Pesti Hírlap, 1926. március (48. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
1976 március 2. Vedd PFÁT! MR! ÖTÖDIK FEJEZET. I visxottshitásrtr. - -.Kikor utazik Kalkuttába? — kérdezte lany Violet, ahogy aláírta az ajánlósorokat. — Látja, én szeretem az apámat és valóban természetes a szememben, hogy ha óvatosan értesítem őt egy társadalmi szabadmartalóc megérkezéséről. — Ne fáradjon, én már a figyelmeztető levél előtt ott leszek. Még ma utazom! Lady Violet bizonytalanul hallgatott. Zavarban volt és a férfi nyomban felismerte az okát. — Azt akarja kérdezni, — mondotta határozottan, — hogy állok az aranyakkal, a nervus rentirnál? — Arra gondoltam .. . — Hát bizony le vagyok törve. — Talán megengedi, hogy én ... — a lány egyre nagyobb zavarral küzdött, de egyúttal ez a helyzet egész új szenzációt jelentett számára. — Nem, — nevetett a férfi, — szó sincs róla, nem kérek és nem is akarom, hogy csekket állítson ki nekem. A lady elpirult. — Bocsánat, mr. Hudson, nem akartam ... — Az érzékenységemet megbántani? Azzal, ha pénzt kipálnak, nem lehet az érzéseimben megsérteni. Öntől is épen úgy elveszek pénzt, mint mástól a tatár nagyhercegtől, vagy Trockijtól, drága, szép lady! Azt hiszem, magát Gábor arkangyalt is meg fogom pumpolni, amikor a mennyekbe jutok. — Akkor miért ne segíthetném most ki? — Én önt, tadjz, tartalékban tartom! Most nincs rá szükségem, még ma eliitatom Kalkuttába. — De hiszen a hajójegy egyedül négyszáz dollárba kerül. És maga mondta az imént, hogy le van törve? — Ami a készpénzt illeti, igen. De vannak barátaim. Barátaim a bankom s ők a spekulációs értékeim is. Amit kérek öntől, az pusztán egy telefonbeszélgetés. Értéke egy cent. Szabad? — A telefon a hallban van. Egy perc múlva a fiatal leány a következő beszélgetés töredékeit hallotta: — 27 974! Kikötő felügyelőség? Halló... öszsze tudna kérem kötni a Marylin Martha Hicksszel? Igen, várok. Köszönöm. Még pár perccel később. — Te vagy az, Jerry? Itt Langley, Langley Judson. Mikor vitorlázol el, hogy Kalkutta regy,•rmkilenc különféle ilatát szagolhasd? Mi? Aliight! Akkor van még két óra időm. Én tudniillik veled megyek. Örülsz? Én is. Tehát a viszontlátásra. — Minden rendben, — jelentette ki a fiatalember, amikor visszatért a szalonba, Violetnek és zsebrevágta az ajánlólevelet. — Drága, szép lady, ezer köszönet, ezer bocsánat és ezer jókívánság. A viszontlátásra. — Viszontlátásra, mr. Hudson. Odanyújtotta hosszú, keskeny kezét, amit a férfi pillanatokig tartott a magáéban. — Nem tipikus angol kéz. A hüvelykujja túl hosszú, a körmökön a félhold túlélés. A kezein kiütközik a faj. Pedig az atyja ... — Ne legyen fölöslegesen goromba. Az apám nem tartozik bele a játékba. Hanem az anyám . — Igaz az a történet? — Milyen történet? — Hogy az édesanyja... — Igaz, ha tudni akarja. Anyám egy indiai radzsa leánya volt, az apám megszöktette. — Romantikus dolog, mi? — Nagyon. Kár, hogy elmúltak a romantikus idők. — Maga szereti a romantikát? — Ahogy ön, mr. Studson! — Én igen. Hát mégegyszer, a viszontlátásra. A lépcsőnél megállott és határozatlannak látszott. — Lady Violet, én most kérdezni szeretnék még valamit, de attól félek, hogy nagyon meglepné. — Nem hiszem! Ma délután óta nem érhetnek meglepetések. — Annál jobb. Nem volna kedve engem kikísérni a kikötőbe?