Pesti Hírlap, 1933. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-17 / 211. szám

1933. szeptember 17., vasárnap. A kormány tagjai közül jelen volt dr. Lázár Andor igazságügyminiszter, bárcziházi Bárczy Ist­ván államtitkár Gömbös Gyula miniszterelnök kép­viseletében, a gyengélkedő Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert pedig Petri Pál állam­titkár képviselte. Ott volt Huszár Aladár főpolgár­mester, Almásy László, a képviselőház elnöke, és még igen sokan a magyar tudományos és társadalmi élet kitűnőségei közül. Igen nagy számban jelentek meg Janta­ Polczynski nyugalmazott földmivelési minisz­ter vezetésével a lengyel vendégek is. Az erkélyen elhelyezett Egyetemi Énekkarok a magyar, majd utána a lengyel Himnuszt énekelték, amelyet az emlékülés nagyszámú közönsége állva hallgatott végig. Utána a gyengélkedő Hóman Bálint helyett, dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanár, a Magyar Tör­ténelmi Társulat helyettes elnöke a következő be­széddel nyitotta meg az emlékülést: — Hölgyeim és Uraim! Igen tisztelt vendégeink! Önök eljöttek meglátogatni hazánkat, s hogy ez a látogatás nem csak turisztikai kirándulás, azt doku­mentálták azzal is, hogy a Magyar Történelmi Tár­sulatot is megtisztelték megjelenésükkel. Két hatal­mas szellem hozott bennünket ma itt össze, egy ma­gyar főúr, aki a lengyel nemzeti törekvések szolgá­latában szerezte nagy hírnevét és egy lengyel király, aki a magyarok százados kő óhajának megvalósulá­sára nyitotta meg a lehetőséget és lett ezzel a ma­gyar történelemnek is nagy alakjává. Báthoryt magyar gondolatok vitték Lengyel­­ország trónjára. Uralmát azonban Lengyelországban sajnálatos események előzték meg s terve megvaló­sításához először Lengyelországnak akkor igen ve­szélyeztetett egységét és belső erejét kellett helyre­állítania. Ezzel a munkájával érdemelte ki a lengyel nemzet háláját. Mire álmai Sobieski János hősiessége révén a megvalósuláshoz eljutottak, a magyar nemzet vér­­vesztesége már túlságosan nagy volt. Magyar szem­pontból Sobieski megítélését illetőleg fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez az élesen látó fejedelem, amikor a török kiűzése szóba került, félredobta min­den politikai megkötöttségét. Ezekkel a gondolatokkal lett naggyá Báthory és Sobieski, ezekkel lettek egyképen lengyel és ma­gyar hősökké. De legyen szabad a lengyel-magyar kapcsola­tok során még egyről megemlékeznem. Arról a ma­gyar királyleányról, akit a lengyelek szentként tisz­telnek, Anjou Hedvigről. Ez a fiatal királynő, aki a Wawel főoltárának nagy fekete kőtömbje alatt alusz­­sza örök álmát, a lengyel nemzeti függetlenség és egység gondolatának igazi megtestesítője. Önöknek volt még egy magyar királyleány ki­rálynőjük, akit szentnek tisztelnek: Kunigunda, a mi IV. Béla királyunk leánya. A történelmi kon­gresszus alkalmából Önök elvittek bennünket a hí­res wieliczkai sóbányába, amelyet a monda szerint úgy fedeztek fel, hogy Kunigunda királyné gyűrűje elgurult és a föld elnyelte. Keresés közben bukkan­tak a sóra, amely a gyűrűt megőrizte. Nekem az az érzésem, hogy röviddel az első nagy közös szenve­dés, a mongol betörés után ez az elguruló gyűrű már a két nemzet belső kapcsolatának, a nemzeti egységért és függetlenségért vívott­­küzdelmeikben