Pesti Hírlap, 1941. szeptember (63. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-02 / 199. szám
itpigii nni'iir " ffr? • Hazaárulás miatt letartóztattak hat finn képviselőt Helsinki, szept. 1. (NST) A finn parlament hétfői ülésén Hakkila elnök a belügyminisztérium három átiratát olvasta fel, amelyben közli, hogy a finn parlament úgynevezett szocialista csoportjához tartozó hat képviselőjét a bűnügyi vizsgálat folytán letartóztatták, mivel hazaárulás gyanúja merült fel ellenük. Ezt a hat képviselőt a finn szociáldemokrata párt kizárta tagjai sorából és ekkor külön pártban tömörültek. Mint a belügyminiszérium leirataiból kitűnik, ezeket a szélsőbaloldali képviselőket augusztus 23-án, 26-án és 29-én tartóztatták le. A hat képviselő letartóztatásával Finnországban végleg felszámolták azt a kísérletet, hogy a kommunista párt betiltását kijátsszák. A hat képviselőt a szociáldemokrata párt a múlt év júliusában maga zárta ki tagjai közül, amidőn „A Szovjet Unióval való béke és barátság“ kommunista szervezet Helsinkiben rendezett tüntetése során kommunista tevékenységet folytattak. Roosevelt beszéde Hydepark, szept. 1. (Német TI) Roosevelt elnök hétfőn, a munkaünnep alkalmából tartott beszédében kijelentette: ,.Mindent meg fogunk tenni, ami erőnktől telik, hogy Hitler nácierőit megverjük“ Az Amerikai Egyesült Államoknak — folytatta Roosevelt — teljes mértékben vállalniuk kell azt a szerepet, hogy legyőzzék a vad erőszaknak azokat az erőit, amelyeket Hitler most szabadjára engedett.“ New York, szept 1. (Német Tl) Roosevelt a munka napja alkalmából mondott rádióbeszédében nyomatékosan figyelmeztette mindazokat, akik azt hiszik, hogy Hitlert ostromzár alá helyezték, vagy pedig megállították. Ez igen veszélyes feltevés volna. Ha a harci cselekmények az egyik napon a látszat szerint kisebb méreteket öltenének, ez csak annak előjele volna, hogy Németország még erősebb ütésre készülődik. Az Egyesült Államok szabadságának védelme előbbrevaló az egyéni érdekeknél. Az Egyesült Államokra kemény és veszélyes feladat vár. A Németország feletti győzelem hosszadalmas és nehéz lehet. Az Associated Press írja Roosevelt rádióbeszédéről: Az elnök semmivel sem jelezte, mit gondol, amikor kijelentette, hogy „az Amerikai Egyesült Államok mindent meg fognak tenni, ami erejüktől telik, hogy Hitlert megverjék“. Nem ment sehol sem oly messzire, hogy azt mondta volna: az Egyesült Államoknak újból be kell lépniök a háborúba. Annyiban viszont tovább ment, mint minden korábbi állásfoglalásában, hogy lekötötte az Északamerikai Egyesült Államokat amellett, hogy teljes mértékben vállalja a maga szerepét „a vad erőszak ama erőinek letörésében, amelyeket Hitler szabadjára engedett“. Törökország n&ntzeti ünnep« Ankara, szept. 1. (Török TI) Egész Törökország szombaton ünnepelte katonai győzelme tizenkilencedik évfordulóját. Valamennyi városban, de különösen Ankarában, Istanbulban, Izmirben és a dumplupinari csatatéren, ahol az Ismeretlen Katona emlékműve áll, felvonulások, nagy katonai szemlék voltak. A városokat fellobogózták és kivilágították. Incin elnök az évforduló alkalmából üzenetet intézetta hadsereghez. Üzenetében ezeket mondotta: — Hadseregünk, amelynek történelme tele van dicsőséggel és a hazáért hozott áldozatokkal, ma is kellő módon szavatolja, hogy teljesíteni fogja azokat a feladatokat, amelyek felé a török nemzet tekint. Ha a