Pesti Hirlap, 1932. március (54. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
ö zelebb jut az elintézéshez. Délután előbba tanács tizenkét tagja folytatott egymás közt hosszabb megbeszélést, hat órára pedig nyilvános tanácsülést hívtak össze, hogy Simon angol külügyminiszter fontos bejelentését meghallgassák. Csakhamar elterjedt a híre, hogy Sanghai előtt fegyverszünet készül. Paul Boncour elnök mindjárt az ülés megnyitása után bejelentette, hogy az angol külügyminiszternek örvendetes mondanivalói vannak. Ezután Sir John Simon közölte, hogy kormányának jelentései szerint vasárnap délután és este egy angol csatahajón Kelley angol tegernagy vezetése alatt összejövetel volt a japán és kínai parancsnokok között, amelyen többek közt a kínai Wellington-Ko és Nomura japán tengernagy is részt vett. Két és félóráig tartott a megbeszélés az ellenségeskedések beszüntetése céljából. A tárgyalásokat azon az alapon folytatták, hogy egyidejűen mindkét részről vonják vissza a haderőket, majd a semleges zóna őrizetét vitatták meg. Megállapodtak abban, hogy az előterjesztett megegyezést azonnali a tokiói és nankingi kormányok elé terjesztik jóváhagyás végett. Paul Boncour a tanács nevében elégtétellel vette tudomásul ezt a bejelentést és a következő indítványokat terjesztette elő: 1. Sanghaiban a helyszínen azonnal hívjanak össze konferenciát, amelyen részt vesznek Kína, Japán és azoknak a hatalmaknak képviselői, akik Sanghaiban különösen érdekelve ■vannak. A konferencia célja az ellenségeskedések végérvényes beszüntetése és a béke visszaállítása Sanghai területén. 2. A konferencia a következő alapon tárgyaljon: a) Japánnak nincsenek sem politikai, sem területi szándékai és Sanghaiban nem akar japán konceszsziót berendezni, b) Kína abban a feltevésben vesz részt a konferencián, hogy a nemzetközi koncessziók biztonsága, sérthetetlensége tiszteletben tartanáé, továbbá a francia koncesszió megmarad a fennálló egyezmények alapján, amely az említett zónáknak és azok lakosságának biztonságáról gondoskodna. 3 A konferencia annak természetszerű feltételezésével ül össze, hogy a helyszínen megállapodások történnek az ellenségeskedések, beszüntetéséről. 4 E javaslatok célja a béke azonnali visszaállítása Sanghai körül, anélkül, hogy a Népszövetség eddigi magatartásának vagy valamely más hatalom magatartásának a kínai japán viszály tekintetében prejudikálna. Paul Boncour ezután fölhívta a maga és a tanács nevében Kína és Japán képviselőit, hogy járuljanak hozzá a javaslathoz. Kína képviselője kötelező formában, Japán képviselője azzal a föntartással, hogy kormányának hozzájárulását kérte, bejelentette, hogy kész a tanács javaslatait elfogadni. Ezután a tanácsnak több tagja szólalt föl, köztük Simon angol külügyminiszter, akinek nyilatkozatából különösen az a rész érdekei nagy figyelmet, hogy a jelen pillanatban nemcsak saját kormányahevében beszél, hanem egy olyan kormány nevében is, amely nincs képviselve a tanács asztalánál. Ez a kormány az Egyesült Államok kormánya, amely értesítette őt, hogy teljes támogatásban részesíti azokat az együttes lépéseket, amelyek a fegyverszünet és béke érdekeit szolgálják. A tanácsülés után az amerikai leszerelési delegáció csakugyan közzétette egy levél szövegét, amelyben a Népszövetség főtitkárságát értesíti az Unió teljes mértékű közreműködéséről. Elvi megegyezés jött létre. Genf, febr. 29. (Havas.) Yen kínai megbízott szerint Sanghajban a japán és kínai megbízottak a következő elvi megegyezésre jutottak: A kínaiak egyelőre 5 km-re vonulnak vissza, míg a japánok az engedményes terület határáig vonják vissza csapataikat. A kínaiak ezután a körülbelül 10 km-re fekvő Nan Csang állomásig vonulnak vissza, a japán csapatokat pedig behajózzák. Újabb japán fenyegetés. London, febr. 29. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A tokiói amerikai követ azt jelentette Washingtonba, hogy a japánok és kínaiak megegyeztek annak a japán indítványnak ügyében, hogy kölcsönösen és egyidejűen ürítsék ki Sanghajt. Közben pedig a harc nem csökkenő hevességgel folyik tovább. A japánok Lapejtől északi irányba előnyomultak. A kínaiak Csen-Csi-Csai mellett elkeseredett ellentámadást kezdtek, ami a japánokat újabb erősítések igénybevételére kényszerítette. Murai japán főkonzul újból figyelmeztette Sanghai főpolgármesterét, hogy a Sanghai Sahov és Sanghai-Ka-seng közti vasútvonalakat kedden bombázni fogják, ha ezeken a vonalakon addig nem hagyják abba csapatszállítást. Tokiói jelentések megerősítik azt a hírt, hogy a szovjet kormány Vladivosztok környékén százezer főből álló hadsereget vont össze. Az orosz kormánynak az az álláspontja, hogy az orosz-koreai határon történő csapatösszevonások ellentétben állnak az 1905. évi orosz-japán békeszerződéssel, Amerika összpontosítja hajóhadát a Csendes Óceánon. Tendon, febr. 29. Mint Washingtonból jelentik, az amerikai tengerészeti minisztérium a haditengerészet nagy részét a Csendes-óceánra rendelte. A varázsló. Irtás Lux Terra. Bárányfelhők úszkáltak a szürke téli égen és a Tisza felől varjak hosszú sora húzódott a falu felé. Az öreg alispán az ablak előtt pipázgatott és megadással hallgatta beteg felesége homályos, szeszélyes és kiapadhatatlan panaszait. Ezek a panaszok hosszabb sorban követték egymást, mint a varjak végtelennek látszó sorai és minthogy naponként ismétlődtek, az öregur már nyugalmas közönynyel hallgatta. Végre a zsilipek elfáradtak vagy elakadtak és az asszony nyögve elhallgatott. Az öregur még várt egy darabig, azután bátorságot vett magának és megszólalt: — Póli lelkem, mondhatok én is valamit ? Nem minden kérdés kerül szerencsés pillanatban a napvilágra. Ez is ezek közé tartozott. Az aszszony nem ,várt gyorsasággal megfordult rheumás derekával az ágyban. Mérgesen mondta: — Ne merjen engem Pólinak szólítani! Nem vagyok én vénkisasszony! Épp úgy Polett vagyok most is, mint 35 esztendő előtt, amikor ötösfogaton mentem az esküvőmre. Mehettem! Ha most látnák a szőke Rozsálly Polettet ebben a nyomorúságban! Nincs egy rendes ágykabátom. Ezt az ócskát már a Boby kutyám ágyába tehetik. A selyempaplanom is foszlik. Olyan, mint egy múzeumi öregzászló. És összeomlik körülöttem minden. Az egész ház. Második hete fekszem betegen és a leányom már előbb eltörte lábát a jégen. És nincs, aki bennünket ápoljon. Hiába van három asszonytestvérem, egyik sem jött el a segítségemre. Az öreg szakácsnő is elfelejtette vénségére minden tudományát. Nem kapok egy rendes ebédet. Már nem tud főzni. Ekkor a másik szoba nyitott ajtaján keresztül, erélyes leányhang szólalt meg: — Apu, kérlek, told ki az ágyamat, hadd csináljak a mamával egy kis rendet! A kerekes rézágyon sötéthajú, okosszemű, finom, büszkevonású leány feküdt. A paplanán francia regények és a ballába, gipszbe kötve. Az apja a szoba közepére tolta az ágyát. — Mi van veled? — nézett szigorúan az anyjára. — Örökké panaszkodsz. Talán kevesled a bajunkat és hogy nőjön, vizet hordasz a Tiszába? Mit keseríted el mind a hármunk életét? A papa meg én csak elbírjuk, de legalább hagyd békén a szegény öreg Julis szakácsnőt. Inkább azon törnéd a fejedet, hogy kit hozzon a papa a faluból ápolónak mellénk! Csoda! Az alispánná mint egy rakoncátlan, megszégyenített gyerek, duzzogva hallgatott. Fejére húzta a paplanét és hallgatott. Erre az öregúr bátorsága is megjött. Panaszosan mondta: — Ha anyádtól szóhoz lehetne jutni, már elmondtam volna, hogy az ápoló egy órán belül megérkezik. — Micsoda ápoló ? — dugta ki a fejét az aszszony gyorsan a takaró alól. — Az öcsém egyik leánya érkezik meg a pesti gyorssal. Az alispánná szeme kerekre nyitott. — Maga irt az öccsének? — Ugyanakkor, amikor maga a három nővérének, miután bátor voltam előre kitalálni, hogy a nővéreitől aligha jön segítség. Az asszony elvörösödött, de nyomban visszavágott: — És most ide hozza a nyakamra a maga paraszt rokonait? Csönd követte e szavakat. Az alispán szája körül fájdalmas mosoly suhant el és a leánya zavarodottan nyúlt a könyvei után. Erre nem volt elkészülve. A papa rokonai ... Az anyja gőgjéből ő is sokat örökölt. Egy órán belül csakugyan megérkezett a paraszt rokon. Csinos fiatal nő. Haja, mint a napon égett kalász, csodálkozó szeme szürke, száján kedves, jólelkű mosoly. Az öreg alispán olyan melegen ölelte a szívéhez, hogy a leánya az ágyban oda volt a féltékenységtől. Azután kézen fogva oda vezette a felesége ágyához. Az alispánné nézte. Furcsa, nem lehetett haragudni erre a kis jövevényre. Olyan kedvesen mosolygott, mint