Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-25 / 191. szám
Mit olvas a császár? Kényelmes ülés esik a dohányzó minden székén. A császárnak egy vánkosos bőr-karosszéke van, mellette az enyém. Itt üldögélünk esténként és folytatunk élénk eszmecseréket vendégeinkkel és azokkal az urakkal, akik önként szolgálják a császárt számkivetésében. A császár gyakran olvas fel nekünk valamely olyan könyvből, amely fölkeltette érdeklődését. Minden este hangosan olvas fel francia és angol újságközleményeket, amelyeket le is fordít, ha szükséges. A legutóbb olvasott könyveink egyike lenyűgöző elbeszélését tartalmazza annak a német embernek, aki Dél-Amerika erdeit kutatta át bámulatos kalandok között. Ezek abban csicsosodtak ki, hogy feleségül vette egy emberevő törzs egy tagját, egy Sigi-Sigi nevű lányt. Egy másik könyv, amely végtelenül érdekelt engem, Krasnoi tábornoknak, ennek az orosz katonának és regényírónak könyve az orosz birodalom bukásáról. E háromkötetes munka címe A Császári Sasoktól a Vörös Zászlóig. Véleményem szerint az utolsó kötet túlságosan borzalmas; ez tartalmazza a bolseviki rémtetteknek tűrhetetlenül realisztikus leírását. A császár nagymennyiségű angol és amerikai publikációt kap. Kék ceruzával jelöli meg azokat a helyeket, amelyek különösképen érdeklik. A nemzetközi vonatkozású napihírekből maga állít össze egy kivonatot. Ezt esténkint magyarázatok kíséretében fel szokta nekünk olvasni. E kivonatokból, amelyek iktatószámot kapnak s a levéltárba kerülnek, tekintélyes gyűjtemény kerül ki. A császár e kivonatait, mint kegyének különös jelét, sokszorosítva meg szokta küldeni néhány jó ismerősének. A császár e szelekciói mutatják, mily éleseszűen itéli meg a napi eseményeket és mily csalhatatlan érzékkel tudja elválasztani a búzát, a konkolytól. Az egyformán fekete nyomdafesték nem tudja reprodukálni a császár egyéni kifejezéseit, szatirikus fordulatait s azt a humoros hangsúlyt, amellyel a különböző tételeket kíséri. Időnként jóslásokkal szakítja meg olvasmányait. Meglepő, hány jóslatát váltják valóra az események. Alig hiszem, hogy a ma hivataloskodó külügyminiszterek jobban értenék meg a világ eseményeit, mint ez a száműzött császár, ő a politikai fejleményeket nem egy nemzetnek, nem is egy nemzetcsoportnak, hanem az egész emberiségnek szempontjából nézi. Mint igazi államférfi, nem napokban, hanem évtizedekben és évszázadokban gondolkozik. A császár a régész, hajós és a spiritizmus ellensége. De nemcsak a politika köti le férjem figyelmét, a császár szenvedélyes régész és vallástörténész. Faji problémák is mindenkor lekötötték képzelőtehetségét. Frobenius Leóval való érintkezése még növelte ezt az érdeklődését. Régi vesszőparipáját, a hajózást, a császár Doornban sem hanyagolta el. A hajóépítés technikai részleteiről olyan előadást tud tartani, mint a legképzettebb mérnök. A császár mindenkire meglepő hatással van és megjelenése, akárcsak azé a másik szürkeszakállú örökifjúé, Bernhard Shawé, mindenki számára élvezetes. A császár nem bíbelődik spiritizmussal, de érdeklik őt az exotikus problémák vizsgálatai, amelyek, akárcsak a varázsvessző, alkalmasak arra, hogy észszerű megfejtést nyerjenek. Nem hisz szellemekben, sohasem látta a mesebeli fehér asszonyt sem a berlini palotában, sem a doorni kastélyban. Tiszta esze tagadja kísértetek létezését. Olvasás céljából a császár némelykor nagy szarukeretes szemüvegeket