köztársasági kormánynak a békére irányuló őszinte erőfeszítései nem lesznek elegendőek és így a török hadsereget kötelessége teljesítésére szólítjuk fel, biztos vagyok abban, hogy kötelességét a múlt hősiességéhez méltó módon fogja teljesíteni. Csakmak tábornagy, a nagyvezérkar főnöke a hadsereg nevében a következőkben válaszolt Inona elnöknek: — Büszkén jelentem vezérünknek, hogy hős seregeink, amelyek hála önnek és a kormánynak, a legkorszerűbb fegyverekkel vannak felszerelve és a legtökéletesebben kiképezve, készen állnak arra, hogy utolsó csepp vérükig teljesítsenek minden parancsot, amelyet a kormány fog kiadni a béke és a nemzet jóléte érdekében. Hadseregünknek megvan a kellő ereje, hogy feladatát a végsőkig teljesítse. Hajnali háromnegyed öt. Az autóbusz nagy zökkenéssel megáll. Az eddig bóbiskoló utasok, kiskereskedők, gyümölcsárusok, kofák felébrednek szendergésükből. — Végállomás! — kiáltja a kalauz. Megérkeztünk Budapest egyik éléskamrájába, a Nagyvásártelepre, amely a IX. kerület külső szélén, Budapest és Csepel határán épült és az öszekötő vasúti híd alatt terül el. Még sötét a hajnal. Az eső finoman szemerkézik. Utunk célja, hogy végére járjunk az olvasóink táborából hozzánk érkezett panaszoknak, amelyek szerint a gyümölcs ebben az esztendőben méregdrága. A hivatalos jelentések éppen a közelmúltban beszámoltak arról, hogy a gyümölcsfélék közül kajszibarackból jó közepes, cseresznyéből, kerti eperből és málnából jó termés volt. Az alma, körte, ringló, szilva közepes és gyengén közepes termést ígér. A jelentések még kiemelték, hogy a főváros piacainak gyümölcsszükségletét a vidéki felhozatal teljesen fedezi, a gyümölcsfélék ára mégis indokolatlanul magas és a gyümölcsöt kedvelő vásárlóközönség csak nehezen juthat a szervezetnek egyébként múlhatatlanul szükséges gyümölcsfélékhez. Hogyan cserél gazdát az áru A vásárcsarnokot 5 órakor nyitják. Az ácsorgó tömeg fázósan tekint a csarnok lehúzott vasredőnyei felé. — Pálinka, snapsz, pogácsa! — kiáltja a mozgó pálinkaárus — és a nyárutó hideg reggelen bizony szaporán ürízgetik a várakozók a fütyülős üvegecskéket. öt órakor felhúzzák a redőnyöket és megindul egy érdekes, mozgalmas, titokzatos folyamat, amelynek során gazdát cserél az áru. A csarnokban hatalmas dinnye, barack, alma, körte, szilva halmok. A gyümölcs kellemes, friss illata betölti az óriási helyiséget. Mint a mesékben, itt látjuk a szóló szőlőt, a mosolygó almát, a csengő barackot, de sajnos, az ára is csengő! — Hogy adja a barackot, nénikém? — Kilencven fillérért. Nem vész drágán! — És a borízű almát? — Pengő húszért! — A szilvát? — Hetven fillérért! — Hogy adhatnék annyit érte? Ez a párbeszéd egy kiskereskedő és a csarnoki nagykereskedő között folyt le. Általános a vitatkozás. A kiskereskedők, akik közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a vásárló közönséggel, magukkal hozzák a vásárlók méltatlankodását. Szeretnének olcsón venni, hogy olcsóbban eladhassanak, de a Vilmos-körte nagybani ára 1.60 pengő, a görögdinnyéé 34 fillér, a sárgáé 24, a körtéé 80—150, a szilváé 73—80 fillér. — Hogy adja a turkesztánt? — Harminchatért. — Harmincért nem adja? — Nem. Ez a „nem“ megfelebbezhetetlenül hangzott. És mégis folyik a vásár. Mindenütt nagy a torlódás, amellett a belső targoncák is állandóan közlekednek. Itt magyarul, ott bolgárul, amott németül folyik az alku. A vevő szeretne olcsón „beszállni“ — ahogy a piaci szaknyelv szerint elbeszélget az eladóval. A nagy zűrzavarba beleordítanak a málhahordók. Hangos „Halló! Halló!