Pesti Hírlap, 1925. május (47. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
á lasztások rövid határideje megakadályozza őket a választásban való részvételben. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt a felszólalásra. — Ellenzéki oldalról is érkeztek hozzá ilyen irányú panaszok, megfontolás tárgyává teszi, hogy miképen lehetne ezeken a panaszokon segíteni és a szavazóigazolványok körül kétségtelenül mutatkozó bajokat orvosolni. Reméli, sikerül a kérdést úgy rendezni, hogy az ajánlási ívek benyújtására szánt határidő leteltéig a szavazóigazolványok kijavítása megtörténhetik, ha azonban ezirányú törekvései eddig az időpontig nem vezetnének eredményre, akkor a szavazópolgárok alkotmányos jogainak biztosítása érdekében esetleg mérlegelés tárgyává kell tenni azt is, hogy az ajánlási ívek beadására szánt határidő egy héttel — esetleg 10 nappal — meghosszabbíttassák, aminek természetszerű következménye volna azután az is, hogy a választások ugyanilyen rövid terminussal kitolatnának. Helyeslik gróf Hoyas eljárását. A római nemzetközi kereskedelmi konferencián történt incidenst gróf Hoyas Miksa tette szóvá. Kérte, hogy eljárása fölött a párt mondjon bírálatot és védje meg a becsületét érintő súlyos támadásokkal szemben. Gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy teljesen helyesli gróf Hoyos Miksa eljárását. A trianoni szerződés tekintetében magyar ember és magyar ember között nem lehet különbség és nem tarthatja magát senki jobb hazafinak. Egyet meg kell azonban gondolnia annak, aki külföldre megy, hogy barátokat szerezzen nekünk, hogy amikor a trianoni béke súlyos következményeire rámutat, ennek a kellő formák között kell történnie", amely nem mérgesíti el a dolgot, nem bánt és ilyképen nem veszíti el azokat, akiknek szimpátiáját már sikerült megnyernünk. Tiltakoznia kell azonban az ellen, hogy becsületes hazafiakat pellengérre állítsanak. Kell, hogy a párt együttérzésének adjon kifejezést ezen férfiúval szemben, aki népszerűségének feláldozásával is hazájának akart szolgálatot tenni akkor, amikor a kongresszuson felszólalt. A párt a miniszterelnök felszólalását helyesléssel tudomásul vette, al kantai politika elfajulása ellen. Erődy Harrach Béla indítványozta, hogy a párt küldjön ki egy szociálpolitikai bizottságot, amely állandó összeköttetést tartson fenn az egyes minisztériumokkal és tartsa napirenden az összes időszerű szociális kérdéseket. Mm augusztusi kincstári haszonrészesedés. Gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a tervet helyesli, s egy bizottság kiküldéséhez a maga részéről is hozzájárul. A kincstári haszonrészesedésre vonatkozólag kijelenti, hogy a kormány sohasem tett olyan nyilatkozatot, hogy a kincstári házhaszonrészesedésnek augusztusban fizetendő részletét eltörlik, csak azt mondta, hogy ezt az adónemet igazságtalannak tartja s helyettesítéséről gondoskodni fog. Felfüggesztik az árveréseket• őrffy Imre felhívja a pártértekezlet figyelmét azokra a visszásságokra, melyek a házadó kivetése körül észlelhetők. Kérte, hogy a szegényebb néprétegeknél a házadó behajtását augusztus közepéig halasszák el, általában az adóbehajtások terén könnyítéseket kért. Bud János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a legrövidebb idő alatt rendeletet fog kiadni, amelyben az árverések megtartását augusztus közepéig felfüggeszti. Vargha Imre államtitkár elismeri, hogy a házadó kivetésénél a rendeleteket tényleg nem abban az értelemben foganatosították, amint azokat a minisztérium kiadta. A kivetés körül tényleg vannak nagyobb aránytalanságok, különösen Bihar megyében. Ezen aránytalanságok kiküszöbölése céljából pár nap múlva részletes utasítást fog a pénzügyminisztérium kiadni. Hírka üdvözlése. Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen Perlaky György Ripka Ferenc kormánybiztost köszöntötte fel, aki kijelentette, hogy a mostani községi választással alapozzák meg a budapesti politikai pártot. Büszke arra, hogy ebben a munkában része lehet s alaposan kívánja ezt a munkát elvégezni, hogy erre a párt a jövőben nyugodtan építhessen. Marschall Ferenc a bankok hallatlan kamatpolitikáját tette szóvá. Bud János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a Pénzintézeti Központ a legerélyesebben fog eljárni azon intézeteknél, ahol a kamatpolitikának elfajulását tapasztalja. A Pénzintézeti Központnak módjában áll a hitel folyósítását leszüntetni vagy lényegesen megszorítani. A mezőgazdasági hitel tekintetében bejelenti, hogy a legközelebbi időben konkrét javaslatokkal fog előállani. ujjongtam annak, hogy a sötétben azonnal megismert — mit keres itt ebben az időben? Nem tudja, hogy mit kockáztat? És az ígérete? — Halkan beszélt, mint aki nem akarja, hogy más meghallja. De ha Delilah lett volna, akkor sem árulhatott volna el tökéletesebben. Frosty parancsolón intett nekem, hogy menjünk, de én az első szavára megállítottam Shylockot, hogy meghalljam, mit mond, és megmagyarázzam, hogy minő végzetes okból kellett megszegnem ígéretemet. De semmit se mondhattam el. Nem volt erre időm. Frosty egy lóhosszal távolabb várva, rosszallan újra intett, hogy jöjjek már. Ebben a pillanatban a leány háta mögött felrántottak egy ajtót és King nehézkes alakja jelent meg a lámpavilág fényében. Beryl elfojtott sikoltással visszariadt s én tisztában voltam vele, hogy nem volt szándéka engem bajba keverni. — Gyere már, te örült! — kiáltotta felém Frosty és keményen rávágott a lovára. Én megsarkantyúztam Shylockomat és hatalmas ugrással utána rúgtattam. Most következett az ismeretes ,,veszszőfutás" az épületek kanyargó, keskeny ösvényein. King gyors ütemben három lövést küldött utánunk, és amint a golyók fülünk mellett elzúgtak, tisztában voltunk azzal, hogy ez a riasztó jel. Mindenünnen vagy egy tucat alak bukkant elő és azonnal utánunk vetették magukat, hogy elfogjanak. A sötétben lövések dördültek el és a támadókat csak a a csőből bicikázó lángnyelvek sejtették. Amint az első hombár körül kanyarodtunk, Shylock üvöltve felhorkant és térdre bukott, mire én a tovarepülő Frosty után kiáltva, kikaptam a lábamat a kengyelből és talpraugrottam, szinte csodával határos módon. Ebben a pillanatban ellenállhatatlan erővel felébredt bennem az ősember, ölni, csak ölni akartam, anélkül, hogy alkudozással vagy meneküléssel törődnék. Frosty— kemény és hű fickó — azonnal visszarántotta a lovát felém, noha a golyók ijesztő sűrűn és közel röpködtek körülöttünk. — Ugorjon fel mögém, — kiáltotta s közbe lövöldözött — ki kell jutnunk ebből az átkozott csapdából. Tovább tüzeltem, anélkül, hogy szavaival nagyon törődtem volna. Féktelenül vágytam arra, hogy azt az embert leterítsem, aki Shylockot lelőtte. Ez nem nagyon szép vallomás, de az előnye az, hogy őszinte, így, amíg Frosty egyre lövöldözött a vörös lángnyelvek útmutatása szerint és közben szidott engem, hogy miért is álltam meg, én a keresztüllőtt lovam mögé bújtam és egyre tüzeltem, vad dühvel, de komisz, megfontolt célzással. Amint az első izgalmat már éppen kezdte felváltani az előrelátó rosszindulat, a ház mögül lovak