Pesti Hírnök, 1865. július (6. évfolyam, 148-173. szám)
1865-07-22 / 166. szám
Hatodik évfolyam, 166 szám. Szombat, július 22-én 1865 |^W'JV'y\/'y\/'A^y\/'yVAAAAy'AAA/\AAAAA/'yVWV\r/VAAAA/’Ar,y\/'A/VWVArV/’/V/’y\/,A/\r) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- | § sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- § | napos előfizetést. | O'^XAAAA/W’JWV'yV/VWV’JV'^V’JVVVVWV^AAAAAAA/'yVVVVVW'AAA/WW'A/VVO PESTI POLITIKAI HÍRNÖK. NAPILAP. CN/VJWWWVzv'/V/W'.A/WWVV/'WWW/WWW'A/VVa/1 AAA/VVW’.A/’AAATi/) i Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-1 |detésnél 6 kr.,bélyegdíj 30krával számíttatnak. | | Szerkesztőség és kiadóhivatal: |ímző- és kalap-utca sarkán 1-sí. sz. alatt, | a 2-dik emeleten. Wlf,AA/WW\An/WUWWWWW\A/W/W\ ATJWWWWWWVWWWWWVWA^^WWWWWVWVWVWJXyWvBC Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek•. Negyedévre............................................. 5 frt Félévre.................................................10 frt Egész évre..........................................SÍó frt auszt. ért. Előfizetés minden K.51-től elfogadtatik. BflF" Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén el-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A ,,PESTI HÍRNÖK“ kiadóhivatala. Hazai közügyei. Pest, júl. 22. * Azon rövid elmefuttatás, melyben a bécsi „Ostdeutsche Post“ tegnapi száma, mint „vegyes híreink“ rovatában olvasható, a legújabb változások jellemét és horderejét megállapítani igyekszik, a következő conclusióval végződik : „Az eddigi Helytartó a magyar elemet megnyugtatta, s megedzette. Majláth és báró Sennyey uraknak már most meg kell mutatniok, váljon a birodalmi egység eszméje a magyaroknál elég erőssé vált-e szintén már a végre, hogy az egyezkedés alapjául szolgálhasson, vagy nem párolog-e az el újabban, mihelyt a provisorium nyomása az országgyűlés lázasságának helyet csinál?“ A bécsi lap idézett sorai közt érthetőleg kivehető a boszankodás, hogy a provisorium rendet csinált, anélkül, hogy germanizált volna, de éppen azért egyszersmind gyanút akar ébreszteni az iránt, váljon az elmulasztott germanisatió nélkül alakulhatott-e hazánkban a birodalmi egységnek oly fogalma, a minő szükséges lenne arra, hogy az alapjául szolgálhasson oly egyezkedésnek, a minőt az „O. P.“ létrehozni szeretne ? Ha az említett centralista lap s többi bécsi collegái, a monarchia egységének ürügye alatt nem törekednének egyéb állapotot létrehozni vagy biztosítni, mint a mely a birodalom existentiájának valódi szükségében rejlik, s mely teljesíthetőbké teszi a pactum conventum feltételeit , mely a monarchia egyes részeinek szétdarabolhatlan összetartozását mint változhatatlan alaptörvény szentesíti, akkor a bécsi centralisták felekezete osientált aggodalmai ellen teljes megnyugtatást és kezességet találhatna azon öszhangzó leyális magatartásban, melyet az összes magyar journalistika a fejedelmi látogatás óta, s nevezetesen a legújabb változásokkal szemben követ, midőn nem csak az egység alaptörvényét, a pragmatica anctiót veszi minden tartalékgondolat nélkül a differentiált megoldása körül kiindulási pontnak, hanem egyszersmind elég érthetőleg hangoztatja készségét a közbenjött tények, nevezetesen a financiális terhek számbavételére, s már emiatt úgy hiszszük, sokkal több bizalomra és méltányosságra szerzett magának igényt, mint amennyit a centralisatio fanatikusai megadni hajlandók vagy képesek. A birodalmi egység kifejezésének oly formájára nézve, a minőt az „Ostd. Post“ az egyezkedések alapjául óhajt, s a minőnek ideálját e bécsi lap pártja az unificáló közös parlamentben keresi — hasztalan remélt és