Pesti Hírlap, 1941. február (63. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-12 / 35. szám
Justh Zsigmond könyve írta Szüllő Géza Márai Sándor „A dandy és világa“ címmel nagyon szép tanulmányt írt a Pesti Hírlapban Justh Zsigmond naplójáról, amikor én ugyanerről a könyvről egy sokkal gyarlóbb cikket írtam. Nem akar ez az „Erdei lak“ költői versenye lenni, amelyet megénekelt Tompa, Kerényi és Petőfi, s mivel Petőfi verse jobb volt, ezért a másik kettő megharagudott rá, az erdei lak azonban ezzel mitsem változott; nem akar az én cikkecském nürnbergi versenydal sem lenni és nem akarom Beckmesser szerepét vinni. Megírtam ebben a cikkben azokat a személyes benyomásokat, melyek társadalmi hatásukban érdekelni fogják a fiatalokat, hogy hogyan éltünk mi és hogy hogyan nem élnek már ők. A modern kifejezések tömkelegéből, mint amilyenek: „népi nemzet, talajgyökér, eszmevalóság, nemzeti célkitűzés, élniakarás“, most egyet ragadok ki, azt, amelyet úgy határoznak meg a bölcs szociológusok, hogy „osztálynélküli társadalom“. Ez tulajdonképpen a régi, megtisztult latin agyvelők szerint contradictio in adjecto, mert hiszen az osztályoknak az együttessége adja meg a társadalmat, osztályok nélkül, rétegeződés nélkül nincs társadalom, csak zagyvaság. (Én állapítottam meg egyer valakiről, aki nagy szerepet akart játszani a politikában: „azt hiszi magáról, hogy Tisza, pedig csak Zagyva“.) Az osztályokra tagozódott társadalomról Magyarországon csak igen kevés könyv jelent meg. Hogy hogyan éltek a magyar felső rétegek, arról legjobb könyvspor: Metamorphosis Transsylvaniae-ja. Azután nagyon sok értékes adatot tartalmaz, de tudományos és unalmas Radvánszkynak a régi magyar családi életről szóló akadémiai kiadványa. Mulatságosabbak Vas Gereben művei. Mikszáth Kálmán, aki a legnagyobb magyar társadalmi nevető filozófusok egyike (nézetem szerint jobb, mint Demokritos, mert mélyebben láttam meg nálánál a nevetés fátyla alatt az emberi gyarlóságot, keserűséget), inkább a politikai emberekkel és a közigazgatás tényezőivel foglalkozott. A magyar előkelő társadalomról igazában csak két mű jelent meg: az egyik Bánffy Miklós trilógiája, mely örökbecsű leírása lesz a magyar társadalomnak, a másik Justh Zsiga egy csomó könyve és most legújabban megjelent Naplója. Bánffy Miklós könyvében azok a leírások, hogy milyen volt egy főúri vadászat, milyen volt a Nemzeti Kaszinóban egy lakoma, milyen volt egy udvari bál, milyen volt egy főispáni installáció Erdélyben, egy zsáki falkavadászat, egy húshagyó-keddi bál, mindezek olyan ritkabecsű értékei a társadalmi meglátásnak, amelyek — ha a regények sorsa el is éri majd egyszer Bánffy műveit és idővel divatjukat fogják múlni, mert hiszen minden regény divatját múlja — akkor is örökértékű aranybányái maradnak a magyar kulturhistóriának. Bánffy Miklós azonban inkább az erdélyi arisztokrácia és az erdélyi magas társadalomnak a képét mutatja. Budapestnek azt a korát, amikor a Múzeumutcában és a Józsefvárosban a paloták tele voltak, amikor a királyi család Budán székelt és olyan élet pezsdült fel Magyarországon, amilyen addig Bécsben volt, és az udvari formák kezdtek magyaros jellegűvé válni, a spanyol etikett aranyzsinórjai helyett a magyar sujtás díszítette barokk formákban a legmagasabb társadalmi rétegek életét. — Budapestnek ezt a korát eleveníti fel Justh Zsiga naplója. Nem tudom, könyvét irodalmi műnek szánta-e vagy pedig a maga részére írta le, hiszen Justh Zsiga művész volt és van olyan igazi művészember, aki legszebb dolgait magának jegyzi fel és nem adja közre, azzal a gondolattal, hogy a lélek szentély, melyet nem szabad megmutatni másnak. Ebben a könyvben azonban kitárul a lelke a kapkodó, beteg, sulfinomult érzékű embernek, aki Justh adfe --------Én még ismertem őt és ismertem fivérét, Justh Gyulát: semmi sem volt közös bennük, csak az eredet, és semmi sem választ el úgy