* — Önt kikísérni? Hová? Minek? Hogyan? — Nekem még egy csomó ügyet el kell intéznem, mielőtt hajóra szállnék. Viszont nincs egyetlen barátom, rokonom,... valaki, aki kikísérne... Az peddig borzalmas, ha az ember elutazik, látja eltűnni a szárazföldet s nincs akitől a parton búcsúzzék, akinek zsebkendőjével integethetne. Túlságosan szentimentális vagyok. Jöjjön, kérem, tegye meg... utolsó kívánság! — De.. . — Tegye meg mégis. Olyan hosszú, unalmas utazásom lesz. — Ne féljen, a világ összes anyósait a fedélzeten fogja találni. Utazás közben nagyon könynyen megy az ismerkedés. — De hiszen én teherszállító hajóval megyek. Rajtam kívül nincsen egyetlen utas a hajón. A kapitány barátom! Nem akarja utolsó kérésemet teljesíteni ? — Én.. . — Aki habozik, el van veszve, — mondta gyorsan a fiatalember. — Igaz? Teljesíti kérésemet? — Jó! Rendben van. — Nagyszerű. Tehát eljön a kikötőbe és résztvesz a temetésemen. Newyork elveszti garantáltan egyetlen Langley De Witt Hudsonját. Képzelje el. Nem furcsa? Töltőtollával gyorsan lejegyzett valamit jegyzőkönyve egy kitépett lapjára. — Felírtam, hogy könnyebben megtaláljon. A hajó neve „Marylin Martha Hicks". Megismerheti a zászlójáról is. Zöld és kék. A kapitánynak rozsdavörös szakálla van. Tehát jön? — Igen. — Nagyszerű. — Egy pillanatig hallgatott, aztán folytatta. — Egyébként jó lenne, ha magával hozná szobalányát, azt a hindu lányt, aki bevezetett. — Miért? Úgy gondolja, hogy nem vagyok elég emancipált ahhoz, hogy egyedül szolgáljam ki magamat? (Folytatjuk.) A francia ímrmány urakk ietvilátta & Másokat kéri és kaw&it a frankhamisítást ügyben. Mit tett a wnattyas* ktoyrndny december %7-tii januar 3- '«f ? — H berlini magyar követség szerejr-í^ssk tisztázása. Bethlen miniszterelnök szerdán utazik Genfbe. n 7t!Sffszövetség ütés Hc/»tie férjes,. r.'itt/ák a trakvitát és elnapolttafft a nemzetsil-illést. Waterfr« Friedrich István elfsrjt egy nyilatkozat miatt. M. Clinchant, Franciaország budapesti követe, hétfőn délelőtt felkereste gróf Bethlen István miniszterelnök" és kormánya nevében felvilágosításokat kért a frankhamisítási ügynek némely, még teljesen fel nem merített részletéről. Belluion miniszterelnök tudomására hozta a francia követnek, hogy a kormány a szükséges felvilágosításokat és adatokat a legrövidebb időn belül rendelkezésére bocsátja. Hir szerint a francia követ már a délutáni órákban megkapta a felvilágosítások egy részét és azokat nyomban megtáviratozta Irland miniszterelnöknek. A francia követ útján kért felvilágosítások öszszefüggésben vannak Briand miniszterelnöknek a francia kamarába- keddre várt nyilatkozatával is, Braut5 ugyanis kerMan várat vol a frankhamisítás ügyében főojszálúiózett illi lipitációra. A francia kormány felvilágosítása, informált körökből származó értesüléseink szerint, a parlamenti vizsgálóbizottság jelentésének egyes adataival kapcsolatban. tájékoztatást kérnen a magyar kormány eljárásáról 1925. december 17-től, illetői 22.