Pesti Hírlap, 1933. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-19 / 212. szám

4­­(*ESTI HÍRLAP 1933. szeptember 19., kedd. Kány­a külügyminiszter a francia köztársaság elnökénél Paule Boncour ebédje anya és Eden angol külügyi államtitkár tiszteletére. A külügyminiszter hátfőn este visszautazott Budapestre. Kánya Kálmán külügyminiszter hétfőn délelőtt tíz órakor báró Villani Frigyes magyar követ tár­saságában automobilon Rambouilletbe ment, ahol Lebrun köztársasági elnök délelőtt tizenegy órakor kihallgatáson fogadta, . . . Kánya külügyminiszter és Villant követ ponto­san egy óra hosszat időztek Rambouillet­ben. A ki­hallgatás során Lebrun köztársasági elnök vissza­vonult a magyar külügyminiszterrel dolgozószobá­jába, ahol kettőjük között­ hosszas beszélgetés folyt. Stambouil­létből a miniszter és a követ Három­­negyed egy óra tájban­ érkeztek vissza Párizsba, a párizsi magyar követség épületébe és innen nyom­ban a Quai d'Orsayra mentek, ahol paul Boncour külügyminiszter ebéden látta őket vendégül. Az ebédre, amelyet Paul­ Boncour francia kül­ügyminiszter, egyfelől Eden angol államtitkár és az angol megbízottak, másfelől Kánya magyar külügy­miniszter tiszteletére adott, a következők voltak hiva­talosak: Angol részről Eden államtitkár, lord , Tyrrell nagykövet, Cadogan és Campbell meghatalmazott mi­niszterek, Hervey követség­ titkár. Magyar részről Kánya Kálmán külügyminiszter, báró Villani Frigyes követ, Máriássy Zoltán és Ambró Ferenc követségi tanácsosok. Francia részről Baladier miniszterelnök, Sarraut tengerészeti miniszter, Léger külügyminisztériumi ve­zértitkár, Bargeton, a politikai osztály vezetője, Mas­­i­sigli, a­ politikai osztály helyettes vezetője, Ch­arveriat, az európai ügyekkel foglalkozó külügyminisztériumi osztály aligazgatója, Garnier helyettes kabinetfőnök és Jean Paul­ Boncour titkár. Az­ ebéd délután fél három órakor ért véget. A magyar vendégek visszavonulása után az an­gol és francia megbízottak tovább folytatták a lesze­relés tárgyában délelőtt megkezdett tanácskozásukat. Kánya Kálmán külügyminiszter hétfőn este, 7­­ óra 55 perckor Máriássy Zoltán követségi tanácsos­­ kíséretében az Arlberg expresszel elutazott Párizs-­­ ból. Búcsúztatására a nyugati pályaudvaron meg-­­ jelent a párizsi követség egész tisztikara, élén báró­­ Villani Frigyes követtel. A nagyszámban kivonult hírlapírók érdeklőd­tek a külügyminiszter benyomásai iránt, Kánya Kálmán azonban nem volt hajlandó semmiféle nyi­latkozatot sem tenni. Környezetében sejteni engedték, hogy a minisztert igen kellemesen érintette az a fo­gadtatás, amelyben a francia politika vezetői része­sítették és hogy párizsi tartózkodásával nagyon meg van elégedve. A francia sajtó barátságos hangon ír a tárgyalásokról. A párizsi lapok cikkeiből megállapítható, hogy Kánya magyar külügyminiszter párizsi látogatása úgy hivatalos helyeken, mint a közvélemény köré­ben igen jó benyomást tett. Szembetűnő, hogy a mi­niszter megérkezése után egy­­csapásr­a eltűnt az elő­ítélet, amelyet állítólag elfogult németbarátsága miatt idáig több francia lap táplált vele szemben. Néhány szélsőjobboldali és szélsőbaloldali orgánu­mot leszámítva, amelyek elszigetelt véleményt kép­viselnek, valamennyi francia lap barátságos érzü­lettel méltatja a magyar miniszter párizsi útját, fontos politikai eseményeket megillető figyelmet szentel párizsi tanácskozásainak és nyomatékosan kiemeli a francia-magyar megbeszélések szívélyes hangját. A francia sajtóban általános a vélemény, hogy ha Magyarország nem erőlteti a dolgok jelenlegi ál­lapotában a revízió kérdését, akkor Franciaország és Magyarország között igen gyümölcsöző gazdasági együttműködés alakulhat ki, amely kedvező kihatás­sal lehet a dunai medence gazdasági helyzetének fellendítésére. .».« ..tv ..