Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

BUDAPEST, 1923. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 600 korona Negyedévre ...1700 korona Egyen szám­ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 30 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. •Hirdetések díjszabás szerint. \ IB^o MA& Artfit \ ^ Jimk so korona. ILV. ÉVFOLYAM, 68. (15.077.) SZÁM. \ \ T " SSÖTÖRTÖJC. MÁR 31 *" - MUlji K3ac!6 tulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐJE 3. KIADÓ­HIVATAL. ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos C3ássár-ut 78. FIÓKKIADÓHI­V­ATA­L.: Budapest, Erzsébet-körút 1. ^gffi^saMgggaai Külföldi kölcsön, Aggódó gond verejtéke gyöngyözik az emb­erek homlokán. A lefelé zuhanó korona , a fölfelé rohanó árak förgetegében lehetetlen minden higgadt számítás, mely egyensúlyt akarna teremteni akár az ország, akár az egyes szegény emberek háztartásában. Benne va­gyunk egy gazdasági khavatban, melyet növel sok mindenféle politikai éretlenség, mely kicsi­nyes dolgok felfújásával mesterségesen növeli az idegességet, izgalmat és bizalmatlanságot. A pénzügyminiszer az állami költségvetés egyensúlyát keresve fölbillenti ,sok magánház­tartás egyensúlyát s mindenféle kormányintéz­kedn­­ek vagy csak ezeknek híre is ijedelmet kelt egyes; társadalmi rétegekben­­ mestersége­sen i­s nő a drágaság. Ahány szakértőt vagy érdekeltet megkérdez, az ember e válság okai felől, majd mindenik máskép beszél; legfeljebb abba­n egyeznek meg, hogy a korona külföldi értékelésének ingadozása a legfőbb oka min­den bajnak s valutánk stabilizálása volna a legfőbb orvo­ság. A korona zürichi értékelésé­nek állandósítása azonban többféle körülmény­től függ s itt nem elég a bankóprés megállítása és a mesterséges pénzszűkének fenntartása, mert a belpolitikai konszolidáció s a felekezeti béke ép ugy belejátszik az egész ország kül­földi értékelésébe, akár csak az • állambudget papirosmérlege.­ .A külföldi tőzsdék korona­sz érzésében a külföld bizalma vagy bizalmat-; meg. S tapasztalhattuk, hogy néha abszolút értéktelen emberek­­súlytalan nyilatkozatai estek legsúlyosabban mérlegbe koronánk külföldi értékelésénél. A külföld nem tudja kellően megkülönböztet­ni­­­ magyar ese­ményeket s ezek szereplőit s nem lehet tájé­kozva affelől, hogy melyik közszereplőnek vagy melyik sajtóorgánumnak nyilatkozata felel meg a valódi tényeknek s a nemzet igazi köz­hangulatának. Egy viszonyainkat nem ismerő idegen ember nem is értheti meg, hogy bizo­nyos gyűléseken vagy újságokban nyilvános­ságot láthatnak ma olyan nagyhangú fenyege­tések amelyek normális időben orvos vagy bíró elé kerültek volna, de amelyeknek­ ma semmi következménye sem lesz. Ezért hiszik rólunk, hogy itt még minden megtörténhetik s a foly­ton belülről élesztett külföldi bizalmatlanság veri le a koronánkat s mindig távolabb kerget minket az egyetlen radikális orvosságtól, ami végül is segíthetne rajtunk: a külföldi köl­csöntől. Az asszonyokról szokták­ mondani azt a jellemző vonást, hogy a legtöbb nő nem tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Nos, közvéleményünk egy rés­ze ilyen asszo­nyos politikát csinál, mikor mesterségesen szí­tott izgalmakon nyargal s nem törődik a leg­lényegesebb gazdasági problémákkal s ezek között a külföldi kölcsönről alig is esett eddig szó. Titokban minden kormányunk megkísé­relte ezt, de még odáig se érett meg a magyar politika, hogy nyíltan, komolyan tárgyalták volna ez egyetlen orvosságot s ennek esélyeit. .Hiába szólaltatjuk meg az összes drágasági szakértőket s gazdasági kuruzslókat, a külföld­­segítsége nélkül nem állhatunk talpra. Ennek az őszinte elismerése volna az első lépés a javuláshoz. Mert a külföld szine előtt igenis­meg kell javulnunk. A régi divatú hencegés nagyon rosszul áll most nekünk, Gascagneiak módjára nem beszélhetünk­, ha segítséget