-től a letartóztatások bekövetkeztéig felvilágosítást kér továbbá a francia kormány arra nézve, hogyan került összeköttetésbe a berlini magyar követség a frankhamisita társasággal, amiről Y Windischgraetz, Nádosy és Rába vallontánikban említést tesznek s végül a vizsgálat kiterjesztését kéri a párizsi kormány berlini diplomáciai képviseletünk egyes tagjaival szemben is. Azt a hiút, mintha a francia kormány érdeklődésének demars-elege volna, beavatott körökben a leghatározottabbak, megcáfolják. A francia követ érdeklődése mindvégig nagyon udvarias formák között folyt le. Bethlen m miniszterelnök szerdán délután öt órakor a déli vasúttal Olaszországon át Genfbe utazik. A miniszterelnök részt fog venni a Népszövetség pénzügyi bizottságának ülésén, ahol a magyar pénzügyi újjáépítés kérdése szerepel napirenden. Azokat a híreket, mintha a miniszterelnöknek a tervezett időpontnál valamivel korábbi elutazása összefüggésben volna a francia minisztrelnöknek a kamara ülésén teendő nyilatkozatával, teljes határoz«.»! ".-íAggi!i megcáfolják s hozzáteszik, hogy ennek annál kevtsbbé lehet valami alapja, mert beavatott kormánypárti körökben értesülések vannak arról hogy Briandnak a frankhamisitási ügyben adandó válasza kedvező lesz úgy grófBethlen lován miniszterelnök, mint az egész magyar kormány felelőssége szempontjából. A miniszterelnök genfi tartózkodása alatt aarlament ülései szünetelni fognak, mert a kormánynak és elsősorban a miniszterelnök felelősségéről lévén szó, a kérdést a parlament az ő távolléte alatt nem tárgyalhatja. A miniszterelnök kedden este a nemzetgyűlés ülésének befejezése előtt indítványozni fogja, hogy tekintettel arra, hogy ki- BIMMinim UH m ár a frankügynek rejtelme és az államvasutak homálya. Erre a címre, szíves olvasó, kit napról-napra fölizgat a frankügy szenzációfolytonossága, bizonyára meglepetve kérdi, hogy micsoda kapcsolatba kerülhet már a magyar államvasútnak mindennapi jól szabályozott menetrendjével is. De a publicista, al, hivatásos buzgalommal fúrja belé kutató tekintetét az átkozott frankbonyodalom sötét rejtelmeibe, esetleg saját bőrén, azaz szemevilágán tapasztalhatja ki, hogy igenis megtörténhetik; valamint misztikus összefüggés folytán a frankügy minden kines titka és homályos kérdése a magyar állam vast egy elsötétített kupéján belül még a legélesebb detektívszem számára is átdatlan fátyollá szövődhetik össze. Tessék elképzelni azt a bizonyos publicistát, kit valamely magántermészetű kötelessége Dobrecenbe szólít." A legrövidebb ütdözés után a délutáni gyorsvonatot használja, hogy a legutóbb kirobbantott szenzációt, ha épen alkalomszerűen síbírálati rostáján leszűrje. Természetesen a debreceni pákaudvaron megveszi a késő délután megjelenő kó lapot, hogy annak távirati jelentéseiből az aznani parlamenti ülésnek szenzációktól viharzó lefogását már előzetesen megismerte. De hajh, a kupé villamos lámpájának nyugtalan pislákolása, a.. .d hunyó, majd fölvillanó lobogása lehetetlenné teszik az olvasást, az újságbetűk ördögien gúnyos táncban lebbentik föl és takarják el a frankrejtelmeket és a meggyötört publicista hiába sóhajtozza a haldokló Goethével. ..Több világosságot" — ha nem a frankbeli összeesküvés alvilágába, legalább a magyar államvasút vele tovarobogó kupéjába. De jön egy kupétárs a biztató jelentéssel, hogy