, márc. 27. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Stinnesnek Rómában folytatott tár­gyalásai élénk kommentárokra adnak alkalmat. Az Echo de Paris szerint Stinnes arra akarta rábírni az olasz kormányt, hogy közvetítsen Franciaország és Németország között,­ spekulálva Mussolini hiúsá­gára, hogy hízelegjen neki, amiért Amerika és Ang­lia után őt kérik fel a közvetítésre. A római francia nagykövetség körében azonban az a benyomás, hogy Stinnes a külügyi államtitkárral folytatott tár­gyalásai során semmiféle újabb jóvátételi tervezetet nem nyújtott át, csupán abban az irányban igyeke­zett Mussolinit hangolni, hogy Kaspar belga­ kül­ügyminiszterrel való találkozása alkalmával a konfliktus elsimítása érdekében működjék közre. Más lapok azt írják, hogy Stinnes azért utazott Mi­lanóba, hogy Vasparral ott személyesen igyekezzék érintkezésbe lépni. Dortmund, márc. 27. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) A franciák ma újból bevonultak Dortmundba és megszállták azt a helyiséget, ahol a szükségpénzeket nyomják. Az ottani alakulatokat letartóztatták. A vasúti postahivatal előtt harcsze­rű állásba helyezkedtek és szuronyszegezve szállták meg a teljesen védetlen állapotban volt épületet. TIHI —BTIMMTrnTnraiwin n írn i.i in ínym—n-mr^i ni— i 11 • • i. III m »in i i Londonban még mmn döntöttek a török ellenjavaslatok kérdéseiben. Politikai és területi kérdésekben engedékeny Angóra. — Öt milliárd hadikárpótlást követel Görögországtól. — „A Dette Publique"-nek nem lehet magyar, német vagy osztrák tagja. — Az antant összes gazdasági követeléseit visszautasítják a törökök. • Járomlánban még mindig tárgyalnak a szakér­­tők a török ellenjavaslat sorsáról. Úgy látszik a szövetségesek között igen nagyok lehetnek az elté­rések, m­ert a tárgyalások elnyújtása ellenére alig szivárog ki valami a nagy nyilvánosság számára. Az ellentétek természetesen a két legjobban érdekelt fél, az angolok s a franciák között éleződtek ki, mert amíg Párizsban enyhébben ítélik meg a török köve­telések állítólagos túlzásait, addig Angliában az a felfogás uralkodik, hogy semmit sem szabad enged­ni a lausannei békefeltételek lényegéből. Semmi két­ség aziránt, hogy végeredményében a két ellentétes felfogás között megtalálják a középutat. Egyelőre azonban még vitatkoznak a zöld asztalnál, ami an­nál természetesebb, mert a százhúsz oldalra terjedő török ellenjavaslat rendkívül ügyesen van megszer­kesztve. A régi török diplomácia elismert furfangos­sága is ki minden sorából.­­A Dardanella-egyezséget, a tengerszorosok demilitarizálását és a lausannei szerződés egyéb területi klauzuláit általánosságban elfogadja Angóla is. Ebben különben egy percig sem lehetett kételkedni, hiszen mindazok a feltételek, amelyeket a szövetségesek ezekhez a fontos kérdé­sekhez fűznek, nagyon szépen hangzanak általános béke­időben és a törökök azokat bizonyára meg is fogják tartani. A háború úgyis megdönt minden szerződést, és épen a tengerszorosokról írt legutóbbi cikkünkben kimutattuk, hogy a törökök kétszer hu­szonnégy óra alatt oly helyzetet tudnak teremteni ezeken a semlegesített területeken, mintha soha sem­miféle korlátozás nem kötötte volna meg a kezüket. Egyebekben pedig az ellenjavaslat tanúságot tesz arról, hogy stantinápolyban és Sémbridban. Törökország