tesz fel, amelyek, ha a francia humorisztikus lapoknak hinni lehet, igen népszerűek az Egyesült Államokban. A császár korán kel s e célból tizenegy óra tájban rendszerint visszavonul. Szereti a rendet. Havelock Ellis mondja, hogy az élet: tánc. Ritmus kormányozza a világegyetemet. A császár élete is tele van ritmussal, hatalmas egyéniségének e fő jellemzőjével, amely ráfekszik Doorra is. Én is azt az életet szeretem, amelyet ritmikus rendszeresség szabályoz. Szerencsére a mi két ritmusunk nem ellenkezik egymással. Nem nagy erőfeszítésembe került, hogy átvegyem az ő ritmusát. Szívünk és életünk együtt lüktet. Hogy lesz hercegkisasszonyból jó háziasszony? Egy komoly kis leányka tarka kartonkötényben háztartást játszik. Nagy komolyan, csaknem tisztelettudóan ebédet főz, három babahölgynek és három babaúrnak. A menü: a magáéból megtakarított cukor, a parkban összeszedett makk, és valamilyen leves, amelynek főzésében azonban több része volt a szívnek, mint a szakácstudománynak; van benne só, cukor és liszt és egy kis paprika is. Ez kissé egyoldalú koszt. Azt hiszem, nincs benne vitamin. A babacsalád azonban eléldegél rajta. Mellette egy kiszáradt nevelőnő alig tudja eltitkolni megvetését és orrát fintorgatja. Úgy látszik, nem ítéli illőnek, hogy egy, a X. századig visszanyúló sorú őssel bíró hercegkisasszony főzéssel töltse az idejét, még akár a játékszobában is. — Az olvasó egy kis fantáziával kitalálhatta, hogy ki ez a kis hercegkisasszony? Ez a hercegkisasszony később részt kivánt atyja háztartásából és ragaszkodott ahhoz, hogy elmehessen a Saale folyó melletti Burgh várának festői konyhájába, ahol a hatalmas kéményeken át behull a korom s ahol a főzés szaga sérti a kényesi orrokat. A nevelőnő ekkor már nem tud uralkodni magán: megtiltja gyámoltjának, hogy átlépje a konyha küszöbét és elveszi kedvét attól az illetlen szándéktól, hogy szemével lássa, miként végzik egy háztartás munkáját. És amikor ez a hercegkisaszszony mindezek ellenére ismét megkezdi az offenzívát, az arisztokratikus nevelőnő a herceghez föllebbez lányának plebejusi hajlandóságai ellen. A herceg, XXII. Henrik, kacag. — Minden lánynak — úgymond — tudnia kell főzni. A háztartás ismerete hozzá tartozik minden nő vagyonához, legyen bár hercegnő, vagy szobalány. A nevelőnő elvesztette a csatát, elcsendesedik és magának tartja meg meggyőződését. Az a körülmény, hogy nevelőnőm ellenzése dacára korán megismerkedtem a háztartási dolgokkal és hogy atyámtól a rendszeres munkához való tehetséget örököltem, lehetségessé teszi, hogy sikerrel vezessem mindkét háztartásomat. Vezetem doorni háztartásomat, anélkül, hogy elhanyagolnám sanbori háztartásom ellenőrzését, gyermekeim sziléziai otthonáét. Minden háztartás úrnőjének, személyét juttatja kifejezésre. Még ha nem is ő személyesen választotta össze a bútordarabokat, egy meghatározhatatlan valami az elrendezésben elárulja az ő keze nyomát. Amikor én belépek egy házba, mindjárt meg tudom mondani, hogy a ház úrnője a maga kezében tartja-e a gyeplőt, avagy háztartása vezetését másokra bízza? Nincs igazi élet sem a legméltóságosabb kastélyban, sem a szűk, bérelt lakásban, ha a ház úrnője alkalmazottakra bízza saját kötelességének teljesítését. Sem mindenes lány, sem fölényes házvezetőnő, avagy titulás főkomornyik nem töltheti be a háziasszony helyét. A nő háztartása az ő királysága, amelyet veszély nélkül nem hanyagolhat