embereket, mint az eredet. Az ízlés hoz össze és ízlés választ el embereket, fajokat, népeket és Justh Zsiga tele volt ízléssel, esztétikai finomságokkal, ezért kereste a legmagasabb körökkel való érintkezést. Ez nem sznobizmus, mert „snob“ annyit jelent a régi angolban, mint rövidítése a sine nobilitasnak; ő pedig nemes volt és nemesen érzett, hiszen ezért volt művész. Justh Zsiga naplóját magyarázatokkal látta el Halász Gábor, aki a Múzeumnak kiváló tisztviselője és hihetetlen élesen látja meg a határvonalat az Ízlés és a gorombaság között, de mégis borotvaélen jár az egész napló, hogy hol lesz emberszólássá vagy hol lesz jellemzőssé. Mindenesetre Justh könyvében még élő emberekről is,vannak megjegyzések, ami hiba. Amit az ember másról mond, azt nem neki mondja, mert akkor személyeskedővé válik és a személyeskedés a művészetben más, mint az ennek a kizárása. A régi magyar nagy társadalom ismert mágnásokat, ismert erős, magas nemességet és ismerte a fertálymágnások klasszisát. A legzártkörűbb volt a magas gentry: nem hódolt meg a pénznek, mert ő maga sem hódolt a pénznek. A magas arisztokrácia mindig nemzetközi volt bizonyos világnézetben és így a pénzvilág nagy kultúráját épúgy elfogadta, mint ezt elfogadták Angliában és Franciaországban és az egész világon, hiszen az egész nagy világ nagyvilág volt, az országhatárokon túl bizonyos mértékben nemzetközi. Ezek közé ékelődött be a fertálymágnásság, amely mindig más akart lenni, mint ami. Nem volt művészi, de utánzóit és a talmi, ha ipszilonnal írják is, akkor sem valódi. “...“** *— . A magyar mágnásérg nyugati része Bécs felé gravitált, az udvar légkörében kereste a maga érvényesülését, amit Bánffy olyan szépen ír le. A magas magyar nemesség a megyékben élte le életét és azzal törődött, hogyan tudja magát a családok régi származásának körülbástyázottságával elkülöníteni a többitől. A fertálymágnásság pedig, mely leginkább a vagyonosabb, de vidéki nemesség sarjából származott, azon igyekezett, hogy hogyan tudja egyrészt összeköttetését megkeresni az arisztokráciával és másrészt, hogyan tudja elszakítani magát a gentrytől. Ezekről írta Szikra a maga „Bevándorlók“ című regényét, amely szatírának kitűnő, mert mindenki megismeri benne a másikat és nem önmagát. A magyar nagy arisztokráciának egy sectorát írja le Justh Zsiga: egy-egy vonással egy egész korszak műveltségét jellemzi, és amit a képzelőerő nem adott meg neki regényeiben, azt megadta neki a lelki visszatükrözés, és lelki visszatükrözés nélkül regény nincs, igaz, hogy fantázia nélkül sincs regény. Ezért nem tudta írói készségét a magasabbrendű műkedvelőségnél jobban kifejteni. Justh Zsiga Turóc megyéből származott, ahol még élt a feudum. Ott még Stavnyicskán, az egybeépített két kastélyban lévő két Révay bárónő, ha egymást meglátogatta, négyes fogatba ült, és ebben nem volt kivetni való. Mert amikor gróf Cziráky, az országbíró, a mostani Kossuth-utca sarkán levő Cziráky-palotából áthajtatott a Ferenciek templomával szemben lévő Curia épületébe, mint a Curia elnöke, mindig négy lóval ment oda át. A lovas nemzetek mindig máskép nézték azt, aki gyalog jár; ezért nézték le régidőben a huszárok az infanteristákat és innét ered az a keserű megjegyzés, amelyet egy gyalogos mondott egyszer egy „lovasától kapott sértés után ennek; a „lovas“ büszkén hangoztatta, hogy az ő őse a mohácsi vésznél esett el. „Ezt tudom — mondotta a „gyalogos“ —, Tomory alól lőtték ki!