“ kiáltozással törnek maguknak utat a tömegben. „A közönség mohóbban fogyaszt" Beszédbe elegyedünk az egyik nagykereskedővel. Megkérdezzük tőle: véleménye szerint mi a gyümölcs magas árának az oka? — Minden drága! Helyesebben minden drágul, nemcsak a gyümölcs, — feleli. — Drágább a munkabér, kevesebb a vidékről felhozott termés, így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha az idei áru a multévinek a kétszeresébe is kerül. Ami feljön, azt mégis el lehet adni. Szőllőben, szilvában, a tapasztalat szerint, elég jó a termés. Meglepő ez idén, hogy a gyümölcsöknek igen zamatos az ízük. Éppen ezért kelendősebbek is, mint máskor. A közönség mohóbban fogyaszt. Ez is árdrágító tényező. Ha ma a kereskedő megállapítja a maga számára az irányárat, elsősorban azt kell számításba vennie, hogy ő maga mennyiért vásárol. A közönség is nagyban hozzájárul az ár kialakításához. A csarnok igazgatósága ellenőrzi az árakat, de maga a közönség is ellenőrzést gyakorol. Nekünk nem az a célunk, hogy drágán árusítsunk, hanem, hogy eladjunk. Benézünk az igazgatósághoz is, ahol azonban a szolgálatot teljesítő felügyelő a legnagyobb sajnálatára kijelenti, hogy gyümölcskérdésben nem nyilatkozhatik. Körülnézünk a csarnok előtti hatalmas térségen, ahol százával állnak a ponyvával letakart szekerek. Ezek a termelők kocsijai. Legtöbben a főváros környékéről szállítják be árujukat, akadnak azonban közöttük kecskemétiek is. A gyümölcsösök a térség alsó végén álltak fel, így csak nehezen találunk rájuk a zöldséges szekerek hatalmas táborában. — Hova valósi, urambátyám? — szólítunk meg egy feketedolmányos magyart. — Kecskemétre — feleli rangosan ki sem véve pipáját a szájából. — De nem nagyon fizetődik ki a feljövetel, mert mióta odalent megindult a szilva-export, azóta Kecskeméten is megadják a pesti árat. Nézelődünk a szekerek közt és belebotlunk egy öreg hordárba. — Na, mit szól öreg a drága gyümölcshöz? — Hát a drágaság az megvan, de fizetni mindenki úgy akar, mint a múlt évben. Ez a tapasztalat, így van ez. Otthagy az öreg. Miért drága a gyümölcs? Hajnali nyomozó után a budapesti Nagyvásártelep gyümölcsnégyei között • ' • • • ' ' . ! '• ' Az „illetékes szakember" nyilatkozata Bént a városban felkeressük az „illetékes“ szakembert. — A gyümölcs drága árát a termelő és a fogyasztó oldaláról kell megvilágítani. Jóval kevesebb gyümölcs áll rendelkezésünké, mint 1939-ben. Általában, a kajszint kivéve, a tavalyi kis termésnél is kisebb a termés. Nagy az exportunk is. Európában ma csak bizonyos államok között áll fenn csereforgalom, a nagy külföldi keresletet ki kell elégíteni. A piacokat meg kell tartanunk. Ráadásul kicsi a termés. Gyümölcsfaállományunkat megtizedelte a fagy. Erősen pusztított az árvíz is. A permetezőszerek meglehetősen drágák. Tőkével nem bíró kisemberek nehezen jutnak hozzá. Az idei katasztrofális időjárás megzavarta a fák virágzását és a beporzását. Ennek következtében is rosszabb a termés. A fogyasztói oldalt nézve, igen sok elsőrendű élelmiszer fogyasztását korlátozni kellett. A gyümölcs viszont értékes tápanyagokat tartalmaz és jegy nélkül árusítható. Megfigyelhető, hogy télire való feldolgozás céljaira igen sokan vásárolnak gyümölcsöt. Enyhíteni a gyümölcs drágaságán, bárhogy is igyekeznek az illetékesek — úgy látszik — nem lehet. Tombor Tibor. Szeptemberben megnyílik a felnőttek esti középiskolája Új társadalmi réteget nevelnek a gyakorlati irányú középiskolák A kultuszminiszter — amint megírtuk — rendeletet adott ki a gyakorlati irányú középiskoláról szóló 1938 XIII. t.