Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
2 a munka. A magyar vasművek és gépgyárak országos szövetségéhez tartozó gyárak hétfőn délelőtt egyáltalában nem kezdtek munkához, más gyárakban azonban 11 óráig dolgoztak. A rendőrség a nagyarányúnak ígérkező tüntetés leszerelését eleinte úgy próbálta meg, hogy a délelőtti órákban a környéken akadályozta a munkások beözönlését a városba. Mivel a főútvonal az Andrássy útnak az Oktogon tértől a Városligetig vezető része volt, a rendőrség már kilenc óra után megszállta a városnak azt a fővonalát, hogy biztosítsa a rendet. A rendőrlegénység a mellékutcákban állott fel, az Oktogon-térnél az Andrássy út sétányán, lovasrendőrök helyezkedtek el és több rendőrtisztviselő vigyázott itt a rendre. Szociáldemokrata országgyűlési képviselők, törvényhatósági bizottsági tagok és szakszervezeti vezető emberek a különböző utcákra beosztva, szintén vigyáztak arra, hogy rendben bonyolódjék le a tüntető séta, több helyen azonban csődött mondott a fellépésük, mert kommunista elemektől felizgatott tömeg nem hallgatott rájuk. Megindulnak a tüntető tömegek A csepeli gyárakban szünetelt a munka, csak a hivatalokban dolgoztak, a rendőrség pedig reggel hét órakor kivonult. Egy szakasz rendőr megszállta a munkásotthont, a gyárakat is őrizték és járőrök cirkáltak. Rendőrtisztek, detektívek motorkerékpáron bejárták az összes gyülekezési pontokat. Különböző utcákból szállingóztak Budapest felé a csepeliek, Pesterzsébeten keresztül és a Boráros térre igyekeztek. A rendőrség nagy készültséggel vonult fel azokon az útvonalakon, amelyre a kispesti, pesterzsébeti, valamint a kőbányai gyárakban dolgozó munkások indultak a főváros felé. Kispesten a munkások a munkásotthonban gyülekeztek és nagy csoportokban özönlöttek Pestre. Az Újpestről elindult munkások nagyobb csoportokban vonultak el a Váci-utón, különösen a Váci-úti városi házak előtt gyűlt össze nagyobb tömeg. Itt minden baj nélkül oszlatták szét a csoportokat, amelyekben feltűnően sok nőt lehetett látni. A Váci-út és a Frangepán-utca sarkát a rendőrség lezárta. A munkások egy része villamosra szállt, más részét pedig a rendőrök a mellékutcák felé terelték. Sokan a Ferdinánd-hídon keresztül közelítették meg az Oktogon-teret. A budai gyárakból már reggel kilenc órakor elindultak lassú ütemben a tüntetők, de csak a délelőtti órákban özönlöttek be a Lipót körúton át az Oktogon-tér felé. Az István-útnál a rendőrök a tömeget a mellékutcákba szorították, a Váci-útról az Újpestről elindult munkások nagy része az Arénautón keresztül a Városligetbe igyekezett. Délelőtt féltizenegy órakor a Nyugati pályaudvar környéke és a Teréz körút nyugalmas képet nyújt, csak a villamosokon tűnnek fel munkások. Ugyanebben az időpontban az Oktogon-téren nagy csoportok állnak, a kávéházak terraszairól pedig kiváncsi emberek nézhelik a felvonulást és a rendőri készenlétet. A Budáról és a környékről meg Kőbányáról beözönlött munkásság ebben az időben már úársziat megjelenésével végért átlépte a főkapitány falragaszán is nyilvánosságra hozott rendelkezéseket és a belügyminiszter által jóváhagyott tilalmat. Hatalmas tömegek lepték el sűrűn az Andrássy-út sétányait és járdáit, végig, egészen a Városligetig. Az Oktogon-téren Szilavetzky rendőrfőtanácsos türelemmel és tapintattal tartja fenn a rendet. — Meg nem állni, sétálni! figyelmeztetik minduntalan a munkásokat, akik itt a munkásvezetők által is biztatva, szabályszerű tüntető sétát rendeznek és igy a rendőrség nem is avatkozik bele a le és fel járkáló és a Városliget felé igyekvő munkások tüntető sétájába. Ebben az időben javában özönlenek még az Oktogon felé, meg más