Pesti Hírlap, 1934. március (56. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
BUDAPEST, 1934. CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 1. LVI. ÉVFOLYAM, 43. (18.295) SZÁM Előfizetési árak: Egy hónapra: 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. — Külföldön az előfizetési ár kétszeresPesti Hírlap -Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük A Csanádi püspök böjti pásztorlevele. Irta: Ráth Zsigmond, a m. kir. kúria nyug. másodelnöke. Főpapjainknak évszázados szokása, hogy a közéletnek vallási szempontból jellegzetes évfordulói s nagyobb ünnepei alkalmából pásztorlevélben fordulnak hiveik nagy táborához, hogy nyilvánosan is fölemeljék intő szavukat a társadalom közismert rossz szokásai, bűnei ellen s megbélyegezzék azokat az elburjánzott emberi gyarlóságokat, melyek a kishitűeket, a megtévelyedetteket előbb-utóbb az erkölcsi lezüllés útjára terelik. Köztapasztalat szerint ezek a pásztorlevelek, mint főpapjainknak mély vallásos érzületéből s a híveik sorsáért aggódó lelkipásztor izzó felebaráti szeretetéből fakadó megnyilatkozásai, a belőlük kiáradó magas erkölcsi felfogásnál, dús élettapasztalatból s mély tudásból merített bölcs tanácsaiknál fogva a hitéletnek megbecsülhetetlen kincsei. A felebaráti szeretet, a családi élet tisztasága, az egyéni tisztesség és kötelességérzet szempontjából olyan kiapadhatatlan forrásai ezek a társadalom erkölcsi világának, hogy mindenkor állandó érdeklődésre tarthatnak számot azoknak a hívőknek körében, akikből még nem halt ki a jóság csirája s van érzékük a tiszta erkölcs s a szellemi értékek lelket nemesitő hatása iránt. » Az emberiség tán még sohasem volt anynyira rászorulva a szerető lelkipásztor gondos tanítására s jó tanácsaira, valamint annak vigasztaló , intő szózatára, mint most, mikor az egész világ a bizonytalan jövő gondjai között vergődik s az emberiség lelkiszegényei közül a gonoszság egyre nagyobb számban csábitja gyámoltalan áldozatait a bűnök fertőjébe. Főpapjaink is fölismerték ezt a veszedelmet, midőn a beköszöntött nagyböjt küszöbén, követve vallásos lelkük s krisztusi szextettől lángoló szivük sugallatát, a legutóbbi pásztorleveleikben is magasztos hivatásuknak megfelelő komoly intelmekkel, a hitbuzgó lelkiatya mélyen érző szivéből fakadó bölcs tanácsaikkal igyekeznek híveik lelkére hatni. Ezek közül a pásztorlevelek közül a Csanádi megyéspüspöke különös figyelmet érdemel, mert annak tudós szerzője a mostani társadalmi élet egyik legnagyobb veszedelmét teszi szóvá. A szülők nagy részének a gyermeknevelés körül tapasztalható mulasztásaira s ezeknek a családi élet tisztaságát s a jövő nemzedék lelkivilágát megfertőző következményeire mutat rá. Az ő bölcs szavai gyökerében tárják fel a mai kor erkölcsi züllésének ezt a súlyos veszedelmét, midőn felhívja figyelmünket a szülőknek a gyermekeik nevelése körül tapasztalható gyengeségeire, hibáira s elkövetett mulasztásaik szomorú következményeire. Megjelöli egyúttal azt az utat, melyen haladva elejét lehetne venni annak az erkölcsi pusztulásnak, mely a ferde nevelésben részesülő s az élet forgatagában kellő felügyelet és vezetés nélkül vergődő gyermekek révén a jövendő társadalmi életnek tisztaságát minden irányban egyaránt fenyegeti. Találóan idézi fel azt a régi szabályt, hogy a gyermeknevelést már a bölcsőben kell megkezdeni. Ez az életszabály az avatatlanok körében bizonyára mosolyt fakaszt. De azok részéről, akik a gyermeknevelés kérdésével behatóan foglalkoznak s figyelemmel kísérik annak minden mozzanatát, immár régi tapasztalat, hogy a kis csecsemőbe már a bölcsőben bele kell ojtani a jóság csiráját. Zsenge korának megfelelő következetes elbánással, szeretetteljes szigorúsággal már ott hozzá kell őt szoktatni azokhoz az életszabályokhoz, melyek elengedhetetlen előfeltételei az okszerű továbbnevelésnek. "Nagy mulasztást követ el tehát az a szülő, aki kis