-c. hatályba lépéséről Dr. Hóman Bálint kultuszminiszter e törvénycikkel az eddigi felsőmezőgazdasági és felsőkereskedelmi iskola helyébe a klasszikus műveltséget adó gimnáziummal mindenben egyenlő színvonalú mezőgazdasági és kereskedelmi középiskolát szervezett és felállította az első ipari középiskolákat is. Mi az új középiskolák célja A klasszikus műveltséget adó középiskolába, a gimnáziumba tódult minden ifjú, nemcsak az, aki az egyetemre készült, hanem az is, aki csupán érettségi bizonyítványt akart szerezni. Ennek túltermelés lett a következménye és a középiskolai/ érettségi vizsgát tett fiatalemberek — szakképzettség híján — nagyrészt nem tudtak elhelyezkedni és emiatt is egyre növekedett az állástalanok száma. A középosztálybeli szülők nem is adták gyermekeiket a meglévő mezőgazdasági és ipari iskolákba, éppen azért, mert azokban érettségi bizonyítványhoz nem juthattak. A gazdasági élet a termelés és áruforgalom megnövekedése folytán azonban mindinkább megkívánta, hogy alkalmazottai ne csak tapasztalati úton szerzett ismeretekkel bírjanak, hanem elméleti és általános műveltséggel is. Hiányzott ugyanis az a réteg, amely az egyetemi képzettségűek és a munkások között a gyakorlati vezetést megfelelően elláthatta volna. Mérnök és munkás állt például rendelkezésre, de nem volt elméleti uton is kiképzett, megfelelő műveltségű ember, aki a kettő között a tulajdonképpeni munkavezetést, a tervek, elgondolások gyakorlati végrehajtását vezethette volna. Márpedig erre a célra is nem alkalmazhattak egyetemet végzett szakembereket. A mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi középiskolák ezt a hiányt akarják pótolni. Az új iskolákat nagyrészt már meg is szervezték és a tanárok serege fáradozik azon, hogy az új gyakorlati irányú középiskolák tananyaga alapján, elméleti és gyakorlati úton egyaránt kiképezze a nemzet gazdasági életének jövőjére annyira fontos új réteget. Az új iskolák társadalomalakító célt is szolgálnak azzal, hogy új, értékes középréteget nevelnek és ugyanakkor művelt, önálló termelőket is képeznek ki. A mezőgazdasági középiskolák például arra is ösztönzik tanulóikat, hogy ez érettségi megszerzése után térjenek vissza kis földjükre és azt a szerzett tudással megfelelőbb és gyümülcsöztetőbb módon műveljék. Nőket pedig arra nevelnek, hogy az iskolák elvégzése után méhészettel, baromfitenyésztéssel vagy más hasonló termelési ággal kezdjenek önálló termelést. Mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi középiskolák A mezőgazdasági középiskola tanterve, rendtartása és érettségi vizsgálati utasítása — mint illetékes helyen mondották — megszabja belső életét, de a tanítási anyagot az eddigi tapasztalatok megvilágításában, részleteiben is kialakítva, tervszerűen tovább fejlesztik, hogy ez az iskola valóban az életre nevelje tanulóit. Mezőgazdasági középiskola van fiuk részére Budapesten, Bácsalmáson, Békéscsabán, Gyöngyösön és Kecskeméten. Szeptember elején új mezőgazdasági középiskola nyílik meg első osztállyal Berettyóújfalun. Leányok részére Kiskunfélegyházán és Sopronban van