patáinak dübörgése hallatszott, melyet jól ismert hangok harcias zsivaja és revolverek durrogása követett. A mi fiúink voltak! Harmincan, a legjobb szívű, merész fickók, akiket csak elképzelni lehet. Amint mennydörgésszerű robajjal száguldtak felénk, felismertem a csapat élén Potter Perry hajlott, acélos alakját. Az öreg kegyetlenebbül üvöltött és lövöldözött, mint akármelyik másik. — Ellis — kiáltotta és én visszakiáltottam, tudatva, hogy még élek. Eltipró rohamuk King csapatját elsodorta. Én két hombár falai közé voltam beékelve, előttem Shylock teste zárta el az utat, mögöttem pedig az egyre káromkodó Frosty. Potter Perry elfulladva kérdezte: — Megsebesült a lova? Tudtam, hogy így lesz. Gondolhattam volna. Kapjon fel az enyémre, ez a legjobb lovunk és azonnal induljon tovább, ha még el akarja érni a vonatot. Az ősember egy csapásra eltűnt, visszaváltoztam saját énemmé, már nem vágytam az öldöklés után. Atyám „veszélyesen betegen" feküdt Friscóban és Friscó még roppant messze volt. A közbeeső mérföldek sötéten tornyosultak előttem, úgyhogy a hideg rázott, ha rágondoltam s már nem törődtem Kinggel. El kell érnem azt a vonatot. Amint Potter Perry leszállt, egy ugrással nyeregben voltam, hisz, nem volt most időm arra, hogy meghosszabbítsam a kurta kengyelt s igy egyelőre kengyel nélkül végigszáguldottam a kanyargós úton az épületek közt, amíg a mi cowboyaink feltartóztatták King legényeit. A hadilárma és a lövések zaja még meesyire elkísért minket a sötétségben. Az utolsó drótsövénynél, ahol utat kellett nyitnunk, visszapillantottam, mint Lót hajdanán. Az égbolton egyre magasabbra szökkenő vörös fény tűnt fel, melyben füstfelhők gomolyogtak. Értelmetlenül bámultam, de azonnal megértettem, hogy mi történik ott mögöttünk, s úgy éreztem, mintha tört döftek volna belém. Hirtelen rémület fogott el. — És Beryl ott van, azok közt az ördögök közt! — kiáltottam és már vissza is akartam fordulni. — Beryl — mondta Frosty és egészen különösen hangsúlyozta a nevet, amely kiszaladt a számon — egész biztos, hogy nincs odalenn a hombárok közt, ahol a tűz támadt. A fiuk, úgy látszik, kártérítést hajtanak be Kingen. Remélem, jó üzletet csinálnak. Olyan hangulatban voltam, hogy kész lettem volna a nagyanyámmal veszekedni. Nem szeretem, ha egy férfi azt hiszi, hogy szerelmes kandúr vagyok, mint ahogy Frosty kétségtelenül hitte. Átvezettem a lovamat a leeresztett drótokon és továbbvágtattunk. Jó idő múlva szólaltam csak meg és akkor is egészen más tárgyról. Sajnáltam módfelett, hogy nem volt ott a Sárga Veszedelem. Az ugyancsak nyelte volna egymásután a mérföldeket. — Mit érne ezzel? — kérdezte Frosty hidegvérű lelki nyugalommal. — Nem kaphatna korábbi vonatot, mint amelyet így is elérünk. Jó az autó a maga helyén, de nem megvetendő a ló sem. Inkább legyek egy fáradt lóra ráutalva, mint egy letört autóra. Nem értettem vele egyet, mert a jelenlegi lovamtól egyáltalában nem voltam elragadtatva s nagyon rossz kedvem volt. Igy mogorván, némán vágtattunk tova. Fakón világított a hold és olykor a felhők mögé bújt Prairie-farkas ugatott valamerre a sötétben és a Missouri partjához érve, egy szürke farkas üvöltött fel mellettünk. Potter Perry lova, amely eddig is kétségtelen tanújelét adta, hogy a hosszú vágtatás nincs ínyére, riadtan félreugrott, megbotlott és összeesett.. Ott álltam a sötét elhagyatott némaságban, mellettem üvöltött a farkas és több bosszúsággal, mint részvéttel ösztökéltem a fájdalmasan nyöszörgő szegény párát. Frosty leszállt s mellém vezette Spikest s együtt