Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)
1937-05-14 / 108. szám
1937. május 14., péntek, PESTI HÍRLAP Londonban a koronázási ünnepségek után megkezdődtek a nagyfontosságú külpolitikai tanácskozások Kánya Kálmán hosszabb ideig tárgyalt Eden külügyminiszterrel, Vansittart külügyi államtitkárral és Grandi olasz nagykövettel — A Pesti Hírlap londoni tudósítóinak telefonjelentései — London, máj. 13. A tegnapi koronázási nap dicsőségével és párját ritkító popipájával egy újabb nagyszerű oldallal gazdagodott a Windsor uralkodók története. Idegen lélek nehezen érti meg, hogy milyen óriási különbség van a britek szemében a koronázatlan és a megkoronázott király személye között. Különösen áll ez VI. György esetében, aki mint yorki herceg, mindig távoltartotta magát a népszerűségtől, csak azért, hogy minden ragaszkodás és szeretet a bátyja felé irányuljon. A nép ezt félremagyarázta és amikor decemberben váratlanul trónra hívták, a vélemények megegyeztek abban, hogy a népszerűségért hosszú ideig kell majd várakoznia. Ezek a jóslatok hónapokon át igaznak bizonyultak, hírek terjedtek el a király betegeskedéséről és beszédhibájáról. Mindez az utolsó négy hét alatt egy csapásra megváltozott. A király népszerűsége a néppel való érintkezés során olyan példátlan gyorsasággal növekedett, hogy senki sem volt meglepve tegnap, amikor a koronázás estéjén, a legnagyobb esőben már százezrek ajkáról hangzott a kívánság, hogy látni akarják a királyt. És négyszer kellett VI. Györgynek megjelennie a Buckingham-palota erkélyén a királynéval együtt, mielőtt rá lehetett venni a tömeget, hogy oszoljon szét. E sorok írója kint volt Windsorban, amikor VI. György király leleplezte édesapjának, V. Györgynek emlékművét. Hallottam a rövid beszédet és csodálkoztam, azokra a hírekre gondolva, amelyek beszédhibájáról keringtek. Kifogástalanul, nyugodtan, szinte szónoki készséggel mondta el VI. György rövid beszédét. Tegnap délben a Westminster apátságban éppen úgy, mint esti rádióbeszéde elmondásakor, határozott, férfias tónusával bizonyára meggyőzte a világ minden részében hallgató milliókat arról, hogy a beszédhibákról elterjedt hírek valótlanok. A tegnap megkoronázott király néhány óra alatt olyan népszerűségre tett szert, amit csak azzal lehet magyarázni, hogy az angol nép egész másként tekint a megkoronázott királyra. Ez volt az első koronázás, amelyet rádión közvetítettek. Tegnap volt az első eset, hogy az angol koronázáson jelen volt az anyakirályné. V. György koronázásakor, 1911-ben, szó esett arról, hogy Alexandra anyakirályné szeretne jelen lenni fia koronázásán, de akkor másként döntöttek. Ezúttal mindenki megértette, hogy Mary királyné ott akar lenni fia koronázásánál. Láttam, hogy a koronázási szertartás alatt milyen aggódó szeretettel nézte fiát és miként hajlott meg méltóságteljes alakja, amikor Szent Edward koronája fia fejét érintette. Arcáról könnyeket törölt le, amelyeket bizonyára örömében ejtett. Ez volt az első eset, hogy női parlamenti tagok is jelen voltak a koronázáson. Lady Astor, a képviselők közé akart ülni, de a norfolki herceg másként határozott és a peeressek páholyába helyezte el. A mai angol sajtó és különösen Ward Price, a Daily Mailben hasábokat szentel a királykisaszszonyok tegnapi méltóságteljes viselkedésének. Annyi bizonyos, hogy aki jelen volt a koronázáson meglepődhetett, hogy a két gyermekhercegnő milyen kitűnően viselkedett. Pedig Erzsébet hercegnő csak most múlt 11 éves, Margit Rózsa hercegnő pedig augusztusban lesz hét éves. Erzsébet hercegnő heteken át gyakorolta odahaza nevelő-, nejével az apátságba való megérkezést és a korona különböző magasrangú méltóságaival való találkozást. Ő tanította azután kis húgát a rá váró feladatra. A próbák a Buckingham-palota gyermekszobájában kitűnően sikerültek, úgy, hogy az apátságba már csak a koronázási főpróbára mentek el. Mindkét királykisasszony uszályt hordott és ezzel kapcsolatban érdemes egy kis igaz történetet elmondani. A királyné először úgy határozott, hogy csak Erzsébet trónörökösnő fog uszályt viselni. Amikor Margit Rózsa meglátta nénjének uszályos koronázási