megszilárdulandó barátságának szimbóluma, s mai ülésünket azzal a hő­­hajtással nyitom meg, hogy a százados barátság, amely nemzeteinket összekö­tötte, a jövőben is változatlanul tovább éljen. Dr. Domanovszky Sándor szavait nagy tapssal és éljenzéssel fogadták. Ezután Ketrzynski volt meghatalmazott mi­niszter, a Lengyel-Magyar Egyesület elnöke, a len­gyel vendégek nevében megköszönte dr. Domanov­szky Sándor előadását. Rámutatott arra, hogy a kö­zös lengyel-magyar történelmi emlékek milyen élén­ken élnek a lengyel nép tudatában és hangsúlyozta, hogy a két nép barátságát ezek az emlékek els­zakít­­hatatlanná teszik. Ketrzynski szavait is lelkes éljenzéssel fogadták. Utána Gyalokay Jenő ezredes felolvasta Szá­­deczky-Kardoss Lajos egyetemi tanár történelmi ta­nulmányát Báthory lengyel királlyá választásáról, Divéky Adorján egyetemi rendkívüli tanár, a varsói magyar követség sajtóelőadója pedig a magyarok­nak Báthory István udvarában és Báthory harcai­ban való szerepléséről tartott lengyel nyelvű elő­adást. A közönség mindkét előadást nagy figyelem­mel hallgatta és tetszéssel fogadta. Dr. Domanovszky Sándor zárószavaival az em­lékülés véget ért. A kormányzó villásreggelije a lengyel kormányküldöttség tiszteletére. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és felesége szeptember 16-án délután háromnegyed egy órakor a gödöllői királyi kastélyban villásreggelit adott, amelyre hivatalosak voltak: Dr. I­lond bíboros, lengyelországi hercegprímás, Leon Jania Polczynski, a magyarországi Báthory és Sobieski királyok emlékünnepélyén a lengyel kor­mány megbízottja, dr. Sztaniszlaw Lepkowski, buda­pesti lengyel rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Ignác Matuszewski volt lengyel pénzügy­­miniszter, Kazimir Stamirowski, a Lengyel Állami Bank elnöke, Sztaniszlaw Ketrzynski lengyel megha­talmazott miniszter, Henri Moscicki lengyel egyetemi tanár, Antoine Puzynski lengyel képviselő, gróf Po­­toczki, Antoine Beaupré, a lengyel újságírószövetség elnöke, Czartoryski Olgierd herceg, Luboczki herceg és M. dr. Janiczki, továbbá dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, dr. Lázár Andor igazságügy­miniszter, Matuska Péter rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter és gróf Széchenyi Károly, vé­gül dr. Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, vitéz Somkuty József tábornok, a katonai iroda főnöke és vitéz Dérföldy Sándor százados, szolgálattevő szárny­segéd. A lengyel küldöttség a villásreggeli előtt vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak átnyúj­totta a Báthory-emlékplakettet. -x-A pénteken Esztergomban felavatott Sobieski­­emlékmű Körmendi Frim Jenő szobrászművész mun­kája. A lengyel küldöttség megkoszorúzta a Hősök Emlékkövét. A Budapesten tartózkodó lengyel delegáció szombaton délután öt órakor ünnepélyes külsősé­gek között megkoszorúzta a Hősök Emlékkövét. A kegyeletes aktus alkalmából sokezer főnyi közönség gyűlt össze, amely a d­íszruhás rendőrkordon mögött helyezkedett el. Az ünnepélyen megjelent a hon­védség tisztiküldöttsége Hammerl Géza őrnagy ve­zetésével, továbbá ott volt a Magyar-Lengyel Szövet­ség képviseletében gróf Széchenyi Károly. Először Janta Polczynski ny. miniszter, a lengyel delegáció vezetője helyezte el az emlékműre a lengyel kor­mány piros-fehérszalagos babérkoszorúját, majd dr. Anton Beaupré és gróf Potocki Artur Krakó vá­ros koszorúját tették az emlékműre, némán tiszte­legve. Krakó város koszorújénak kék-fehér szalag­ján a következő felírás olvasható: „Krakó városa, hódolattal a magyar hősök emlékének.