­­ v A Matin a hivatalos közleményhez a következő­ket fűzi hozzá: A két külügyminiszter megegyezett abban, hogy sürgősen elő kell segíteni a kétoldalú gazdasági szerződések megkötését Magyarország és szomszédai között. Kánya továbbá a francia kormány­tól bizonyos vámkedvezményeket kért a magyar áru­cikkek számára, hogy a Franciaországgal szemben fennálló magyar adósságok rendezése ily módon köny­­nyebbé váljék. A Petit Párisien kiemeli, hogy a francia állam­férfiak annál készségesebben csatlakoztak Kánya né­zeteihez, mert Párizsban is úgy vélik, hogy a kétol­dalú szerződések megkötése a dunai új szervezés első feltétele. A beszélgetésekből eredő általános benyo­más a két ország közötti gazdasági kapcsolatok, vala­mint a dunai új szervezés szempontjából egyaránt igen kedvező, amint ez a hivatalos közlemény hang­jából is kitűnik. Többet igazán nem lehetett várnunk. A Le Journal úgy véli, hogy ha Kánya továbbra is kitart eddigi magatartása mellett és egyben elég erős lesz ahhoz, ho­gy revizionista hevét fékezze, igen termékeny francia magyar együttműködésre van kilá­tás. Berlin ezt annyira megértette, hogy Papent sür­gősen Magyarországra küldötte. A megbeszélések újra bizonyságát f­olyhtatták Franciaoszág világpoliti­kai befolyásának. Paul­ Boncour valószínűleg közölni fogja Genfben a kisantanttal a Kányától szerzett ér­tesüléseket. Az Excelsior a következőket írja: Budapesten úgy vélik, hogy a kisantanttal való gazdasági tárgyalá­sok legrövidebb útja. Párizson át vezet, ahol a Ma­­­­gyarország iránti rokonszenv hagyománya még igen­­­élénk. Magyarország Franciaországtól jelentékeny­­ kölcsönöket kapott és e kölcsönök kamatszolgáltatá­­­­sát csak úgy tudja ellátni, ha a kereskedelmi mérlegé-­­­ben kellő többlet mutatkozik. Épen ezért a magyar kormány Franciaországban piacot akar biztosítani­­ magának. Leh­et, hogy a gazdasági megbeszélések­­ mellett Kánya aziránt is puhatolódzott, hogyan fo­gadná a francia kormány a magyar haderő osztrák mintára való újjászervezésénél­ kérelmét. Az Echo de Paris szerint Kánya kijelentései egy­általában nem teszik indokolttá a hivatalos közle­ményben megnyilvánult bizakodó hangot. Kánya is­m­ét a kétoldalú szerződések mellett nyilatkozott ami azt jelenti, hogy ellenez minden egységes dunai ter­vet. Természetes, h­ogy az egyes országok között létre­­jött kétoldalú szerződések végül egy dunai rendszer kialakulásához vezethetnek, de azzal a feltétellel, hogy a szerződések mindegyikét az egész Dunavidék szemin­t előtt tartásával kötik meg. Nyilvánvaló azonban, hogy Kánya Magyarországa minden ilyen egységes megoldást ellenez, mert ez ténylegesen kifejezésre juttatná a jelenben fennálló területi és politikai ren­det.. A kisantant viszont csak akkor léphetne szoros­­ gazdasági kapcsolatba Magyarországgal és Ausztriá­­­val, ha e két ország politikai és területi követeléseire­­ nézve föltét­len megnyugtatásokat kapna és biztos­­ volna afelől is, hogy a pángermán Németországnak­­ nem adnak helyet az egységben. Kétoldalú gazdasági egyezmények. Berlinből jelentik: A Deutsche Allgemeine Zei­tung ,,Kétoldalú gazdasági egyezmények a Duna-terü­ , letén" című cikkében foglalkozik Kánya Kálmán kül-­­­ügyminiszter párizsi útjával. A cikk francia forrás­­ nyomán azt írja, hogy a megbeszélés során mindenek-­­ előtt a dunai államok közti kétoldalú gazdasági egyez­mények megkötésének lehetőségével foglalkoztak. It­teni magyar körökben — mondja továbbá a cikk — a­­ megbeszélésekkel kapcsolatosan kijelentették, hogy a magyar külügyminiszter látogatása tisztára gazdasági kérdésekkel függ össze és célja mindenekelőtt a fran­cia magyar gazdasági kapcsolatok elmélyítése. Rottai daruból Budapestre tartó „Apollinaris III.“ tengeri motoroshajó Kalocsánál. Az első tengeri kereskedelmi h­ajó, amely Budapestre érkezik. Olaszország és Németország a­­ m­ai államok gazdasági megszervezésében, Párizsból jelentik. A középeurópai helyzetről szóló tanulmányában Maurice Pernot a Revue des deux Mondes hasábjain részletesen beszámol azokról a be­­szélgetéseiről, amelyeket Budapesten kormányférfiak­­kal, pártvezérekkel, továbbá a gazdasági és pénzügyi élet kiválóságaival folytatott. Imredy pénzügyminiszterről Pernot megállapít­ja, hogy ragyogóan képviselte Magyarországot a lon­doni nemzetközi gazdasági értekezleten. Részletesen ismerteti azokat a fejtegetéseket, amelyeket a pénz­ügyminiszter Magyarország gazdasági helyzetéről tett és kiemeli belőlük azt a megállapítást, hogy az utódállamok a háború óta úgy az alkotmányos, mint a gazdasági berendezkedés terén önálló és egymástól eltérő fejlődésen mentek keresztül, ami szinte lehetet­lenné teszi közöttük a politikai szempontot is bizo­nyos egységesítést feltételező gazdasági együttműkö­dést és a dunai szövetség helyreállítását.