Pesti Hírlap, 1935. június (57. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
2 kamarának ma este döntenie kell, — mondotta ezután emelt hangon a miniszterelnök — hogy a leértékelést akarja-e, vagy pedig a frank jelenlegi árfolyamának fenntartását. Ha azonban a kamara azt akarja, hogy az aranyfrankot mindenáron megvédelmezzem, úgy biztosítsanak szabad kezet számomra. A követelt felhatalmazásokat a kormány nem használja majd fel arra, hogy visszaéljen az alkotmánnyal. Azt sem kívánja, hogy a kamara — miután megadta a kívánt felhatalmazásokat — bizonytalan időre elnapolja magát. Jól vigyázzanak azonban — folytatta ezután —, mert abban az esetben, ha a kormányt megbuktatják, a parlamentarizmus rendszerét diszkreditálják. Három vagy négy nap múlva azután egy újabb kormány lesz kénytelen hasonló felhatalmazásokat kérni. Flandin miniszterelnök most beszédének legfontosabb fejezetéhez érkezett és nyugodt hangon a következő bejelentést tette: — Bejelentem, hogy Germain-Martin pénzügyminiszter úr felajánlotta nekem lemondását. A pénzügyminiszter úr azon a véleményen van, hogy ezt a lépést kötelessége volt megtenni, mert az a meggyőződés alakult ki benne, hogy egyedül az ő személye akadálya annak, hogy a kamara a kormánynak megadja a kért felhatalmazásokat. Beszéde további részében Flandin számszerűen bizonyítgatta, hogy a Francia Banknak megfelelő tartalékok, vannak a frank megvédelmezésére és az országnak is van ereje ahhoz, hogy megvalósítsa gazdasági megújhodását, csak akarni kell. A kormánynak nem szabad a közvéleménynyel szemben gyávának mutatkoznia, annál kevésbé azonban azoknak a képviselőknek, akiket a nép küldött ide. (Élénk tiltakozás a Ház minden oldalán.) Amikor valutánkat megvédelmezzük a spekuláció ellen — fejezte be emelt hangon Flandin, egyben megvédjük a munka gyümölcsét, a nép minden javát és a takarékosság szellemét. Az ülést aztán félbeszakították és este féltíz órakor éjszakai ülésre ült össze a kamara. A miniszterelnököt a hosszú beszéd annyira kifárasztotta, hogy a kamarában lévő dolgozószobájában elájult. A jelenlevő orvosok azonnal ápolás alá vették és hordágyon átvitték a közben magához térített miniszterelnököt a miniszterelnökségen levő lakására. Az éjszakai ülést Herriot beszéde vezette be, akit a miniszterelnök helyettesítésével megbízott. Herriot igyekezett megnyugtatni a kamarát, hogy a kormány által kért felhatalmazások nem irányulnak az alkotmány ellen. Bejelentette, hogy Flandin miniszterelnök megelégszik már azzal is, ha a felhatalmazásokat csak október elsejéig kapja meg és nem, mint eredetileg kérte, december 31-ig. A felhatalmazások birtokában meghozandó pénzügyi ♦örvények ratifikálási időpontját a kormány szintén hajlandó megváltoztatni és pedig olyképen, hogy már július 1-én a kamara elé terjesztenék ratifikálás céljából a törvényjavaslatokat és nem jövő év március 15-én, mint ahogyan eredetilegtervbe vették. Herriot beszédét azzal a kijelentésselfejezte be, hogy abban az esetben, ha a kormányt a kamara megbuktatja, beláthatatlanul súlyos következmények fenyegetnek. A kamara ezután rátért a szavazásra és 353 szavazattal 202 ellenében a többség elvetette a kormányjavaslatot, amellyel kapcsolatban a kormány felvetette a bizalmi kérdést A szavazás eredményének kihirdetése után valamennyi miniszter, a súlyos állapotban, betegen fekvő Flandin miniszterelnök kivételével az Elyséepalotába ment, ahol Lebrun elnöknek benyújtották az összkormány lemondását. Az elnök megbízta a lemondott kormány tagjait a folyó ügyek vitelével, kussal tárgyalt a kabinetalakítás dolgában, eddig még jóformán semmiféle kézzelfogható eredményhez nem jutott. Éppen ezért egyes politikai körökben már arról is szó esett, hogy Bouisson belefáradt a hiábavalóknak látszó