csecsemőjének lelki gondozását avatat-tanokra bízza s nem törődik annak okszerű nevelésével. De nem kevésbé gondatlan az a szülő, aki majomszeretetével már a bölcsőben is a család zsarnokává neveli gyermekét s könnyelműen beleojtja azt az akaratosságot, mely a gyermek korával lépést tartva, erőszakossággá fajul. Hány anya kénytelen egész éjszakán át karjaiban ringatni kis csecsemőjét, mert hozzászoktatta őt, hogy csak így tudja álomra hunyni szemét. Az ilyen elkényeztetett csöppség már pólyásbaba korában megköveteli, hogy vele állandóan foglalkozzanak, mert különben sir, haragszik s tőle telhető minden móddal igyekszik kifejezésre juttatni elégedetlenségét. Ez a bölcsőbeli elkényeztetés a csirája annak a szerencsétlen tónusnak, mely utóbb a gyermek s a tekintélyét vesztett szülője között megszokottá válik s idővel a gyermek részéről olyan fölényessé fajul, mely a tiszteletlenséggel határos. Milyen ritkaság ma már a családi életben a páter familiász, a családfő tiszteletet parancsoló tekintélye, mely a régi világban még a legalacsonyabb társadalmi állású családok kebelében is az egész háznépet uralta s a család felnőtt gyermekeit is állandó felügyelet alatt tartotta. • ................ Ennek hiányából fakad a mostani serdülő fiatalságunknak életkorukat meghaladó túlságosan önálló élete, holott annak éppen a mostani romlott társadalmi viszonyok között lenne szüksége a fokozottabb felügyeletre, hogy minden elhatározásukat s lépésüket a bölcs élettapasztalat irányítsa s őket megóvja attól a veszélytől, mely a mostani szomorú viszonyok között az élet porondján lépten-nyomon utjukat állja. Ennek a gondos vezetésnek, a családi felügyeletnek hiányát s a nevelésnek eddigi mulasztásait az iskola egymagában nem pótolhatja. Ez elsősorban a szülőknek s a családi körnek elengedhetetlen feladata. A saját érdekükben, de főképen a gyermekeik" érdekében tehát a szülőknek kell nagyobb gondot fordítaniok arra, hogy gyermekeik erkölcsi nevelése hiányt ne szenvedjen s mig nem késő, pótolhassák az ezen irányban elmulasztottakat. Kövessék a Csanádi egyházmegye bölcs püspökének tanácsát s kísérjék figyelemmel gyermekeik pajtásait, olvasmányait s egyéb szórakozását; mert ha vakon tűrik, hogy gyermekeiket a nekik nem megfelelő társaság, a rossz könyv meg a színház és mozi laza erkölcsű előadásai megmérgezzék s aláássák azok lelki egészségét, ennek szomorú következményei miatt csakönmagukat vádolhatják. Tömeges interpellációk a Ház éjfélig tartó ülésén. A szovjet szerződés, vámcsalási ügyek és a búzaértékesítés kérdése. Keresztes Fischer belügyminiszter a hadikölcsönsegélyezésekről. A fővárosi javaslat tárgyalása. A képviselőház szerdai ülését Almási László délután 5 órakor nyitotta meg. A képviselőház a fővárosi törvényjavaslat vitáját folytatta. Berky Gyula szerint a javaslat eddigi bírálata többé-kevésbé fővárosi szemszögből történt. Az ellenzéki felszólalók az 1872-ben lefektetett elvek alapján igyekeztek ezt a törvényjavaslatot bírálni, holott azóta az élet megváltozott. Az autonómtestületek és az üzemek költségvetései nem mozogtak abban a keretben, amelyben a takarékosság szempontjainak figyelembevételével mozogniok kellett volna. Ez a törvényjavaslat az ellenzék által is követelt takarékossági politikának folyománya. Helytelen megállapítás az, hogy a fővárost csak a főváros közönsége tartja fenn. A főváros még ma is 300 millió pengő értékű mezőgazdasági terméket fogyaszt és ezt a mennyiséget 25 százalékos költség terheli, fogyasztási adó, kövezetvám és illetékek alakjában, amely teher a termelőket sújtja. Malasics Géza: Ezt a fogyasztó fizeti. Berky Gyula: Ezek az illetékek túl magasak és leszállításuk következményeit úgy a fővárosi fogyasztók, mint a termelők élvezhetnék. Hosszú időn át nem sikerült ebben a kérdésben leülni tárgyalni a zöld asztalhoz, mert a főváros kiküldöttje azt mondta, hogy az autonómia ebben a