útvonalakon a Városligetbe a munkástömegek, amelyek sokezer számra lepik el a fővárost. A Váci út felől érkezők mind sűrűbb csoportokban vonulnak az Andrássy-útra Betegh-Naszágh Miklós rendőrfőkapitány és Andréka Károly főkapitányhelyettes szemlét tartottak a főváros megszállt pontjain, az útvonalakon kiszálltak autójukból és gyalogosan lépdeltek a tüntetők között, személyes fellépésükkel, is igyekezve rendtartásra bírni a felvonulókat. Még féltizenegy órakor megnyugtató jelentések érkeztek, később azonban egymást követték az izgalmas események. Attak a körúton és az Andrássy úton. Az első incidens a Rákóczi-téren, a hatósági munkaközvetítő előtt történt, a rendőrség azonban hamarosan szétoszlatta a rajongókat. A Váci-út és a Gömb utca sarkán is feszült volt a helyzet, azonban sikerült a mellékutcákba terelni a megállított munkástömegeket. A Nemzeti Színház előtt lovasrendőrök nagy csapata állta el az úttestet. A Dohányutca sarkán csakhamar izgalmassá tüzesedett a helyzet, a tüntetők zajongani kezdtek és így kiáltottak: — Munkát! Kenyeret! Összetömörültek a munkások és csakhamar lezajlott az első attak. A lovasrendőrök az oszlásra hasztalan felszólított tüntetők közé nyomultak és a tömeg kiáltozva, fejvesztetten menekült minden irányban. A szétvert tömeg a Király-utca és az Errzsébet-körút sarkán ismét összeverődött, a Hegedűs Sándor-utcából azonban lovasrendőrcsapat érkezik, amely szétoszlatja a tüntetőket. A munkások közé kommunista érzelmű ifjúmunkás csapat törtetett az Andrássy-úton az Eötvös-utcából és ütemesen kiáltotta: — Munkát! Kenyeret! Szidalmazni kezdték a redőröket és izgató kiáltások röpködtek a levegőbe: — Le a kormánnyal! Mondjon le a kormány! A Sziv utca sarkán levő Fészek-kávéház előtt elfajult a tüntetés. A tömeg fenyegetően kezdett viselkedni, egy rendőrről leszaggatták a kabátot. Rendőrök kivont karddal rontanak a tömeg közé, sikoltozó nők futnak be a Fészek-kávéházba, a tömeg pedig megrohanja, majd lovasrendőrök attakja szórja szét a tömeget. A menekülők valósággal elsonrik a kávéház terraszát és a zsivajba üregcsörömpölés zaja vegyül Kavicsok és ökölnagyságú kövek repülnek, betörik a kávéház ablakát és a menekülők a járókelőket és egymást is letiporják. Budáról a Margithídon át még mindig özönlik a munkásság az Andrássy-útra, ahol már mozogni sem lehet, egészen a Városligetig. Lovas és gyalogos rendőrök érkeznek, hogy a veszedelmesen sokasodó tömeget oszlásra bírják, azonban a sokezer ember a rendőrök elől elmenekülve, ismét szorosan összetartó csoportokba tömörül. Az első zavargások a Városligetben. Míg az Oktogon-téren csend és nyugalom uralkodik és a Sziv utca környéki tüntetőket is sikerült leszerelni, a Köröndön is lecsendesedett a tömeg, addig a Városligetben izgalmas jelenetek követték egymást. Délelőtt tizenegy órakor az Iparcsarnok előtti játékteret és a környékét nagy tömegek lepték el. A munkásság vezetői ugyanis ezt a teret jelölték ki a betiltott gyűlés színhelyéül. A betiltás után az volt a terv, hogy az itt gyülekezők néhány percnyi tartózkodás után elvonulnak. Ez a terv azonban nem valósult meg, sőt elsőnek itt robbant ki a zavargás. Nyolc lovasrendőr, kisebbszámú gyalogos rendőr teljesített itt szolgálatot. Ez a karhatalom valósággal tehetetlen volt a hatalmas tömeggel szemben, amely a zenepavillon körül sűrű sorokban elhelyezett székekre állott föl és 0 óra után már nagyon zajongott. A munkásvezetők, akik jelvényt viseltek, hiába igyekeztek csendre inteni őket. Izgató kiáltások, néhány mondatos beszédek hangzottak el A felforgató kommunista elemek vegyültek el a tömegbe, a kommunistapárt röpcéduláját osztogatva. A kis készültség