Pesti Hírlap, 1930. december (52. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-23 / 291. szám

A SÁTÁN CIMBORÁJA (Regény.) IRTA: CSOÓR GÁSPÁR. ,25/ Az a nagyon különös esztendő. Az irodalom, zene és dal első héroszait a derék borbélyok kebelében kell kutatnunk. Debrecen városában sem a sok tudós és ite­­rátus férfiú, hanem a tiszta és ügyes borbélykéz irta az első memoi­et. Csokonai Vitéz József uram fogott egy diák-diktandót (füzetet), azt teleírta szülővárosa nevezetes eseményeivel, telepingálta a nagy kollégium közkedvelt diákjainak figuráival, azokon hűen kifestette a legapróbb részt is törté­nethű színeivel, ilyenképpen még a hosszúszárú diákpipa rojtjának színeit is. És ez nagy szeren­cse; ez a szakállszörnyi finomság és pontosság a rajzokon például nagy szerencsénk nekünk, akik kizárólag a Csokonai Vitéz József borbély (vagy ahogy ő Írja magát: Borbély) (Báriumából tud­hattuk meg mindazt, amit tudni történetünkben igen fontos. Jelesen: milyen szinű volt hát voltaképen az a sokat emlegetett kollégiumi diák-tóga? Csiz­mát hordoztak-e a tógások, vagy kamászt? Mi és milyen volt az a híres sinkó? stb., stb. És mindennél a titoknál mérget vehetünk Csokonai uram szavahitelére, mert ő nemcsak első borbélymestere nemes Debrecennek, hanem filó­­gusa (chirurgus) is a nemes városnak, vagyis ha­tósági személy. A jeles férfiú s­önt bizalmunk per­sze annál inkább megnő, ha megtudjuk, hogy ő a Mihály fiának az édesapja is, annak a csodálatos Csokonai Vitéz Mihálynak, akit pazar jókedvében teremtett a kegyes Gondviselés, akkor is nagyon szomorú magyar nemzetünk földerítésére. Különös esztendőbe vezet, nagyon különösbe Csokonai Vitéz József. Már a kezdő napjától fogva szinte csodaévbe. Mintha maga az előrelátó Gond­viselés már most figyelmeztetni akarta volna az a kiválasztott városát az 1755-ben előre küldött je­lekkel: vigyázz, Debrecen, nagy dolgok készülnek a földgolyóbison! Előjegyzési naptáramban irtóz­­tató veszedelmek fenyegetnek a következő eszten­dőre: drágaság, éhség, emberek és barmok temérdek ezreinek pusztulása, népek csatája, trónok recse­gése, halálhörgés és rémes jajkiáltás!*) Vigyázz, Debrecen, jól vigyázz és készülj föl az ítéletidőkre! — Ne lássák, barátaim, nem süt, nem gyúj­togat ez a mennyei „csoda“ sem, mint nem a többi sem. Nem kell tőle félni. A természettől sose fél­jetek, emberek. Az az egyetlen hű barátunk. Az nem csal meg, nem károsít meg soha. Csak áldást nyújt az embernek és gyönyörűséget. Ez is egyik ilyen gyönyörűsége. Pompázik, illuminál ebben a közönséges északi fényében**) is. Mert nem égi csoda ez a fényesség, hanem, ahogy most jobban megnéztem, északsarki fény Aureola borealis, ren­des napi légtüneménye a természetnek odafent, a földnek napsugártalan északi sarkán, csak Debre­cenben nem láttak kezdtek még ilyet. — Nem bizony, az öregapánk se látott, — dünnyögték helyeslőleg a cívisek. Aztán megnyugodva hazaballagtak a cívisek, jócsakat köszönve a nagytiszteletű urnák és közü­lök igen sokan már erősen trüszkölve is, eleven cáfolatai gyanánt annak a közhiedelemnek, hogy a paraszt nem kap náthát. (Persze, hogy nem, ha meg nem fázik.) Csak némelyike