kérdésben nem osztaná az előterjesztett felfogást. Potrovácz Gyula: Nem a főváros kiküldöttje volt ez, h hanem hivatalnok. Berky Gyula: A közigazgatásnak egyszerűbbnek, gyorsabbnak, olcsóbbnak kell lennie. A közüzemi kérdésben tiszta helyzetet kell teremteni, hogy a mai nehéz körülmények között élő fővárosi lakosság a közfogyasztási cikkeket és a közlekedést olcsóbban kaphassa. A fővárosnál a nélkülözhető embereknek egy egész századja van, amelyből legalább egy szakaszt le kell építeni. A női alkalmazottak nemcsak mint tanárnők és óvónők, hanem másutt is oly tömegben jelentkeznek a fővárosi életben, hogy egyenesen akadályozzák a férfi ifjúságnak a fővárosnál való elhelyezkedését és előmenetelét. Az ellenzéki kritikának legnagyobb hibája, hogy ezt a javaslatot politikai javaslatnak minősíti. A kormánypárt perherreszkálja a diktatúrát és perherreszkálná ezt a törvényjavaslatot is, ha az nem az autonómia gazdálkodásának hibáit akarná kiküszöbölni. A kormánypárt nem fogadna el olyan törvényjavaslatot, amelynek titkos pártpolitikai céljai vannak. A kormány azon az alapon áll, hogy magas közjogi és közigazgatási pozíciókat nem lehet pajtási alapon adományozni, de közüzemek élére még kevébé lehet pajtásokat állítani. Az ellenzék részéről azt állították, hogy ez a javaslat bevezetője a Führer-rendszernek. Führeri uralomért nem kell a szomszédba menni, Rassay Károly a nagyérdemű liberális pártnak a Führere, Vázsonyi János a demokrata párt Führere, Petrovácz Gyula a kereszténypárt helyettes Führere, Meskó Zoltán vagy gróf Festetics Sándor, pedig a nyilaskeresztes pártnak a Führere. Miért nol legyen éppen a kormánypártnak vezére? Megálila-' pítja a történelemből, hogy csak a germán és latin fajok azok, amelyek vagy a diktatúra, vagy a szer-/ vezett forradalom között járnak-kelnek ide-oda. Da a magyar nemzet történelmi tradícióhoz ragaszkodó egyéniségében benne van az, hogy csak addig hagyja magát vezetni, amíg azt a vezetést jónak tartja. Nincs szükség arra, hogy a mi bevált alkotmányjogi és parlamenti rendszerünkön változtassunk. Akik változást követelnek, nem ismerik sem a történelmet, sem a magyar népet. Ennek a javaslatnak nincsenek sem diktatórikus, sem különleges politikai céljai. A leleplezett kémkedési ügy a napirendi vitában. Petrovácz Gyula a napirendi vitában tiltakozott az ellen, hogy az a kommüniké, amely egy kémszervezet leleplezéséről számol be és arra utal, hogy a letartóztatottak között a társadalom minden rétege képviselve van, általánosító tartalmú. (Felkiáltások a baloldalon: Kik azok? Neveket kérünk!) Tudni akarja, kikről van szó. Vannak-e képviselők, miniszterek, papok, bankárok, középosztálybeliek vagy munkások az érdekeltek között. Ilyen általánosan gyanúsító kijelentést nem lehet félhivatalosan napvilágra hozni és a sajtófőnöknek kötelessége a kérdés helyreigazítása. Amíg a nevek nyilvánosságra nem kerülnek, addig mindenki gyanús. A félhivatalos jelentés a külföldi sajtóba is kikerül s alkalmas lesz arra, hogy hamis színben tüntesse fel az országot. Állást foglalt ezután a szovjettel kötött megállapodás ellen. Megdöbbenésének kifejezést amiatt, hogy az istenellenes propaganda központját akarják itt felállítani. Malasics Géza: Már Németországban bálványokat állítanak. Petrovácz Gyula: A kommunisták ma már nem elégednek meg egyház- és istentagadó álláspontjuk érvényesítésével, az egyház és állam szétválasztásával, hanem istenellenes propagandára tértek át. A vallásellenes röpiratok ezreit osztogatják, vallásgúnyoló körmeneteket tartanak. Olyan Bélyegeket nyomattak, amelyeket Istengyalázó tartalmuk miatt a nemzetközi forgalomba nem engedtek. Malasics Géza: Ezen a téren Hitler is kitünteti magát. Petrovácz Gyula: Szólaljon fel a képviselő úr ebben az ügyben és én akkor is alá fogom ezt írni. Minden vallásos ember tiltakozik az ellen, hogy a vallásellenes szervezetnek központját állítsák itt fel.