tárgyalásokba és lemond a kormányalakító kísérletekről. Ez a hír sem felelt meg a valóságnak, mert a kiszemelt miniszterelnök még késő este is lankadatlanul buzgólkodott akörül, hogy minisztereket toborozzon kormánya számára. A nehézségek abban rejlettek, hogy Bouisson mennél szélesebb alapon akarta megalakítani kormányát és ennek következtében mennél több pártot igyekezett rábírni, hogy képviseltesse magát a kormányban. Bizonyos, hogy egész sereg politikus biztató nyilatkozatot tett Bouissonnak és elvben megígérte, hogy belép majd a kormányba, de éppen a szocialistákkal, akiknek csatlakozására pedig nagy súlyt vet, még a legkevésbbé tudott boldogulni Bouisson. Tudvalévően Bouisson hosszú évekig a szocialista párt tagja volt és csak két évvel ezelőtt lépett ki. De azért nem szakította meg a párttal való összeköttetéseit és még most is sok barátja van a szocialisták között. Éppen ezért úgy vélkedett, hogy talán a siker nagyobb valószínűségével kísérelheti meg a szocialisták megnyerését pártja számára és a miniszterelnöki székben való elődeinél nagyobb reménységgel számíthat arra, hogy például régi barátja, Leon Blum, a szocialista párt elnöke egy, Boumon-kormánytól nem fogja megtagadni támogatását, sőt az együttműködést sem. Ebben a várakozásában azonban csalódnia kellett. A szocialisták nem akarnak belépni a nemzeti egység kormányába, még akkor sem, ha az előttük egyébként rokonszenves Bouisson állana az élén, hanem „a köztársasági harc kormányát“ követelik. Délben még azt is híresztelték, hogy Bouisson azzal nyerte meg a szocialistákat, hogy megígérte nekik a katonai jellegű szélsőjobboldali szövetségesnek két hét lefolyása alatt való föloszlatását. Estefelé cáfolták ennek az állítólagos ígéretnek hírét és a Bouissonhoz közelálló körökben arra is hivatkoztak, hogy a kiszemelt miniszterelnöknek fölösleges volna lekenyerezni a szocialistákat, amikor a kormányban úgysem akarnak tárcát vállalni. Bouisson kapott megbízást kormányalakításra. Párizs, máj. 31. (Havas.) Bouisson kamarai elnök ma délelőtt 9 órakor kihallgatáson jelent meg a köztársaság elnökénél. Lebrun elnök felajánlotta Bouissonnnak a kormányalakításra szóló megbízást. Bouisson a megbízást elfogadta. Bouisson a délután folyamán több államférfival tárgyalt. Fogadta Malvyt, a pénzügyi bizottság elnökét, Delbost, a radikális párt elnökét, valamint Caillaux volt miniszterelnököt. Caillaux újságírók előtt a következő kijelentést tette: — Miről tárgyaltunk? — De omni rescibili, et quibusdam aliis. Minden elképzelhető dologról és más dolgokról is. Bizonyára megértik önök, mit akar ez jelenteni — tette hozzá mosolyogva. Az első nehézségek. Párizs, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Péntek délben már azt beszélték a kamara folyosóin, hogy Ferdinand Bouissonnak, a kamara elnökének, aki az új kormány megalakítására vállalkozott, már csak egészen jelentéktelen akadályokkal kell megküzdenie, úgyhogy a délután folyamán már megjelenhet Lebrun köztársasági elnöknél és eléje terjesztheti az új kormány tagjainak teljes lajstromát. A délutáni lapok már közöltek is ilyen névsorokat és mindenfelé biztosra vették, hogy Bouisson fáradozásait siker koronázta. A késő esti órákban azonban kiderült, hogy ezek a kedvező hírek elébevágtak az eseményeknek, mert Bouisson, aki 36 óra óta szinte egy percnyi pihenő nélkül a legkülönbözőbb párti politiPárizs, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítóinak távirata.) A fordulatokban gazdag kormányválság késő este új meglepetéssel szolgált. Este már úgy látszott, hogy Bouisson küldetése meghiúsult. A kijelölt miniszterelnök — a jóslatokkal ellentétben — este kilenc órakor abban a helyzetben volt, hogy a következőket közölje az újságírókkal: — Most megyek a köztársasági