Pesti Hírlap, 1941. február (63. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-09 / 33. szám
Vasárnapi Krónika Írja Mára! Sándor Arandy és világa Több évtizedes rejtőzésből napvilágra került Justh Zsigmond naplója. A könyvet türelemmel kell olvasni. Amit mond, majd mindig érdekes, nagyon ritkán fontos. Justh Zsigmond a századvég egyik legnagyobb magyar irodalmi reménysége volt. Regénykísérletei a szó legnemesebb értelmében nyugatiasak. Irálya ideges, hajlékony, hatásokat könnyen megérző és továbbadó, nőies, kissé modorosan, keveri a magyar és francia szavakat, s az utóbbiakat nem is mindig tökéletes helyesírással. Harmincegynehány éves korában halt meg, tüdővészben. írásain is érzik az a subfebrilis érzékenység és türelmetlenség,, amely átsütötte ezt a kivételes életet. Justh dandy volt, a szó jó értelmében, ahogy Baudelaire is az volt. A dandy, az igazi, a múlt század derekán több volt, mint divatfi. Társadalomalakító egyéniség volt. Ez a fiatal magyar, aki korának legjobb társaságát ismeri, bejáratos a legzártabb magyar és francia házakba, egyformán otthonos a Múzeum utca környékén, Pesten, a párisi Faubourg St. Germain légmentesen zárt palotáiban, mindent megélt, amit a századvégi Európa egy érzékeny és figyelmes léleknek nyújtani tudott. Naplójának párisi része mégis csalódást kelt. A dandynek csak akkor van joga a kortársak fölött való ítélkezéshez, ha teremtő lángész, mint Baudelaire. Justh nem ítél, csak megszól, nem von le végső következtetéseket, csak csipeget ebből a tetézett, különös giardinettoból, a századvégi európai „élite“ életé-nek különösségeiből. Naplójában gyakabban ír le női ruhákat, mint jellemeket. Embereket arcéi, viselet, magatartás szerint jellemez. Néha mélyebbre is nyúl, s ilyenkor ítélete meglepően őszinte és biztos. Ritkán szenved, gyakrabban szenvelgő. Igaz, megállapításait a kor szemével és ízlésével kell olvasni. Ez a fiatal magyar huszonhat éves korában megismeri azt a fekete európai arisztokráciát, ahol a cím semmi, a származás és a tehetség minden. Ebben a nagyon zárt társaságban sokat számít az, ha valaki egy igazán régi család sarja, de elfogadják azt is, aki különösebb származási feltételek nélkül, egyszeriben jelleme, vagy tehetsége kiválóságából elsőrendű embernek számít. Más senkit nem fogadnak el: a gróf, báró vagy herceg, lehet egyszerű sznob is, a rang nem számít sokat. Justhot elfogadták, nemcsak, mert régi, jó magyar család sarja volt, hanem jelleme és tehetsége miatt. Valamit tudott, megvolt az a láthatatlan névjegye, mely megnyitja a világ gondosan zárt ajtóit. Mit tudott ez a különös magyar dandy, literary gentleman, aki egy napon feltűnik Párisban, másnap Sarah Bernhardt környezetének bizalmas tagja (ennek az aranytollú, különös madárnak fülledt madárketrecéről írja naplója legszebb oldalait), s megint másnap a Bourbonok szalonjaiban mond véleményt társaságról és emberekről, irodalomról és művészetről? Először is úriember volt, a szónak mindig ritka értelmében, tehát nemcsak a kaszinói szabályok szerint, hanem annál is szigorúbban. Úriember volt, tehát felelősség és mértéktartás, ízlés és tapintat, lovagiasság és önismeret szerencsés adagolásban vegyültek jellemében. Néha szenveteg, de soha nem nyegle. Művészi, irodalmi ítéletei nem túlságosan mélyenszántók, de minden művészi, szellemi jelenség előtt áhítattal tudott megállani. Tudja, hogy a világon csak a jellem és a tehetség számítanak. E kettő eszményi egyesülése teremti meg a lángészt. Hercegekről mellékmondatban ír, Taine előtt féltérdre ereszkedik. Egy orosz szobrászról, Antokolskiról, akit — ha az idő bírálatának hinni lehet — meglehetősen túlbecsült, oly hódolattal beszél, mint Rodinről. A politika mellett vállvonogatva megy el. Az élet előtt tisztelettel áll meg, semmit nem becsül le, a mélység éppen úgy érdekli, mint a magasság, az „alsó milliók“ előtt ugyanazzal az áhítattal figyel, mint a felső kétszáz legzártabb szalonjában. Dandy, tehát élete a pokol: két szunnyadás között reggeltől reggelig fogadásokra, villásreggelikre, teákra, ebédekre és bálokra lohol. Mindezt undorral cselekszi, de az olvasó néha kételkedik, miért nem mondja le a fogadásokat, ha ennyire terhesek? Végre