számolt bárki is, a hangulat vagy közérzület oly változására, mely a centralisták, hasonló kedvenc gondolatait kielégítené. S véleményünk szerint nagy tévedésnek tartanók, ha még ma is azzal áltatnák magukat bizonyos bécsi publicisták, mintha azért hivattak volna az új főcancellár és tárnok kormányra, hogy ők azt vigyék most keresztül, aminek kivihetlensége miatt az előttük volt kormány megbukott. Az új kormányváltozást senki sem tekinti, akinek szeme nyitva áll, egyébnek, mint gyökeres rendszerváltozás jelének s kiinduló pontjának. E rendszerváltozás egyik legelső feladata a monarchia alkotórészeit a történeti jogalapra, melyen azok a 48-diki convulsiók előtt állottak, visszahelyezni, tehát a magyar szent koronának egyfelől ősi törvényes önállását s territoriális egységét, részei autonomikus igényeinek rövidsége nélkül biztositni, másfelől ugyanazon korona területének államjogi viszonyait a közös birodalomhoz rendezni, tisztázni, s fentartható s megnyugtató formák közt eszközölni. A rendszerváltozás fogalmából folyik a másik lényeges feladat: a monarchia Magyarországon kívüli részeinek s tartományainak is autonomikus vagy is önkormányzati lábra állítása. A birodalmi kormányzatnak ily átalakítása, mint elkerülhetetlen corolláriumot vonja maga után, a februári chartának, nevezetesen a tágabb birodalmi tanácsra nézve, fundamentális szükségszerű revisióját, tehát az e részben az ,,Ostd. Post“ eddigi centralizáló programjával éppen diametrális ellentétben áll. Ellenben csak ezen átalakítás, s ennek folytán a monarchia minden népeinek megnyugtatása s testvéri kibékítése teszi, egyéb korszerű nemzetgazdasági intézkedésekkel együtt, anyagi és erkölcsi biztossággal lehetővé, a birodalmi financiák rendezését s a közterhek arányosítását és csökkentését. Aki a mostani budgetet tanulmányozza, könnyen felfedezi, hogy az osztrák örökös tartományokban minden négyszög mértföld tízszer annyiban kerül, mint Magyarországban. Ha minden autonóm tartomány maga köteleztetik belkormányzata költségeit viselni, s ha a budget a magyarországi kiadásokhoz alkalmaztatik mindenütt, akkor tetemesen csökkenni fog átalánosan a kiadási rovat mindenütt, s hazánk nem leend kénytelen más tartományok bureaucratikus luxusának terheit viselni. A financiálisnál azonban nem kevésbé fontos a politikai előny, melyet az önkormányzat elve és formája a lajtántúli népeknek nyújtani fog. Mily széles lehessen az alap, melyre az örökös tartományokban az önkormányzati formák építtessenek, az nagy mértékben nem ideális feltevésektől s programmoktól, hanem az illető népek autonomikus hajlamától, s a közügyekre való befolyás képességétől s terjedelmétől függ. Annyi azonban bizonyos, hogy az alkotmányosság malasztjai egyedül az önkormányzati s municipális formák mellett lesznek kézzelfoghatókká s az egyes polgárokra nézve személyesen és öntudatosan érezhetőkké s élvezhetőkké. Szerencsére a kormány e nagyszerű eszme kivitelében már a legtökélyetebb kész mintának örvend a birodalom közepette Magyarország ősi institutióban , melyek nyolc évszázadon keresztül alakultak, s az ausztriai monarchiában három századon át az alkotmányos élet és szabadság egyedüli menhelyeiül szolgáltak. A körülmények, melyeket mi nem ismerünk, döntik el, mennyit lehet e kipróbált, és csak az elfogult centralisták által nem kegyelt mintából az örökös tartományok számára foganatosítni. Az új magyar kormányférfiak azon helyzetben vannak, hogy e nagy horderejű, s bizonyosan nem csekély nehézségekkel járó átalakítási munkában , avatott tanácsadásaik által, igen sok és jó szolgálatot tehessenek. S a magyarorsági összes