el. Ez egyébként vonatkozik úgy boltosnékra, mint királynékra. Számomra nem kellemetlen feladat a háziasszonykodás. Ellenkezőleg, élvezet, amely munkával tölti be és színnel festi meg életemet. Ez nem azt jelenti, hogy a háziasszony a saját maga súroló asszonya legyen, ami valóban nehéz mesterség Doornban. A főépület, ha nem is valami terjedelmes, tizenöt szobát tartalmaz. A télikertben s a gyermekek lakosztályán még tíz-tizenkét szoba van. Van még néhány szoba a kapuházban, ezeket foglalják el vendégeink. Végezetül külön van a szolgaszemélyzet kvártélya és még két-három kisebb épület. A ház úrnőjének tehát, még ha nem is vesz kezébe seprűt, legalább is tudnia kell, várjon mindent annak rendje és módja szerint leporoltak-e, mindent felsoroltak-e? Én nem állítom, hogy én sajátkezűleg főzöm meg a császár étkeit, azt azonban tudom, hogy csirkét, vagy borjút fogunk-e ebédelni? Tudom, hogyan kell főzni-sütni ezeket az étkeket. Hogyha a császárral egy puszta szigetre vetődtünk volna, nem kellett volna éhenhalnunk, hacsak nem a sziget terméketlensége következtében. Egyszerű étkeket magam is el tudok készíteni táplálóan, ízletesen és beosztás dolgában is kiismerem magamat. Császári iparosok. A legtöbb fejedelmi személy, akivel találkoztam, igénytelen, egyszerű és nem kérkedő életmódot folytató. Ez alatt nem azt értem, hogy a forradalom kényszerítette egyikre-másikra a takarékosságot; nem: természetes életmódjuk ilyen. A királyi pompát a külső emberek kívánják meg. Fejedelmi személyek nem óhajtják elveszíteni a külvilággal való érintkezést. A Hohenzollernek különösen szerették erősen megvetni lábukat a talajban. Ez az érzés szülte a Hohenzollern-családban azt a hagyományt, amely szerint minden hercegnek nevelése kiegészítéseképen meg kell tanulnia valamely mesterséget. (Folytatjuk.) ELEIEM. Hermina, reuss-greizi hercegnő, 11. Vilmos német császár feleségének emlékiratai. tizennyolcadik közlemény. Copyright by Anglo-American Newsvaver Service and by Pesti Hirlap. PESTI HIRLAP 1927. augusztus 25., csütörtök. Tanulmány a párizsi divatról. A francia akadémia tagjai, grófok, hercegnők, és hivatásos varrónők a női divat fejlődéséről . Milyen a legujabb párizsi hajviselet? Párizs, augusztus. (A Pesti Hirlap tudósítójától.) La Mode. A divat. Ezt a címet viseli az a már külső alakjára is elegáns könyv, amellyel egyik francia kiadó most ajándékozta meg a tengerparton nyaraló párizsi hölgyeket. Nem sablonos divatlapról van szó, szabászati ábrákkal, mintákkal, modellekkel, hanem egy a mai divattal, a divat problémáival, jövőjével foglalkozó ízig-vérig irodalmi munkáról, amelyben a legelőkelőbb francia nevek sorakoznak föl. Azt is lehetne mondani, hogy e könyv lapjain a párizsi elegancia szakértői adnak egymásnak találkozót. A teoretikusok, mint Abel Hermant, a francia Akadémia tagja, Eugéne Marsan, Paul Reboux, továbbá De Castellane márki, André de Feuquiers, Gabriel Doumergue, akik nemcsak magyarázzák a divatot, hanem lanszírozzák is. Az írók között egyetlenegy asszony szerepel, Lucien Murat hercegnő, aki azt mondja, hogy a mai divat sokkal erkölcsösebb, mint volt abban a korban, amelyben az ő két tanuja élt. A férfiak nincsenek egy véleményen a hercegnővel. De Castellane márki azt mondja a mai női divatról, hogy immonde, mert, szerinte, már ott tartunk, hogy a tisztességes nagymamákat sem lehet megkülönböztetni a kokottoktól. A