morgott még tamáskodva: — Északsarki fény Debrecenben? Hiszi a fene! Nem épült Debrecen a Sarkon! . . . Mi az már megint? Még el sem feledték a cívisek az északi fényt, máris újabb rémületet tálal föl nekik ez a különös esztendő? Az aureola borealist még csak bevette vala­hogy a cívisek bögye. De ezt bontsa már ki valaki, akár maga az a nagy tudós Hathvani professzor úr is! Ezt e, ezt a rettentő csodálatosságot, ami tisz­tára az Ég haragja, a cívisekre megharagudott Úr­isten sújtó kezének kiáltó bizonysága a bűnös Deb­recen városa felett! Csokonai uram szerint is tiszta sor, hogy az! Július 13-án fél ötkor reggel — aszongya — rettenetes felhőtüz lángformán jött Debrecennek napnyugatról, kimondhatatlan villámlással és égi csattogással. És ugyanakkor meg is ütött az isten­nyila­s embereket. Mester­ utcán 2-öt, oda ki a Ma­­cson a boglya alatt ötöt, mely tészen hetet (ez már igaz!), négyen mindjárt meghaltak, szeptemberben meghalt még 2, csak egy gyógyult meg, Újvári nevű csizmadia (csizmadiába hát csakugyan hiába üt bele a ménkű is!), az is szüntelen való szívjájás­­ban és sebben vagyon. Körül - belül levő rokonaik és szomszédjaik pedig ki nyavalyássá lett, ki meg­háborodott. Volt olyan is pedig, aki idétlen szülte el az ő magzatját e rettenetes ítéletében a Minden­ható urnak. Csak én magam sokaknak vágtam eret az ebben levő ijedtségben. No, tessék még hozzávenni, hogy még ugyan­ez év augusztusában egy bolond nagy üstökös is holtra ijesztette az embereket és hogy ebben az „ítéletben“ csaknem minden harmadnap tűz is volt Debrecenben, még pedig mindig éccaka (valami gaz gyújtogató működhetett, akit azonban sosem bírtak elfogni), akkor mindnyájan nyugodt lélekkel aláírhatjuk mi is, amit Csokonai Vitéz József Bor­bély feljegyez e különös esztendőről. „Mely ritka esztendőben éccakánkint a férfiak ingekben, az­­ asszonyok egy vigaljban futkostak az utcán Deb­­­­recén városában, mint a bolondok.“ A sok csoda,­­ rémület, egy idő óta a sok bűbájos és babonás eset­i meny is (mióta t i. az az új professzor, Hathvani­­ István betette a lábát a városba) a jó cívisek kö-­i félidegzetét annyira „konfundálta és perturbálta“,­­ hogy nem csoda, ha a legelső harangkongatásra­­ már ész nélkül ugráltak ki dum­áik alól az ek­é- I­mitett emberek és asszonyok. Ilyen volt a levegő, ilyen volt a közhit most Debrecen városában. Rejtelmekkel terhes, csodák­tól vemhes, minden babonára könnyen hajló tehát; égi jelekben könnyen hivő, gonosz szellemek prak­tikáitól reszkető. Bűbájoskodó, boszorkánymester­­kedő férfiak és nők létezését, ördögtől megszállták köztünk csatangolását, sőt magának a Sátánnak is közöttünk bujkálását valló, minderre meg is esküdő nagy gyermekekkel volt tele a város, de maga az egész világ is.