elnökhöz, hogy beszámoljak neki azokról a megbeszélésekről, amelyeket egész napon át folytattam és amelyeket módszeresen és tökéletesen akartam folytatni. Kilenc éven át voltam kamarai elnök és kötelességem volt, hogy valamennyi törvényhozási csoporttal tanácskozzam abban a pillanatban, amikor megbízást kaptam, hogy kormányt alakítsak. Feladatomnak első és legnehezebb része este véget ért és most már könnyebb lesz a kormányalakításhoz hozzálátni. A radikálisok este nyolc órakor közölt határozata gyors és kedvező fordulatot tesz lehetővé a válságban. A radikális pártcsoport a felhatalmazások igénybevételére vonatkozólag kért biztosítékokat. A párt kívánságára Bouisson kijelentette, hogy ezek a felhatalmazások kizárólag a frank védelmére és az üzérkedés ellen valók. Ezen az alapon az utolsó pillanatban létrejött a megegyezés, amely lehetővé tette, hogy Bouisson hozzáfogjon a tárcák szétosztásához. Értesülésünk szerint az új kormánynak négy tárcanélküli minisztere lesz: Petain tábornagy, Caillaux szenátor, volt miniszterelnök és pénzügyminiszter a radikális baloldal részéről, Herriot a radikális párt részéről és Louis Marin, a köztársasági szövetség képviselője. A legnagyobb jelentősége van annak, hogy a pénzügyi tárcát szakembernek, Bystnek, a Francia Bank igazgatójának szánták. Laval előreláthatóan külügyminiszter marad. Bouisson maga akarta vállalni a belügyminiszterséget, de a radikálisok kikötötték, hogy ezt a tárcát a párt egyik tagjára kell bízni. Bouisson ezért lemond a belügyminiszterségről és megelégszik a miniszterelnökséggel. (Sz.) Jelentés az elnöknek: Párizs, máj. 31. Bouisson a késő esti órákban megjelent a köztársasági elnöknél, hogy tájékoztassa a kormányalakítás ügyében folytatott tárgyalásainak eddigi eredményéről. Hír szerint Bouisson ígéretet kapott a radikálszocialistáktól, hogy ezek résztvesznek a megalakítandó kormányban. Bouisson Lebrun elnökkel folytatott megbeszélése után kijelentette, hogy még az éjszaka folyamán megalakítja kormányát. Az új kormány névsora: Párizs, máj. 31. Éjszaka fél egy órakor Bouisson befejezte kormányalakítási tárgyalásait. A Havasiroda háromnegyed egy órakor a kormány összetételéről az alábbi hivatalos névsort közli: Miniszterelnök és belügyminiszter: Bouisson pártonkivüli. Tárcanélküli miniszterek: Caillaux radikális szenátor, Herriot radikális, Marin, a Marin-csoport elnöke, Petain tábornagy. Külügyminiszter: Laval pártonkivüli szenátor. Igazságügyminiszter: Pernot, Marin-csoport. Hadügyminiszter: Bautin tábornok. Tengerészeti miniszter: Pietri, Flandin-csoport. Légügyi miniszter: Bénoin tábornok. Kereskedelmi miniszter: LaurentiEgnac baloldali radikális. Pénzügyminiszter: Pálmádé, radikális. Nemzetnevelés: Roustan, radikális szenátor. Közmunkaügyi miniszter: Paganon, radikális. Gyarmatügyi miniszter: Rollins, Tardieu-csoport. Munkaügy: Bossard, szocialista. Nyugdíjügy: Perfetty, radikális. Földmivelésügyi: Roy radikális szenátor. Közlekedésügy: Lafont ús szocialista. Postaügy: Mandel, jobboldali pártonkívüli. Miniszterelnökségi államtitkár, Catala baloldali radikális. A lemondott Bertrand kereskedelmi és tengerészeti miniszter helyét csak akkor töltik be, amikor New Yorkból visszaérkezett, ahol most Normandie érkezésekor a francia kormányt képviseli. Párizs, máj. 31. Az új kormányban egy s.jc.