ruháját és a magáét uszály nélkül, az egyetlen eljáráshoz folyamodott, amely az ő korában sikerrel járhat: leült a földre és nem hagyta magát felöltöztetni. A királyért kellett küldeni. A király kiadta az utasítást, hogy Margit Rózsának is uszályos ruhája legyen. Az egyetlen csalódást a koronázási menetben a külföldi fejedelmek és államférfiak hosszú menete keltette. Mindegyikük csukott fekete hintóban, apró ablakok mögött ült. A nézők csak találgatni tudták, hogy kik vannak a kocsikban, sokszor pedig csak későn pillantották meg a népszerű vendéget és a nekik szánt lelkesedést az utánuk következő kocsi homályában ülő ismeretlen követek kapták. Az éljenzés és taps mértéke ezúttal attól függött, hogy kik viselték a legcsillogóbb egyenruhát. A koronázásra összegyűlt nemzetek diplomatái ma mindjárt korán reggel összeültek és megkezdődtek Londonban főleg a dunavölgyi államok ügyében a legnagyobb horderejű tanácskozások. Hodzsa cseh miniszterelnök már reggelinél tárgyalt Pál jugoszláv herceggel. Kánya Kálmán külügyminiszter szerdán Sir Robert Vansittart állandó külügyi államtitkárt kereste fel, csütörtökön délelőtt Eden külügyminiszternél volt és hosszabb ideig tárgyalt vele, majd Grandi olasz nagykövettel találkozott és folytatott vele hoszszabb megbeszélést. Az osztrák kormány megbízottja, — mint már tíz nappal ezelőtt elsőnek jelentettem a Pesti Hírlapban —, az e heti weekendet Sir Philip Sassoon légügyi államtitkár vidéki kastélyában tölti, Eden külügyminiszterrel együtt. Londoni diplomáciai körökben igen nagy fontosságot tulajdonítanak ennek a találkozásnak. A mai londoni lapokból is kiderül, hogy az angol kormány meg fogja ismételni az évekkel ezelőtt Ausztriának adott függetlenségi biztosítékot és ez a nyilatkozat a Daily Telegraph szerint a francia kormányéval egyidőben fog megtörténni. Léderer Lajos tr margitszigeti POLO cukrászda megnyílt 5 órai tea. # Tánc. Tel.: 1-206-20. A koronázó London mámoros érlete különös látvány volt. Az utcán bokáig állt a sár, az eső kérlelhetetlenül zuhogott és a párás, ködön át fantomként ugráltak a fékevesztett tömegek. Ilyen ünneplést eddig csak déli országokban láttam, kék ég alatt, ragyogó napfényben, amikor az egész természet részt vett az örömben. Tegnap éjjel Londonban a koronázás ünneplésén a természet az ember ellen esküdött. De az angol nem hagyta magát. A Buckingham-palota előtt a téren, a Viktória-emlékművön, a tribünökön, negyedmillió lelkes ember zajongott. A szél, az eső verte őket, mintha nyílt tengeren lettek vole.. .ne.. nem tágítottuk, Az ujjongás,„órák...hosszat.. tartott. Ének, hurrázás, azután ütemes, kiáltás: — Wervant the King! Wevoant the King! (A királyt akarjuk! A királyt, akarjuk!) . . . . . .......... És a király engedett. Négyszer jelent meg palotája erkélyén a királynéval. Legutoljára nem sokkal éjfél előtt. A nép látni akarta azt a férfit, akit megkoronázott, a világ leghatalmasabb királyát. Száz- és százezrek, akik messzi vidékekről jöttek fel e napra, tudták, hogy soha többé e látványban nem lesz részük. Emléket akartak magukkal vinni, emléket, amely misztikus angol lelkükben nagyra fog nőni. Ezalatt a Piccadilly Circuson, a Regent Streeten és az Oxford Streeten olyan jelenetek játszódtak le, amilyeneket London még nem látott. Hatalmas bál állt az utcák közepén, ahol a járművek nem közlekedhettek és e bálban kétszázezer ember adott egymásnak találkozót. Ezen a grandiózus mulatságon mindenki ismerte egymást. Mindenki mindenkivel táncolt, különös testvériségben olvadtak fel az emberek, százak fogództak össze körben, ugrálva, dalolva — nem ritkán — ftókásan. Tegnap este minden szabad volt. A Ritz előtt három frakkos úr állott a járda szélén és tölcsért formálva tenyeréből azon fáradozott, hogy túlüvöltse az utca zaját. Tőlük tíz lépésre a sarkon két hermelines hölgyet vett körül száz járókelő és kézenfogva, rikoltozva táncolta körül őket. A Piccadilly sarkán egy kis autót fölemeltek a levegőbe és száz méteren keresztül a fejek fölött adták tovább kézrőlkézre. Miközben az eső türelmesen konokul zuhogott tovább, a hulladékok sárrá változtak és a cipőkre, nadrágokra