*) Az emberi szellem és lélek e nagy álomkór-­s­ban s hisztériában botorkáló századában mindent hittünk, mindenre esküdtünk, csak rejtelmes, pa­rasztésszel rögtön meg nem fogható, a félvak tu­dománytól azonnal meg nem magyarázható lett s légyen az a minden. Az a csoda, ha ebben a légkörben, a szellem­­­eltévelyedésének ebben a kóros athmospherájában ; még több álhit, babona, bűbájosság, kuruzslás s száz más emberbolonditás nem termett, mint ameny­­nyi felburjánzott; és hogy az anélkül is gyermek­cipőkben tipegő-tapogatódzó tudománynak még több sarlatánja, az emberi hiszékenységnek s os­tobaságnak pedig még több vámszedő szédelgője nem született. Hiszen soha könnyebb aratásuk nem lehetett volna nekik, mint e korban, amely minden­ben hitt, bízott, remélt vagy félt, ami csak kissé is szokatlan, meglepő, különös volt, vagy éppen em­berfelettinek, természetfölöttinek, csodásnak látszott. S nemcsak az egyes ember ilyen. Ilyenek a­­ társadalmi osztályok, ilyen a mentalitása a hely­­­­hatósági, sőt az országos törvényhozásoknak, bíró­ságoknak. Úgy világi, mint egyházi téren. Ne gon­doljuk, hogy csak itthon, ebben „az elmaradt Ma­gyarhonban“, hanem világszerte. Ez a mi csodálatos évszázadunk őserejű geniejével föltalálja a villámhárítót, a távírót, a hőmérőt és a tűzgépet (gőzgép), s ugyanez a század gyermekded naivságában boszorkányo­kat éget, ördögöket űz, a mindenséget dimenziókra osztja, telerakva azokat jó szellemek és démonok seregeivel, melyek az emberek segítségére, vagy megrontására állandóan „marsbereit“ ácsorognak, várakozva intézkedő parancsaira földi generáli­saiknak, akiket mi bűbájos, varázsló, Sátán cim­borája s más nevű uraknak titulálunk. Ily levegőben aztán valóban bajos lesz Hath­vani István professzor úrnak is megszabadulni a bűbájosság és ördögeimberálás hírétől, ha egyszer avval gyanúba fogják. Bajos különösen, ha egész tábor ellenség is fűti majd alája a katlant, a gyű­lölet és rágalom pokolbeli tűzifájával, s hozzá maga a célba vett dominusz keresztbe szalmát sem tesz a közhiedelem terjedésének megakasz­­tására. Sőt csak nevet azon . . . A világ közepe és ennek középpontja. Mintha a bibliai idők következtek volna el Debrecenre. Vagy visszatért volna Saturnus kora, az emberek egyszer megizlelt, soha többé nem lá­tott aranykora. A vakok látnak, a sánták járnak, bélpoklosok, nehézkórosok, megszálltak s más ne­héz nyavalyában sínylődő betegek meggyógyulnak. A patikárusok pedig és a halálmadarak (te­metési vállalkozók) napról-napra savanyúbb arc­cal lesik holtajtajukban a jószerencsét. Hasztalan a reménység: fogy a beteg, egyre jobban fogy, nem kell a patika, alig van halál, ha három napra esik egy, már az is sok, nem kell a koporsó. Még savanyúbb a képe a doktor uraknak, ők már azon tanakodnak, hogy — üsse ki ezt a bugris várost, kell is ennek orvos! — ők elszármaznak Debrecenből. •) Az agyon­kulturá­lt hires Münchenben még egy század­­ múlva is (1850) halálos rémületet keltett 8 ..világ végét" je­­­­lentett egy üstökös megjelenése, melyet épen Hathvani pro­­­­fesszor fedezett föl. (Folytatjuk.) •) A hétéves háború. 1756—1763. ••) A külföld több tudományos folyóiratában szakértő »nemrael. megmagyarázta ezt a debreceni északi fényt Hath­­laai , nagyon megköszönték neki azt.­ ­ 1930. december 23. kedd. PESTI -HÍRLAP Főszerkesztő : Dr. LÉGRÁDY OTTÓ Felelős szerkesztő : LENKEY GUSZTÁV SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Figyelmeztetés. Felkérjük mindazokat, akik a Pesti Hírlap Szerkesztői üzenetek rovatához fordulnak, szíves­kedjenek kérdezősködő leveleikhez mindenkor egy pontos és olvasható elmükkel és válaszbélyeggel ellátott borítékot mellékelni. Magában a rovatban csakis közérdekű kérdésekre adjuk meg a választ, a többi magánjellegű tudakozódá­sokra levélben felelünk.