aka­runk. Magánembernek sem ad kölcsönt egy­­hitelező, ha látja, hogy az tékozló, nem dolgo­zik, nem takarékoskodik s folyton veszekszik mindenkivel. A takarékosság és terme­lő munka, a teljes konszolidáció és felekezeti béke nélkül egyetlen­­fillért sem kaphattunk külföldről. S ha idegen­­valutában nem kapunk­ nagy kölcsönt,­­ akkor koronánkat sohase tudjuk stabilizálni, legfeljebb zéruson. Minden magyar embernek abban kellene közreműködnie, hogy előkészít­sük és lehetővé tegyük egy külföldi kölcsön megszerzését. Egy vesztett háború és ország­csonkítás vérveszteségét nem pótolhatja egyet-­ le­n generáció. A közterheket át kell tolni jövendő nemzedékekre­­ . Tehát ne álmodoz­zék senki arról, hogy a háborúban résztvett nemzedék maga ki tudja annak minden kárát fizetni s egyensúlyba tudja hozni az állam­budget-t. Hosszú időre szóló külföldi valuta­kölcsönt kell kikunyerálnunk s ezzel a terheket föl kell osztanunk több generációra. A jóvá­tétellel kapcsolatos, a külföldi kölcsön ügye. Kemény dió, de föl kell törni. Legyü­nk vele tisztában, hogy szájhősködő belpolitikával és kardcsörtető külpolitikával csak eltávolodha­tunk a külföld segítő kezétől, sőt kalandos ve­szedelmekbe és katasztrófába sodorhatjuk az országot. Amíg azonban a külföldi kölcsön ideje és lehetősége elérkezik, addig némileg magunk is segíthetnénk legalább növekvő nyo­morunkon. A drágaság ugyanis az utóbbi idő­ben naponta sokkal nagyobb százalékkal emel­kedik, mint amekkorával esik Zürichben a ko­rona. Vagyis pénzünk belső vásárlóerejét ide­haza mesterségesen rontjuk és az életünket mesterségesen rosszabbítjuk. A gonosz speku­láció ép oly bűnös ebben, mint az értelmetlen ijedezés és az ép oly értelmetlen fenyegetődzés. A táv­ade­lm­i osztályok és felekezetek között több összetartás, több szeretet kellene az ilyen válságos időben. Az őszikék nemzetgwelesen» 31 si;oc$*gMeiiavXa*aíáJk *<tttitaä<&sa a &m»smamy @IEan. 3cc­s, márc. 21. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirat­..) Áv. a. körülmény, hogy az elcsatolt nyu­gatmagy­arországi területen vasárnap tartják meg a községi­ vál­asztásokat, a szociáldemokratáknak al­kalmat adott arra, h­ogy a nemzetgyű­lés szerdai ülé­sért a kormánypárti többségnek a nyugatmagyaror­szágiak kártalanítási, kérdésében némi nehézséget okozzanak. A szociál-ták "sürgős­ interpelláció alak­jában azokat a föltételeket tették szóvá, amelyek mel­lett a terület átadásával kapcsolatosan Ausztria és Magyarország kissé­ fölmerült vitás kérdésekben a döntést meghozták és azt a kérdést, intézték a kor­m­ányh­o/.. k­osrv mi ne re­ i . .... •.. ruo:!*U gondolja Nyi­'gini­.vkiKyaro.t's'/.ág lakosságáimk kártalátiisáait biz-to-íit­aiii. A kü.'ügym­ini..'.121 vá-feszában rámutatott ar­ra, h­ogy az, a döntőbíróság, amely ebben a kérdés­ben az ítéletet, meghozta, a velencei államszerződés alapján ült össze és tárgyalásai során nemesek Ausztria igényeiről volt szó, hanem azokról az ellen­követelésekről is, amelyeket Magyarország támasz­tott az állami adósságok átvétele érdekében és a magyar állami tulajdonok megváltása fejében. Ter­mészetes dolog, hogy mind a két kormány­­terjedel­mes anyagot bocsátott a döntőbíróság rendelkezé­sé­re és végül is abban egyeztek meg, hogy kölcsönö­sen mindkét részről a magánkárok jóvátételét kí­vánják. Végösszeg gyanánt Ausztria javára három­millió svájci frankot ismertek el, amely összegből félmillió frank több részletben folyósítandó, a to­vábbi fizetések pedig a Magyarországgal folyamat­ban lévő tárgyalásokkal vannak összefüggésben. A külügyminiszter kimerítő felvilágosításai ellenére is a szociáldemokrata Renner felhasználta ezt az al­kalmat arra, hogy Ausztria „nagy megalázkodásá­ról" beszéljen, ami­t a velencei szerződés rovására irandó, annak az államszerződésnek a rovására, amely Sopront ,,elrabolta" Ausztriától, és ezzel nyíltan­ szembehelyezkedett