tapadtak. De ki törődött ezzel? Akinek autója volt, az sem ült bele, hanem a tetején helyezkedett el s percről-percre ugráltak fel hozzá kéretlen vendégek. Isten tudja, hogyan, egy-egy középnagyságú autó tetején végül már tizen-tizenöten is ültek, álltak, térdeltek, színes sapkákban, sípokkal, kereplőkkel, tülkökkel, zászlókkal. De soha ilyen vad tömeg ilyen jámbor még nem volt. A rendőrök behúzódtak a kapumélyedésekbe és onnan figyeltek. Beavatkozásra nem volt sok okuk, de amikor tehették, el is kerülték. Reggelre kiderült, hogy egymillió ember közül mindössze tizenkettőt , kisértek be —és ez az arány mindkét félnek dicséretére válik. Pedig az ital folyt bőven. Ez már hozzátartozik azészaki nép ünnepéhez. Nemcsak jókedvből ittak az emberek, de a pára, a köd zavaró okvetetlenkedése miatt is és ittak azonkívül, mert semmi, fele lelkiismeretfurdalás, álszemérem nem tartotta őket vissza. R^A^förahguak, a gazdagok, sshimnibék nem maradtak el a nép egyszerű gyermekei mögött. A környezet talán szebb volt, az ital nemesebb, a ruházat gazdagabb, de a lényeg nem változott. Mulatni, inni, táncolni akartak a hercegek, politikusok, bankárok is, akár a kereskedősegédek és gépirólányok. És mulattak, ittak, táncoltak, elfelejtkeztek mindenről, csak arról nem, hogy most ünnepelniük kell, hogy most minden szabad. Csak éppen nem verte őket az eső az utcán, csak éppen, nem szegényesen, a szabad ég alatt, hódoltak ösztönüknek, hanem a legdrágább szállodákban és mulatókban, ahol soha hasonlóan magas árakat nem számítottak fel nekik. A Savoyban, a Dorchesterben, a Ritzben, a Barcleyben hetekkel ezelőtt lefoglaltak minden asztalt. Maga ez a foglalás személyenként három guineába, több mint hetvenöt pengőbe került. Az éj folyamán tizenötezer vendéget szolgáltak ki a luxushelyiségekben. Ez a tizenötezer vendég együttvéve több mint százezer fontot, jóval több mint két és félmillió pengőt költött el. Hajnalodott, mire az utcák kezdtek kiürülni. A párás reggelben gyalog, vagy gépkocsin, dülöngélve, vagy összefogódzva, egymás mögött vonultak hazafelé frakkos, cilinderes urak, sáros és átfázött diákok, whisky-szagú skót katonák, ázott hajú leányzók. A tribünök díszítéseit lemosta az eső, a konfettik milliói színes galacsinná gyűrődtek össze, a járdák mellett néha térdig állt a papírzászlók, színes kalapok, jelvények elrongyolódott halmaza. Vége volt a nagy napnak, a nagy vidámságnak, amelyhez hasonlóra a zárkózott, befelé forduló angol lélek húsz évben egyszer képes, s amit bizonyára nem felejt el sokáig... Köves Tibor. Kánya Kálmán az angol király díszlakomáján London, máj. 13. Kánya Kálmán külügyminiszter ma este részt vett a fényes udvari díszlakomán, amelyet VI. György király és Erzsébet királyné adott a Buckingham-palotában. Kánya külügyminiszter az egyik legmagasabb udvari főméltóságnak, Cork és Orrery grófjának feleségét vezette asztalhoz. Cork és Orrery grófja a király koronázása alkalmával a király főfegyvermestere tisztségét töltötte be és ő vitte az uralkodó előtt az „irgalom kardját“. Magyar részről megjelent még a díszlakomán Rapaich Richárd lovassági tábornok, továbbá Masirevich Szilárd londoni magyar követ és felesége. A díszlakomát a fehér díszítésű nagy táncteremben tartották meg és a windsori arany étkezőkészlettel telítettek Kánya Kálmán külügyminiszter az est folyamán megjelent Rubentrop német nagykövet estélyén, ahol Kent hercege hosszasan elbeszélgetett a magyar külügyminiszterrel. Később a külügyminiszter Frankenstein londoni osztrák követ estélyén jelent meg. Gróf Csáky István követségi tanácsos ugyanakkor a Canterbury érsek által a Lambeth-palotában adott fogadóestélyen vett részt. Az Evening News különös külpolitikai jelentőséget tulajdonít Ribbentrop német nagykövet fogadóestélyének, ahol az angol kormány vezetői és Delbos francia külügyminiszter is mejelent. Pizzardo érsek pápai kiküldött ma meglátogatta Neville Chamberlain kincstári kancellárt. Az érsek környezetében hangoztatják, hogy az érsek a legnagyobb súlyt helyezte adá, hogy beszélgetést folytathasson Aniglia jövendő miniszterelnökével. IM TARTALMAT, FINOMSÁGOT AD A SÜTEMÉNYNEK 5