Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-14 / 108. szám

1937. május 14., péntek, PESTI HÍRLAP Londonban a koronázási ünnepségek után megkezdődtek a nagyfontosságú külpolitikai tanácskozások Kánya Kálmán hosszabb ideig tárgyalt Eden külügyminiszterrel, Vansittart külügyi államtitkárral és Grandi olasz nagykövettel — A Pesti Hírlap londoni tudósítóinak telefonjelentései — London, máj. 13. A tegnapi koronázási nap di­csőségével és párját ritkító popipájával egy újabb nagyszerű oldallal gazdagodott a Windsor uralko­dók története. Idegen lélek nehezen érti meg, hogy milyen óriási különbség van a britek sze­mében a koronázatlan és a megkoronázott király személye között. Különösen áll ez VI. György ese­tében, aki mint yorki herceg, mindig távoltartotta magát a népszerűségtől, csak azért, hogy minden ragaszkodás és szeretet a bátyja felé irányuljon. A nép ezt félremagyarázta és amikor december­ben váratlanul trónra hívták, a vélemények meg­egyeztek abban, hogy a népszerűségért hosszú ideig kell majd várakoznia. Ezek a jóslatok hóna­pokon át igaznak bizonyultak, hírek terjedtek el a­­ király betegeskedéséről és beszédhibájáról. Mindez az utolsó négy hét alatt egy csapásra meg­változott. A király népszerűsége a néppel való érintkezés során olyan példátlan gyorsasággal nö­vekedett, hogy senki sem volt meglepve tegnap, amikor a koronázás estéjén, a legnagyobb esőben már százezrek ajkáról hangzott a kívánság, hogy látni akarják a királyt. És négyszer kellett VI. Györgynek megjelennie a Buckingham-palota er­kélyén a királynéval együtt, mielőtt rá lehetett venni a tömeget, hogy oszoljon szét. E sorok írója kint volt Windsorban, amikor VI. György király leleplezte édesapjának, V. Györgynek emlékművét. Hallottam a rövid beszé­det és csodálkoztam, azokra a hírekre gondolva, amelyek beszédhibájáról keringtek. Kifogástala­nul, nyugodtan, szinte szónoki készséggel mondta el VI. György rövid beszédét. Tegnap délben a Westminster apátságban éppen úgy, mint esti rá­dióbeszéde elmondásakor, határozott, férfias tónu­sával bizonyára meggyőzte a világ minden részé­ben hallgató milliókat arról, hogy a beszédhibák­ról elterjedt hírek valótlanok. A tegnap megkoro­názott király néhány óra alatt olyan népszerű­ségre tett szert, amit csak azzal lehet magyarázni, hogy az angol nép egész másként tekint a meg­koronázott királyra. Ez volt az első koronázás, amelyet rádión köz­vetítettek. Tegnap volt az első eset, hogy az angol koronázáson jelen volt az anyakirályné. V. György koronázásakor, 1911-ben, szó esett arról, hogy Alexandra anyakirályné szeretne jelen lenni fia koronázásán, de akkor másként döntöttek. Ezúttal mindenki megértette, hogy Mary királyné ott akar lenni fia koronázásánál. Láttam, hogy a ko­ronázási szertartás alatt milyen aggódó szeretet­tel nézte fiát és miként hajlott meg méltóságteljes alakja, amikor Szent Edward koronája fia fejét érintette. Arcáról könnyeket törölt le, amelyeket bizonyára örömében ejtett. Ez volt az első eset, hogy női parlamenti tagok is jelen voltak a koro­názáson. Lady Astor, a képviselők közé akart ülni, de a norfolki herceg másként határozott és a peeressek páholyába helyezte el. A mai angol sajtó és különösen Ward Price, a Daily Mailben hasábokat szentel a királykisasz­­szonyok tegnapi méltóságteljes viselkedésének. Annyi bizonyos, hogy aki jelen volt a koronázáson meglepődhetett, hogy a két gyermekhercegnő mi­lyen kitűnően viselkedett. Pedig Erzsébet her­cegnő csak most múlt 11 éves, Margit Rózsa her­cegnő pedig augusztusban lesz hét éves. Erzsébet hercegnő heteken át gyakorolta odahaza nevelő-, nejével az apátságba való megérkezést és a ko­rona különböző magasrangú méltóságaival való találkozást. Ő tanította azután kis húgát a rá váró feladatra. A próbák a Buckingham-palota gyer­mekszobájában kitűnően sikerültek, úgy, hogy az apátságba már csak a koronázási főpróbára men­tek el. Mindkét királykisasszony uszályt hordott és ezzel kapcsolatban érdemes egy kis igaz történe­tet elmondani. A királyné először úgy határozott, hogy csak Erzsébet trónörökösnő fog uszályt vi­selni. Amikor Margit Rózsa meglátta nénjének uszályos koronázási ruháját és a magáét