divatamatőrök mellett megszólalnak a divatszalonok tulajdonosai és tulajdonosnői is; utóvégre ők felelősek a mai divatért. A női divat fejlődéséről, jövőjéről kérdezték meg őket. A feleletek a következők voltak: — A napokban Chantilly-ben láttam egy fiatal leányt lovagolni. A leányon fekete zsakett volt és szürke szoknya. Én ezt a divatot fogom fanazilozni. — Végre meg kell oldani már ezt a rövid szoknya-problémát, — mondotta a másik. — A most divatos rövid szoknyában, ha egy nő leül, — ... s'ouvrir comme un parapluie. A jövő szoknyája a nadrágszoknya. — A mozi megölte az estélyi ruhákat. — állapítja meg a harmadik. — A sötét termekben arra már nincsen szükség. A jövőben az estélyi ruhákat is, mint a kosztümöket, szériaszárára fogják gyártani. — A modern asszony rajong a nuditásért, — jelenti ki a negyedik divatszakértő. — A divatnak ehhez alkalmazkodni kell. A párizsi nők különben túlzásba ezt nem viszik és nálunk a nuditás is bír. A válaszok között legérdekesebb az, amelyet a place Vendome egyik ismert női szabója adott, aki szerint az elegáns asszony az, aki délelőtt tizenegy órakor felöltözik és éjfélig nem is változtat ruhát. Tehát olyan ruhát kell kreálni, amely reggeltől éjfélig, minden helyen és minden alkalomkor — elegáns. Ennyit a ruhákról. Hátra van még a női hajviselet. Divatba jön-e még valaha a hosszú haj? Erre a kérdésre Lechopter, aki húsz év óta dolgozik a hölgyek fején és azonkívül a párizsi hölgyfodrászok akadémiájának elnöke is, —gy felelt: — A csigák, a kathedrálisok, az Eiffel-tornyok divatjának vége. Hosszú haj nincs többé és nem is fog visszatérni ez a viselet soha. Hogy magamról beszéljek, mostanában, hatvan és hetven éves asszonyok vágatják le nálam a hajukat. A rövid haj kérdése különben nemcsak bennünket, hölgyfodrászokat érdekel. Érdekli ez a fésűgyárosokat és a kalapkészítőket is. A mostani kalapok mellett, amikor a női kalapoknak nincsen szélük se elöl, se hátul, — mást, mint rövid hajat el sem lehet képzelni. — Az úgynevezett „á la garconne" frizura lassan kint kezd eltűnni. Kezdenek a nők arra is rájönni, hogy a teljesen kiborotvált nyakszirt nem valami gusztusos látvány, — a borotválkozás után egy-két nap múlva. A francia nők már rájöttek arra, hogy még a legszebb aszony se szép elöl és hátul dekoltált estélyi ruhában, kiborotvált nyakkal. A mai párizsi hajviselet ez; a haj előrefésülve a homlokra, vagy a homlok közepén ékalakúra nyitva (a francia ezt (fent-nak, fognak — nevezi) és a füleket a haj eltakarja. Ezt a legújabb párizsi hajviseletet legközelebb fogják bemutatni Amerikában is. Ezekkel foglalkozik nagyjából a La Mode című francia könyv, amely befejező soraiban azt mondja, hogy az emberek egyetemének az élet — saláta, amely a kíváncsiságból, a kötelességből, a gyönyörből, a gyengédségből és a szépségből készült. Az emberek e salátának alkotórészeit korok szerint használják és változtatják. A kíváncsiság és a gyengédség az ifjúság élvezete, a gyönyör a negyvenéves koré, a szépség az öregségé. És ami áll az egyénre, az áll a nemzetek összességére is. Ifjú népeké, fiatal nemzeteké a gyönyör, az élvezet, régieké a szépség. A szépség, az izlés királysága, a divat! És mert a francia nemzet az összes élő nemzetek között a legöregebb, ő az úr a szépség, a divat birodalmában. Erről tesz tanúbizonyságot ez a könyv, amely olyan népszerűségnek örvend Párizsban, mintha Victor Margueritte írta volna.