a békeszerződéssel. A Magyarországgal való kiegyezés, amit döntőbíróság formájába öltöztettek, jelenti a másik megalázkodás­ Ausztria számára. -- Utána a keresztényszocialis­ták szónoka beszélt, aki utalt arra az összefüggés­re, mely a hirtelen beterjesztett sürgős interpelláció és a Nyugatmagyarországon vasárnap megtartandó községi választások között van. Az intrantagesisek a forradalmi sajtó megrendszabályozását követelik. Nem 3­0 pack­­ a kormánypártból... Meddig van jogosultága a jobboldali izgatásnak ? A kormány tegnapi nyilatkozatai az egész nemzetgyűlést megnyugtatták, és ezzel az egyetemi ifjúság ügyének politikai hullámai is elsimultak. Csak a fajvédő képviselők kis csoportja elégedetlen­kedik a kormánynak a rendzavarásokkal szemben való erélyes állásfoglalása és az izgató sajtó ellen tett nyilatkozatok miatt. Azok a képviselők, akik nem vették tudomásul gróf Bethlen István miniszter­elnöknek és Rakovszky Iván belügyminiszternek az interpellációkra adott válaszát, ma egész nap ta­nácskoztak a parlamentben, hogy levonják-e a kor­mánnyal szervben való állásfoglalásuk konzekven­ciáit is? Eddig senki se jelentette be közülük az egységes pártból való kilépését, nyilván azért, mert még nem tudtak határozni a felől, hogy milyen lépé­seket tesznek. A tanácskozásokban, amelyek már ezzel kapcsolatos kérdések körül is forogtak, részt­vettek: Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Horánszky Dezső, Fáy Gyula, Zsitvay Tibor egységespártiak, továbbá Wolff Károly és Csilléry András. Az intranzigensek egyébként a tegnapi esemé­ny­ek után úgy állítják be a dolgot, hogy akciójuk nem irányult a kormány ellen, d­e csak a destruktív sajtó ellen kívántak a kormánytól erélyes rendsza­bályokat és ezt a harcukat függetlenül a történtek­től, tovább folytatják. A­­forradalom előidézésében részes sajtó megrendszabályozására igyekeznek most a kormánypárt támogatá­sát megnyerni. Fölme­rült újra az a terv, hogy­ indítványt nyújtanak be a nemzetgyűlésen, hogy a kormány járjon el azok el­len a sajtótermékek ellen, amelyeknek kimutatha­tóan részük van a forradalom és az összeomlás elő­idézésében. A kormány ebben a kérdésben azon az állás­ponton áll, hogy a felelősségrevonást e tekintetben közvetlenül a forradalmak után hatalomra jutott kormánynak kellett volna elvégeznie. . Az egységespárti képviselők közül többen azt válaszolták a fajvédőknek, hogy az a sajtó, amelyet ők védenek, szintén forradalmi irányon ir. Mire az akció egy hangadója állítólag a következőkép nyi­latkozott: — Nekünk a forradalmi sajtó megszüntetése a célunk. Mihelyt ez beszünteti izgatásait, nincs többé létjogosultsága a szélsőjobboldali sajtó kíméletlen hangjának sem, és gond­kodunk is róla, hogy az megszűnjék . . . Az intranz­igensek egyébként — mint esti ta­nácskozásuk után értesülünk — nem szándékoz­nak kilépni a kormánypártból. Belátják, hogy mi­helyest kimennek a kormánypártból, elvesztik min­den erejüket és gyöngék lesznek egy komoly akció folytatására. Tisztán taktikai okokból maradnak te­hát bent az egy­séges párt­ban, jóllehet annak nagy többségétől igen mélyreható elvi ellentétek választ­ják el őket. A képviselők jelenléti díja. Szcitovszky Béla­­elnök a pártok képviselői előtt ismertette a nemzetgyűlés gazdasági bizottsá­gának előterjesztését a képviselők fizetésének rende­zésére. A bizottság azt javasolja, hogy a képviselők 1000 korona jelenléti díjat kapjanak. A képviselők kijelentették,­ hogy ezt elfogadják, de úgy, hogy a jelenléti díj csak azokat illet, meg, akik részt vesz­nek annak a bizottságnak tanácskozásain is, amely­nek tag­jai. Vizsgálat Zsirkay mandátuma ügyében A nemzetgyűlés bírálóbizottsága ma tárgyalta Zsirkay János képviselő panasszal megtámadott­­mandátumának ügyét. A bizottság a panasz alapján elrendelte a vizsgálatot, s annak foganatosításával Uselly Ferencet bízta meg.

Next