­­ Egyébként — tette hozzá a miniszter — úgy Magyarországnak, mint déli és keleti szomszédjának a mezőgazdasági termékek átvételére képes piacokat kell elsősorban találnia: ilyen piacok csak Német­országban és Olaszországban, kínálkoznak. Szükség van tehát arra, hogy a dunai államok gazdasági megszervezésébe ezt a két nagyhatalmat is bekap­csolják. Mi mindenesetre jó európaiak akarunk ma­radni és merev gazdasági elzárkózás helyett együtt­­munkálkodásra törekszik k, — de adják meg ehhez számunkra az eszközüket. Cikke befejezéséül Pernot arra a következtetésre jut, hogy a dunai kérdés, amelynek bonyodalmai annyira nyugtalanítók, csupán az európai államok együttes megegyezésével oldható meg és nyomatéko­san sürgeti, hogy a sok időfecsérlés és meddő vitat­kozás után Európa szánja el végre magát a cselek­vésre. A külügyminiszter a párizsi magyarházban, Kánya külügyminiszter vasárnap délelőtt báró Villáni Frigyes követ, Máriássy Zoltán követségi ta­nácsos és Gesztesi Gyula sajtóelőadó kíséretében meg­látogatta a Párizsi Magyar Házat. A vendégeket Bin­der Károly konzul és Ujváry Dezső követségi titkár, továbbá a párizsi magyar egyletek szövetsége nevé­ben Dobay-Székely Andor ügyvezető elnök, Molnár Sándor főtitkár és Varga Zsigmond titkár fogadta. Kánya Kálmán megtekintette az épület valamennyi helyiségét. A párizsi magyar orvosi rendelőt Révész és Béres orvosok mutatták meg a külügyminiszter­nek. A külügyminiszter nagy érdeklődést tanúsított a franciaországi magyar munkásság gazdasági hely­zete és a magyar iskoláztatás ügye iránt. Dömbös miniszterelnök törökországi útja. Istambul, szept. 18. Tahy ankarai magyar kö­vet nyilatkozatát közli a sajtó amelyben a követ kije­lenti, hogy Gömbös magyar miniszterelnök törökor­szági útjának során fontos politikai és gazdasági tár­gyalások indulnak meg Törökország és Magyarország között. Gömbös útja a görög minisztereknek ankarai tartózkodásával semmiféle összefüggésben nincs. Hlond bíboros és a lengyel küldöttség elutazott Budapestről. A magyarországi Báthory—Sobieski-ünnepségek hivatalos programja vasárnap véget ért. József Fe­renc kir. herceg hétfőn délután 2 órakor rózsadombi palotájában villásreggelit adott a lengyel delegáció még itt tartózkodó tagjai részére. Este a Magyar-Lengyel Szövetség látta vendé­gül a lengyel vendégeket a budafoki borpincében. A lengyelek kedden reggel 7 óra 15 perckor utaznak el Budapestről. A nyugati pályaudvaron a hatóságok képviselői ünnepélyesen búcsúztatják őket Hlond bíboros, Lengyelország hercegérseke va­sárnap a vendégek egy nagyobb csoportjával el­hagyta a magyar fővárost. A pályaudvaron búcsúz­tatására megjelent Lephotrski Szaniszló lengyel kö­vet, Samarjass Lajos, a Magyar Államvasutak elnöke, Zsemberzi István a Katolikus Szövetség képviseleté­ben, valamint gróf Széchenyi Károly és Szvnezsényi Zoltán miniszteri tanácsos, akik a Báthory-ünnep­ségek rendezőbizottsága nevében búcsúztatták. Hlond bíboros meleg­­szavakkal köszönte meg azt a nagy szere­tetet,­ amelyben a lengyel delegációt és a lengyel vendégeket Budapesten részesítették. Hangsúlyozta­­hogy nem búcsúzik véglegesen, itt­ szerzett tapasz­talatai megerősítették abban a felfogásában, hogy a két nemzet, képviselőinek gyakran kell találkoz­­niok és reméli, hogy erre a közeljövőben újból mód adódik. Miskolc, szept. 17. A Báthory—Sobieski emlék­ünnep alkalmából Magyarországon időző lengyel vendégek vasárnap délután Egerből jövet autóbuszon Mezőkövesdre látogattak el. A vendégek, akik közt ott volt Staniszlaw Mrosov­ski, a lengyel népszövet­ségi delegáció tagja is elragadtatással szemlélték a Máv­ vendégházban kiállított matyó népművészeti remekeket, sőt matyó népviseletekbe öltözve, cigány­zene mellett félórán át csárdást táncoltak. Lilla­­redre már nem látogathattak el a vendégek, hanem Mezőkövesdről Budapestre tértek vissza.

Next