­­ Kéziratokat nem őrzünk meg, ha azonban a fenti szabályoknak megfelelően a beküldő megcímzett és felülbélyegzett válaszborítékot mellékel, a meg nem felelőket visszaküldjük. Antalnak, Budapest A mi tanácsunk az, hogy asszony ne avatkozzék férfiak dolgába. Eltekintve attól, hogy önmagát is meggyanusításnak teszi ki, pártfogoltjának sem használ, mert mindenki előtt rossz világításban tűnik fel az az ember, aki asz­­szonyok támogatásától várja előhaladását. Azt, hogy nem kérte fel az illető asszonyt, úgy sem hiszi el senki. Az alábbiak pontos címét és jeligéiknek megismétlé­sét kérjük: Rácsonyi Mária. — Kísérletező 31. — Egy 30 éves előfizető. — Fogadás. — H. K.-né, Szeged. — R. A. Céltalan. Leveléből látjuk, hogy nyugtalan vérű és természetű ember, aki soha nincs azzal, amit elért, meg­elégedve, hanem folyton más után és fölébb törekszik. Ez magában véve nem volna hiba, mert annak, aki az előtte szabadon álló lépcsőn följebb is tud hágni, kár arc­nak a lépcső alsó fokán vagy a közepén megállapodnia. Azonban nagy hiba, ha valaki az erőivel és tehetségével nincs egészen tisztában és mindig magasabbra törekszik, kapaszkodik, célt azonban nem képes érni s annál ke­­vésbbé megnyugodni. Gondolja meg, hogy nem lenne-e célszerűbb kevesebbel beérni és a társadalomnak szerény munkás tagja lenni, mint a céltalan előretörésben kifá­radva, örökké elégedetlen életet élni. — F. S. Pestszent­­lőrinc. A német hadi emlékéremnek több maga­ rangú egyén, köztük a kormányzó az őfőméltósága is, tulajdo­nosa. Adományozták ezt mindazoknak, akik a nagy világ­háborúban résztvettek és igy az éremnek katonai értéke van. Azonban a katonai egyenruhán ennek az éremnek a viselését még ez ideig nem engedték meg. — K. G. Új­kígyós. Annak, aki urmesteri pályára készül lépni, taná­csos a vizsgálat tananyagáról, akár levélben is, a m. kir. úrmesteri igazgatóságtól, Budapest, X., Lengyel­ utca 15. sz. felvilágosítást kérni. A pályázati hirdetések esetről­­esetre a Budapesti Közlönyben jelennek meg. A kérvénye­ket közvetetlenül a m­. kir. kereskedelemügyi miniszterhez kell felküldeni, csatolni kell a születési, erkölcsi, honos­sági, hatósági orvosi, iskolai bizonyítványokat és a kato­nai iratokat. Menekülők pedig csatolják beköltözési enge­délyüket. Vitézeli a vitézi zöld igazolványt. — K. A. A beküldött kockajáték leírása túlságosan hosszadalmas, megrajzolása körülményes. — K. A. Nyíregyháza. A rejt­vények és tréfák nálunk házilag készülnek. — N. V. Tök. A „Jánoska tanítványa“ című vers kedves ötletű, de a megírása fogyatékos. Nem használhatjuk. — Zs. I. Barcs. A végrehajtási novella 27. §-a értelmében az utóajánlat folytán megtartott jogerős árverés után további utóaján­latnak nincs helye. — M. I. Kéthely. Az ön által felvetett kérdésekben a vonatkozó francia törvények és rendeletek irányadók. A házasságkötésnél ott is igazolandó, hogy sa­ját hazája törvényei szerint a házassága nem ütközik aka­dályba. Ennek