egy gyerek és szemének tekintete olyan őszinte és hű volt, mint az ágy előtt fekvő Boby kutyáé. Az öregúr a leánya ágya előtt így mutatta be őket egymásnak: Bary Zsuzsika és Bary Pálma: .unokatestvérek. Pálma vörösre gyűlt arccal, hűvösen nyújtotta kezét Zsuzsikának. — Leány vagy? — kérdezte. Zsuzsika az ujjain mutatta, hogy hét éve aszszony. . . — Van gyereked? — Három. Két mostoha és egy az enyém. Pálma homloka elborult. — Özvegy emberhez mentél feleségül? — Ahhoz. — Nem jött más? — Ma nem nagyon lehet egy leánynak válogatni. Pálma arca újra lángba borult. — És hogy éltek? — Ahogy lehet. Szegényesen. Az uram vasesztergályos. — És elégedett vagy? Zsuzsika arca merő csodálkozás volt. Mintha csak azt kérdezték volna tőle, hogy miért szőke a haja és miért nem barna? Alig értette meg a kérdést, öreges komolysággal bólintott: — Isten rendezi az emberek dolgát. — És megigazította Pálma feje alatt a gyűrött párnákat. Azután munkához látott. Fűtötte a kályhákat, takarított, szellőztetett, mialatt kedves, pstraszti modorossággal tartott két keze úgy lebegett, könnyű járása közben, mint a madár szárnya. Sőt kész valójában olyan volt a mozgása, mint a madár repülése. Az öregúr az ablak mellett pipázgatva, itt- PESTI HÍRLAP 1932. március 1., kettő Hétfőn még változatlan hevességgel állt a harc Csütörtökig Japánnak ötvenezer embere lesz Sanghai előtt. - A Pesti Hírlap sanghai tudósítójától. — Sanghai, febr. 29. (MII.) A japán és kínai csapatok között változatlan hevességgel áll a harc. Hétfőn a japánok offenzíva közben egészen a kínai lövészárkokig nyomultak előre. Kiang-Van szakaszán a kínaiak ellentámadásba kezdtek, de ez az ellentámadás a japán ágyú- és gépfegyvertűzben többórás harc után összeomlott. A kínai csapatok visszatódultak állásaikba, a küzdőtéren csak a holtak és sebesültek maradtak. A kínaiak saját jelentésük szerint, három kilométernyi terepet veszítettek a hétfői ellentámadással. Vuszung a japán hadihajók erős bombázása dacára még mindig kínai kézen van. Illetékes helyen arra számítanak, hogy csütörtökig, amikor Genfben a Népszövetség közgyűlése összeül, Japánnak nyolcvanezer embere lesz a hadszíntéren, ezek közül ötvenötezer Sanghaiban. Siracava tábornak nyolcezer főnyi hadosztályát kedd hajnalra várják. Japánban most még két hadosztályt mozgósítottak, hogy ezeket is a legközelebbi napokban Sanghaiba szállítsák. A Sanghai előtti vizeken ötven japán hadihajó cirkál A japán hajóhad többi része téli gyakorlatokat folytat a Csendes óceánon és szükség esetén azonnal Sanghai előtt lehet. Hivatalos jelentések szerint a japánok eddig 1 f00 halottat vesztettek. Általános az a meggyőződés, hogy az erősítések megérkezése után újabb nagyszabású japán offenzíva fog megindulni. Eduard Hunter: Újra fellángolt a „lappo-mozgalom“ Finnországban. Stockholm, febr. 29. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Helsinkiből jelentik, hogy Finnországnak különösen északi részében ismét lábrakapott a szocialista- és kommunistaellenes jobboldali Lappo-mozgalom. Helyenként az agitáció már szinte foorradalmi jelleget ült és a közrend megzavarásának veszedelmével jár. A mozgalom, hívei azt hirdetik, hogy bevonulnak Helsinkibe, megszüntetik a parlamentet és megsemmisítik valamennyi marxista szervezetet. A kormány nem nézi tétlenül a mozgalom elfajulását és kijelenti, hogy mihelyt a Lappo-mozgalom túllépi a törvényben megszabott korlátokat, a hatóságok szükség esetén fegyveresen is közbe fognak lépni. . A forradalmi mozgalom központja Mänzälä, ahonnan azonban igen gyér hírek érkeznek a fővárosba, mert a Lappo-mozgalom hívei drótsövényekkel elzárták az országutakat. Mämäläben a telefonközpontok is a Lappo-mozgalom vezetőinek kezében vannak, úgy hogy tetszésük szerint megszalathatják mindazokat a telefonbeszélgetéseket, amelyek nincsenek ínyükre- Mäntälä és Helsinki közt a telefonösszeköttetés egyáltalában megszűnt. A kormány vezetői kijelentették, hogy abban az esetben, ha a Lappo-mozgalom emberei beváltják fenyegetésüket és fölvonulnak a főváros ellen, szembe találkoznak az állam katonai erejével. Úgy látszik, hogy a kormány nem hajlandó újabb engedményeket tenni a Lappo-mozgalommak és a legnagyobb eréllyel le fogja verni a forradalom bármilyen kísérletét. „