lo­­minid azoknak a hajóknak kártalanításáról, ame­lyeket az angolok a háború folyamán elkoboztak, de Angolában féltékenyen ragaszkodnak az egyenjogúság elvéhez, úgy a tárgyalások, mint a szuverenitás kérdésében. Ez megnyilvánul már abból a követelésből is, hogy a szövetségesek nyomban kötelesek Konstantiná­polyt és a többi megszállt területet kiüríteni, mihelyt az angolai nemzetgyűlés ratifikálja a békeszerző­dést. A törökök kifejezetten óhajtják ennek a köve­telésnek a végrehajtását, mert területeik visszacsa­tolását nem akarják függővé tenni a szerződést alá­író hatalmak parlamentjeitől, amelyek kényü­k-ked­vük szerint késleltethetik a ratifikálását. A kapitu­lációk kérdésében a törökök hajthatatlanok. A maximum, ameddig ebben a kérdésben mennek, a k­övetkező: Az angolai kormány Törökország nevé­ben kijelenti, h­ogy kész öt esztendőre néhány kül­földi jogú--'' szerződtetni, olyan államokból, ame­lyek írin vit­tek részt a háborúban, a török igazság­szolgáltatás reformálása céljából. Ezekből a jogá­szokból álló bizottság ellenőrzést is gyakorolhat a török igazságügyi intézmények fölött, de csak Kon­ vonakodik akárcsak egy fillérnyi jóvá­tételt fizetni. Abban az esetben, ha a Görögországtól követelt ha­dikárpótlás kérdésében nem lehetne megállapodást létesíteni, választott bíróság döntését kívánja. A tö­rökök tudvalevőleg, öt milliárd arany frank hadikár­pótlást követelnek a görögöktől. Mindazokat a kö­veteléseket, amelyek a Törökországban levő német vagyonnak a jóvátételi számla javára való kiszol­gáltatását célozzák, kereken visszautasítja az an­golai kormány. Elfogadja azonban a szövetségesek­nek azt a követelését, hogy a „Cette Publique" taná­csában, amely még békében a török külföldi adóssá­gok kérdését rendezte, ne foglalhasson helyet Német­ország, Ausztria és Magyarország képviselője. Több más lényegtelen pont után az ellenjavaslat a gazda­sági kérdéseket tárgyalja. Ebben a kérdésben Angó­ra valóságos császármetszést csinál a lausannei bé­ketervezeten, amennyiben az összes gazdasági kérdéseket egysze­rűen kiemeli a szerződésből és utasítja. Az angorai kormánynak magatartása ebben az utolsó kérdésben kétségkívül a legsúlyosabb pro­bléma elé állítja a szövetségeseket. A politikai kér­dések előtérbe tolásával ugy Anglia mint Francia­ország tulajdonképen a gazdasági érdekekre helyez­te a fősúlyt és épen ezen a téren keresztezi Angóla a legkíméletlenebbül terveiket. Ezek után semmi kétség, hogy a visszautasított gazdasági kérdések fogják ismét a végtelenségig elnyújtani a keleti pro­bléma rendezését. efc Csah: rendelet a papok prark­szextása ellen. Prága, márc. 27. (A Pesti­ Hirlap tudósítójának távirata.) Schramek cseh miniszter Rómába érke­zett, hogy tárgyaljon a bíbornok államtitkárral és felhívja figyelmét arra a rendeletre, amely a papok­nak megtiltja­ a politikai működést. Ha a rendelet jogerőre emelkedik, Csehszlovákiában a képviselők­ké választott papoknak le kell tenniük mandátumu­kat, ami a katholikus néppárt fönnmaradását a leg­nagyobb mértékben veszélyezteti. 21 vám­­s vészbíróság m­u­nkájain, Berlin, márc. 27. (A Pesti Hirlap tudósítójá­nak távirata.) Moszkvában Csepliak hercegérseket és Budk­­eivict prelátust halálra ítélték. Mint most jelentik, a halálos ítéletek végrehajtását elhalasz­tották.

Next