igazolása alól, épen úgy, mint nálunk, ott a francia igazságügyi miniszter ad felmentést. A letele­pedésre pedig engedélyt a rendőrhatóságnál lehet kiesz­közölni. Erre nézve házassági anyakönyvi kivonat, er­kölcsi bizonyítvány és biztosított megélhetés igazolása szükséges. — N. L. Nagykőrös: A biztosító társaság ki­számítása megfelelő. Az intézetek a visszavásárlás össze­gének kiszámításával nem egészen egyformán járnak el, de körülbelül valamennyi intézetnél azonosan. A befize­tett összegek díjtartalékénak legalább 60%-át adják vissza, a 2% bélyegilleték levonásával. A többlet az eddigi kockázat viseléséért illeti meg az intézetet. —­0, 0. Bu­dapest: Román letétben levő hadikölcsönkötvényeit a ma­gyar-román letéti egyezmény értelmében kötelesek kiszol­gáltatni. A kérvény beadható közvetlenül a román pénz­ügyminiszterhez, de beadható a magyar pénzügyminisz­terhez vagy külügyminiszterhez is. A magyar kérvényhez ennek francia vagy román fordítását is be kell csatolni. Ezenkívül csatolandók az igazoló okiratok eredetiben vagy hiteles másolatban. Amennyiben az annak idején közzétett felhívásra ön a kötvényeit utólagos nosztrifikálásra beje­lentette, azokat utólagosan is nosztrifikálni fogják. APRÓHIRDETÉSEK Minden szó hétköznap 16 fillér, vasárnap 28 fillér, foglalkozást vagy bármilyen munkát keresők által feladott hirdetésnél 12 fillér, vasárnap 24 fillér. Az első és minden vastagon sze­dett szó két szónak számít. A hirdetések kivétel nélkül a Pesti Hírlap összes példányaiban jelennek meg. A hirdetésekre vo­natkozó válaszokhoz az eredeti okmányok mellékelése feltétle­nül kerülendő, mert azokért kiadóhivatalaink felelősséget nem vállalnak. Hirdetéseket a főkiadóhivatalok (V., Vilmos császár­ út 78.. tel. 122—95 és Erzsébet-körut 1.. tel. 352—96), a fiókok (I., Krisztina-körut 133.. tel 509—24.. II., Margit­­körut 5/b.. tel. 520—25.. II., Fő­ utca 23.. tel. 530—61.. VI., Andrássy-ut 4.. tel. 227—68.. V­II., Rákóczi-ut 9. tel. 385—32 és 385—33.. VTII., B­aross-tér 3.. tel. 318—61.. X., Belső Jász­­berényi-ut 5.. tel. K. 75—49.. Újpest, István-út 1.. tel. 940—74.. Kispest, Kossuth tér 6.. tel. 301—66.. Pesterzsébet, Török Flóris­­utca 72. vesznek föl, ezenkívül minden tőzsde és hirdetőiroda. 1. SZELLEMI ÉS TESTI MUNKA FÉRFI ALLAS 11000 pengővel honorálom, ha nyugdíjas állásba juttat oki. gazdatisztet. Jelige ..Nőtlen 90168“ főkiadóba. 1. Irodai alkalmazott Perfekt magyar, német, fran­cia önálló levelezőt prima gyors gépírót azonnalra fölvesz nagy­­kereskedés ,,Szerény igények“ jeligére Leopold Cornel hirde­tőjébe. Teréz-körút 3. 51315 2. Ügynök (akvizitor) Komoly urak szenzációs villa­nyos cikkek terjesztésével válla­latoknál, üzletekben, magányo­soknál 22 pengő betéttel biztos megélhetést találhatnak. Dim főkiadóban. *22611 Perfekt gyorsíró és gépiró fia­talember irodai munkára és incassora azonnal fölvétetik. Biztosítékot nyújtani tudó előnyben. Jelentkezni : délelőtt. 10—11-ig Laczkó­ Vilmos csá­­szár-út 40. földszint 2. *51338 Szervezésben jártas utakat környékbeli és vidéki képvise­letünk fölállításáho­z keresünk. Alpacca Áruforgalmi ..Vállalat, Széchenyi­ utca 6t. 99554

Next