journalistika, minden belpolitikai nézetkülönbségek közt, lovagias vállvetéssel fogja a kibontakozást, s a közös Fejedelem üdvös intenzióit, s e célra választott tanácsosait támogatni. Örvendetes reánk nézve, hogy Ő Felsége mint megbízható forrásból halljuk, a magyarországi journalistika közelebbi magatartása iránt máris legmagasb megelégedést nyilvánítós méltóztatott. S meg vagyunk győződve, miszerint tudván, hogy úgy a monarchia, mind hazánk boldogabb jövőjére nézve bizton egyedül és legfőképen felséges Urunk Királyunkban fektethetjük reményinket, — minden magyar lap legelső gondja leend ezentúl is, e kitüntető fejedelmi bizalmat kiérdemelni s megőrizni. L A P S Z E M L E. Pest, jul. 22. A „Presse“ tegnapi számában olvassuk: „Készségesen ismerjük el Schmerling úr érdemeit Ausztria alkotmányos újjászületése körül, becsületteljes jelleme iránt mindenkor a legnagyobb tisztelettel viseltetünk, és arról sem kétkedünk, hogy a legjobb szándékkal igyekezett hazája jólétét előmozdítani, de a tetterő hiányzott benne. S azért nem lehet csodálni, hogy a Lajtán innen i s túli nemzetek óhajtásai eddig csak pia desideria maradtak, s hogy veszélyes politikai szünet állott be. Ez így nem maradhatott, a változás elkerülhetlen jen, s a kibékülési munkálatnak erős kéz által kellett előmozdíttatnia. Őszinte örömmel üdvözöltük tehát a császár pesti útját előrelátván , hogy ebben új korszak kezdeményezése rejlik , és az őszinte lelkesedés, melylyel Magyarország királyát fogadta, megerősített minket egy jobb jövőbe helyezett reményünkben. Már akkor is megjósoltuk a dolgok közel fordulatát, s amint ez a jelen miniszerválság által valósággá jön, örömest adtuk beleegyezésünket a várt rendszerváltoztatáshoz. Helyeslésünk nem illethette az egyéneket, mert azok még most sem ismeretesek, hanem kirekesztőleg magát az ügyet. Igaz, hogy még hiányzik a jövő kormány programmja, de erre nézve vezércsillagul szolgál nekünk a hosszas miniszerválság indoka. Ki tiszta belátását megőrizte, pillanatig sem kétkedhetik, hogy e rendszerváltozás a Magyarországgal való kibékülésre céloz, s ez arra birt minket, hogy azt haladék nélkül helyeseljük. Kinek a monarchia hatalmi állása szivén fekszik, azt hazafiai szeretete készteti reá, hogy a kibékülést a birodalom keleti felével minden erejéből elősegítse. Hogy pedig a Lajtán inneni alkotmányos intézményeket veszély fenyegetné, ha Magyarország jogos követelményeinek elégtétetik, azt nem vagyunk képesek belátni. Lehetetlen, hogy Magyarország, mely nehéz megpróbáltatások közepette híven ragaszkodott alkotmányához, s rendíthetlen, férfias bátorsággal szállott síkra a constitutionalismus mellett, a birodalom másik felében az önkényes kormányrendszert rokonszenvével kísérje. A magyar államférfiak éles látását nem kerülhette el, hogy alkotmányos államra nézve az absolutizmus szomszédsága semmi tekintetben nem lehet előnyös. Ha végre a pessimisták a kifejlődő rendszerváltoztatással szemben elhitetni törekszenek a világgal, hogy Pest, júl. 22. 2). Tisztelt szerkesztő úr! Amit utolsó levelemben a gázgyárakra nézve állítottam, hogy t. i. azoknak nemzetgazdászati okokból, melyek közül különösen biztos jövedelmezésük érdemel említést, belföldi tőkével kellene felépíttetniök, arról más nemzetek már régóta meggyőződtek. Határozottan bizonyítják ezt egy kis munka adatai, melyet a müncheni „Journal für Gasbeleuchtung“ szerkesztője adott ki „Statistische Mittheilungen über die Gasanstalten Deutschlands“ cím alatt. Ezen munkában, melyet községi hatóságok és vállalkozók figyelmébe egyaránt ajánlhatunk, 270 német város hozatik fel, melyek máris gázzal vannak kivilágítva; ezek közül idegen vállalkozók által van kivilágítva . . 