uszály nélkül, az egyetlen eljáráshoz folyamodott, amely az ő korában sikerrel járhat: leült a földre és nem hagyta magát felöltöztetni. A királyért kellett küldeni. A király kiadta az utasítást, hogy Margit Rózsának is uszályos ruhája legyen. Az egyetlen csalódást a koronázási menetben a külföldi fejedelmek és államférfiak hosszú me­nete keltette. Mindegyikük csukott fekete hintó­ban, apró ablakok mögött ült. A nézők csak talál­gatni tudták, hogy kik vannak a kocsikban, sok­szor pedig csak későn pillantották meg a népszerű vendéget és a nekik szánt lelkesedést az utánuk következő kocsi homályában ülő ismeretlen köve­tek kapták. Az éljenzés és taps mértéke ezúttal attól függött, hogy kik viselték a legcsillogóbb egyenruhát. A koronázásra összegyűlt nemzetek diploma­tái ma mindjárt korán reggel összeültek és meg­kezdődtek Londonban főleg a dunavölgyi államok ügyében a legnagyobb horderejű tanácskozások. Hodzsa cseh miniszterelnök már reggelinél tár­gyalt Pál jugoszláv herceggel. Kánya Kálmán külügyminiszter szerdán Sir Robert Vansittart ál­landó külügyi államtitkárt kereste fel, csütörtö­kön délelőtt Eden külügyminiszternél volt és hosszabb ideig tárgyalt vele, majd Grandi olasz nagykövettel találkozott és folytatott vele hosz­­szabb megbeszélést. Az osztrák kormány megbí­zottja, — mint már tíz nappal ezelőtt elsőnek je­lentettem a Pesti Hírlapban —, az e heti weeken­­det Sir Philip Sassoon légügyi államtitkár vi­déki kastélyában tölti, Eden külügyminiszterrel együtt. Londoni diplom­áciai körökben igen nagy fontosságot tulajdonítanak ennek a találkozásnak. A mai londoni lapokból is kiderül, hogy az angol kormány meg fogja ismételni az évekkel ezelőtt Ausztriának adott függetlenségi biztosítékot és ez a nyilatkozat a Daily Telegraph szerint a fran­cia kormányéval egyidőben fog megtörténni. Léderer Lajos t­r margitszigeti POLO cukrászda megnyílt 5­ órai tea. # Tánc. Tel.: 1-206-20. A koronázó London mámoros érlete különös látvány volt. Az utcán bokáig állt a sár, az eső kérlelhetetlenül zuhogott és a párás, ködön át fantomként ugráltak a fékevesztett tömegek. Ilyen ün­neplést eddig csak déli országokban láttam, kék ég alatt, ragyogó napfényben, amikor az egész termé­szet részt vett az örömben. Tegnap éjjel Londonban a koronázás ünneplésén a természet az ember ellen es­küdött. De az angol nem hagyta magát. A Bucking­ham-palota előtt a téren, a Viktória-em­lékművön, a tribünökön, negyedmillió lelkes ember zajongott. A­ szél, az eső verte őket, mintha nyílt tengeren lettek vole.. .ne.. nem tágítottuk, Az ujjongás,„órák...hosszat.. tartott. Ének, hurrázás, azután ütemes, kiáltás: — Wervant the King! We­voant the King! (A ki­rályt akarjuk! A királyt, akarjuk!) . . . . . .......... És a király engedett. Négyszer jelent meg palo­tája erkélyén a királynéval. Legutoljára nem sokkal éjfél előtt. A nép látni akarta azt a férfit, akit meg­koronázott, a világ leghatalmasabb királyát. Száz- és százezrek, akik messzi vidékekről jöttek fel e nap­ra, tudták, hogy soha többé e látványban nem lesz részük. Emléket akartak magukkal vinni, emléket, amely misztikus angol lelkükben nagyra fog nőni. Ezalatt a Piccadilly Circuson, a Regent Streeten és az Oxford Streeten olyan jelenetek játszódtak le, amilyeneket London még nem látott. Hatalmas bál állt az utcák közepén, ahol a járművek nem­ közleked­hettek és e bálban kétszázezer ember adott egymásnak találkozót. Ezen a grandiózus mulatságon mindenki ismerte egymást. Mindenki mindenkivel táncolt, kü­lönös testvériségben olvadtak fel az emberek, százak­­ fogództak össze körben, ugrálva, dalolva — nem rit­kán — ftókásan. Tegnap este minden szabad volt. A Ritz előtt három frakkos úr állott a járda szélén és tölcsért formálva tenyeréből azon fáradozott, hogy túlüvöltse az utca zaját. Tőlük tíz lépésre a sarkon két hermelines hölgyet vett körül száz járókelő és ké­zenfogva, rikoltozva táncolta körül őket. A Piccadilly sarkán egy kis autót fölemeltek a levegőbe és száz méteren keresztül a fejek fölött adták tovább kézről­­kézre. Miközben az eső türelmesen konokul zuhogott tovább, a hulladékok sárrá változtak és a cipőkre, nadrágokra tapadtak. De ki törődött