megvizsgáltuk a letört állatot. — Ha a Sárga Veszedelem volna s nem a dicsőített paripák egyike, — mondtam gúnyosan — egy csavarkulccsal öt perc alatt rendbe hoznám. Igy azonban ... — Úgy éreztem, hogy a mondat erősebb, ha befejezetlen marad. (Folytatjuk a PESTI HífiLAP 1925. május 1., péntek« Bárczy István elmondja, hogy miért lépett ki a szabadelvű pártból. A XI. választókerület demokrata szervezete csütörtökön este a Központi Demokrata Körben pártvacsorát rendezett. Bárczyt és a betegsége ellenére a vacsorán megjelent Vázsonyi Vilmost, a demokrata párt nevében Bródy Ernő üdvözölte. Akként aposztrofálta őket, hogy ketten együtt az alkotások Budapestjét jelentik, azt a Budapestet, amely a kultúra népszerűsítésében és szeretetében élte ki magát. Bárczy István kifejti, hogy hosszabb ideig távol volt és mikor hazatért, nagy örömmel állapíthatta meg, hogy távolléte alatt barátai itthon eredményes munkát végeztek. A maga részéről legalább előre látja már azt az eredményt, amely egyben a teljes sikert is jelenti. Kijelenti, hogy az ellene elhangzott támadásokra mindezideig azért nem válaszolt, mert a szabadelvűekkel szemben bizonyos kiméleti időre volt kényszerítve. Temperamentuma egyébként sem alkalmas a támadásokra. Inkább az összetartás és szeretet eszméi vezérlik állásfoglalásait. A város összes polgárait, azokat is, akik nincsenek vele egynézeten, csak szeretni tudja. Mégis, szeretné ezúttal megvilágítani úgynevezett „pálfordulásának" okait. Annak idején az volt az álláspontja, hogy a siker érdekében ajánlatos, ha azok, akik elégedetlenek a mai városházi uralommal, nem egy pártban tömörülnek, hanem elveik szerint tagozódva csoportosulnak. Ezzel azt a célt vélte elérni, hogy azok is elhelyezkedhessenek a reakció ellen küzdelemben a szabadelvű fronton, akik a nem polgári réteggel nem akarnak egy listán szerepelni. Ennek a célnak a megvalósítását célozta a szabadelvű párt megalakítása. De a gyakorlat aztbizonyította, hogy a polgári tömegek nem szeretnek ilyen dilemmákkal foglalkozni és a szabadelvű polgárság nagy többségének az volt az álláspontja, hogy ilyen nüansz miatt nem volna helyes a liberális front széttagolása. A végső cél nézete szerint úgyis csak a reakció megbuktatása és az, hogy ez egy lista, vagy külön listák útján történik-e meg, csak taktikai kérdés. Budapesttől való távolléte alatt itthon támadások érték azért, mert a XIII-ik választókerületben mint listavezető fellépett Ugrón Gáborral szemben. Ezekre a támadásokra a következőket válaszolja: — Először is — úgymond — én voltam ennek a kerületnek a képviselője és Ugrón, nem minden közreműködésem nélkül, a XIV-ik kerületnek lett a képviselője. Másodszor: mikor még bent voltam a szabadelvű pártban, már kilátásba helyeztem, hogy ebben a kerületben fellépek és vállalom a listavezetést. Harmadszor: mikor engem itthon felléptettek, nem voltam Budapesten és fogalmam sem volt arról, hogy Ugron Gábor az én volt kerületemben lép fel és nem a saját kerületében. Újólag hangsúlyozza, hogy a demokratikus polgárság szövetkezésének célja a reakció megbuktatása. Célja továbbá egy olyan fegyelmezett és igazságos közigazgatás létesítése, amely szakít a múlttal. Peyer Károly örömmel üdvözölte a demokratikus szövetség tagjainak sorában Bárczy Istvánt, akiről a munkásság is készséggel elismeri, hogy nagyon sokat tett Budapestért. Beszéltek még Harrer Ferenc, Feleki Géza, Fábián Béla és Baracs Marcell, akik valamennyien a reakció elleni harcra szólították fel a liberális és demokratikus érzelmű választókat.