60 a községi hatóságok „ „ „ . . 75 községbeli társaság „ „ . . . 135 Mi ezen számokat, melyeket bizonyításunk céljából külön összeállítottunk, minden megjegyzés nélkül közöljük, hisz azok már magukban is elég világosan hirdetik állításunk valóságát. Különös figyelmet érdemel azonban ezen 270 városnak számszerinti népessége, ezek közül ugyanis 5.000-ig terjedő népessége vagyon . . . 53-nak 10.000 „ „ „ „ . . . 78”,, 15.000 „ „ „ n . . . 58?„ 20.000 „ „ „ „ . . . 29-nek 20.000 en fölül való népessége csak . . . 52 „ vagyon. A lakosok száma tehát a gázzal kivilágított német városoknak ®/1-ben 20.000-en alól vagyon, mely tény két irányban ad biztos utasítást, s azért ha jelentőségét kellően felfogjuk, igen nagy fontossággal bír. A németek ugyanis roszul jövedelmező iparos vállalatba pénzt fektetni éppen oly kevéssé hajlandók mint más népek; a gázzal kivilágított kisebb városok nagy számából tehát azt következtethetjük, hogy ezen iparág még kisebb városban is jövedelmező. Más részről azonban nem szabad megfelejtkeznünk arról, hogy éppen ezen kisebb városokban leginkább községbeli társaságok a vállalkozók, mi a biztos jövedelmezésre nem elkerülhetetlenül szükséges ugyan, azt azonban nagyon előmozdítja, mert ez által a februári pátens, sőt maga a szűkebb birodalmi tanács is veszélyeztetik, úgy e felriasztás nem képes minket aggasztani. Gondolják meg csak e vészmadarak a következőket: Azon óhajtás, hogy februári patens revisio alá vetessék, nem máról kelt, hanem ellenkezőleg régóta talált viszhangra valamennyi lapban tekintet nélkül azoknak egyébkénti pártállásukra. E követelésben nem rejlik más annak elismerésénél, miszerint az említett állam-alaptörvény jelen formájában meg nem állhat. Hogy továbbá e követelés a Magyarországgal való kibékülés érdekében létezik és ismételtetik minden oldalról, az általánosan tudva van, és ki őszintén óhajtva a kibékülést, hónapok óta a februári patens revisiója mellett szónokol, annak nincs oka megjedni, ha végre elérkezik a pillanat, melyben a szóról a tettre kell átmenni. Mi pedig a szűkebb birodalomi tanács kérdését illeti, ez nem áll semmi összefüggésben a magyar kérdés megoldásával. A februári patens Magyarországot csak azon határozataiban érinti, melyek a közös ügyekre vonatkoznak; egyedül e határozatok jöhetnek tehát tekintetbe, midőn a magyarkérdés megoldására célzó alkotmányreformról van szó. A februári pátens minden egyéb pontjaira nézve Magyarország semmiféle szavazati joggal nem bír, s ilyesmit tudomásunk szerint nem is vesz igénybe. Azonfelül nem látható be, miként feküdhetnék Magyarország érdekében a szűkebb birodalmi tanács eltöröltetése, melynek hatáskörétől teljesen és tökéletesen független. Magyarországra nézve ellenkezőleg a már felsorolt okoknál fogva csak örvendetes lehet, ha a birodalom nyugati fele is részesül az alkotmányosság jótéteményeiben. Azon állítás bebizonyítására, hogy irányadó körökben a februári pátens revisiója még függetlenül a magyar kérdéstől is szándékoltatik, részünkről hiányzik minden támpont. Bármelyik párthoz tartozzanak is birodalmunk sorsának jövendőbeli vezetői , nem felejtendik el az absolut kormányrendszer eredményeit, s e megemlékezés bizonyára nem fogja őket arra csábítani, hogy e kormányrendszernek segédkezet nyújtsanak. Meggyőződésünk szerint egyébiránt, teljesen eltekintve az irányadó helyen fennálló szándéklatoktól, még más kezességek is léteznek arra nézve, miszerint nem lehet többé attól tartani, hogy visszatérés történjék az absolutizmushoz, vagy a rendi intézményekhez.“