már a szomszédos vagonban egészen rendesen működik a világító készülék. Az érdemes felfedező nyomban át is helyezkedett, az illető jeles és lelkiismeretes publicista végül szintén meggondolta a dolgot, áttopogott a szomszédos kocsiszakaszba és ott a folyosó lámpája alá állva kísérlette meg hivatásos kíváncsisága kielégítését. De ott érte igazán utól a haragos végzet, amely nem engedi meg, hogy halandó szem áthatolhasson a frankügy feneketlen borzalmain Angyogy a gyér viták;i /tszem. némi erőltetésével az olvasást megkezdette, megjelent a kalauz kíséretében az ellenőrző tiszt és hivatalos zordonsággal a jegy előmutatását kérte. Az a bizonyos „kiváló publicista" gyanútlanul átszolgáltatta Debrecenben váltott másodosztályú jegyét. Az ellenőr (vagy talán felügyelő a vasúti bürokrácia-rendszer szerint?) nyomban lefoglalta a jegyet és felette nyájassá vált arccal teljes utánfizetést számított fel. Mi ez? Hja, itt határátlépés történt, az illető ismert publicista másodosztályú állampolgár létére az elsőosztályú megszállott területbe tört be. A kitűnő publicista hiába vetette ellene, hogy a végzetes trianonini árt sem külső, sem betűe ismérvek szerint felismerni nem lehetett, lévén maga a vágón első- és másodosztályú szakaszokból összetéve, az I—TTUNI— «HWIIIIIHWI1 iiimiiw min NI mi MI H IHII I ülések teljesen egyformák, a folyosó is állandó átjáró az étkezőkocsi felé. Az ellenőrző úr lekötelező előzékenységgel jelentette ki, hogy a bonyodalmas nemzetközi és osztályközi kérdést majd a szolnoki állomásfőnök fogja eldönteni. Szolnokon tehát a kitűnő publicistánknak le kellett szállania, ott meg is próbálta, hogy elvi igazságát a határsértés dolgában érvényesítse, de az egész egyszerűen, kedélyes hatalmi szóval útját vágta minden érvelgetésnek. A kirótt utánfizetést teljesíteni kell. A kitűnő publicista rég megedzett másodosztályú filozófiával meghódolt a felsőbb parancsnok és állampolgári tartozását leróva, visszaült előbbi helyére Oltai, a frankszellemek büntető haragja még mindig nem csillapodott le és alighogy a vonat elhagyta Szolnokot, a pislákoló villámvilágítás teljesen felmondta a szolgai latot, a frankhamisításnak az egész világba szerteröppenő rejtelmei mintha ebben a kis vasúti kupéiak egyiptomi sötétséggé gomolyodtak volna össze. Babonás képzelem vagy a humor ingere vett-e erőt, a publicista finom elméjén, de úgy fogta föl, hogy épen csak kiváló szenvedélyének megcsappantására gonosz dzsinek feküdtek rá szemeire. És merően nézett egyre a vak sötétségben arra a misztikus pontra, ahová most az egész Európa élesen Egyelő szeme van szegezve: a frankhamisítás feketén kavargó örvényére. Budapest lámpasorainak fényözönébe érkezve, az ismert kiváló publicista fölébredt mélységei hipnotizáltságából és természetes józanságával azt a kérdést intézte magában a Magyar Államvasutak Igazgatóságához: Helyén van-e, hogy alkalmazottai, még azok is, kik a bírói döntés felsőbbségével vannak fölruházva, a véletlen tévedéseket, a jóhiszeműség minden megkülönböztetése nélkül úgiy kezelték. Történt pedig ez a krónikás megörökítést kívánó eset 1928 február 25-én, az 1701. sz. Debreccenből Budapestre közlekedő délutáni gyorsvonaton. I