parancsnoka heves szemrehányást tesz a munkásvezetőknek: — így fest az önök vállalt kötelezettsége! A munkásvezető kétségbeesve jelenti ki, hogy nem bír a rajongókkal, nem hallgatnak rá, bevallja, hogy szónokolni nem tud és nem tudja szétosztásra bírni a tömeget. — A munkások nem tartották be a rendfentartást — mondja a készültség parancsnoka és röpcédulát lobogtatva kezében, mutatja a kommunista párt céduláját — kommunista izgató röpiratokat osztogatnak. Nem vetették ki maguk közül a kommunistákat, izgató beszédeket tartanak, ötven lovasrendőrt kértem, szétveretem a tömeget, mert máskép nem oszlanak szét. — Ezt ne tegye — mondja a munkásvezető, — mert nagy baj lesz belőle... Majd a tömeg felé kiabál és oszlásra hívja fel őket. — Nem megyünk, nem megyünk, senki se mozduljon. Itt maradunk! — kiáltják a padokról a rajongók, mire a rendőrtisztviselő a gyalogos és lovasrendőröket a tömeg közé vezényli. A rendőrök a tömeg közé nyomulnak, azonban hasztalan, mert a rendőrlovak visszahorkannak a székektől és az onnan üvöltőktől. A lovasrendőrök kardot rántanak, megkezdődik az attak. A városligeti tó felől ekkor tapsvihar zúg fel, „Peyer Károly érkezett“’ — adják tovább a hírt. — A tömeg egy része ebbe az irányba özönlik, a százas csoportok pedig az Iparcsarnok lépcsőin törtetnek fel és a Stefánia-út felé özönlenek. Közben megérkezik az erősítés és a rendőrök kardjukat használva, a Vilma királyné-útra terelik a tömeg nagy részét, amit táplál az Erzsébet-körútról a Király utcán errefelé szorított tömeg. Kiáltozás tölti be a levegőt, kövek repülnek, kardjukat használva a tömeg közé vegyült rendőröket többen megtámadják. — Felborítani az autót, — adják ki a jelszót és csak az érkező lovasrendőrök gátolják meg, hogy fel nem fordítják az újságírók autóit. A Vilma királynő út fasorai között össze-vissza szaladgálnak a beszorított tüntetők, sokan a fasori gimnáziumba menekülnek, amelynek ajtaját azonban csakhamar lezárják. A diákok riadva tekintenek le az ablakokból. A játéktérről és az Iparcsarnok környékéről kiszorított százak és ezrek most a Széchenyi-fürdő felé törtettek, amerre egyre jobban elfajult a zavargás. A Benczur utcából jelentés érkezett hogy a villák kertjeibe másznak be a rácson a suhancok, a munkások közé vegyült, csőcselék már fosztogatással próbálkozik. A Vilma királynő út, közelében betört ablaka villamosok szaladnak, a fuvaroskocsikról szenet, téglát szednek le és azzal dobálódznak, a Dembinszky utcában üzleteket rohannak meg. A rendőrség és katonaság vonul fel, hogy a tömeget szétoszlassa. A zavargók véresre verik :Kíár Zoltánt és felgyújtják a gépkocsiját. Míg a Városligetben ezek a zavargások egyre jobban fejlődnek, addig az Oktogon-térre megérkezik a Nyugati pályaudvartól a jelszó: „Az Andrássy-útról ki a Városligetbe!“ A tüntetés rendezői tovább adják a jelszót és az Andrássy-úti tömegek a Eger felé igyekeznek. Fél egy óra tájban, amikor rendőrattak szórja szét a kőzáport zúdító tüntetőket, egy nyitott Bukkautó jelenik meg itt, a Széchenyi-fürdő és a Mezőgazdasági Múzeum közötti részen. Nem messze Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány és Andréka Károly főkapitányhelyettes tartózkodik és a gépkocsit vezető dr. Kiár Zoltán főv. bizottsági tag arra kérte a főkapitányt, hogy szüntesse be az oszlatást. MajdKiár Zoltán és a kocsin tartózkodó Deák Lajos szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tag megpróbálta lecsillapítani a felizgatott tömeget., Kiár Zoltán gépkocsijával a munkások közé hajtóval és útitársával együtt beszélni kezdett. A fejét vesztett tömeg azonban félreértette viselkedésüket és igy kiáltozott: ' ο — Áruló’ Le vele! Borítsuk