*a lista, egy új szocialista, két radikális, két baloldali radikális, egy Flandin-csoportbeli, két Marin-csoportbeli, egy Tardieu-csoportbeli, három pártonkívüli, egy tábornagy és két tábornok van. Párizs, máj. 31. Bouisson miniszterelnök az éjszaka folyamán nem mutatja be kormányát Lebrun elnöknek, hanem holnap délelőtt jelenik meg a kormány tagjaival nála. A párizsi tőzsde nyugodt. Párizs, máj. 31. A tőzsde ma délelőtt nyugodtan viselkedett. A valuták jelentékenyen felemelkedtek. A fontsterling a tegnapi 75.16 helyett 75.29-cel zárult. A dollár megtartotta tegnapi 15.19-es árfolyamát. A belga frank némileg emelkedett. Ezzel szemben a francia járadékkötvények megerősödtek. A tőzsde — írja a Temps pénzügyi szerkesztője — teljes bizalomról tanúskodott és magatartása példát szolgáltathat a közvéleménynek a hidegvér megőrzésére. A Francia Bank május 24-én lezárt és ma közzétett mérlege szerint az aranykészlet 3166 millió frankkal csökkent és 76,599 milliót tesz ki. A Temps értesülése szerint május 24-ike óta az arany folytonosan, gyors ütemben távozott az országból. Az ércfedezet százalékszáma 80.02-ről 78.032-re süllyedt. Szigorú rendszabályok az üzérkedők ellen. Párizs, máj. 31. Eddig nem kevesebb mint kilenc vizsgálóbírót, számos rendőrbiztost és nyolc könyvszakértőt bíztak meg azzal, hogy folytassák le a vizsgálatot az üzérkedők ellen. A különböző pénzintézetekben igen sok iratot foglaltak le. Egyelőre azt a kérdést akarják tisztázni, vájjon bizonyos pénzügyi körök és üzérek a velük üzleti összeköttetésben álló személyeknek tanácsolták-e azt, hogy francia értékpapírjaikat dobják a piacra és helyettük aranybányarészvényeket vásároljanak. A jobboldali Frontharcos Szövetség könyörtelen eljárást követel a köztársaság elnökétől és a kormánytól azok idlen, akik a francia nép nyomorúságára spekuláltak. Ellenkező esetben — hangoztatja a frontharcosok felirata — a frontharcosok maguk lesznek kénytelenek ellenrendszabályokhoz nyúlni. Kedvezőre fordul a helyzet. PESTI HÍRLAP 1935. június 1., szombat. Báró Perényi Zsigmond nyilatkozatai a Collfer's The National Weekly-fven. Néhány hónappal ezelőtt Európában járt a Collier's The National Weekly két millió példányban megjelenő amerikai hetilap munkatársa, hogy a helyszínen győződjék meg a békeszerződések következtében kialakult tarthatatlan állapotokról. Ybárrá, a lap külpolitikai szerkesztője, első kézből akart meggyőződni Magyarország jelenlegi helyzetéről és felkereste báró Perényi Zsigmondot, a Magyar Nemzeti Szövetség országos elnökét, aki bő nyilatkozatot adott az amerikai újságírónak. Három hasábon közli a Collier’s most ideérkezett száma a magyar álláspontot, mely bebizonyítja, hogy a revízió nem csupán a magyar nép, hanem egész Európa, sőt az emberiség érdeke is, mert anélkül mindinkább kiéleződik a háborúra készülődés, a fegyverkezési verseny, nemhogy az igaz béke útjára térne a világ. Az amerikai lapban báró Perényi nyilatkozata részletesen ismerteti a trianoni állapotot, ugyanakkor rámutat arra, hogy a történelem tanúsága szerint eddig még mindig felragyogott az igazság napja. Az amerikai újságíró európai útja során Benes cseh külügyminiszterrel is beszélt, aki persze nem mondhatott mást az általa összetákolt kártyavárról, mint hogy az egyetlen olyan épület, amely megfelel a követelményeknek. A cseh csűrés-csavarással szemben világosan emelkedik ’k báró Perrénes egyenes és az általános emberi szempontokat figyelembevevő érvelése, maga Ybarra is megjegyzi, hogy Benes, akit valószínűleg azért hagytak meg tizenhat év óta külügyminiszternek, hogy kaparja ki a szlovenszkói gesztenyét, ha már beledobta Trianon tüzébe — ma már maga is belátja, hogy csak hitte azt, hogy megoldja Közép-Európa nemzetiségi problémáját. Nem is lehet más válasza a magyarságnak, mint amit a Collier's munkatársa megilletődve ír cikkében: félárbocra eresztve leng mindaddig a magyar zászló, amíg a balkáni bocskorok alatt nyögő három és fél millió magyar vissza nem kerül az anyaország védőszárnyai alá. Az amerikai lap cikkéből úgy látjuk, a tengerentúlon is rájöttek már arra, hogy lehetetlen javulást várni a világ egyik részén, amíg a föld másik oldalán igazságtalanságok várnak jóvátételre.