is, karhatalommal nem lehet senkit villás reggelikhez cipelni. Nem, ez a dandy titokban kissé az is, akit legjobban megvet: sznek. Asitozva beszél az estélyről, de gondosan feljegyzi az őrgrófnők és Bourbon-fattyúk öltözetét és szerelmi titkait is. Látja a világot, melyben él, de nem tud nélküle élni. Aztán hazatér, s az itthoni napló oldalain sokkal rokonszenvesebb. A nagy magyar nemzedékhez tartozik, a századvég öntudatosodó, vívódó, alkotni akaró, nagy nehézségekkel verekedő nemzedékéhez. Társadalmi, szellemi mozgalmakat tervez, az első irodalmi szalonok egyikét iparkodni megalakítani Pesten, természetesen kínos kudarccal, mert az írók féltékenyek és unják egymást, a szalon szétszalad. De Justh pontosan látja korát és nemzedékét; középosztály nincs, a szó nyugati értelmében, az arisztokrácia fáradt, a nemzeti megújhodás csak a nép mély rétegeiben találja meg az új erőket Hamar öregedik, mert a közelgő halál nagy mentor és nagy múzsa. Ez a huszonhat éves ember oly messziről beszél már, mint egy hetvenéves. Szenvelgéseit a közeli halál tudata megnemesíti. A magyar zenéről, a magyar lélekről keveset írtak ilyen őszinte rajongással, mint ez a „nyugatias“ fiatalember, aki párisi szalonokban szerezte műveltségét. Tragédiája nemcsak betegsége, hanem az, hogy csak tehetség, nem lángész. Ez a magyar fiatalember pontosan azt a társadalmi nyersanyagot élte és ismerte meg, melyet — csaknem egykorúan és egy korban vele — a századvég legnagyobb francia írója, Marcel Proust. De ami Proust lelkében átalakult egy társadalom mítoszává, amiből Proustnál látomás lett, egyetemes világkép, francia hercegek és sznobok házi pletykáin túl felderengő emberiesség, amiből Proust-nál mű lett, az Justh kezében csak nyersanyag maradt. Néha sóhajt egyet, gyakran nemeseket érez, sokszor okosakat mond, csak éppen látomás nem lesz az egészből. Naplója ugyanazt az emberanyagot és korszakot tükrözi, mint a francia író életműve, s a két művész csaknem azonos érzékenységgel, irályérzékkel, igen, azonos életfeltételek mellett dolgozott: mindkettő beteg volt, társasági lény volt és jómódú volt. Úgy látszik, az alkotáshoz más is kell, mint tehetség, jellem, nyersanyag. Valami felsőbbrendű kell hozzá, a látomás ereje. Justh csak látott, de Proust-nak, ugyanarról, amit Justh-tal megélt, látomása volt A világ, mely a dandy naplójában elénk tárul, örökre letűnt. Úgy vándorlünk e könyv lapjain, mint egy műtörténeti múzeumban. Nem volt a legroszszabb világ. Mindenesetre túlélte magát. Már csak ebben a naplóban van hibátlanul nyoma, az életben sehol. db min NAPI HÍREK — Gróf Csáky István családjának köszönete. Gróf Csáky István elhunyta alkalmából országszerte igen nagy részvét nyilvánult meg. A megboldogult külügyminiszternek oly sok tisztelője fejezte ki együttérzését özvegy gróf Csáky Istvánná Chorinsky Mária Anna grófnőnél, gróf Csáky Zsigmondnál, valamint Csáky Béla grófnő előtt, hogy egyenként köszönetet mondani nem tudnak. Ezúton fejezik ki őszinte köszönetüket a rendkívül jóleső, meleg részvétért. — Meghosszabbították az iskolai szünetet. A székesfővárosi tanítók és tanítónők a népszámlálás helyi felvételeinek munkálataival még nem tudtak elkészülni. A polgármester a népszámlálás sikerének biztosítása érdekében elrendelte, hogy a községi-, elemi-, továbbképző-, iparos- és kereskedőtanonc-iskolákban a tanítás február 8-tól 15-ig bezárólag is szüneteljen. — Veszprém polgármesterévé szótöbbséggel dr. Nagy László városi főjegyzőt, főjegyzővé dr. Szigethy Miklóst választották meg. — Báró Szterényi József temetése. Nagy részvét kisérte utolsó útjára szombaton brassói báró Szterényi József ny. keresk. minisztert, örökös felsőházi tagot. Koporsóját a Kerepesi temető ravatalozójában helyezték el magas katafalkon, amely fölött a Szterényi-család címere díszelgett. A ravatalt és a ravatalozó előcsarnokát teljesen megtöltötték a koszorúk, amelyek között, a család koszorúi mellett ott feküdtek a miniszterelnökség II. osztálya, a kereskedelmügyi minisztérium és a felsőház koszorúi. A temetési szertartást Szabó Imre esperes végezte, aki beszédében méltatta Szterényi érdemekben gazdag életét. A gyászbeszéd után a tölgyfakoporsót a gyászhintóra tették és megindult a gyászmenet a Kerepesi-temetőben lévő családi sírbolthoz, aholbáró Szterényi József hamvait örök nyugalomra helyezték. * Báró Szterényi József halála alkalmából koszorúmegváltás címén Makoldy József a Pesti Hírlap útján 30 pengőt adományozott az árvízkárosultak javára. Ugyane célra a Pesti Hírlap szerkesztője 50.