fel az autót! ‚■ Tömeg rohanta meg a gépkocsit és egy két hatalmas csapást mért Kiár Zoltán nyakára, aki leszédült a kocsiról. Útitársát is leszállásra kényszerítették. Néhány perccel később már véresen, szaggatott ruhában támogatták Kiár Zoltánt, irattáskáját is elvesztette. A Park-szanátórt vitték, ahol rögtön megoperálták. A szanatórium orvosai szerint Kiára kulcscsonttörést szenvedett, a vállán és a fején szúrt, illetve vágási sebet ejtettek. Állapota súly. A tömeg közben nekirontott a gépkocsinak és felborította. A kerekeivel égnek álló gépkocsi tartályából kiömlött a benzin, amit az őrjöngő emberek meggyújtottak és csakhamar lángra gyűlt a kocsi. Rendőrök és nagy tömeg állja körül az egykori kisszínkör helyével szemben fekvő kerek aszfaltozott teret, a fák között lángok csapnak a magasba és a lángtömegből sűrű fekete füst száll a derűsen mosolygó szeptemberi ég felé. Az amerikai újságírók elsietnek innen és amikor a budapesti napilapok munkatársainak gépkocsija itt megjelenik, fenyegető kiáltások hangzanak el: Felborítjuk a kocsit, egyet már elégettek! Rombolás és fegyverhasználat egy halottal, több sebesülttel. Míg a felfordított automobilt emésztik a lángok, nagy tömeg zúdul Vajda-Hunyadvár és a fővárosi pavilion között fekvő úttestre. A Milleniumi emléknél két rendőri páncélautó vonul fel az Andrássy-út felé fordulva és szuronyos csendőrök csapata jelenik meg a Városligeti tó hídján. Mikor a tömeg szembe találja magát a csendőrségi karhatalommal, már tombol. A tüntetők megrohanják a fővárosi paviliont, törnek, zúznak, rombolnak. Valósággal meglepi ez a zendülő fordulat a rendőri készültséget és rövid ideig szinte tehetetlen a zavargókkal szemben. Ropogva törnek össze az asztalok márványlapjai, székek, asztalok zuhannak az úttestre, a Vajda-Hunyad várába vezető úton felborítják és összetörik a székeket. Lerombolják az utcai önműködő mérleget, bezúzzák, a tőke nem szereti az izgalmakat. A tőke a nyugodt, békésen dolgozó országokat szereti. Várjon mit fog az a francia, angol, amerikai tőkés kedden reggel az újságjában Magyarországról olvasni! A külföldi hírszolgálat ilyen esetben rendszerint úgy működik, mint a rádió hangszórója. A legkisebb harasztzürgést is értelmetlen bömböléssé fokozza és torzítja. A külföldi lapokban holnap reggelre az egy halottból száz halott, a hetvenkilenc sebesültből hétszáz, vagy hétezer sebesült, a fölborított villamosból órákon keresztül vérrel öntözött barikád, néhány száz éretlen suhancból félelmetes tömeg lesz. És igy tovább. Jó ba-rátáink, a kisantant gyakorlott hazugjai milyen nagyszerű új alkalomra találnak, hogy nekünk ártsanak s a hazugságokat terjesztő hangszórók működését addig fokozzák, amig az az egész világot betöltő üvöltéssé válik. Magyar kölcsönkeresőknek mennyi dolguk lesz még azzal, hogy az ijedező tőkést megnyugtassák és megmagyarázzák neki, hogy egy pár tucat kommunista maszlaggal etetett éretlen siheder még nem forradalom. A kormány munkája tehát csak nehezebb lesz, mint amilyen eddig volt. Ezért magára vessen a kormány, miért nem végezte el a munkáját addig, amíg könnyebben megtehette volna. Azonban akárhogy is, most, amikor már túl vagyunk a kritikus szeptember elsején, fogjunk össze mindannyian, kormány és ország, megyék és városok, kormányt támogatók és ellenzékiek, polgárok és munkások, intézmények, vállalatok és magánemberek, fogjunk össze, hogy a munkanélküliek szenvedéseit csökkentsük és megszüntessük. Ebben a háborúk és forradalmak alatt lerongyolódott országban euren elég építőmunka volna ahhoz, hogy egyetlen egy kéz se maradjon keserű és kényszerű tétlenségben. PESTI HÍRLAP 1930. szeptember 2., kedd.