“ Hosszú volna Justh Zsiga naplóját taglalni, de aki foglalkozik társadalomtudománnyal, olvassa el. Ne vegyék rossznéven a még élők az író sokszor éles megjegyzéseit, mert hiszen a halott Justh Zsiga mentségére egyet tudok felhozni, azt, amit egy erdélyi úr mondott, amikor egy sértésért provokálták: „Igaz, hogy mondtam, amit mondtam, de nem üzentem, tehát nem sértés“. A túlvilágról pedig nincs üzenet. Bonczos kormánybiztos repülőútja a Duna fölött a jugoszláv határig Tizennégy kilométer hosszú jégtorlasz Nagyvadas és Dunaegyháza között • Megerősítették az árvízvédelmi készültséget Vitéz Bonczos Miklós kormánybiztos szakértők kíséretében a jugoszláv határig végigrepült a Duna felett, hogy pontos tájékozódást szerezzen az árvízveszedelemről. Az árvízvédelmi kormánybiztos repülőútjáról a következőket mondotta: — Felderítő utam alkalmából a Duna főága mentén Budapestről a jugoszláv határig és visszarepültem. A Duna Budapesttől északra, a vámmentes kikötő északi ipari medencéjétől jégmentes. Ettől kezdve — kisebb szakadásoktól eltekintve — egészen a jugoszláv határig teljesen álló jéggel borított, amely helyenként torlaszokat alkot. Ezek a torlódások az alábbi folyamszakaszokon voltak észlelhetők: A legészakibb torlasz Hárossziget északi csúcsánál kezdődik s körülbelül egy kilométer hosszúságú. A következő torlódás Százhalombattánál, a mederszűkületnél kezdődik, Franciskamajor magasságáig tart s öt kilométer hosszú. A torlasz felett és alatt ázott, kásás jégfelület látható. További torlódott jégfelület volt megfigyelhető a Dunaadony déli része és a Kulcspuszta közötti folyamszakaszon, ennek kimondott torlaszjellege még nincs. A legkiterjedtebb és legkitömöttebb torlasz Nagyvadas (Dunapentelétől négy kilométerre dél felé), Dunavecse és Apostag mellett elhaladva, majdnem Dunaegyházáig tart, körülbelül 14 kilométer hosszúságban. E torlasz déli végén a körülbelül 200 méter magasan repülő gépből az utászok robbantási előkészületeit figyelhettem meg. A torlasz és a dunaföldvári híd között fekvő folyamrész felületén ázott sikjég, a híd alatt körülbelül egy kilométerre sikvíz látható ,az alatt pedig újabb torlasz Itromiájíz/idealign. A Dunafoldvártól d41rft. Úszód magasságáig terjedő folyamszakasz erősen ázott sikjéggel borított, e helyen kisebb csuszamlások figyelhetők meg. Az uszodi mederszűkületben körülbelül két kilométer hosszú torlasz észlelhető. A torlasz alatt Gerjenig sima és erősen ázott a jégfelület, majd Bátya magasságában ismét sűrűbben torlódott jellegű. Fajsznál a keleti félmeder körülbelül négy kilométer hosszúságban jégmentes volt. Ettől délre ismét torlódottabb jég volt megfigyelhető. A Sió-torok, illetve a tolnai ág visszatorkolása jégmentes. A bajai híd felett körülbelül négy kilométer hosszúságban síkvíz látható, ettől északra viszont eléggé torlódott jég van. A fenti helyzetkép megállapítása után szükségesnek tartom az árvízvédelmi készültség még fokozottabb megerősítését és ezért a veszély elhárítására szükséges öszszes további intézkedéseket megtettem. Megkezdődött a jégtorlaszok robbantása Az albertfalvai gátszakadást a kirendelt nátszkülönítmény már helyreállította. Az északról jövő vizár Budapesten veszélyt nem jelent. Az árhullám nem fogja elérni a február 4-iki tetőzési pontot. A helyzet most az, hogy ha a meleg időjárás nem okoz váratlanul nagy olvadást és a Duna mellékfolyói nem zúdítanak nagyobb víztömeget a Dunába, akkor jelentősebb változás nem következik be. Dunaegyházán két műszaki karhatalmi század és egy utászszázad a robbantásokat kedden reggel megkezdte. Naponként előreláthatólag 500 méter hoszszú szakaszt robbantanak ki 60 méter szélességben. Pesti Hírlap 1941 febr. 12. szerda : Budapesten este 10 órakor a vízállás 60 centiméter volt. Reggel 10 óra óta a vízszint nem változott. Igénybevehetők a házi szükségletet meghaladó téglakészletek Az iparügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve elrendelte, hogy az árvíz által megrongált vagy veszélyeztetett épületek biztonságának helyreállítása céljából a törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatósága területén levő téglakészleteket az árellenőrzés országos kormánybiztosa által megállapított áron igénybeveheti. A készletnek csak azt a részét lehet igénybevenni, amely birtokosának házi, vagy gazdasági szükségletét meghaladja. Nem