ezzel? Akinek autója volt, az sem ült bele, hanem a tetején helyez­kedett el s percről-percre ugráltak fel hozzá kéretlen vendégek. Isten tudja, hogyan, egy-egy középnagy­ságú autó tetején végül már tizen-tizenöten is­­ ültek, álltak, térdeltek, színes sapkákban, sípokkal, kerep­lőkkel,­ tülkökkel, zászlókkal. De soha ilyen vad tömeg ilyen jámbor még nem volt. A rendőrök behúzódtak a kapumélyedésekbe és onnan figyeltek. Beavatkozásra nem volt sok okuk, de amikor tehették, el is­­ kerülték. Reggelre kiderült, hogy egymillió ember közül mindössze tizenkettőt , kisértek be —és ez­ az arány mindkét félnek dicsé­retére válik. Pedig az ital folyt bőven. Ez már hozzá­tartozik az­­északi nép ünnepéhez. Nemcsak jókedv­ből ittak az emberek, de a pára, a köd­ zavaró okve­­tetlenkedése miatt is és ittak azonkívül, mert semmi­, fele lelkiismeretfurdalás, álszemérem nem tartotta őket vissza. R^A^förahguak, a gazdagok, sshimnibék­ nem marad­­tak el a nép egyszerű gyermekei mögött. A környezet talán szebb volt, az ital nemesebb, a ruházat gazda­gabb, de a lényeg nem változott. Mulatni, inni, tán­colni akartak a hercegek, politikusok, bankárok is, akár a kereskedősegédek és­­ gépirólányok. És mulat­tak, ittak, táncoltak, elfelejtkeztek mindenről, csak arról nem, hogy most ünnepelniük kell, hogy most minden szabad. Csak éppen nem verte őket az eső az utcán, csak éppen, nem szegényesen, a szabad ég alatt, hódoltak ösztönüknek, hanem a legdrágább szállodák­ban és mulatókban, ahol soha hasonlóan magas ára­kat nem számítottak fel nekik. A Savoyban, a Dor­­chesterben, a Ritzben, a Barcleyben hetekkel ezelőtt lefoglaltak minden asztalt. Maga ez a foglalás sze­mélyenként három guineába, több mint hetvenöt pengőbe került. Az éj folyamán tizenötezer vendéget szolgáltak ki a luxushelyiségekben. Ez a tizenötezer vendég együttvéve több mint százezer fontot, jóval több mint két és félmillió pengőt költött el. Hajnalodott, mire az utcák kezdtek kiürülni. A párás reggelben gyalog, vagy gépkocsin, dülöngélve, vagy összefogódzva, egymás mögött vonultak hazafelé frakkos, cilinderes urak, sáros és átfázött diákok, whisky-szagú skót katonák, ázott hajú leányzók. A tribünök díszítéseit lemosta az eső, a konfettik milliói színes galacsinná gyűrődtek össze, a járdák mellett néha térdig állt a papírzászlók, színes kalapok, jel­vények elrongyolódott halmaza. Vége volt a nagy napnak, a nagy vidámságnak, amelyhez hasonlóra a zárkózott, befelé forduló angol lélek húsz évben egy­szer képes, s amit bizonyára nem felejt el sokáig... Köves Tibor. Kánya Kálmán az angol király díszlakomáján London, máj. 13. Kánya Kálmán külügyminiszter ma este részt vett a fényes udvari díszlakomán, ame­lyet VI. György király és Erzsébet királyné adott a Buckingham-palotában. Kánya külügyminiszter az egyik legmagasabb udvari főméltóságnak, Cork és Orrery grófjának feleségét vezette asztalhoz. Cork és Orrery grófja a király koronázása alkalmával a ki­rály főfegyvermestere tisztségét töltötte be és ő vitte az uralkodó előtt az „irgalom kardját“. Magyar rész­ről megjelent még a díszlakomán Rapaich Richárd lovassági tábornok, továbbá Masirevich Szilárd lon­doni magyar követ és felesége. A díszlakomát a fehér díszítésű nagy táncterem­ben tartották meg és a windsori arany étkezőkészlet­tel telítettek Kánya Kálmán külügyminiszter az est folyamán megjelent Ru­­bentrop német nagykövet estélyén, ahol Kent hercege hosszasan elbeszélgetett a magyar kül­ügyminiszterrel. Később a külügyminiszter Franken­stein londoni osztrák követ estélyén jelent meg. Gróf Csáky István követségi tanácsos ugyanakkor a Canter­bury­ érsek által a Lambeth-palotában adott fogadó­estélyen vett részt. Az Evening News különös külpolitikai jelentősé­­­get tulajdonít Ribbentrop német nagykövet fogadó­estélyének, ahol az angol kormány vezetői és Delbos francia külügyminiszter is me­jelent. Pizzardo érsek pápai kiküldött ma meglátogatta Neville Chamberlain kincstári kancellárt. Az érsek környezetében hangoztatják, hogy az érsek a legna­gyobb súlyt helyezte adá, hogy beszélgetést folytat­hasson Aniglia jövendő miniszterelnökével. IM TARTALMAT, FINOMSÁGOT AD A SÜTEMÉNYNEK 5

Next