— pengőt adományozott. — Rálőtt egy leányra, majd szivenlőtte magát. Baranya-Szentlőrinc községben Nádudvari Lajos, a főszolgabiróság 24 éves tisztviselője, revolverrel rálőtt egy községbeli fiatalkorú leányra. A golyó csuklóban átfúrta a leány ösztönösen arca elé tartott kezét és súrolta a halántékát. A fiatalember ezután hazarohant és szívenlőtte magát. A golyó megcsúszott bordáján. Életveszélyes sérülésekkel vitték a pécsi sebészeti klinikára . — Három hónapra ítélték vitéz Endre László rágalmazóját. A büntetőtörvényszék annak idején háromhónapi fogházra ítélte Strém Lászlót, aki a Népszavában hosszabb cikkben támadta vitéz Endre László politikai és közhivatali működését A tábla Ottrubay-tanácsa most ezt az ítéletet nem jogerősen helybenhagyta. A tábla Strém László orvosi bizonyítványai alapján engedélyezte azt a kedvezményt, hogy Strém László a fogházban önmagát élelmezhesse. — Házasság: Schmidt Albert kisgit-gyáros és Vavrik Emilia leánya, Schmidt Adrien és Farkas László állampénzt, főtanácsos és Vátzy Ilma fia, dr. Farkas László gyáros, az Ady Harisnyagyár R.-T. vezérigazgatója, f. évi febr. hó 9-én, este 7 órakor tartják esküvőjüket a Kálvin-téri református templomban. Az esketési szertartást dr. Ravasz László püspök végzi. Tanúk lesznek: Schmidt József malomtulajd. és dr. Farkas Sándor közigazg. bírósági tanácsjegyző. Balog Józsa okt. építészmérnök, Balog Géza ny. uradalmi jószágigazgató leánya és Spemann Ulrich oki. építészmérnök, Hans Spemann freiburgi egyetemi tanár, 1935. évi Nobel-díjas orvos fia, Cochabamba-ban (Bolivia) házasságot kötöttek. Kornhauser Ibolya és Németh Deutsch József f. hó 9-én, déli 1 órakor a Hősök templomában tartják esküvőjüket. Rittenbacher Loncyka és Takács Sándor folyó hó 10-én, hétfőn este 7 órakor tartják esküvőjüket a Szent Domonkos-rendi plébániatemplomban: XIV., Thököly-út 56. Korondy János m. kir. főerdőtanácsos és feje, nemes Farkas Gabriella leánya, Korondy Erzsébet (Jolova) és Bessenyey János Kálmán sz. osztályfőnök és neje, néhai Papek Janka Orsolya fia, dr. Bessenyey László t. honvédhuszárhadnagy, ügyvéd (Budapest) február hó 4-én Budapesten tartották esküvőjüket. Tanuk voltak: Gömöry Árpád ny. áll. honvédtábornok és vitéz Lónyay László, a „Hermes‘‘-bank igazgatója. Belcsák Aladár, a Mezőgazdasági Ipar rt. h. igazgatója és neje, Muraközy Ilona lányát, Sárit, eljegyezte néhai Solymossy József ref. lelkész és neje, Osváth Ilona fia, Béla Németh Angella és Rozsondai Antal t. hó 8-án házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) Ebner Johanna (Retteneg) és Laczkó Gyula házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) Kalmár Mária és Zrianin Péter oki. gépészmérnök, Ganz-hajógyár mérnöke, jegyesek. Ismét szelesebb idő A Meteorológiai Taté élénkebb északnyugatizét jelenti: Budapesten északi szél. Kevesebb szombaton este 9 órakor felhő, záporszerű havas hőmérséklet 0 fok, aszás vagy havaseső már tengerszintre etszámított inkább csak északon és légnyomás 763 mm., elő-keleten. Helyenként sen emelkedő irányzatú.ködképződés. A hőmérséklet keleten emelke-Várható időjárás a kő- sik. nyugaton való szövetkező 24 órára. Ismétinűleg kissé csökken. Pesti Hírlap 1941 febr. 9. vasárnap5 ÓRAI TEÁHOZ ó-arany sújtás díszítési, jóminőségűl 'nűselyem krep*» szatén-ruha fekete, sötétkék* középkék, barna, bordó és sötétzöld színben. P 62.** TUDÓS KLÁRA terve CORVIN A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA — Nagyhirdetéseink túlnyomó részét kihagytuk, mert helyet kellett teremtenünk arra, hogy olvasóinkat tájékoztatni tudjuk az eseményekről Ezért hirdetőink, szives elnézését kérjük. — Új egyetemi magántanárok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Varga László gimn.tanárnak a Tisza István egyetemen, Saád Ferenc honvéd főtanárnak a Horthy Miklós egyetemen egyetemi magántanárrá történt képesítését megerősítette.