vonatkozik e rendelkezés a rendelet mellékletében felsorolt téglagyárak készletére. A Turáni Társaság vacsorája külső megjelenésében is érdekes, tarkabarka előkelő társaság gyűlt össze kedden este a Pannonia-szálló különtermében a Turáni Társaság vacsorájára, amelyen Anaydin török követ mondotta az ünnepi beszédet. Az asztalon magyar, török, japán, finn és bolgár zászlócskák állottak, az asztal körül pedig a magyar urakon kívül a török, japán, finn és bolgár követségi urak és hölgyek, a feketeöltönyös és díszes egyenruhás férfiak között japán kimonos, bolgár és magyar díszruhás szépségek. Az asztalfőt József Ferenc kir. herceg foglalta el, akinek egyik oldalán Cholnoky Jenő, a Turáni Társaság elnöke, másik oldalán pedig Eszrer Anaydin budapesti török követ ült A vacsora után József Ferenc kir. herceg megkapó szavakkal ecsetelte azokat a tulajdonságokat, amelyek a turáni népeket hasonlókká teszik egymáshoz. — Bennünket magyarokat — mondotta — mindig a realitások érdekeltek, Kelet és Nyugat összefoglalása volt a mi történelmi hivatásunk. Ez a hivatásunk a jövőre is. Hivatásunk, hogy az ősi magyar nemzeti öntudatban egybefoglaljuk a Duna-Kárpát-medencét. Ezt nem erőszakkal akarjuk elérni, mert a kardot mi mindig csak mint végső eszközt használtuk. A kard jogán és a kulturfölény jogán azonban hivatásunk van ezen a területen és hivatásunkat be fogjuk tölteni. Ezután francia nyelven egyszerű és kedves szavakkal a török követ felé fordult Elmondotta, milyen nagyra becsüli az ő személyét és hazáját s felkérte előadásának megtartására. Anaydin török követ a török-magyar rokonság rövid fejtegetése után szemléltetőn és világosan elmondotta, Törökország hogyan szabadította ki magát a sévresi szerződés rabságából és hogyan hajtotta végre az országot modernizáló s a török nemzeti érzést kimélyitő forradalmát Cholnoky Jenő mondott köszönetet József Ferenc kir. hercegnek megjelenéséért és Anaydin követnek az érdekes, sok tapssal fogadott előadásáért. Súlyos kihágási ítéletek zsírelrejtési ügyekben Emlékezetes, hogy hetekkel ezelőtt Budapesten számos mészáros- és hentesüzletben nem lehetett zsírjegy ellenében zsírhoz jutni. Ellenőrök járták tehát végig a hentes- és mészáros-üzleteket és a kerületi kapitányságokon eljárás indult több üzlet tulajdonosa ellen. A VIII. ker.kapitányság kedden délelőtt több szigorú ítéletet hozott. Szomor Zsigmond Dankó Pista utca 24. sz. alatti mészáros üzletében annak idején megjelent egy ellenőr és két zsirjegyet akart beváltani. A mészáros azonban nem szolgáltatott ki zsírt, azzal az indokolással, hogy nincs készlete.Az ellenőr azonnal raktárvizsgálatot tartott és 15 kg. zsírt, valamint 30 kg. zsírszalonnát talált a raktárban. Megállapították azt is, hogy Szomor Zsigmond 39 mázsa zsírral nem tudott elszámolni. A rendőri büntetőbíró 2 hónapi elzárásra és 30 napi elzárásra átváltoztatható 2000 pengő pénzbüntetésre ítélte. Kaszás János Thék Endre utca 7. sz. alatti mészáros és hentes 17 mázsa zsírral nem tudott elszámolni. Egy hónapi elzárásra és 5 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő pénzbüntetésre ítélték. Beke Lajos Bókay János utca 35. sz. alatti mészáros nem váltott be zsírjegyeket és 17 méter mázsa zsírral nem tudott elszámolni. Egy hónapi elzárásra és 10 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő pénzbüntetésre ítélték. Vajda László, akinek a Szigetváriutca 10. sz. házban van üzlete, 11 métermázsa zsírral nem tudott elszámolni. Egy hónapi elzárásra és 20 napi elzárásra átváltoztatható 500 pengő pénzbüntetésre ítélték. Szepesvári Sándor mészárost az előbbiekhez hasonló kihágás miatt a rendőri büntetőbíró egy hónapi elzárásra és 20 napi elzárásra átváltoztatható 500 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletek nem jogerősek, mert az elítéltek felebbeztek. Több ügyet további kivizsgálás céljából áttettek a közellátási hivatalhoz.