“ A koszorú­zás után a lengyel küldöttség tagjai térdre eresz­kedtek és imát mondottak, majd a lengyel Himnuszt énekelték el. Budapesten tartózkodó lengyel vendégeink Janta Polczinszky ny. miniszter (x) vezetésével szombaton délután tisz­telegtek a Hősök Emlékköve előtt, amelyet megkoszorúztak. PESTI HÍRLAP A mai gazdasági viszonyok­hoz mérten az általában ismert legnemesebb ízlésű felölteket, kosztümöket és toaletteket lényegesen ol­csóbban árusítjuk­­— illetve készítjük el megrendelésre a szokott kiváló anyagokból, a köztudatba átment mesteri szabásban és kidolgozásban F­ARKAS FERENCZ Budapest, IV., Bécsi utca 3. A „Genie 13“ Budapestre érkezett. Debrecenből Budapestre erős ellenszéllel repült. Bánhidy Antal, a Műegyetemi Sportrepülők Egyesületének európai hírű pilótája és repü­lőgép­­szerkesztője, szombaton délelőtt tíz órakor Debrecen­ben az epreskerti repülőtérről „Gerle 13" sportrepülő­gépével felszállt és erős ellenszéllel Budapestre repült. A piros gép a 180 kilométeres utat egy és fél óra alatt tette meg és délelőtt fél 12 órakor szállt le a mátyásföldi repülőtéren. A levegő magyar hősét a repülőtéren nagy­számú közönség élén a Légügyi Hivatal részéről Rákossy György igazgató, a Műegyetemi Sportrepü­lők Egyesülete részéről Bresztovszky Béla műegye­temi tanárelnök, a Magyar Aero Szövetség részéről, pedig Kara Jenő nyugalmazott alezredes fogadta. A „Gerle 13“ remek közleírás után ért földet és Bánhidy Antal könnyedén szállt ki a gépből és telje­sen frissen állt a fogadóbizottság elé. A pilóta több mint négyezerötszáz kilométeres légi túrájával nagy szolgálatokat tett a magyar ügy­nek és ahol karcsú kis gépével megjelent, mindenütt nagy szeretettel fogadták. A helyi sajtó bravúros re­pülésén kívül mindig megemlékezett Magyarország sérelmeiről és az igazságtalan magyar békéről. Bánhidy Antal útjának első szakaszán gépével Tallinon át Helsinkibe repült. Mind a két főváros lakossága testvérnemzeti szeretettel fogadta és hal­mozta el. Következő állomásai Stockholm, Ljungbyhied, Malmö és Kopenhága voltak. Ebben a négy városban már mint régi barátot fogadták a Gerlét és pilótáját. A dán fővárosból Bánhidy vakmerő útra indult, elrepült a mindig alattomos Északi-tenger fölött és Rotterdam után Calais és Dover között keresztezte a La Manche-csatornát, amelynek ezen a részén ma­gyar gép még nem járt és mint első magyar pilóta leszállt Croydonban a nagy angol metropolis repülő­terén. A magyar pilótának útja már Londonig is nagy eredmény volt, a legnagyszerűbb mégis az egy­­folytábani debreceni repülés volt, amelyet erős vihar­ban rekordidő, rekordsebességgel tett meg. A fiatal magyar pilóta nem is sejti talán, hogy ezen utóbbi vállalkozását a viharos időjárásban mily aggodalommal kísérte a magyar sportközönség, amely féltette, hogy ennyi bravúr után valami baj érheti kedvencét. Bánhidy jövőre újabb túrát tervez. Bánhidy Antal gépe, a „Gerle 13“ előtt, a vakmerően végrehajtott londoni debreceni repülőút után. 5

Next