ilyen iskola. Az ipari középiskolák — mint illetékes helyen hangsúlyozzák — azzal, hogy gyakorlati munkát vezető réteget nevelnek, az ipari intelligencia képzésével, ma honvédelmi érdeket is szolgálnak. Az eleinte ideiglenes tanterv alapján működő ipari középiskolák rendszerének kiépítése a törvény végrehajtásával fokozatosan megtörtént és felállították a gépipari, vegyipari, szövő-fonóipari középiskolákat és az ipari leányközépiskolát is. Minden ágazatban jól megalapozott, általános jellegű, de gyakorlati irányú szakismeretekre oktatják a tanulókat. Az ipari középiskolák is nagyszámban működnek már, részben pedig most kezdik meg működjüket. Budapesten szeptemberben nyílik meg a vegyipari iskola első osztálya, Szegeden pedig már a második osztály. A kereskedelmi középiskola tulajdonképpen nem is helyes elnevezés, mert nem csupán kereskedőket és kereskedelmi alkalmazottakat nevel, hanem közgazdasághoz értő egyéneket is. Tulajdonképpen közgazdasági középiskola volna a helyes elnevezés. Ez az új iskola a volt három évig tartó, egyébként eddig is érettségi bizonyítványt adó, úgynevezett „felső“ kereskeedelmi iskola átszervezése négyévessé. Tanterve és érettségije ezentúl egyenlő értékű és színvonalú a gimnáziuméval. Az ország összes felsőkereskedelmi iskoláit már korábban átalakították kereskedelmi "‘"népiskolákká. A felnőttek esti középiskolája Ez az új középiskola a közönség nagy rétegét érinti, mert nagyon sok embernek nem volt eddig módjában, hogy érettségi bizonyítvány híján állását megtartsa, vagy abban előrehaladjon. Gyakorlati ismereteikhez hiányzott az elméleti tudás és nem volt módja tovább tanulni, mert ahhoz, hogy magánúton szerezze meg a középiskolai érettségi bizonyítványt, nagy kitartásra van szükség. Most — egyelőre kísérletképpen — esti kereskedelmi középiskolát létesítettek Budapesten. Szeptember elején nyílik meg a felnőttek esti középiskolája. Ez ugyancsak négyéves, mint a nappali kereskedelmi iskola. A tanterve is ugyanolyan, csak az óraszámot csökkentették, mert délután 5 órától a délutáni és az esti órákban tanítanak. Az anyagot azonban el kell végezni az esti iskolában is. A felnőttek éppen úgy járnak iskolába és beülnek a padokba, mint délelőtt a 18 éven aluliak. Ide azonban csak 24 évesnél idősebb tanulókat vesznek fel, felfelé azonban nincs korhatár, negyven évnél idősebbek is beiratkozhatnak, ha tanulni akarnak. Négy évig járnak iskolába, de aztán ugyanazt az érettségi bizonyítványt kapják, mint a délelőtti kereskedelmi középiskolák tanulói. Két osztályt akartak megnyitni a budapesti kísérleti iskolában, de olyan nagy az érdeklődés, hogy három osztályt kell megnyitni. Hétszáznál többen jelentkeztek a felnőttek iskolájába. Vidéken is nagy az érdeklődés az esti középiskola iránt és mind több kívánság hangzik el arra, hogy a vidéki városokban is Pesti Hírlap 1941 szept. 2. kedd : állítsanak fel a felnőttek számára esti középiskolát. A kultuszminiszternek az a terve, hogy a lehetőség szerint utóbb az ipari pályákon lévők számára is létesítsen majd ilyen esti középiskolát és a gyakorlati irányú középiskolákkal mintegy kiegészítésképpen, az esti iskolák is hozzájáruljanak az új gazdasági és társadalmi középréteg kialakításához. Tamás Ernő: Megmarad a nyári időszámítás Mint a MTI illetékes helyről értesül, a nyári időszámítást az óra bekövetkeztével sem fogják megváltoztatni. E kérdéssel a közelmúltban foglalkozott a minisztertanács s megállapította, hogy a jelenlegi rendkívüli viszonyok az időszámításnak egy órával való eltolását a téli hónapokra is indokolttá teszik, így tehát a mostani óraszámítás az ország egész területén a tél folyamán is változatlanul fennmarad. Esterházy János: A kis nép elsősorban szellemi értékeive szólha a világhoz Pozsony, szept. 1. (MTI) Pozsonyban felavatták a Madách Könyvesházat. Gróf Esterházy János, a szlovákiai magyarság vezére, mondott felavató-beszédet. — Éppen a legdultabb századokban — mondta többek között — a magyar pajzs mellett, amelyet a Nyugat történetírói a kereszténység védőpajzsának szoktak volt nevezni, a másik kéz a könyvet szorongatta. Kard és könyv volt a magyar kézben, ha az egyik hanyatlott, a másikban fejeződött ki egy nemzet életigénye és élniakarása. A magyarság helyes úton jár, amikor nem téveszti szem elől sohasem, hogy a kis nép elsősorban szellemi értékei útján érvényesül s szólhat a világhoz. Ha ennek a teljesítménynek mértékével mérik a nemzeteket, bátran nézhetünk az ítélet elé. Kornis Gyula megnyitotta a „nemzetismereti tanfolyamot“ Háromszázhuszonöt erdélyi és délvidéki középiskolai tanár számára, akik nem magyar egyetemen tanultak, a kultuszminiszter nemetismereti tanfolyamot rendezett. A budapesti tanárképző intézet elnöke, Kornis Gyula m. kir. titkos tanácsos nyittata meg hétfőn a tanfolyamot. — A magyar történeti művelődési közösségtudatnak fokozása a most megnyíló, úgynevezett „nemzetismereti tanfolyam“ feladata, — mondotta Kornis többek között. — A tanfolyam legfőbb előadási anyaga magyar nyelvi, irodalmi, történeti, föld- és néprajzi jellegű; a múzeumok látogatása is ezt erősíti. Miért? Mert a jelent és a jövőt csak a múlt ismerete alapján tudjuk hatékonyan szolgálni. A magyar szellemnek történeti látása szükséges ahhoz, hogy feltáruljanak előttünk a nemzet szellemi arcának örök vonásai, érzelmei, állandó aspirációi és eszményei, ekkor egyben önmagunkra is ráismerünk. A történeti ismeret a jelen önismerete is. Ezek az előadások és múzeumi látogatások elsősorban azt a célt szolgálják, hogy még jobban megerősítsék lelki kapcsolatunkat azzal a történeti szellemi talajjal, amelyből fakadhat csak fel a jövőnek helyes alakítása, az uj magyar nemzedékek termékeny lélekformálása. — Ez a történeti műveltség nem kötöz mindenestül a holtakhoz, de megtanít ezek szemével is látni. A lelkeket felszabadítja, a jelennek szűkös látóhatárából kiemeli s a jövő távlatait is megnyitja. Egyben tanulságot is szolgáltatva arra, miképpen kell megbecsülnünk nem magyarajku polgártársainkat, hogyan kell tiszteletben tartani az ő nemzeti nyelvüket és kultúrájukat, miképpen lehet összhangba hozni ezek értékeit és jogosult érdekeit a magyar műveltséggel mindnyájunknak, az emberiség érdekében. Bányarobbanás három halottal Vasárnap délután Pécsett a DGT Iasi Themen aknájában sújtólég robbant. Frank Pál főaknász, aki a javítómunkálatokat ellenőrizte, délutáni körútja alkalmával az egyik részen füstöt és nehéz levegőt észlelt. Azonnal jelentette az üzemvezetőségnek, ahonnan mentőcsapatokat küldtek ki. A mentőcsapat Albert György 34 éves vasasi vájárt, Kász Ádám 37 éves hosszúhetényi vájárt és Schmidt Károly érdi csillést már csak holtan tudta felszínre hozni. Madarász Mihály 30 éves hosszúhetényi csillést pedig súlyos állapotban hozták ki. A vizsgálat folyik.